A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 9. szám - A kárbiztosítási összeg lefoglalásáról

a JOG. 75 kapott. Legalább ezt az örökbefogadóról aligha lehet igazságosan megtagadni. A 96. §. utolsó bekezdésében az mondatik, hogy a leszármazók kitagadása esetében a szülők köteles-részébe betudandó az az érték, a melyet az örökhagyó kitagadott leszármazóinak a kitagadás dacára hagyott. Feltéve az örökhagyó kitagadott liának 20,000 frtnyi vagyonából' hagyott mégis 10,000 frtot, ha e 10,000 frt a szülők kötelcsrészébe betudandó, nem kapnak semmit. Vájjon ezt akarja mondani ez intézkedés? Nem hiszem; vagy talán a betudás az 52. §. értelmében történjék? ekkor meg az egész hagyatékot ők kapják, ez sem igen valószínű. Legyen az egyik, vagy a másik, vagy szerintem legigazságosabban az intézkedési jogosultságnak is meg Telelőn a középút, mindenesetre szabatosabban kell kifejezni. A 98. §-ból az általam fentebb jelzetteknek megfelclöleg azon nem várt esetre, ha a 33. §. változatlanul megmaradna, a közszerzeményen felül stb. kihagyandónak tartom, mert sehogy se tudom jogérzetemmel megegyeztetni, hogy a közszerezménynek a házastársat illető részéből az egyik házastárs kizárassék, sőt én tovább mennék s ebből neki tulajdont adnék. E §. utolsó bekezdésében határozottan mondanám ki s nem oly kerülő szavakkal, hogy a 31. §. utolsó bekezdésében emiitett házi eszközök stb. minden körülmények közt a házastársat illetvén, kötelesrésze ezek beszámításán kívül állapítandó meg; ez lévén a 34. §. szükségképi folyománya. A 99. §-nál megpendíti a javaslat is azon eszme egy részét, melyet én a 33. §-nál tartottam szükségesnek megemlíteni s melegen ajánlani. Ha az elfogadtatnék, a házastárs kötelesrésze iránti intézkedések is egészen megváltoztatandók. Hogy különben nekem van igazam, e 99. §. intézkedése is világosan bizonyítja, ugyanis nálunk több helyen egy 1/l telek értéke 400 frt, ebből kapnának a megöregedett szülők legjobb esetben 12 frtot évenkint, tehát ép annyit, hogy magukat egy hét múlva a kútba öljék. Nem tehetek róla, de én oly törvényt, melynek ily következményei, még pedig szükségképi következményei vannak, immorálisnak tartok. A kötelesrészre jogosítottak igényei a megajándékozottak ellen szerintem helyes elveken érvényesíttetnek; de ha az általam indítványozott 69. §. fogadtatnék el, eme §-ok is egyszerüsittethetnének. Ezen egész fejezetben csak a 107. §. azon intézkedésén ütközöm meg, hogy ha valaki örökségét el nem fogadta, kötelesrészét mégis a megajándékozottól követelheti, de ekkor neki — a követelőnek — a kötelesrészébe beszámittatik az, mit a hagyatékból kapott volna. Itt az örökség szó alatt, ugy látszik, ez az értelem rejlik, hogy ez örökség a 67. §. értelmében megállapított kötelesrésznél kevesebb legyen. Az örökhagyónak volt 14,000 frt vagvona ; elajándékozott belőle 10,000 frtot, maradt hagyatéka 4,000' 'frt; a 87. §'. esete forog fenn, ezért a két örökös A. és B. kötelesrésze összesen 7,000 frt, mindegyikre esik 3,500 frt s a megajándékozottnak vissza kellene téríteni a 4,000 frt hagyatékra még 3,000 frtot. Az örökségen megosztozva kapna A. és B. külön 2,000 frtot. B. az örökséget el nem fogadja, hanem a megajándékozottnak fordul kötelesrésze kiegészítése végett Kötelesrésze, mint láttuk, 3,500 frt, de minthogy a javaslat szerint neki a kötelesrészébe beszámittatik, mit a hagyatékból kapott volna, tehát a 2,000 frtos a megajándékozottól nem követelhet többet 1,500 frtnál. Minthogy A. az örökségnek B. által lett el nem fogadása miatt 4,000 frtot kapott s igy 500 frttal többet, mint a kötelesrésze tesz, az a kérdés merül fel: v a n-e joga A.-n a k a megajándékozottólszintén az 1,500 frtot k ö v e t e 1 n i ? En dacára, hogy A. 4,000 frtot kapott s igy kötelesrészénél 500 frttal többet, mégis azt állítom, hogy igen és pedig mert reá nézve a kapott 2,000 frt nem örökség, hauem B. ajándéka, mi az A. és a megajándékozott közt levő jogviszonyon mit sem változtat s erre befolyással nincs és mert B. azon joga, hogy követelését mennyiben érvényesiti örököstársa irányában, egy harmadik kötelezettségét meg nem szünteti s ez az által nem nyerte meg azt a jogot, hogy a köteles 3,000 frt helyett csak 1,500 frtot fizessen. .Minthogy mégis a megajándékozott az A. követelése ellen felhozhatja, hogy A. kötelesrészénél többet kapván, neki semmivel se tartozik : (101. §.) A követelhetési jogát a törvényben nyíltan ki kell mondani, például a §. végére még oda lehetne tefcűi, hogy az örökség el nem fogadása a többi örökösnek a megajándékozott ellen fenálló követelési jogot nem érinti. A 110. §-ban nem ártana talán e szavak után: »illetőleg örököseitőlc, felvenni: »még a 107. §. esetében is.« Végre is a megajándékozott az ajándékba kapott vagyont I törvényes jogalapon nyerte, ahoz neki tehát szerzett joga van, j melyet az államnak védeni kell, e védelem eszméje rejlik a 111. S-ban, melyben kimondatik, hogy a kötelesrészrc jogosítottaknak a megajándékozott elleni kereshetési joga az örökhagyó halálától számított öt évre elévül, ha pedig a kötelesrészre jogosított az örökhagyó haláláról három év után értesül, e halálról ettől fogva az elévülési idő még két esztendeig foly. E szabály alól csak a kiskorúakra nézve tennék kivételt és megengedném nekik, hogy ebbeli jogukat nagykorúságuk után még két évig gyakorolhassák ; mert a ki tudja azt, hogy a kiskorúak érdekei a falusi gyámok által, dacára az árvaszékek felügyeletének, mily gyarlósággal képviseltetnek, az e szabály ekképi kiterjesztésén épen nem fog csodálkozni, sőt igen természetesnek tartja, főleg ha még azon körülmény is figyelembe vétetik, hogy e kiskorú épen, mikor gondolkozása inkább kezd fejlődni s érdekei belátására és megvédésére képesebbé válik, akkor viszik el katonának s a három évi jelenléti idő alatt bizony nincs ideje, hogy saját vagyoni viszonyaival foglalkozzék. E követelés tehát nem méltánytalan. Igaz, hogy a megajándékozottnak esetleg sokáig kell várni, mig a Damocles kard feje felől elvétetik, de hát ha neki ez állapot nagyon türelmetlen, iparkodjék előleges megegyezés által rajta segíteni. yA kárbiztosííási összeg lefoglalásáról.* frtá : Dr. KOHN KÁROLY, újvidéki ügyvéd. Végrehajrási törvényünk a praktikus életnek kiváut szolgálatot tenni, mindőn a lapidaris rövidséggel és jogászias stylust mellőzve szabványait lehetőleg kimerítően formulázta. Hogy mindamellett az életnek mindennapi fordulatai újabb oly kérdést vetnek felszínre, melyet a törvény megoldatlanul vagy homályban hagyott, az emberi mü tökéletlenségénél fogva nem kell csodálkoznunk. Ide kell sorolnom az ingókért fizetendő kárbiztositási összegnek lefoglalását is, mire nézve a törvény elegendő tájékozást nem nyújt. A végrehajtási törvény 66. és 80. §-ai nem elegendő praecisitással körvonalozzák az e körüli eljárást. A végrehajtási törvény 66. §-a azon hitelezőket, kik ezen biztosítási összeget lefoglalhatják, két kategóriára osztja ; az elsőbe azokat sorozza, kik a biztosított ingókat már azok megsemmisülése vagy sérülése előtt lefoglalva, ezzel ipso jure a biztosítási összegre is zálogjogot birnak és pusztán elsőbbségüket érvényesíteni tartoznak ; a másodikba pedig azon hitelezőket sorozza, kik a káreset bekövetkezte után magát a kárbiztositási összeget foglalják le. Ezen esetre nézve a törvény több kérdést hagyott megoldás nélkül. Igy pl. Pál János boltja, mely 10,000 forintra biztosítva van, teljesen leég, hitelezője pedig arról tudomást, szerezvén, a kifizetendő kárösszeget lefoglalni akarja. A végrehajtási törvény 66. §-a meg is engedi azt, utasítván őt arra, hogy a végrehajtást a törvény 88. §-a szerint eszközölje, de a követendő eljárás e szakaszban elég kimerítően tárgyalva nincsen. E szakasz értelmében a hátirattal átruházható értékpapírok, hova a keresk. törv. :í95. §-a szerint a biztosítási kötvény is tartozik, lefoglalhatok ugyan, de rendszerint csak azon esetben, ha az okirat a foglalás alkalmával megtaláltatik. Ámde a kárvallott kereskedő nem akarja a biztosítási kötvényt a hitelező javára kiadni, miután jobbnak találja a biztosítási összeget hitelezője elől elvonva zsebre rakni. Kijátszhatja-e ekként hitelezőjét? Minő joga van egyáltalán a hitelezőnek, ha a kárösszeget a biztosító intézetnél lefoglalja anélkül, hogy a foglalási záradék a biztosítási kötvényre rávezettetnék? A törvény azt mondja, hogy a lefoglalás a követelés szabatos körülírása mellett teljesíthető ugyan, de hatálya attól függ, hogy a követelés érvényesítéséhez szükséges okirat utólag mrgszereztetik, miből nyilván az következik, hogy a hitelező hiába foglalja le a kárbiztositási összeget, ha a kötvény meg nem szereztetik. De ki által kelljen ezen utólagos megszerzésnek történni és a megszerzés módja iránt a törvény felvilágosítást nem nyújtván, következő kérdések merülnek fel: 1. Köteles-e a foglaltató hitelező a biztosítási kötvényt a bírósági) á 1 bemutatni és hatálylyal bir-e azon körülmény a végrehajtásra, hogy a kötvény a bíróságnál nem produkáltatván, - A kérdés érdekességénél és fontosságánál fogva szívesen vennők, ha több oldalról történnék hozzászólás. A szerkesztőség.