A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 9. szám - Kritikai szemelvények az öröklési jogról szóló törvényjavaslatból. 4. r

ü JOG. 73 A birói ügyviteli szabályokban szintén nincs; ezen szabályok 122. §-a beszél a birónak kiosztott ügydarabról; ezen szabályokat kiegészítő 3,274 — 881. sz. igazságügyi miniszteri rendelet 4. §-a pedig beszél beadványról; miből következik, hogy a birót az elnök semmi törvény alapján fel nem hívhatta a szóbeli kérés felvételére. Az elnöknek is igaza van, mert a csődtörvény kivételes peren kivüli törvény lévén és az idézett 82. §. elastikus szövege nem zárja ki azt, hogy a kérés szóval elő ne adathassék, — más tételes törvénybe nem ütköző, a cél elérésére megkívántató és szükséges intézkedés tehető. Nézetünk szerint is a helyesebb vélemény az, hogy törvényszéknél csödnyitást szóval kérelmezni nem lehet, mivel azt a csődtörvény határozottan nem írja elé mint kivételt; minden más törvények szerint pedig a törvényszéknél szóval panasz, avagy kérés elő nem terjeszthető. A csődtörvény 82. és 244. §-ai hiányosságánál fogva a törvényszék nagyon könnyen téveszthető és roppant károkkal járó intézkedések tételére bírható. Ezen törvényszakaszok nem állapítják meg a csődkérés külkellékeit; minélfogva a csőd elrendelhető egy egyszerű minden alakszerűségek nélküli kérésre. Egy rosszakaratú egyén beád más nevében annak neveirásával egy kérést, melyben csödnyitást kér. A törvényszék elrendeli, a zárlatot azonnal foganatosíttatja és az illető csak ekkor nyert értesítést, hogy ellene csőd nyittatott. A mig a megtévesztést bebizonyítja elmúlik egy pár nap, addig a zárlati intézkedések érvényben tartatnak, a külvilág a csődnyitásról értesítést vett; kétkednek az illető állításaiban és különösen a kereskedő hitele meg lévén ingatva, tönkre mehet. A törvényszék ezen megtévesztésért nem felelős, ö nincs hivatva az aláírás valódiságát vizsgálni, a tételes törvény pedig megelégszik ily egyszerű kéréssel. — Ily megtévesztésnek lehetősége pedig ki kellene zárva lenni egy minden tekintetben jól kodifikált csődtörvény által, Fel nem fogható, hogy oly kevés precautioval szövegeztetutt az általunk többször idézett 82. §., miután a csödnyitás által nemcsak a közadós, hanem harmadik személyek is vannak érdekelve és ezek jogai a csődnyitás által veszélyeztetnek. A csődtörvénnyel majdnem egyidőben elkészült végrehajtási törvény a hitelezők jogai megvédése tekintetében sokkal óvatosabb. A ki például ingatlanát elakarja adni árverésen, ha jelzálogos hitelezői vannak, vagy a ki az árverésen eladott ingatlant magasabb vételáron megakarja szerezni, e tekintetben beadott kérését hitelesítve kell beadnia. (1881. évi LX. t.-czikk 187. és 204. §.) Miért nem kívánja meg ezen kelléket a csődtörvény is ? Hisz itt is van annyi érdek veszélynek kitéve — megtévesztés esetében, — mint amott, ha nem több. Sürgősséggel sem menthető, mivel minden törvényszék székhelyén van kir. közjegyző. A birói gyakorlat ezen hiányon úgy segíthet, hogy a , 82. §-ban irt kérelmet, perrendszerű kérelemnek tekintse és akkor ügyvédi ellenjegyzéssel kell ellátva lennie ez pedig elég biztosíték a megtévesztés ellen. A perrendellenes kérésre, ha aggály merül fel, tárgyalás volna kitűzendő; vagy a kérelemnek csak úgy adandó hely, ha annak valódiságáról minden kétséget kizáró módon tudomás szereztetik. A kereskedelmi csödkérés elintézésekor tanácsos a cégbejegyzési ügyiratokat betekinteni és az aláírást az ott hitelesítve levő eredeti aláírással összehasonlítani. A 84. §. szerint a hitelezők kérhetnek csődöt. A kérés kellékei itt sincsenek megemlítve s kérdés, hogy szóval a hitelező kérhet-e adósa ellen csődöt ? Ha az adós kérhet, miért ne kérhessen a hitelező is ? Fentebb nyilvánított nézetünk szerint a hitelező is a törvényszéknél csak írásban beadott kéréssel kérhet adósa ellen csődöt. Ezen kérés külalakszerüségei tekintetbe nem jönek, mivel arra tárgyalás tűzendő ki és a valódi tényállás ott állapittatik meg. Ezen törvényszakasznak hiánya az, hogy a tárgyalás módját nem jelöli meg. Ezen általános kifejezésben benne foglal- | tatik-e a rendes jegyzőkönyvi tárgyalás vagy a bíró előtti tárgyalás? Nyilt kérdés és a gyakorlat kell, hogy megállapítsa. Az eddigi gyakorlat pedig igen ingadozó e tekintetben, sokan vitatják, hogy rendes jegyzőkönyvi tárgyalás értendő, mivel törvényszék előtt csak ily tárgyalásnak van helye, sőt — a mint a lapokból értesülünk, — előfordult oly eset is, hogy egy törvényszéknél közvetlen szóbeli tárgyalást tartottak a törvényszék szine t. i. a tanács előtt: elnök, két biró és jegyző jelenlétében. Ezen felmerült eset is eclatans bizonyítéka annak, hogy nálunk a magistratura még nem érte el az eljárásban azon routint, mely szerint speciális meghatározások nélkül is tudja alkalmazni a tételes törvényt úgy, hogy eljárása alapos kifogásokra alkalmat ne adjon. Nézetünk szerint a helyes eljárás az, ha a tárgyalás biró előtt tartatik, ép úgy mint más peren kivüli eljárásokban, például hagyatéki vagy gondnoksági ügyekben. Ez felel meg a törvény intentiójának és a gyakorlat követelményeinek. A törvény által célzott gyorsaság, — hogy a tárgyalást harmadnapra rendeli kitüzetni, — csakis ez úton valósitható; mivel a tárgyalás a kitűzött napon délelőtt — ha későn is — befejeztetik és már délután az ügy tanácsülésben előadható s a csőd megm itható. Jegyzőkönyvi tárgyalásnak sem törvény sem gyakorlati célszerűség szempontjából helye nem lehet. Törvénynél fogva nem, mivel a 84. szakasz nem rendel kifejezetten jegyzőkönyvi tárgyalást ; már pedig a törv. rendt. 144. §-a szerint jegyzőkönyvi tárgyalásnak a törvény rendeleténél vagy a felek kölcsönös megegyezésénél fogva van helye. Itt egyik eset sem forog fenn. Gyakorlati célszerűségi szempontból nincs helye azért, mivel a csőd négy-öt nappal később nyittatnék meg, mint a biró előtti tárgyalással. Ugyanis a jegyzőkönyvi tárgyalás a törv. rendt. 148. §-a szerint legkevesebb három napig tart. A törvényhozó pedig a gyorsaságot tartotta szem előtt. A törvény ezen alaki hiányát könnyen lehetett volna pótolni illetőleg javítani a birói ügyviteli szabályokhoz kiadott függelékben ugazságügyministeri rendelet 1881. november hó 1-ről 3,329. sz. alatt) mely a csődtörvény életbe léptetése alkalmával adatolt ki; mert a hogy abban kimondatott, hogy aljegyző csődbiztos nem lehet, habár bir birói minősítéssel is, miután a törvény 93. §-a átalában törvényszéki jegyzőt emlit, ép úgy ki lehetett volna mondani azt is, hogy a 84. §-ban rendelt tárgyalás biró előtt tartandó meg, a mint kimondatott a gondnoksági ügyekre nézve. (Lásd igazságügyi ministeri rendelet 1881. november 1-ről 3,263. sz. a. 10. §.) Ezáltal az ellentétes eljárásnak gát vettetett volna s a törvény sem sértetik meg, mivel nem változtat rajta, csak az eljárásra nézve adta volna meg a directivát. Hogy pedig az irány, az eljárás módjának megjelölése szükséges, azt hiszem nem szükséges indokolni; mert ha éber figyelemmel kisérjük bíróságaink eljárását, meggyőződünk, mikép mindenik más-más eljárást követ, úgy, hogy elmondhatjuk: a hány ház, annyi szokás. Hogy pedig ez az igazságszolgáltatás gyors menetére hátrányos befolyással van, kétségtelen. ;»,Kritikai szemelvények az öröklési jogról szóló törvényjavaslatból.* Irta : BÁNFFAY SIMON, kir. tanácsos, pécsi kir. közjegyző. Xiv. A 71. §. első pillanatra megtámadhatlan igazságúnak látszik és még sem az; e mellett a hagyaték elintézését évekre is visszavetheti. Egy példából állitásom azonnal kitűnik. Az örökhagyó, tán épen neki nem kedves, kötelesrészre jogosult örökösének hagyományozta gazdaságának egy oly részét, mely csak a többi részekkel együtt bir értékkel, önmagában nem sokat ér; a leltári becsű ha e tárgyat elkülönözetten tünteti is fel, mindenesetre oly értékűnek fogja feltüntetni, melyet a többiek figyelembevételével együtt képvisel, főleg midőn a leltározáskor alig van valakinek tudomása arról, hogy e tárgy külön hagyományt képez. Ha már most a kötelesrészre jogosított ezt elfogadni tartozik: vagy a becsértékben kell elfogadnia, mi rá nézve kirívó igazságtalanság, vagy ha a többi örökös nem akar a becsüböl engedni, egy hosszú per keletkezik a kérdéses tárgy értékének megállapítása végett s j ha leszállittatik is az értéke, minthogy egyáltalán csak a többi I gazdaság birtokosa használhatja, ennek kényére lesz bizva, megadja-e neki érte az itéletileg megállapított becsértéket. Dacára tehát, hogy a hagyaték rendezése már jó sokáig elhúzódott, a kötelesrészre szorított okvetlenül veszteni fog. Meg kell neki tehát * Előző közlemények a »Jog« 5., 6. és 7. számaiban.