A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 11. szám - A zsidó irás és aláírás váltójogi érvényéről

14 A JO G. nem lehetett; mert a perujitó kérelem tárgyában teljesített vizsgálat során oly ujabb bizonyítékok fel nem merültek, a melyek az alapperben nem használtattak volna s a melyek az annak folyamán hozott Ítéletek alapjául szolgáló tényállást lényegesen megváltoztathatnák. Az a körülmény ugyanis, hogy a vádlott és a sértett fél, nemkülönben K. Terézia és A. Flórián tanuk az alapperben tett s a vádlott kivételével esküvel is erősített vallomásukat a perujitó kérelem tárgyában teljesített vizsgálat során részben megváltoztatták, a perújítás indokául el nem fogadható, annál kevésbé, mert vallomásuk megváltoztatására vonatkozólag oly körülményeket fel nem hoztak, a melyek azt indokolhatnák s azt szemben az alapperben eskü alatt tett vallomásuk bizonyító erejét meggyengithctnék. Sch. Illés ujabbi vallomása pedig az allapperben tett vallomásával szemben már csak azért sem indokolt, mert az az állítása, hogy az alapperben tett vallomásával ceakis A. Emerencziát s illetve ennek atyját a feljelentéstől elriasztani akarta s azt később csak azért tartotta fenn, mert rajtuk boszut állni akart, el nem fogadható. El nem fogadható pedig azért, mert már ha ellenében a feljelentés is megtétetett, az a vallomása érthetetlenné vált s mi sem indokolta, hogy azt a vallomását tisztán boszuból az egész eljárás során fentartotta, mikor ha máskép nem is, de a védője által bizonyára tudomással birt a magára vállalt tett következményeiért. Az ujabb vizsgálat során egyedül a sértett fél erkölcsisége, mostani életmódjára vonatkozólag merült fel ujabb bizonyíték, de ez csak a vádbeli cselekmény elkövetése utáni időre vonatkozik. Mindezek folytán a perujitó kérelem elutasítandó volt. (1887. nov. 28-án, 3,510. sz. a.) A budapesti kir. itólö tábla: az első bíróság végzését helybenhagyja indokaiból s illetve azért, mert a sértett A. Emerencia ujabbi vallomása által sem találta megcáfoltnak ugyanannak az alapperben tett vallomásának tartalmát, nem változtatta meg ugvanis A. Emerenczia az ujabban történt kihallgatása alkal mával vallomását oly irányban, hogy az alapperben elmondott tényeket valótlanoknak nyilvánította volna ki, sőt ellenkezőleg vádlottnak akkor panaszolt egyes ténykedéseit most ismételte annak kivételével, hogy vádlott hímvesszejét kivette és csak abban tér el sértett ujabbi vallomása az alapperben tett vallomásától, hogy* vádlott ténykedését az erőszakosság ismerete tekintetében igyekszik enyhíteni. Minthogy az alapperben hozott Ill-ad birói Ítélet szerint a panaszolt ténykedésekből állapíttatott meg az hogy vádlott az erőszakos nemi közösülés kisérletét elkövette, ujabb bizonyítékok pedig eme ténykedések valótlan voltára nézve sem A. Émerencia vallomásában, sem a többi tanuk, előadásaiban fel nem hozattak, ez okokból nem létezik alap arra, hogy a kért perújításnak hely adathassék. (1887. december 21-én 43,396. sz. a.) A m. kir. Curia: Habár az alapperben kihallgatott A. Émerencia sértett fél és tanuknak újbóli kihallgatása nem képezhette a perújítás iránti elővizsgálat tárgyát, ez azonban megtörtént és miután ennek eredménye szerint jelenségek látszanak fenforogni, hogy a nevezett sértett fél a tényállást az alapperben nem híven adta elő : mindkét bírósági végzés megváltoztatásával a perújításnak hely adatik, vádlott azonnali szabadlábra helyezése elrendeltetik, febr. 15-én 786. sz- a.) Az ügyészi indítvány nem kötelező a bíróságokra sem a minősítés, sem a büntetés tekintetében. A szatmár-németii kir. törvényszék: B. György, F. Mózes ellen 1885. évi október 28-áu elkövetett s a B. T. K. 290. §-a alá eső gondatlanság által elkövetett emberölés vétségében vétkesnek kimondatik s ezért a B. T. K. 91. §-ának alkalmazásával az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó két havi fogházra Ítéltetik. Indokok: Hodászon 1885. évi október 28-án F. Mózes élelmi cikkek eladása végett R. Fábián és társa gőzmalmában megjelent s ott B. Györgytől 23 kr. tartozás megfizetését kérte; mire B. György őt meglövéssel fenyegette s azután D. Mihálynak a malomban levő forgópisztolyát kézbe véve, azt kézben forgatta, majd ismét letette. Azután ismét kezébe vevé B. György a forgópisztolyt, miközben az kezében elsült s a lövés a közelben álló F. Mózest találta, minek következtében F. Mózes a hasán súlyos sérelmet : zenvedett s a sérelmezés folytán elvérzés miatt másnap, október 29-én elhalt. Vádlott B. György mindezt maga is beismeré, B. Péter tanú előadásával pedig igazolva van, hogy vádlott F. Mózest, a 11 éves fiút meglövéssel csak tréfából fenyegette s a forgópisztoly gondatlanságból sült el vádlott kezében, mire nézve azon — vádlott által is beismert — körülményből, hogy ezen eset előtt egy héttel D. Mihály figyelmeztette őt a forgópisztoly töltött voltára, vádlott azon védekezése mellett, hogy az egy héttel előbb történt figyelmeztetésre nem gondolt, vádlott szándékosságára következtetni nem lehet. Ezen adatok szerint megállapítható, hogy F. Mózes vádlott által gondatlanságból lövetett meg; ennek folytán vádlottat a B. T. K. 290. §-a alá eső gondatlanságból okozott emberölés vétségében kellett vétkesnek kimondani s büntetlen előéletét s a vád alapját képező cselekmény körülményeit enyhitő okul véve: őt a B. T. K. 91. §-a szerint mérsékelt büntetéssel fenyíteni kellett. (1886. évi október 5-én 15,898. szám.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság ítéletét a büntetés mértékét illetőleg a kir. tábla megváltoztatja és a vádlottra kiszabott fogház tartamát egy évre emeli fel és ezzel a változtatással egyebekben ugyanazt az Ítéletet helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletében kiszabott büntetést a kir. itélő tábla túlenyhének, annál fogva a fent kitett mértékre felemelendőnek találta, mert súlyosító körülményt képez vádlott ellen a tanúsított gondatlanságnak nagyobb foka, mely abban nyilvánult, hogy bár saját beismerésé szerint a fegyverrel bánni nem tud, és bár egy héttel azelőtt a forgópisztolynak tulajdonosa által annak töltött voltára figyelmeztettetett, mégis azt nemcsak kezébe vette, hanem ember felé irányozta és csattogtatta is. Igaz ugyan, hogy a kir. ügyész véginditványában vádlottat a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával kérte elitéltetni, a mely indítványnak megfelelően vádlottnak büntetése csupán pénzben volt volna kiszabandó s ebből folyólag a kir. ügyésznek a szabadságvesztés büntetést megállapító elsőbirósági Ítélet ellen bejelentett felebbezése vádlott javára is irányzottnak tekinthető ; mindazáltal e körülmény sem gátolhatta a kir. táblát a büntetési tételnek arányos kiszabásában, minthogy a kir. ügyészségnek indítványa a bíróságot sem a cselekmény minősítésében, sem pedig a büntetés kiszabásában nem kötheti és mert a bíróság az eléterjesztett ügyben nem a vád vagy védelem kívánalma szerint, hanem mindenkora törvények értelmében saját meggyőződése szerint tartozik itélniAz elsőbiróság Ítélete a bűnösség kérdésében felhozott indokainál fogva, a kártérítés és költségek tekintetében vádlott bűnösségének folyományaként, hagyatott helyben. (1887. febr. 22-én 41,038. sz.j A kir. Curia: A budapesti kir. itélő táblának fentidézett kelet és szám alatt hozott Ítélete helvbenhagyatik. (1888. január 10-én, 1887. évi 8,001. sz.) Sajtó ügyekben. Semmiségi okot képez, ha nemcsak az illető éynegyedbeli esküdtek rendeltettek be, hanem egy másik évnegyedbeliek is és ezen összesített csoportból alakittatik az esküdtszék. A m. kir. Curia: A közvádló kir. ügyész által, F. Károly ellen, sajtó utján elkövetett rágalmazás miatt az aradi kir. tszék mint esküdtszéki sajtóbiróság előtt folyamatba tett sajtóügyben a vádlott részéről benyújtott semmiségi panasz tárgyában határozott: Az esküdtszéki ítélet a sajtóeljárási szabályok 9L. §-ának 6. pontja és 93. §-a alapján megsemmisitettetik és ezen ügy uj esküdtszék elébe utasittatik; mert az eljárás lényeges formáit, jelesül a sajtóeljárási szabályok 11., 21., 27. és 30. §-ának rendeletét sértette meg a sajtóbiróság akkor, midőn esküdtszéki szolgálattételre olyan 18 személyt rendeltetett be, a kik az esküdtszéki szolgálat teljesítésére hivatott IV. évnegyedi osztályba nem tartoztak, ezeket a IV. évnegyedi osztályba tartozó megjelent tagokhoz hozzácsatolta, ezen együttes tömegből 36 személy kiválasztott és az eljárási szabályok 30. §-ának határozott tilalma ellen ezekből alakította, sorshúzás utján, az esküdtszéket. Egyébiránt megjegyeztetik, hogy a tszék hivatva lett volna a semmiségi panasz körülményei iránt felterjesztési jelentésében nyilatkozni. Kivonat a Budapesti Közlönyből. Csődök: Stern Mátyás e., zombori tszék, bej. április 24, félsz, máj. 22, csb. Dalmay Pál, tmg. Henneberg Sándor. — Kohll Márton ós fia e., kalocsai tszék, bej. ápr. 28, félsz. máj. 25, csb. dr. Varga József, tmg. Hang Ferenc. — Czulior Ignác e., n.-váradi tszék, bej. ápr. 28, félsz. máj; 14, csb. Jelencsik István, tmg. Erdélyi József. Pályázatok : A nezsideri jrbságnál II. oszt segédtel ek könyvvezetői áll. raárc. 17-ig. — A kaposvári kir. ügyészségnél alugyészi áll. márc. 17-ig. — A m.-szigeti tszéknél aljegyzői áll. márc. 18-ig. A zalaegerszegi tszéknél III. oszt. telek könyvvezetői áll. márc' 22-ig. — A pécsi tszéknél díjas joggyakornoki áll. márc. 22-ig. A bajai kir. közjegyzői áll az előbbi pályázati hirdetmény határidejének hatályon kivül helyezése mellett márc. 31-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyornda-részvény-társaság"-nál. (Hold-utcza -,. szám.)