A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 8. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete (Folytatás)

68 íl JOG. megbízójának igazságot szerezni, bizony csak ugy érheti el célját, ha nagy fáradságot és tetemes utazási költséget nem sajnálva a kászonyi kir. járásbírósághoz fordul, ott legfelebb 14 napra kap terminust és a bizonyítási eljárás befejezése után haladék nélkül Ítéletet; van oly nap, hogy több ügyvéd van Kászonyban, Beregszászból oda utazva, mint a mennyi Beregszászban otthon marad, a mi azt igazolja, hogy a szegény beregszászi ügyvéd kénytelen a beregszászi »minta« kir. járásbíróságot elkerülni épen azért, mert ott hónapokon át kénytelen esdekelni, a míg a kiadott kereset tárgyalására határidő tűzetik ; örvendetes jelenségként azonban meg kell jegyeznem, hogy az albiró urakra ez nem vonatkozik, csak magát a vezérlő járásbiró urat illeti a restanciábani kitüntetés. ó) Istennek legyen hála, a mióta A r n o 1 il Sándor elnök ur vezeti a beregszászi kir. törvényszéket, nincs -arra szükség, hogv az ő figyelmét valaki felhívja, tudja ö hol van szükség a segítségre ; egy gondos és tapintatos és szakértő jogászhoz és egy valóban mintaszerű elnökhöz hiven ostromolja ő a mulasztásokat. Hogy Szarka László kir. járásbiió ur tevékenységét éber figyelemmel kiséri, az köztudomású dolog s hogy azon kis idő alatt, a mióta vezeti a beregszászi törvényszéket, a beregszászi kir. járásbíróságnál még be nem állhatott a kívánt kurrentia, az, fájdalom, igaz, de mi, a kik naponkint tapasztaljuk azt, hogy miként intézkedik tisztelt elnökünk, e miatt nem tartjuk a rendszert rossznak, ltuuem fájdalommal konstatáljuk az időleges kalamitást, mely azt igazolja, hogy Szarka urat éveken át megszokott eljárásától még az elnöki szigor sem volt képes eddig elterelni, a mi bizony nem a legnagyobb érdem és nem is érdemes arra, hogy az ügyvéd álljon »az igazság érdekében« a restanciához szokott biró ur védelmére. c) Ami pedig az igazságügyi kormány eljárását illeti, »az igazság érdekében« kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a mióta Arnold Sándor elnök urat az igazságügyi kormány a beregszászi kir. törvényszék élére állította, hát még az irigységnek is el kell némulnia, mert az igazságügyi kormány oly atyailag gondoskodott az igazságszolgáltatásról, hogy azt a lendületet, a mit az itteni ügymenet igazol, csak az nem látja, a ki egyedül Szarka ur eljárását szeretné »minta« birói eljárásnak feltüntetni. Én kimondom, hogy igen méltatlanul támadta az egyik nyilatkozó kartárs ur az igazságügyi ko r m á n y t, mert az nem tehet arról, hogy Szarka urnák nem adta meg a gondviselés azon képességet, hogy a vezetésére bizott kir. járasbiróságot restancia nélkül tudja vezetni, elmozdítására ez nem elég ok, mert az »igazság érdekében« azt én is kénytelen vagyok konstatálni, hogy szegény Szarka ur még ha lába ki van is ficamodva, felhozatja magát a hivatalos helyiségbe, de azért a restancia csak növekszik csendesen. Az »igazság érdekében* azt is meg kell jegyeznem, hogy Szarka ur csakugyan mindig ott ül a beregszászi kir. járásbiró részére a magas kormány által felállított diszes székben, a mióta a rendezés megtörtént; de erről a jelenlegi kormány nem tehet, hogy Szarka ur egyhelyben stagnál, azt az igazságügyi kormánynak érdemül kell a javára irni, mert Szarka ur minden tőle kitelhető erővel igyekszik az elfoglalt székből kirepülni, de hát oly székbe óhajtana behelyezkedni, a melyet a jelenlegi kormány másoknak tartott fel. Még a mióta az elnöki szék megüresedett a beregszászi kir. törvényszéken a rendezés óta, Szarka ur mindig folyamodott érette, azonban épen azért, mert a magas kormány nem szereti a beregszászi kir. járásbíróság »minta« voltát, hát csak mást ültetett be az elnöki székecskébe. d) Az »igazság érdekében« még azt kell záradékul megjegyeznem, hogy a beregszászi ügyvédek közt, ismételve megbeszélés tárgyát képezték a »Jog« 51. és 1-ső számában közlöttek. Voltak többen, a kik szintén az »igazság érdekében« sokkal é l ese b b nyilatkozatot indítványoztak, mint a miként én nyilatkozom ; de a többség ugy vélekedett, hogy ha tudja, védje magát Szarka ur a közvélemény Ítélőszéke előtt; de az ügyvéd ne keljen sikra az igazság útján nyilt sisakkal haladó ügyvédtársa ellen, mert hát a kegykeresés nem az ügyvédi állással összeférő mesterség. Ha a tisztelt szerkesztőség a dicsőítő énekekre megjegyzést nem tett volna is, sokan szégyenlettük volna magunkat Beregszászban, de »az igazság érdekében« kérem a dicsőítő kartársakat, ne bolygassák a Szarka ur viselt dolgait, mert hit igen kellemetlen dolgokat találna valamelyik beregszászi öreg kollega megszellőztetni, a közvélemény a négy közlemény után már meglehetősen tájékozva lehet. Elégedjenek meg a dicsőit") kartarsak annyival, a mennyit én igen szerénven fentebb előadtam, de ha tetszik, majd csattanósabban is fogom tudni védeni az igazságügyi kormányt. Namcnyi Koncz István, ügyvéd Beregszászon. Irodalom. líi'kiildettük : A kövctktzö füzetenként megjelenő törvénykiadásokat vettük : A dohányjövedéki törvények és törvényesített szabályok ' némely intézkedéseinek módosításáról. Magyarázattal ellátta : F r i t z Péter. Kiadja: Ráth Mór, Budapest. Ára 40 kr. — A bélyeg és illetékekre vonatkozó törvények és törvényesített szabályok némely határozatainak módositásáról. Magyarázatokkal ellátta: dr. Imi ing Konrád. Függelékül közölve vannak még: Pénzügyminiszteri körrendelet (1887.) a bélyeg és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok némely határozatainak módositásáról szóló 18sl. évi XXVI t.-c. végrehajtása iránt; továbbá: Pénzügyi törvények és szabályok. (187.'5. évi VI., VII., VIII. és IX. t.-c.) Kiadja: Ráth Mór, Budapest. Ára 90 kr — A bor-, hús-, cukor- és sörfogyasztás megadóztatásáról szóló 1875: XXVIII. és 1883 : V. t -c némely határozmányainak módositásáról. Függelékül közölve az 1881 : V. t.-c, az 1881 : IV. t.-c. és az 1875: XXVIII. t.-c. Kiadja : Ráth Mór, Budapest. Ára 50 kr. Vegyesek. Bírósági kinevezések függetlensége. ' A kormánypárt folyó hó 7-én tartott értekezletén éles szóváltás történt Horváth Gyula és Fabiny igazságügyminiszter között, melyre okot Horváth Gyulának szokatlanul erős támadása adott. A lefolyt viszályt egy napi[ lap nyilvánosságra hozta s annak lefolyásáról a következőket közli: Horváth Gyula azt a kérdést intézi az igazságügyi miniszterhez, hogy a kinevezéseknél minő irányelveket követ? A párt körében nagy az elégedetlenség az igazságügyminiszter eljárásával. A mit egyesek suttogva beszélnek, annak nyilvánosan, a miniszternek szemébe mondva, óhajt kifejezést adni. A képviselő kétségtelenül illetékes a minisztert informálni. Az igazságügyi miniszter azonban a képviselők tanácsát egyenesen mellőzi. Nem szándékozik statisztikai adatokkal illusztrálni a történt kinevezéseket. De konstatálja, hogy egyfelől bizonyos felekezeti szellem, másfelől egy másik, keményen elítélendő irány jellemzi azokat. Szóló is a nemzet nagy részével szívesen borított fátyolt a múltra. De oly irányt viszont nem engedhet megerősödni, mely a fátyol által borított tettekből jogcímet jutalmazásra, előmenetelre akar faragni. Nem tudja, mennyire rokonszenvesek a miniszternek a Bach-korszak emberei, de oly hosszú szolgálati idő, mely abba a korba visszanyúl, szóló előtt nem lehet érdem. Tapasztalta, hogy konkrét esetre utaljon, azt, hogy oly kvalifikált egyén, a kit ll képviselő ajánlt, a miniszter által nem vétetett figyelembe. Lehetnek néha okok, a mik ily mellőzést igazolnak, de azok közé nem sorolható az, midőn az illetékes képviselők ajánlata helyett például a háziorvosé emelkedik felül. Horváth Gyula beszéde után felkelt Fabiny igazságügyi miniszter, hogy válaszát előadja. Hivatkozik arra, hogy ö mindenkor igyekezett kötelességét teljesíteni és a kinevezéseknél az igazságszolgáltatás érdekei által vezéreltette magát. Lehet, hogy nem mindig engedett a képviselők illetéktelen beavatkozásának, sőt azt sem tekintette bajnak, ha egyenlő kvaliflkáczió mellett valakit ellenzéki képviselő ajánlott, de eljárását különben a párt elbírálásának aláveti. Ha a szabadelvű párt működésével elégedetlen, ő abból tudni fogja a következtetéseket levonni. Az igazságügyminiszter nyilatkozatát a jelenlevő képviselők néma csendben fogadták. Tis z a Kálmán miniszterelnök látva Horváth Gyula beszédének mély hatását, szintén szót emelt a kényes helyzetben. Szerinte mindkét részről télreértés látszik fenforogni. Egyfelől nem tartja a képviselők befolyását a kinevezéseknél illetéktelennek, mert a képviselők gyakran a leghivatottabbak a miniszterek tájékozására, másfelől pedig egyes panaszolt esetekből nem vonható le következtetés egyes miniszter általános hivatalos működésére. A szabadelvű kör értekezlete ezzel a disszonáncziával végződött. A képviselőház folyosóin a szabadelvű körben történtek élénken megbeszéltettek és sokan abban a véleményben voltak, hogy az előadott vitának komolyabb következményei is lehetnek a miniszteri bársonyszékek tájékán, a mi azonban egyelőre J nem valószinű. — A »Nemzet« a kinevezések állítólagos felekezeti színezetét illetőleg, cáfolatul a következőket közli : »A mi azt illeti, hogy az igazságügyi kinevezéseket bizonyos felekezeti szellem jellemezné, egyszerűen konstatáljuk, hogy azon idő óta, mióta Fabiny Teofil igazságügyminiszter, kineveztetett: a * Mult számunkból kiszorult.