A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 14. szám - A végrehajtási eljárásról szóló törvény 37. §-ához

56 JOG. A közvetlen megidézést tárgyazó végzés esry tekintet alá esik a vád alá helyezést elrendelő végzéssel; a közvetlen megidézést elrendelő elsöbirósági végzést helybenhagyó megtámadott másodIn rósági végzés ellen benyujtott lelebbezés az 1880. XXXVII. t.-c. 45. §-a alapján visszautasítandó. A szatmár-németii kir. törvényszék zsarolás vétségével vádolt G. Lajos és M. István elleni bűnügyben végzett: A budapesti kir. itélő táblának 21,688/80. sz. a. végzése az érdekelt felekkel közöltetik. Egyszersmind a kir. ügyészség3,309/185. SZÍ. a. indítványához képest G. Lajos és M. István ellen a közvetlen idézés elrendeltetvén, ezen bűnügy végtárgyalására határidőül f. évi dec. hó 3-ika kitüzetik, stb. Indokok: G. Lajos és M. István vádlottak ellen beismerésükkel igazolva van, miszerint F. László kondásától M. Józseftől az elsőbb nevezett vádlott egy gubát és F. László gulyásától N. Illéstől az utóbb nevezett vádlott egy köcét zálogként elvettek azon okon, mert állításuk szerint F. Lász.ónak nyája és gulyája a gondozásuk alatt lévő területen kárt okozott. A vizsgálati adatok azonban azt bizonyítják, hogy M. Kálmánnak vádlottak felügyelete alatt álló földjén F. László nyája és gulyája által semmi kár nem okoztatott, miből következtetve G. Lajos és M. István alaposau terheltetnek azon váddal, hogy a zálogtárgyak erőszakos átvétele által zsarolást követtek el. Ennek következtében tekintettel arra, miszerint a panaszolt cselekményre nézve vádlottak beismerésben vaunak, ellenük a büntetőtörvény -'550. §-a alá eső vétség miatt a közvetlen idézést elrendelni kellett. (1886. október 19-én, 12,256. sz. a ) A budapesti kir. itélö tábla az elsőbiróság végzését felhozott indokainál fogva helybenhagyja. (1886. december 14-én, 38,839. sz. a.) A m. kir.^Curia; Tekintve, hogy természetéhez képest a közvetlen megidézést tárgyazó végzés egy tekintet alá esik a vád alá helyezést elrendelő végzéssel, a közvetlen megidézést elrendelő) elsöbirósági végzést helybenhagyó megtámadott másodbirósági végzés ellen benyujtott felebbezés az 1880. évi XXXVII. t.-cikk 45. §-a alapján visszautasittatik. (1888. jan. 26-án, 4,463. sz. a.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. Pánszláv üzelmek fegyelmi vétséget állapítanak meg. A pozsonyi ügyvédi kamara (1887. szept. 29-én 416/87. fegy.): A kamarai ügyésznek K. . . Vendel ügyvéd elleni panaszában itélt: Panaszlott K. Vendel ügyvédet az 1874: XXXIV. t.-c. 68. §-a b) pontjában minősített fegyelmi vétségben vétkesnek találta, s ugyanazért őt az 1874: XXXIV. t.-c. 70. §. 4. pontja szerint az ügyvédségtől elmozdításra itéli. Indokok: A pozsonyi ev. theol. akadémia, a helybeli ev. lyceum, valamint a pozsonyi kir. jogakaderaiának vizsgálati jegyzökönyveiben foglalt egyhangú vallomások, nemkülönben az összes vizsgálati iratok minden kétség fölé helyezik, hogy panaszlott K. Vendel ügyvéd a tótajkú tanuló ifjúságot tévútra vezette s ezek vezetője volt, hogy a feutnevezett tanintézetek több ifjait mételyes befolyása által, az iskolai törvényekben szigorúan tiltott korcsmai összejövetelekre s magyar nemzetellenes tüntetésekre indította; hogy ezen összejövetelek és panaszlottnak csábításai folytán 3 theologiai akadémiai hallgató ezen és az összes magyarhoni ág. hitv. ev. theol. tantézetekből 4 lyceumi tanuló és egy jogakadémiai polgár ezen intézetekből mindenkorra kizáratott, nem számítván a csekélyebb büntetéseket, melyekkel még számosan az élvezett jótéteményektől! megfosztáson kívül sújtattak ; miáltal nemcsak ezen különben is vagyontalan ifjak szerencsétlenekké váltak, hanem ezeknek szülői is károsodtak, illetve bűnhődtek; bizonyítva van továbbá nemcsak a rendőrségi közegek, de a lyceumi tanulók vallomása által is, hogy panaszlott K. Vendel nem egyedül a Pr.-féle sörházban a magyar állameszme ellen gyűlöletet ébresztő beszédeket tartott az ifjakhoz, s ezeket óvatosságra s alattomosságra intvén, ezeknek jellemére is mételyező befolyást gyakorolt, hanem begyozve van azon tény is, hogy a tótajkú ifjak nagyrészét ugyanazon célból, hová ellenőrző szem nem hathat, még saját családi körébe is bevonta; továbbá bizonyítékot nyújt még a nmélt. m. kir. vallásés közoktatásügyi miniszternek 1885. évi 42,259. sz. a. Km. János jogakadémiai hallgató ellen kibocsájtott fegyelmi határozata is, melyben panaszlott K. Vendel mint a magyar állam ellenes irányzatot követő egyén van megnevezve; súlyosan vádolja mindezeken kivül panaszlott önmagát azon a kamarai biztos előtt tett sajátkezű aláirása által megerősített vallomásával, hogy ő nem magyar ügyvéd, hanem magyarországi illetőségű tótajkú ügyvéd és az által, hogy P. Győző városi rendőrbiztos vallomása szerint a pánszláv üzelmek miatt a tanintézetekből kizárt ifjak korcsmai búcsú-összeNyomatott a „Pesti könyvnyomda-rész • jöveteleinél a városi sörházban újra résztvett s elnökölt és mielőtt j a rendőrbiztos felhívása folytán eltávoztak, az ifjaknak tót nyelven I azt mondotta: »raost már mitsem tehetünk, náluk van a hatalom, távozzunk!* s az eltiltott »Vencsek« nevű énekeskönyvet több példányban birta, s fiával terjeszteté. Végtére a vizsgálati iratok szerint igazolva található azon tény is, hogy panaszlott már a jelen feljelentéseket megelőző évek alatt is, tehát évek óta mételyes befolyását a tótajkú ifjúságra gyakorolta. Panaszlott ugyan oda nyilatkozik, hogy a tanuló ifjúságot csupán anyanyelvük — a tót nyelv — mívelésére s szeretetére buzditá ; minthogy azonban, ámbár az anyanyelv mívelésére és ápolására célzó becsületes buz ditás polgári erény lehet — annak előmozdítására azonban nem szükséges az állam nyelve iránti gyűlöletet hirdetni, s ez által hazánkban a századok óta fennálló testvéries viszonyt, s jó egyetértést a magyar és tót ajkú lakosok között megzavarni és ezen nyilatkozata a kihallgatott tanuk vallomásával s az illető ifjaknak a kihallgatás alkalmával tanúsított szellemével ellenkezik: pauaszlott ügyvédnek ezen nyilatkozatát figyelembe venni nem lehetett, (Jgyszinte nem volt figyelembe vehető panaszlottnak további védelme sem, mivel, habár tagadta is az ellene felhozott vádakat, e puszta tagadását az összes vizsgálati jegyzőkönyvek, a tanuk vallomásai, sőt saját fia K. Vladimír véglegesen kizárt lyceumbeli tanulónak dacos s a magyar haza ellen makacsul tanúsított ellenszenve, s ennek kapcsában panaszlottnak korcsmai beszédei nemcsak eléggé megcáfolják, de begyőzik azt is, hogy az ifjúságot nem a béke és testvériség szellemében vezette évek óta, izgatta. Mindezek oly tények, melyek panaszlottat felette súlyosan vádolják, és épen azért az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét mélyei) sértik — miért is tekintettel az ügyv. rdts. 19. §-ára, mely az ügyv. kamarák kötelességévé teszi a kar erkölcsi tekintélyének megóvását, panaszlottat azon magaviselete miatt, hogy korcsmai izgatásai által az iskolai fiatalság ellen súlyos vétséget elkövetett, mely a szó teljes értelmében tiszteletre és bizalomra méltatlanná vált az ügyv. rdts. 68. §. b) pontja alapján a 70. §. 4-ik poDtja alatt büntetésül az ügyvédségtől elmozdítani kellett. A m. kir. Curia (1888. február 25. 624/88. fegy.): A fegyelmi bíróság ítélete a vétkesség kérdésében helybenhagyatik, a bünte tés alkalmazására nézve megváltoztatik s a panaszlott K. Vendel az 1874: XXXIV. t.-c. 70. i;. 3-ik pontja értelmében az ügyvéd ségtől egy évre fölfüggesztetik. Okok: A vizsgálati iratok és a végtárgyalás során bizonyítottak alapján megállapítottnak veendő az, hogy panaszlott K. Vendel, a pozsonyi főiskolákba járó tótajkú tanulókat és hittanhallgatókat részint saját háza körében, részint pedig korcsmai helyiségekben tartott összejövetelek alkalmával azon ürügy alatt, hogy őket anyanyelvük szeretetére és ápolására buzdítsa, oly irányban befolyásolta, hogy ennek következtében, négy ifjú az ország valamennyi, négy ifjú pedig a pozsonyi ev. lyceum s illetőleg a pozsonyi jogakadémia tanintézetéből örökre kizáratott. Hogy pedig az illető fegyelmi hatóságok által kimon dott büntetés alapjául szolgáló kihágások az ö közreműködése folytán követtettek el, s hogy ő azokat utólag is helyeselte, kitűnik ez azon tényéből is, hogy az 1885. évi október 24-én a tanintézetekből kizárt ifjak tiszteletére rendezett búcsú-estélyen megjelent, mert ezen megjelenése által kifejezést adott azon véleményének, hogy a büntetést igaztalannak, a megbüntetettek cselekményét pedig helyesnek tartja. Ezen elősorolt tényei pedig az 1884: XXXIV. t.-c. 68. §. ö) pontjában kijelölt fegyelmi vétség tényálladékát foglalják magukban, mert az ügyvéd hivatásával össze nem egyeztethető oly magaviselet, mely okozója lehet annak, hogy serdülő ifjak kiképeztetésüktől elvonassanak. Ezeknél fogva az elsőbirói Ítéletet a vétkességre nézve helybenhagyni, ellenben a büntetés kiszabása tekintetében azért kellett megváltoztatni, mert a vizsgálati iratok nem nyújtanak bizonyítékot arra nézve, hogy a panaszlott a jelen fegyelmi eljárás tárgyát képező ténykedéseit előzőleg, bármily irányban kifogásolható lenne, nincs tehát elegendő ok arra nézve, hogy ezen első esetben a legsúlyosabb fegyelmi büntetés alkalmaztassék. Kivonat a Budapesti Közlönyből. Csődök : GrÓSS Zsigmond e., beregszászi tszék, bej. ápr. 7, félsz, ápr. 23, csb. Tolvay Gyula, tmg. Bodnár Ignác. — Klein Jakab e., b.-gyulai tszék, bej. máj. 11, félsz, jun 1, csb. Bócz Géza, tmg. Csánki Béla. — Rotteiistein József e., debreceni tszék, bej ápr 18, félsz. máj. 9, csb. Komlóssy Dezső, tmg. dr. Kardos Samu. — Néll. Trogmayer Károly e., lőcsei tszék, bej. ápr. 25, félsz. máj. 8, csb. Putz Mátyás, tmg. dr. Beér Mór. Pályázatok : A veszprémi tszéknél díjas joggyakornoki áll. ápr. 5-ig — A zólyomi jrbságnál díjas joggyakorno ki áll. ápr. fi-ig. — A lőcsei tszéknél b i r ó i áll. (bányaszakértő) ápr. 20-ig. — A szegedi tszéknél díjas joggyakornoki áll. ápr. 6-ig. — A nagykátat jrbságnál díjas joggyakornoki áll. ápr, 7 w. reny-társaság"-nál. (Hold-utcza 7. szá