A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 8. szám - A végrehajtási eljárásról szóló törvény 37-ik §-ához - Örökösödési eljárásunk reformja (Hetedik közlemény)

JOG. 65 elenhet meg a tárgyaláson, ugy inondassék ki a törvényben, hogy csakis ügyvéd által képviseltethesse magát, mert csakis ez lesz képes az ügyet kellőleg megbírálni s a távollevő fél érdekeit kellően képviselni. Azon esetben végül, midőn azok közül, kiket az örökség valószínűleg illetni fog, valamelyik ismeretlen helyen távol van, vagy midőn az örökösök egyáltalában ismeretlenek, avagy ilyenek nem is léteznek, jelenleg az első esetben, midőn t. i. valamelyik ismeretes örökös ismeretlen helyen• távol van, a gyámhatóság illetékes az eljárásra, a második esetben pedig, midőn t. i. az örökösök ismeretlenek, vagy nincsen is örökös, a bíróság. Ezen esetekben továbbá jelenleg a községi közegek hivatalból leltároznak s a leltárt az eset minősége szerint vagy a gyámhatóságnak, vagy a bíróságnak küldik be. Ezen hatóságok ily esetekben az ismeretlen helyen távollevő, illetve az egész hagyaték kezelésérc gondnokot rendelnek s azután a távollevőt, vagy az ismeretlen örökösöket hirlapilag idézik egy évi határidőre azzal, hogy személyes vagy meghatalmazott által meg nem jelenése esetére a részükre és veszélyükre gyámhatóságilag kirendelt gondnok közbejöttével fog az osztály megtétetni s netáni osztályrészük, ha az bírói letétre nem alkalmas, gondnok által kezeltetni. Ezen hirdetmény- a hivatalos lapban és esetleg külföldi lapokban is a hagyaték költségére 3-szor közéteendő s a tárgyalás csakis ezen egy évi határidő lejárta után tartható meg. A ki a mindennapi tapasztalásból tudja, hogy mily problematikus foganatja van az ilyen hírlapi idézésnek s hogy a gondnoki kezelés milyen áldást hozó, az nem igen lesz barátja ezen elavult, chablonszerü eljárásnak. Célszerű lenne tehát az eljárási törvényben kimondani, hogy azon esetekben, midőn valamelyik örökös ismeretlen helyen távol van, midőn tehát a kifejtettem reformjavaslatok szerint a kir. közjegyző a halálesetfelvételt a hozzávetőlegesen felvett leltárral a gyámhatóságnak beküldeni köteles, egyúttal a halálesetfelvétel és leltározásnál jelen voltak meghallgatá>a alapján egyidejűleg javaslatot tegyen az illető távollevő örökségének gondnokára nézve, a gyámhatóság pedig a leltározást és tárgyalást elrendelő végzésben egyidejűleg nevezzen ki annak részére ügyvédet jogi gondnokká. A bíróság illetékessége alá tartozó másik esetben pedig ezen hatóság nevezzen ki hagyatéki gondnokká egy ügyvédet s a hirdetményi határidő mindkét esetben korlátoltassék 4, legfeljebb 6 hónapra. Mert ha valamelyik ismeretlen helyen levő, vagy ismeretlen örökös 4—6 hónap alatt nem olvassa el, a hírlapok mai elterjedettsége és olvasottsága esetében ezen hirdetményt, ugy a további 6 hónap alatt még kevésbé valószínű az, mert 4 — 6 hónap múlva ezen hirlappéldányok amúgy is régen jobblétre szenderültek. Másrészt azonban a többi örökösök érdeke méltán megkívánja, hogy ügyök mielőbb nyerjen elintézést, fenmaradván s az új törvényben határozottan fenn is lévén tartandó az ismeretlen helyen távol volt, vagy egészen ismeretlen örökösöknek az elévülési határidőn belül jelentkezésük esetére az újabbi tárgyalás elrendelését kérelmezni s igényeiket a birtokba helyezettek ellen esetleg per utján is érvényesíteni. Jelenleg arról egyáltalában nincs gondoskodva, hogy a kir. közjegyző a megjelenni vonakodó megidézettekkel mit tegyen. Szokásos ugyan a birsággal való fenyegetés melletti idézés, de ez törvényben nem gyökerezik. Okvetlenül ki kellene tehát az új törvényben mondani, hogy a kir. közjegyző az első idézésre meg nem jelenő feleket köteles legyen másodízben és harmadízben 100 frtig terjedhető s a hagyatéki hatóság által kiszabandó bírság fenyegetése mellett ujolag megidézni. A harmadízben történő idézésben egyúttal köteles legyen a kir. közjegyző azt is kitenni, hogy ha a fél ezúttal sem jelenne meg vagy akadályoztatásának, mely miatt nem jöhet vagy képviselőt nem rendelhet, okát nem adja, a tárgyalás az ő közbenjötte s igényeire való tekintet nélkül fog megtartatni. Fönnmarad azonban az ily renitens félnek is azon joga, hogy igényeit az elévülési határidőn belül per utján érvényesíthesse. Csakis azon esetben lesz mégis a renitens fél igénye tekintetbe veendő, ha örökösödési joga kétségtelenül alapos s ő elmaradása által csupán az osztály megtételét akadályozza, a midőn is ahhoz képest, a mint a tárgyaláson jelenvoltak a renitens fél örökjogát elismerik-e vagy sem, a hagyaték sommás átadása avagy a perre utasitás lesz kimondandó. Végül ha a végrendeleti utóörökös harmadízben is renitens, úgy igényei tekintetbe nem vétele illetve jogainak biztosítása nélkül adatik át a hagyaték a végrendeleti örökösöknek; ha pedig a még csak születendő végrendeleti utóörökösök gondnoka renitens, úgy a kir. közjegyző köteles legyen hivatalból jelentést tenni más gondnok kinevezése iránt. Ha már most az idézett felek mind megjelentek személyesen vagy meghatalmazottak által, ügy a tárgyalás érdeme következik, melyről a kir. közjegyző vagy helyettese jegyzőkönyvet köteles legyen fölvenni, melybe röviden fölveendők a következők. Először is konstatálandó a jegyzőkönyvben, hogy az idézett felek személyesen avagy meghatalmazottjaik által jelen vannak, s az utóbbi esetben a meghatalmazások csatolandók az iratokhoz. S itt kimondandónak tartanám, hogy más kir. közjegyző területén vagy külföldön lakó fél meghatalmazása az ottani kir. közjegyző illetve más illetékes hatóság által hitelesítendő s csakis igy birjon érvénynyel. A tárgyaló kir. közjegyző területén lakó felek személyesen tartozzanak megjelenni, ha azonban fekvő betegek s a hagyaték bruttó értéke egy bizonyos (500—1000 frt) összeget meg nem halad, a községi elöljáróság aláírásával, hites pecsétjével és még két tanú aláírásával ellátott meghatalmazás is érvényes legyen, mert gyakran megesik, hogy a kir. közjegyzőnek ily csekély hagyaték miatt egy napi járásra ki kellene mennie a helyszínére, | a mi csak a költségeket szerfelett szaporítaná. Ezek után konstatálandó a jegyzőkönyvben, hogy a halálesetfölvétel és a leltár a feleknek fölolvastattak és megérteimeztettek, s hogy ők azokat helyeseknek találták avagy esetleges megjegyzéseik röviden fölveendők. Ezen rövidség tekintetében a közjegyzőnek teljhatalom adandó, mert a felek, különösen azok ügyvédei gyakran kötetekre menő szóváltásokat szeretnek <>bediktálni« s a pert már itt akarják megkezdeni. Úgy a halálesetfölvételt, mint a leltárt a felek előadásaihoz képest s a róluk föntebb kifejtettek értelmében a kir. közjegyző vagy azonnal a tárgyalás alkalmával kiigazítja vagy kiegészíti, vagy esetleg a leltározást a helyszínén folytatja, mindezeket a jegyzőkönyvben megemlítvén. Ha a leltárra nézve olyannnyira eltérő igények merülnek föl, hogy a tárgyalás nem folytatható, a kir. közjegyző belátásához képest jogosítva legyen külön jelentést tenni a hagyatéki hatósághoz annak bírói megállapítása iránt, s az ez érdemben hozott bírói határozat után a tárgyalás ahhoz képest folytatandó. Ha pedig a kir. közjegyző által fölvett halálesetfölvételben megállapított valamelyik örökös ebbeli minősége ellen alapos kifogás tétetik, a kir. közjegyző az illetőt anyakönyvi kivonatok, családi értesitők avagy hatósági bizonyítványok, esetleg tanúk előállítására utasítsa s köteles legyen a családi összeköttetést és a kizárólagos örökösi minőséget kétségtelenül megállapítani. Ezek után következik a jegyzőkönyvben a leltár alapján való rövid összeállítása a hagyatéki vagyon állagának és minőségének s a halálesetfölvétel s esetleg egyéb adatok alapján az i örökösök igazolása. Ha van végrendelet vagy örökszerződés, ezek is fölolvasandók és megértelmezendok s a felek észrevételei röviden jegyzőkönyvbe veendők, nem lehetvén itt helye az alaki és anyagi kifogások előterjesztésének, a mi a per útjára tartozik. Itt még csak azt tartom szükségesnek megjegyezni, hogy addig is, míg az általánosan kötelező, minden örökhagyó utáni hagyatéki tárgyalás két-három generatión át érvényben s gyakorlatban nem lesz, a jelenlegi állapotokhoz hasonlóan gyakran fog előfordulni az, hogy a hagyatékhoz tartozó ingatlanok vagy azok valamelyike az ő nevére lesz bejegyezve. Ily esetben köteles legyen a kir. közjegyző az átruházási okiratot beszerezni, vagy ha ilyen nem készült, az érdekelteket a jegyzőkönyvben kihallgatni s e nyilatkozat alapján lesz az ingatlan az örökösökre átírható. Midőn azonban az ilyen ingatlan öröklés útján háramlott az örökhagyóra s az kötelező örökösödési eljárás sajnos hiányában az ő életében nevére nem íratott, ily esetben köteles legyen a kir. közjegyző külön megbízás nélkül is a halálesetiölvételt és leltárt ezen előbbi ö-ökhagyó után is, kinek nevén az ingatlan áll, esetleg a közbeeső több ilyen után is hivatalból fölvenni s ezek hagyatékát együttesen letárgyalni, kivéve azon esetet, ha az előbbi örökhagyó hagyatékának tárgyalására más hatóság illetékes, a midőn is az eljárás addig fölfüggesztendő. Már ezekből is világos, hogy okvetlenül szükséges lesz az általánosan kötelező örökösödési eljárást behozni, s azért nagyon sajnálatos, hogy az öröklési jogról szóló törvényjavaslatunk nem áll ezen állásponton, bár azt ki sem zárja. Ha ez be nem hozatik, úgy hasztalan alakítgatják folyton át telekkönyveinket, hasznavehetlen papírdarabok fognak azok maradni, úgy mint eddig. Az osztálytételre jövő cikkemben fogok áttérni.