A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 5. szám - Miként lehetne igazságszolgáltatásunkat a jogi képzettség fejlesztésével javitani?

Hatodik évfolyam. 5. szám. Budapest, 1887. január 30. Szerkesztőség: Y. sas - utca 14. s/ám. Kiadóhivatal: Y. sas - utca 14. s/ám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) iz IGAZSÁGÜGY inmm Éroirá, i MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI m Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dp. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész é»re . 6 frt — kr. fél » . . 8 » — » negyed » . . 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Miként lehetne igazságszolgáltatásunkat a jogi képzettség fejlesztésével javítani? Irta: Vargha Ferenc b.-gyulai kii-, nlügyész. — A Curia büntető Ítéletei. Irta: dr. Friedmann Bernát, budapesti ügyvéd. — Az örökösödési osztály a közjegyző előtt. Irta: Bésán Mihály, lugosi kir. közjegyző. — A nem illetékes bíróságnál beadott kereset félbeszakitja-e az elévülést ? Irta : dr. Hexner Gyula, liptószentmiklósi ügyvéd. - - Ausztria és külföld. (Angol büntetőjogi codificalió. Irta: dr. Dell'Adami Rezső, budapesti ügyvéd) — Sérelmek. (I. A székesfehérvári járásbíróság. Irta: Székesfehérvári. — II. Mily gyorson dolgoznak az abrudbányai kir. járásbíróságnál Irta : dr.W ittmann Mór, budapesti ügyvéd. — III. Szóbeliség és közvetlenség a budapesti V. ker. járásbíróságnál. Irta : Egy a kivel megtörtént.) — Irodalom. (Szemelvények a tőzsdebiróság gyakorlatából. Közli: dr Félegyházi Ágost. Dr. Stiller Mórtól.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Szerkesztőségi üzenetek. MKI.I.ÉKLKT : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) v Miként lehetne igazságszolgáltatásunkat ¥ a jogi képzettség fejlesztésével javitani ?* Irta: VARGHA FERENC, b.-gyulai alügyész. Simon Endre ur a »Jog« 18S6. évfolyamának 52-ik számában egy ép oly üdvös, mint nagy gyakorlati jelentőséggel biró eszmét pendített meg. Gondolatmenetének kiindulási pontját az képezte, hogy mikre van égető szükségük a bíráknak s a birói állásra törekvő igazságszolgáltatási hivatalnokoknak ? És ezen tétel fejtegetésénél azon conclusióra jutott, hogy a birák s birói hivatalnokok intelligentiája a következő három tényező mikénti állásától függ: a) a fizetés mennyiségétől; b) a szabad idő tartamától s végül c) attól, hogy a folyóiratok és szakkönyvek mily mértékben állanak a birói kar rendelkezésére. Kétely nem fér hozzá, hogy ennél üdvösebb, ennél mélyrehatóbb eszmét senki meg nem pendíthetett volna; mert hiszen ezen eszme a való életbe átvive annyit jelent, hogy miként lehetne a birói kar s birói hivatalnokok szellemi fejlettségét emelni a jogtudomány terjesztésével. Szinte látom a skeptikusok táborát, mint illeti aggálylyal ezen utóbbi kifejezésemet »a jogtudomány terjesztésével*, mert nagy azok száma még manapság is, a kik a jogi életben az elméletet a praxistól éles határvonallal választják cl; azt tartják, hogy a mi theoria, az nem praxis s a mi praxis, abban egy szemer sincs a theoriából. No hát én az eféle vádakra ki merem mondani, hogy a kik a jogtudományt ekként fogják fel, azok összetéveszték valamely jogintézmény elméleti kifejtését a jogludománynyal magával; mert ez utóbbi mint tudomány egységes, annak célja egy és örök, mint minden tudománynak : az igazság és * Vajha igazságszolgáltatásunk érdekében viszhangra találna az orszá" összes bíróságainál az ezen cikkben megpendített, felette életrevaló eszme. A szerkesztőség. | tökélyesülés. Ezen célon belül aztán számtalan ágra j szakadva, különböző módon törekszik a jogtudomány az egységes cél elérésére. Vagy talán az elméletet azért tartják oly veszedelmes do'ognak, mert d e d u c t i o utján állapit meg sok igazságot; ez az okoskodás s téves, mert hiszen a j tantételnek ekként való megállapítása csak külsőleg viseli magán a teljes abstractio szinét, ha mélyére hatolunk az igényért igazságnak s visszafelé haladunk azon az uton, melyen az ész a tantételt levezette, ott fogjuk annak kiindulási pontját találni, a mely ismét demonstrálja, hogy ezen kiindulási pont, ezen forrás a reális életből van merítve. Hogy tovább ne menjek, vájjon az úgynevezett államelméletek birnak-e való élettel vagy sem ; a mindent kételylyel illető practicusok ezt merő szőrszálhasogatásnak tekintik s tisztán a törvény szövegén tengődő értelmük nem látja meg az elméletben a való életet, a naptól nem látja a világosságot. Az államelmélet az államból, mint reális valóságból, mint létező szerves tagozatból indult ki, tehát itt van ezen elméleteknek a forrása, a nyüzsgő, lüktető élet közepén. S igy van a theoria egyéb részével is, a melyben a practicusok csak azért nem látják meg a való életet, mert sok benne a finom, iskolázott jogászi ész, a mit csak ugy tudunk megérteni, ha felemelkedünk azon magaslatra, a hol az elméleti fejtegetés logikája mozog. Tehát ebből következik azon igazság, hogy a tudomány ketté soha nem osztható aképen, hogy annak egyik része a másiktól teljesen különvált életet folytathatna. Az elmélet és gyakorlat édes testvérek, hogy tovább vigyem a hasonlatot s felfogásomat érthetőbbé tegyem, hozzá teszem még, hogy ikertestvérek, mert teljesen isolált életet egyik- a másiktól soha nem folytathat. A jó praxis következménye a jó elméletnek, ez pedig ismét föltételezi a gyakorlati élet folytonos szemmcltartását, combinat iv szemléletét. Ebből következik azon igazság helyessége is. hogy jó b i r ó, j ó ügyész csak az lehet, a ki a törvény szük keretén túlszárnyalva, behatolni törekszik a tudomány mélyébe. Első föltétele tehát a jogi képzettség fejlesztésének a jogtudomány terjesztése; vagyis az, hogy a mit a kutató szellemek megteremtettek, napfényre hoztak, közkincscsé váljék a jogászvilágnak. Ezen óhaj acceptábilis volta kételylyel nem illethető; ámde nagy nehézséggel jár azon kérdés eldöntése, hogy ezen igazság miként lenne legcélszerűbben meghonosítható a gyakorlatban. Es ezen pont az, a hol az eszmék hajótörést szenvednek, még mielőtt a gyakorlatba átplántáltattak volna. Nincs pénze, nincs ideje a gyakorlati jogásznak ahoz, hogy intelligentiáját fejleszthetné; ezt szokták a pessimisták mondani, kik ugyan telve vannak szép ideákkal, de ha a megvalósításra kerül a sor. ők jelentik ki első sorban, hogy lehetetlen a szellemi élet javítása. Vájjon csakugyan lehetetlen-e egy életképes eszmét megvalósítani ? Én azt tartom, nem, mert Darvin igaz tétele szerint a mi életre való a természetben, az létjogát kivívja előbb-utóbb, habár a csenevész existentiák rovására is, csak a létért való küzdelemben a megélhetés és túlsúlyra vergődés