A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 7. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. Tizedik közlemény

54 ü JOG. Az elidegenítési és terhelési tilalom. Irta : LÁNYI BERTALAN rimaszombati kir. törvényszéki biró. (Tizedik közlemény.)+ i?) A birói tilalom. Az elidegenítési jogosultság elvonását eredményező birói cselekmények közé rendszerint a gondnokság alá helyezés, a csöd, a telekkönyvi perfeljegyzés, a végrehajtás és a zárlat szokott soroztatni. Ámde az erre vonatkozó birói intézkedések vagy éppen nem, vagy csak bizonyos tekintetben birnak az elidegenítési tilalom jellegével. Egyébiránt vizsgáljuk a felsorolt eseteket egyenként: /. A gotidnokság alá helyezés. Gondnokság alá helyezésnek törvény szerint (1877. évi XX. t.-c. 28. §-a) az oly személyekre nézve van helye, kik vagy szellemi, erkölcsi, illetve testi fogyatkozásaiknál, vagy physicai akadályoztatásuknál fogva vagyonuk kezelésére képtelenek. Ehhez képest a törvény azon dispositiója, mely az elmebetegeket, gyenge elméjüeket, siketnémákat, tékozlókat, távollevőket és a börtönbüntetésre itélt egyéneket gondnokság alá helyeztetni rendeli, nyilván azt a célt tartja szem előtt, hogy az e tekintetbeni birói intézkedés által az illető egyén jogcselekvési képességének hiánya pótoltassák. A gondnokság alá helyezés tehát a gondnokolt vagyonának elidegenithetését meg nem szünteti; az elidegenítési jogosultság továbbra is egybekapcsolva marad a gondnokság alatt álló egyént megillető tulajdonjoggal, azzal az egy különbséggel, hogy azt a gondnokolt, a hiányzó jogcselekvési képességnél fogva, saját személyében többé nem gyakorolhatja; az pedig, hogy a gondnok, a gondnokolt ingatlanainak, vagy a törzsvagyonhoz tartozó ingóságainak elidegenítéséhez a gyámhatóság jóváhagyását kikérni köteles (i. t. 113. §. 9.), tisztán célszerűségi tekinteteken alapszik, a melyeknél fogva indokoltnak mutatkozik, hogy a jogcselekvési képességgel nem biró személyek érdekeinek képviselői, a képviseltjeik anyagi helyzetére lényegesen kiható jogügyletekre nézve hatályos hatósági ellenőrzés elé helyeztessenek. 108 2. A csöd. A közadós a csődnyitás hatályának kezdetével elveszti a kezelési és rendelkezési jogot a csődtömeghez tartozó vagyon felett (1881. évi XVII. t.-c. 3. §.) miből következik, hogy csakis a tárgyi rendelkezési jogosultság hiánya okozza, hogy »a közadósnak azon jogcselekményei, melyeket a csődtömeghez tartozó vagyon tekintetében a csődnyitás hatályának kezdete után tesz, a hitelezők irányában semmisek« (i. t. 6. §.).107 Maga a csődnyitás azonban a csődtömeghez tartozó vagyont az elidegenithetlenség jellegével fel nem ruházza, mert a csődnyitás által csak annyiban változik a helyzet, hogy a közadós helyébe a tömeggondnok lép, a kit — a csődhitelezők érdekeinek megóvása szempontjából törvényileg szabályozott eljárás keretén belül — a csődvagyonra vonatkozó elidegenitési jogosultság gyakorlása kétségtelenül megillet, (id. törv. 4. és 157. §-ai). j. A telekkönyvi perfeljegyzés. Az 1855. évi december 15-én kiadott telekkönyvi rendtartás 148., illetve 155. §-a megengedi, hogy a nyilvánkönyvi jogaiban sértett fél által a bekeblezés eredeti érvénytelensége, avagy a nyilvánkönyvi tulajdonos által az érvényesen bekebelezett jog megszűnte okából folyamatba tett törlési perek telekkönyvileg feljegyeztessenek. Ezen per feljegyzésnek az a következménye, hogy a kereset folytán hozott Ítélet azon személyzetre nézve is bír teljes hatálylyal, a kik csak a per feljegyzése után szereztek nyilvánkönyvi jogokat. Á perfeljegyzés tehát nem zárja ki, hogy a törlési per folyama alatt a perrel megtámadott fél ellenében az ingatlan átruházását vagy terhelését tárgyazó bejegyzések teljesíttessenek, azonban, ha a megtámadott bejegyzés kitörlése jogerejű birói határozattal kimondatott, a pernyertes kérelmére nemcsak a közvetlenül megtámadott bekebelezés, hanem az erre vonatkozólag időközben mások javára eszközölt bejegyzések kitörlése is elrendelendő (tkvi rendts. 151. §.). A perfeljegyzés ezen hatályának magyarázatát némelyek abban keresik, hogy a perfeljegyzés feltételes elidegenitési, illetve * Előző közlemények a >Jog« 1887. évi 24., 25., 26., 29., 33., 37., 42., 45. és 47. számaiban. 109 L. erre nézve a jelen dolgozat 4. §-ban elmondottakat. 107 V. ö. A p á t h y : A magyar csődjog rendszere. I. 15. és 16. §-ai. I terhelési tilalmat alapit meg, mely arra az esetre, ha a törlési kei resetnek hely adatik, feltétlenné válik s melynek joghatálya a j per folyama alatti elidegenítéseket illetőleg — a perfeljegyzés időpontjáig nyul vissza.108 Ezen felfogás ellen azonban alapos ellenvetések tehetők. Ugyanis, nem vonható kétségbe, hogy a törlési kereset tulaj donképen a töröltetni kért bekeblezés által jogosítottként érdekelt félnek tárgyi rendelkezési jogosultságát (tulajdonosi minőségét) teszi kérdésessé s így egyenesen azon alapot támadja meg, melynek fennállása a per alatti további bejegyzések hatályának előfeltételét képezi. A midőn tehát a törlési perben itéletileg kimondatik, hogy a megtámadott nyilvánkönyvi jog eredetileg érvénytelen, vagy fenn nem álló, az erre vonatkozó birói határozat — lényegileg — annak kijelentését tartalmazza, miszerint alj peres a megtámadott nyilvánkönyvi jog felett sem tulajdonosi, | sem más hasonló minőségben — rendelkezni jogosítva nincsen. Ennek konstatálása természetesen visszahat azon időpontig, a melyben a perfeljegyzés kérelmeztetett s miután a perfeljegyzése éppen annak telekkönyvi kitüntetését célozza, hogy a törlési perrel megtámadott személynek nyilvánkönyvi joga — jelesül tulajdonosi vagy hitelezői minősége — a per kimenetelétől van függővé téve ; a perfeljegyzés utáni bejegyzések — a feltett esetben — egyenesen azért vesztik hatályukat, mert oly személy ellen irányul ! nak, a kire nézve megállapittatott, hogy a javára bekeblezett jog I felett tárgyi rendelkezési jogosultsággal nem bir és mert megdőlt az alap, a melyre a per foljama alatti nyilvánkönyvi jogszerzés támaszkodik.109 Ehhez képest a törlési per feljegyzése nem alkotja meg az elidegenítési vagy terhelési tilalom elemeit s szerintünk a perfeljegyzés joghatályával kapcsolatos kérdések egyedül helyes megoldásához csak ugy juthatunk, ha a perfeljegyzéssel terhelt ingat| lanra nézve a függő tulajdon elveit alkalmazzuk, ép úgy, a mint a függő tulajdon egyik hasonló esetét kell felismernünk a tkvi rendts 75. §-ának ama rendelkezésének consequentiáiban is, mely szerint oly esetben, midőn a bekebelezett, tulajdonos ellen valaki javára a tulajdonjog előjegyeztetett, a további bejegyzések — a tulajdonjogi előjegyzésnek igazolásától függő joghatálylyal — úgy a bekeblezett, mint az előjegyzett tulajdonos ellen meg vannak engedve és igy ha a tulajdon előjegyzése igazoltatik: a bekeblezett, ha pedig az előjegyzés kitöröltetik, az előjegyzett tulajdonos elleni bejegyzések utólag hatály nélküliekké válnak. A végrehajtás és a zárlat. A végrehajtási zálogjognak telekkönyvi bekeblezése (1881. évi LX. t.-c. 136. §.), valamint a biztosítási végrehajtás foganato sitásául eszközölt zálogjogi előjegyzés (i. t. 230. §.) nem képez akadályt arra nézve, hogy a tulajdonos az ingatlan átruházását vagy további terhelését illetőleg rendelkezhessék. A kérdésben lévő végrehajtási jogcselekmények a hitelező javára csupán zálogjogi elsőbbséget nyújtanak mely a jelzálog jogszerzés egyéb eseteitől csak annyiban különbözik, hogy a végrehajtási zálogjog bekeblezése, vagy ha a zálogjog már előzőleg be van kebelezve : a végrehajtási jog feljegyzése esetében, a zálogjog tartalmát képező jus distrahendi, a végrehajtási eljárás rendeltetésének megfelelően, az ingatlannak minden későbbi tulajdonosa ellen közvetlenül érvényesíthető. Másként áll a dolog, ha a kielégítési vagy biztosítási végrehajtás ingóságokra vezettetik. Erre nézve a törvény (1881. évi LX. t.-c. 74. §-a) azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a végrehajtást szenvedő, vagy ennek távollétében azok, kik a végrehajtásnál jelen vannak, a lefoglalt ingóságok elidegenítésének vagy szándékosan megrongálásának büntetőjogi következményeire figyelmeztetendők s minthogy a büntető törvény (1878 : V. t.-c. 359. §.) a biróság vagy más hatóság által zár alá vett dolognak elidegenítését, elhasználását, vagy elzálogosítását sikkasztásnak 108 Ezt a nézetet vallja U n g e r (i. m. II. 540. 1. 2 k jegyz.) »Eine wahre Litigiositat findet nach österr. Recht nur in dem Fali statt, wenn auf Löschung eines in den öffentlichen Büchern eingetragenen Rechtes geklagt, und vom Klager bei Ueberreichung der Klage oder spater schriftlich darum angesucht wird, dass die Streitigkeit angemerkt vverde, welche Streitanmerkung die Unverausserlichkeit des Rechts zur Folge hat. — V. Ö. Schiffner i. in. 90. I. 1,9 >Dass in dem Falle des Obsiegens des Klágers über Ansuchen desselben alle jene bücherlichen Eintrage zu lösehen sind, welche nach dem Zeitpunkte, in welchem das Gesuch um die Streitanmerkung an das Grundbuchsgericht angelangt ist, angesucht wurden, beruht auf der a n t iz i p i r t e n Wirkung der die Ungültigkeit oder Hinfalligkeit des Eintrags des Auktors aussprechenden Urtheils, in letzter Reihe, alsó auf dem Mangel des Dispositions-Rechtes des Vormannes«. Randa: Eigenthumsrecht. 193. 1.