A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 6. szám - Van-e folytatólagos biztositási végrehajtásnak helye? Nyilt kérdések. - Adat a jogtalan elsajátitás vétségéhez

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 6. számához. Budapest, 1887. február 6-án. Köztörvényi ügyekben. Apaság elismerése iránti ügyben, ha az elhalás közvetlenül nem is bizouyittatott, de bizonyítva lett alperes és felperes kiizt tartós szerelmi viszony, okszerű következtetés utján az elhalás is bizonyítottnak vehető. A nagykőrösi kir. járásbíróság' (1886. február 12. 532. sz. a.) Szántó Gyula ügyvéd által képviselt özv. K. Ferencné, született Cs. Zsuzsánna, mint kiskorú K. [üdít t. és t. gyámja felperesnek Hotler László ügyvéd által képviselt ifj. T... Sándor alperes ellen atyaság iránt" inditott perében következő ítéletet hozott : Ha alperes főesküt tesz arra, hogy felperesnek fudit nevű leányával, ennek Ferenc nevű gyermeke születését megelőzőleg nem több mint 10 és nem kevesebb mint hat hó alatt nemileg nem közösült, az esetben felperes keresetével elutasittatik, ellenkező esetben, stb. Indokok : Mert felperes azon kereseti állítását, hogy alperes leányával 1884. évben nemileg közösült, felhitt és hit alatt kihallgatott tanúinak vallomásaival egyáltalán nem igazolta, mert a tanuk csak azon alperes által is elismert tényt vallják, hogy alperes felperes leányához a keresetben emiitett négy éven keresztül járt, ott minden napos volt és hogy azzal csókolóztak is, gyanítják, hogy egymást szerették, arról azonban, hogy alperes valaha éjjelre hálni ott maradt, vagy hogy felperes leányával nemileg közösült, nem tudnak. Ily körülmények közt, miután alperes határozottan tagadja, hogy ő felperes leányával közösült s hogy a született fiúgyermek apja ö s miután felperes annak sem mutatta ki valószínűségét, hogy alperes az ő leányával együtt hált, mivel a szerelmi viszony fenléte még magában véve nem teszi valószínűvé a nemi közösülés megtörténtét, a pts 221. §. alapján főeskü általi bizonyítás volt elrendelendő, stb. A budapesti kir. ilélő tábla (1886. ápril 29. 9,205. sz.) : Az elsőbiróság ítélete az abban felhozott módosításon felül még azért is helybenhagyatik, mert felperes az 1868. évi 54. t.-c. 235. §-ában előirt egyoldalú főeskü letételére nem ajánlkozott s mert a perdöntő ténykörülményről mindkét félnek tudomása lévén, alperesnek az általa szabályszerűen elfogadott főeskü a hivatolt törvény 232, §. értelmében helyesen ítéltetett meg. A m. kir. Curia (1886. dec. 2. 7,016. sz.) : Mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztatásával, ha . . . felperes leánya leteszi a pótesküt arra. hogy az 1884. aug. 10-töl decz. 10-ig alperessel nemileg közösült, az esetben alperes az 1885. június 10-én született gyermek természetes atyjának kimondatott, stb. A póteskü le nem tétele esetében azonban felperes ugy tekintetik, mintha nem bizonyított volna és keresetével elutasittatik, stb. Indokok: A tanúk vallomásából bebizonyult, hogy felek közt 3 évig szerelmi viszony áUott fenn, maga alperes is beismeri, hogy felperes házához járt s szándékában állt felperes leányát nőül venni, alperes nem állítja, hogy a gyermek fogamzási időszakában a felek között az ismeretség megszűnt volna s azt sem állítja, hogy felperes leányának más férfiúval viszonya lett volna, tekintve, hogy a felek közt tartott szorosabb viszony megszűnte előtt a 6—10 hónapi időköz leteltével a gyermek megszületett, mindezen bebizonyult ténykörülményekből okszerű következtetés alapján a pts. 155. §-a értelme ben felperes kereseti állításai mellett, ha nem is teljes, de a részbizonyiték helyreállítottnak találtatván, annak kiegészítésére a pótesküt megítélni s a per eldöntését ezen eskütől feltételezni kellett, stb. Zíilogjog előjegyzése maraszlalást nem tartalmazó itélel alapján. (Telekkönyvi rendtartás 87—89., 90. és 92. §-ai.) A felsó'-eőri kir. járásbíróság: A soproni kir. törvényszéknek 1885. évi szeptember 20-án 4,760/85. számú ítélete, illetve az 1885. évi október hó 10-én 6,060/85. számú végzése alapján a zálogjog 2,118 frt 70'/3 kr. összeszámításból eredő tőke erejéig az oláh-csekléni 9. számú telekjegyzőkönyvben A. I. 1—21. sorszám alatt felvett 47 házszám 3/s telekből K . . . . I'ál felerészbeni illetőségére 14 nap alatti igazolás kötelezettsége mellett K . . . -. Bertalan bécs újhelyi lakos javára elöjegyeztetik. (1885." november 5-én 2,625. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság végzése meg változtatik s kérvényező zálogjogi előjegyzés iránti' kérelmévé egészben elutasittatik. Indokok. Mert a kérvény alapjául vett itéle1 egyedül a K. Pál által, kérvényező K. Bertalan ellen, a közöttük létezett sertésüzletböl folyó számadások előterjesztése iránti felhívási perben a számadási különbözetet állapítja meg kérvényező javára 6,356 frt 11 krban. ezen ítélet tehát nem tartalmaz K . . . . Pál irányában oly marasztalást, melynek alapján a zálogjog kérvényező javára akár a telekkönyvi rendtartás 90., akár 92. §-a alapján előjegyezhető lenne. (1886. ápril 21-én 55,150/85. sz.) A kir. Curia : A budapesti kir. itélő táblának végzése megváltoztatik és az elsőbiróság végzése hagyatik helyben. Indokok: A kérvényhez mellékelt törvényszéki ítélet ugyan marasztalást nem tartalmaz és így az a telekk. rendt. 90. és 92. § ában említett bírói határozatok közé nem tartozik; azonban tekintve, hogy a 89. '§. szerint köziratokra előjegyzés elrendelhető, ha azok azon kellékekkel el vannak • látva, melyek az előjegyzésre valamely magánokirat a ál is elegendők, jelen esetben pedig a hivatkozott ítélettel a kérvényező által a felhívási perben előterjesztett számadás jóváhagyatván, ezen ítélet arra nézve, hogy kérvényezőnek K . . . . Pál és két társa ellenében 6,356 frt 11 kr. követelése fenmaradt, minden esetre bizonyítékot szolgáltat és így K . . . . Pál ellen a telekk. rendt. 87. és 88. §. b) pontja értelmében a fentebbi követelés egy harmada erejéig a zálogjog előjegyzése is elrendelhető. (1886. deczember 15-én 4,860. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A kifogásoló elfogadó köteles bizonyítani azt, hogy a telepíteti cs nem óval olt váltónak lejáratkori birtokosa nem a telepes volt (1S7ÍÍ : XVII. t.-c. 43., 4i. §-ai.) Az újvidéki kir. törvényszék: Az 1885. évi június hó 1-ső napján 3,142. sz. alatt hozott sommás végzés hatályon kivül helyeztetik, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperesnek abbeli kifogása, hogy a folyó évi 3,142. számú sommás végzés kézbesítéséről szóló községi jelentés az alperesi vétívet nem pótolja, figyelmen kivül hagyandó volt és a folyó évi 3,570. szám alatt benyújtott kifogások elfogadandók voltak azért: mert a község jelentése szerint a fizetési meghagyás az alperesnek folyó évi június 12-én kézhez szolgáltatott, felperes által az ellenkező nem bizonyittatott. A sommás végzés hatályon kivül helyeztetett, mert a kereseti váltó-levél szövegéből kitűnik, hogy a váltó-levél a »magyar országos bank részvénytársulatánál« telepítve lett, mely esetben a V T. 43. §-a szerint a váltó-levél a telepesnél óvatolandó lett volna, mert ellenesetben a visszkereseti jog nemcsak a kibocsátó és forgatók ellen, hanem a váltóelfogadó ellen is megszűnik. Minthogy pedig alperes azon kifogással élt, hogy a kereseti váltó-levél, melyet elfogadott, telepítve és mint ilyen, óvatolva nem lett, tehát váltóbeli kötelezettsége megszűnt, felperes pedig a nem óvatolást beismerte, ennélfogva a fent idézett szakasz értelmében az alperes a váltóbeli fizetés kötelezettsége alól felmentendő volt. (1885. november 30-án 6,079. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja és az 1885. évi június hó 10-ik napján 3,142. szám alatt kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett alperest az azon végzésben részletezett összegnek megfizetésére kötelezi. Indokok: Alperes, mint a kereseti váltó elfogadója, kifogását egyedül arra alapítja, hogy a kereseti váltó óvatolva