A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 11. szám - A zsidó irás és aláírás váltójogi érvényéről

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a -Jog« 11. számához. Budapest. 1888. március 11-én. Köztörvényi ügyekben. Oly megállapodás, melynél fogva uz árvereltető bizonyos összeg fizetését igéri valakinek oly célból, hogy ez ne árvereljen, turpis causa esetét foglalván magában, uz ebből származó követelés birói nton nem érvényesíthető. Az ungvári kir. járásbíróság (1886. jun. 27. 3,403/1886. p. sz. a.): Yeinberger Albert ügyvéd felperesnek, K. Haim alperes elleni 54 szekér szénának átadása, vagy 216 frt megfizetése s jár. iránti perében itélt: Ha alperes becslő esküt tesz arra nézve, hogy 1879. évben R. Mártonnál birói árverésen általa megvett 54 szekér széna szekerenként 4 frttal számítva, 216 frtot megért és továbbá ha föesküt tesz arra nézve, hogy ezen 5 1 szekér széna eladásával alperest meg nem bizta, sem annak egy harmadát alperesnek át nem eugedte s hogy alperesnél R. Márton részére 40 frtot nem utalványozott, sem ezen széna értékébe alperes neki 50 frtot nem fizetett, ez esetben köteles alperes felperesnek 54 szekér szénát 20 nap alatt végrehajtás terhe mellett természetben kiszolgáltatni, vagy ennek nem teljesítése esetén 174 frt 70 kr. széna árát s járulékait 8 nap alatt megfizetni, stb. Indokok: Felperes keresetét arra fektette, hogy R. Márton ellen árverés alkalmával 54 szekér s/.éuát megvett, de azt alperes jogtalanul elértékesitette és igy vagy a szénának természetbeni átadását, vagy annak becslő esküjével igazolandó 216 frt értékét követelni jogosítva van ; ezek ellenében alperes azzal védekezett, hogy a széna egyharmadát felperes előzetes megállapodás szerint neki átengedte, a kétharmad elértékesitésével pedig megbízta s a mennyiben az összénát alperes 145 írtért adta el és ezen összegből 40 frtot felperes utalványozása folytán R. Mártonnak, 50 frtot pedig magának felperesnek fizetett, felperest csakis 6 frt 67 kr. illetheti meg. A döntő körülményeket tehát ezen tényállás képezvén, az alperes által megkínált és felperes által elfogadott főeskü felperesnek ily értelemben volt megítélendő, de felperesnek az 54 szekér széna értékére becslő eskü is volt megítélendő, mert habár felperes ezen szénát 44 frton vette meg, tekintettel arra, hogy alperes már maga azt állítja, hogy a szénát, mely 108 frtra volt becsülve, 145 frtért adta el, kétségtelen, hogy az 54 szekér széna a 44 frt vételárnál többet ért, mely értékét, minthogy a széna nincs meg többé, Bruksa községben pedig piaci árjegyzék nem vezettetik, ezek is felperes becslő esküjével állapithatók meg. Ezek szerint tehát felperest vagy 54 szekér széna természetben, vagv ennek 216 frt értéke illetné, mivel azonban felperes az eskü letétele esetére is keresetét önként 174 frt 70 krra apasztotta, alperest az eskü letétele esetére 216 frt érték helyett csakis 174 frt 70 kr. erejéig lehetne marasztalni, ellenben az eskü le nem tétele esetére alperes 6 frt 67 krban azért volt marasztalandó, mert ezen esetekben azon állítását kellett elfogadni, hogy a széna 145 frtot ért és hogy a széna egyharmada alperest illetvén s kétharmadból alperes felperesnek 90 frtot átszolgáltatván, többletként csakis 6 frt 67 kr. mutatkozott. Valamint a becslő eskü le nem tétele esetére is a széna értékét 145 frtban kellett elfogadni, a felperes föesküjétől feltételezetten alperest ezen összeg megtérítésére kellett kötelezni, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1887. április 19. 38,603/86. p. sz. a.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja, stb. Indokok: A per adataiból kitetszőleg a kereseti követelés alapját ama körülmény képezi, hogy az R. Mór ellen foganatosított árveréskor peres felek közt oly megállapodás jött létre, miszerint alperes a végett, hogy felperes sikerrel árverelhessen, árverelni nem fog. Minthogy azonban ily megállapodás, illetve tilos összebeszélés folytán keletkezett szerződések nyilván a jóhiszemű hitelezők megkárosítására irányulnak s e szerint mint az erkölcsi fogalmakba ütköző (causa turpis) bíróság előtt érvényesíthető követelés jogalapjául nem szolgálhatnak. A m. kir. Curia Íl888. február 9. 6,004/87. p. sz. a.): A másodbiróság ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. Ha az árverési vevőt az árverési feltételek értelmében a megvett ingatlan földbirtok haszna az árverés jogerőre emelkedésétől illeti meg és ha a birtok haszonbérbe ki volt adva, akkor a függő termés egyáltalában nem lesz tulajdonává, hanem csak a haszonbérnek megfelelő részlete. A szabadkai kir. járásbíróság (1886 május 26. 4,980/86. p. sz. a.): Sziklai Soma ügyvéd által képviselt T. Pál felperesnek, Mamusich Ágoston ügyvéd által védett Szk., újabban D. Lukácsné, szül. V. Rebeka alperes elleni termények kiadása, esetleg 500 frt s jár. iránti perében itélt: Felperes T. Pál tulajdonjoga a szabadkai 17,006. sz. tjkvben A. + 16,999/6/19. hrsz. alatt fekvő 12 hold 800 • öl földterületen az 1882-ik gazdászati évbeni termést 27 köböl rozs, búzára, 45 köböl árpára bíróilag megállapíttatik és köteleztetik alperes azok értékében 500 frt tőkét s járulékait megfizetni. Indokok: Alperes beismerte, hogy felperes a szabadkai 17,006. sz. tjkvben A. + 16,990/6/19. hrsz. alatt fekvő 12 hold 800 • öl ingatlanságot az 1881/2-ik gazdászati évre K. R. Klára akkor volt földtulajdonostól haszonbérbe vette és hogy felperes az azon évre esedékes haszonbért nevezett K. R. Klárának kifizette, beismerte továbbá azt is, hogy azon föld területén az említett gazdászati évben minden gazdasági teendőket, t. i. szántást, vetést felperes mint haszonbérlő, kinek eme joga a jelzett gazdászati évre telekkönyvileg bekebelezhetett, teljesítette. Minthogy pedig alperes saját beismerése szerint is a keresetben körülirt ingatlanságot birói árverésen és pedig a B. alatti árverési feltételekb'-n körülirt jogok és kötelezettségek mellett vette meg, ennek 5-ik pontjában pedig határozottan kimondatik, hogy az ott jelzett ingatlannak haszna a vevőt csak az árverés jogerőre emelkedésekor illeti meg, alperes pedig maga sem tagadta, hogy az F. alatti igazolása szerint a kérdéses árverés csak 1883. évi február 27-ike után emelkedett jogerőre ; minthogy továbbá felperes a keresetben előadott terményekhez a tulajdonszerzés jogalapját, módját törvényszerüleg igazolta, minthogy végre még a birói árverés mellett is kell, hogy megálljon azon általános elv, hogy a haszonbérlő csak a gazdászati év végével tartozik az árverési vevőt birtokba bocsátani, mert ennek ellenkezője mig egyrészt a legnagyobb igazságtalanságokat vouná maga után, másrészt a közgazdaság érdekeire is végtelen nagy kár származhatnék, ha minden kihirdetett birói árverés esetén — melyekből tapasztalat szerint a nagyobb rész elejtetik — a haszonbérlő a földet munkálatlanul hagyná : mindezek alapján felperes tulajdoni jogát a kereseti terményekre bíróilag megállapítani s tekintettel arra, hogy alperes azokat a keresetben kitett mennyiség és rainőségbeni bíróságon kívüli átvételét és elárusitását nem tagadja, az L. alatti közokirattal szemben felperes által kevesebb értékben igényelt árában alperest marasztalni kellett. Alperes azon kifogásait s ellenvetéseit, hogy a kir. járásbíróság a telekkönyvi hatóság által elkövetett állítólagos alaki hibák orvoslására hivatva nincsen és hogy az állítólagos alaki hibák orvoslása miatt felperes többféle perorvoslatot és kérvényezési sikertelenül már használt, bíróilag mellőzni azért kellett, mert felperes itt helyt nem a telekkönyvi hatóság által elkövetett alaki hibák orvoslását szorgalmazza, hanem annak eldöntését kéri, hogy a keresetben jelzett ingatlanságnak az 18~>l/2-ik gazdászati év terményére vonatkozólag a tulajdonjog kit illet m"g Már pedig, hogy ez csakis per utján igényelhető s birói Ítélettel dönthető el, a H. alatti kir. itélö táblai végzésből is kitűnik. Tekintettel pedig azon döntő körülményre, hogy felperes tagadásával szemben alperes igazolni nem kívánta, de B. alattival szemben azt sikerrel nem is eszközölhette, hogy az általa megvett ingatlanságnak növedékei akkor, midőn Sz. Simon, K. R. Klára ellen a kielégítési végrehajtást az ingatlanra foganatosította, a kérdéses ingatlanságnak terményei is összeirattak, megbecsültettek és ezek az árverési hirdetményben szintén fel lettek tüntetve, tekintet nélkül felperesnek tettlegesen is nyilvánult, a telekjegyzőkönyvben bekebelezett jogára; tekintettel továbbá arra, hogy alperes az F. alatti szerint az 1881. évi LX. t.-c. 181. §-a alapján foganatosította felperes ellen a zárlatot,