A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 4. szám - Az ügyvédi szólásszabadság

A J OG. maga is ellenezte, ezeknél fogva felperest keresetével elutasítani kellett. (1886. május ló én, 3,233. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az 1877. évi XX. t.-c. 9-ik §. értelmében a kiskorúság meghosszabbítása iránti kérelem rendszerint az illető kiskorú életkora 23-ik évének betöltése előtt adandó be, a 23-ik életév betöltése után pedig, mindazonáltal a teljeskorúság bekövetkezése előtt, csak az esetben kérelmezhető a kiskorúság meghosszabbítása, ha azon ok, mely a meghosszabbítást szükségessé teszi, a kiskorú életkora 23-ik évének betöltése után következett be ; minthogy pedig panaszlott G. Dezső az A. alatt becsatolt anyakönyvi kivonat szerint 1862. évi március 29-én született s ekként nagykorúságát 1886-ik évben érte el és minthogy a kiskorúsng meghosszabbítása iránti kérvény 1886. évi március hó lO-én adatott be s az ehez csatolt C, D. és E. alatti bizonyítványok, melyekkel a kiskorú vagyonának és ügyeinek kezelésére való képtelensége, állítólagos kicsapongó életmódja bizonyittatni szándékoltatik. a nevezettnek 23 éves korát megelőző időre vonatkozik s ezen kort megelőző időből származnak, valamint ezen kort megelőző időről emlékezik panaszlott édes atyjának G. alatti végrendelete is, azon körülmény pedig, hogy nevezett panaszlott a 23 éves életkorának betöltése után is hasonló vagyonkezelési képtelenséget, avagy kicsapongó életmódot folytatott volna, bizonyitani meg sem kiséreltetett, továbbá minthogy a kiskorúság meghosszabbítását a panaszlottnak gvámgondnoka is ellenezte: az elsöbiróság Ítéletének helybenhagyásával felperes keresetével elutasítandó volt. (1886. szept. 2-án, 28.662. sz.) A ni. kir. Guria következő Ítéletet hozott: Mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával G. Dezsőnek kiskorúsága meghosszabbittatik. Indokok: A gyámsági törvény célja abban öszpontosul, hogy az önjogúságra éretlen vagy képtelen személy, nagykorúságának elérte esetére magát, illetve családját meg ne károsíthassa; ezen alapelvvel szemben nem jöhet figyelembe azon körülmény, miként a kiskorúság meghosszabbításának kérelmezésére hivatottak annak idejében a kellő lépések megtételét elmulasztották. Minthogy pedig a keresetlevélhez csatolt C, D. és G. alatti okiratok kellő támpontot szolgáltatnak a részben, hogy nevezett G. Dezsőre vagyonának szabad kezelése még nem bizható, felperes keresetének annál inkább helyt adni kellett, mert az 1886. évi május 5-én megtartott tárgyalás alkalmával a kiskorú gyámja, valamint ügygondnoka részéről a fentebb idézett okiratokban felsorolt tényeknek valósága kétségbe sem vonatott. (1886. dec. 15-én, 7.234/p. sz.) Ha oly váltó pereltetik köztörvényi utón, mely ngyan jogerejiileg meg van állapítva a váltóbirósag által nemcsak, de mely iránt a végrehajtás is el lett rendelve, de a végrehajtási jog elévült, ugy dacára a váltóbirósági Ítéletnek, a polgári perben alperes kifogása ellen külön bizonyítandó a követelés fennállta. A budapesti kir. törvényszék : Felperesek keresetükkel elutasittatnak, stb. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. törvényszék ítélete megváltoztattatik és alperes 15 nap, végrehajtás terhe alatt, tartozik felperesnek, mint U. L. jogutódainak 1,000 írt tökét s ennek 1882. év május 9-től járó 6°/0 kamatát 3 frt 62y2 kr. óvási és 1 frt 15 kr. közlési költséget, továbbá 54 frt eddig megállapított s jelenleg 80 frtra mérsékelt per és felebbezési költséget megfizetni. Indokok : Minthogy az 1868. LIV. t.-c. 170. §-a oly esetekre vonatkozik, a midőn az eredetileg az illetékes váltótörvényszék előtt nem érvényesített váltó köztörvényi uton pereltetik, a jelen esetben azonban a követelés fennállása egy az illetékes váltóbiróságnak jogerőre emelkedett határozatával már megállapittatott, minthogy továbbá azon körülmény, hogy a váltóbirósági határozat alapján elrendelt és foganatosított végrehajtás eredményre nem vezetett, a kereset mellékleteivel igazoltatott, mindezekkel szemben alperesnek az 1868: LIV. t.-c. 170. §-ára alapított kifogása figyelembe nem vétethetett és tekintve, hogy a B) alatt csatolt határozattal csak a végrehajtási jognak, de nem a követelésnek elévülése mondatott ki, alperest az általa kifizetettnek nem bizonyított kereseti követelés és igazolt járulékai fizetésére kötelezni kellett. A in. kir. Curia: A kir. itélő tábla Ítéletének megváltoztatásával s a per körülményeire való tekintettel, a perköltség köl! csönös megszüntetése mellett, az elsöbiróság Ítélete hagyatik j helyben, az abban felhozott indokokból és még azért, mert a I követelés fennállására a keresethez csatolt B) alatti Ítélet és a ! váltótörvényszék által hozott végrehajtási végzések azért nem szolgáltathatnak perrendszeríí bizonyítékot, mert alperes a B) alatti ítélettel mint váltóadós váltói peruton arra való tekintet nélkül, hogy a kereset tárgyát képező pénz leszáraláltatott-e, köteleztetett a fizetésre; a fenforgó esetben pedig jelen polgári peruton a váltótörvényszék illetősége alá nem tartozó váltóra alapított követelés ellenében alperes a polgári perrendtartás 170. §-a értelmében a pénz leszámlálására és irányában a követelés fennállására nézve kifogását az idézett törvényszakasz értelmében az ellenkezőt felperesek tartoztak volna bizonyítani, e tekintetben azonban felperesek perrendszeríí bizonyítékot fel nem hoztak. (188C. dec. 15-én 5,311.) Az ágytól s asztaltól elválasztott lláz istársak mindegyike követelheti a maira közszerzeményi részi nek kiadását épen ngy, mintha a házassági kötelék végkép felbontatott volna. A szabadkai kir. törvényszék: Felperes keresetével el! utasittatik. Indokok : Előre bocsátva, hogy az id. szab. 13. §-a értelmében a házasság alatti szerzeményekre nézve a korábbi magyar törvények változást nem szenvednek. Továbbá tekintve, hogy a G) alatt csatolt esketési jkönyvi kivonat szerint a peres felek 1843. évben a róm. kath. egyházi szertartás szerint Szabadkán egybekeltek : minthogy a fentartott korábbi törvények szerint a férj által örökösen, jóllehet a házasság ideje alatt a feleség nevének betétele nélkül s?erzett ingatlanokban, sőt az iiy javakra ruházott .« együtt keresett pénzben sem I részesül a nő végelválás előtt; továbbá tekintve, hogy peres feleknek egyenes leszármazói vannak s hogy az ágy és asztaltóli ideiglenes elválasztás végelválásnak nem tekintethetik, mindaddig tehát, míg a végelválás, vagy a férj elhunyta be nem áll, a férj által örökösen s a feleség nevének betétele nélkül szerzett ingatlanokra felperes nőnek kereseti joga nincsen. Mindezeknélfogva felperesnőt keresetével ezúttal elutasítani kellett. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. törvényszéknek Ítéletét, annak a peres feleknek csakis ideiglenesen lett elválasztására ! fektetett indokaibi')! helybenhagyja. A in. kir. Curia : Az elsőbirósági ítéletek megváltoztattatván, felperes kereshetőségi joga megállapíttatik és az e.-b. utasittatik, hogy a per érdemében hozzon Ítéletet. Indokok: A közszerzemény jogi súlypontja a házastársak életközösségében fekszik. A B) alatti szentszéki Ítélet pedig, mely a peres feleket ágytól és asztaltól a férj (alperes) hibája miatt elválasztotta és a katholikus hitelveknél fogva az érvényesen megkötött házasság felbontását "nem is mondhatta ki, felperes és alperes közt az életközösséget megszüntette olyképen, hogy a mit | valamelyikük különvált életük folyamáu szerezni fognak, az közszerezménynyé válni nem fog. E tekintetben az ágytól és asztaltól való elválasztásnak a házasság felbontásával egyenlő joghatálya van. Es ebből viszont folyik az, hogy az ágytól s asztaltól elválasztott házastársak mindegyike követelheti a maga közszerezményi részének kiadását, épen ugy, mintha a házassági kötelék végkép felbontatott volna. Ennélfogva, miután az alsó bíróságok a per érdemében nem határoztak s a felperest csak a kereshetőségi jog hiánya indokából utasították el és leszármazók életben léte semmi körülmények közt sem szolgálhat akadályul a közszerzeméuyi jogok érvényesítésére, felperes kereshetőségi jogát megállapítani s az első bíróságot érdemleges határozat hozatalára utasítani kellett. (1886. december 9-én 3,86">). Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Ciődválasztmány jegyzőt alkalmazhatván, ezzel a választmány egyik tagját is megbízhatja és a választmány ezen tagja, mint jegyző, működéséért külön díjt igényelni jogosítva van. A b.-gyarmati kir. járásbíróság, mint csődbíróság: G. Adolf elleni csődügybeu dr. B. Henrik ügyvéd választmányi jegyző díjának megállapítása tárgyában következő végzést hozott: Tekintve, hogy a csődtörvény 111. S-a harmadik pontja szerint a csődválasztmány jegyzőt alkalmazhat, kinek díjazását a választmány indítványára a csődbíróság állapítja meg ; tekintve, hogy a választmány nevezett jegyzöuek díjazását minden egyes ülés után