A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 52. szám - Végrehajtási zálogjog bekebelezése képezi-e kitörlési kereset tárgyát?

A JOG. 437 hitel szempontjából kívánatos. Az ily pernek feljegyzése a megtámadott telekkönyvi jog feletti szabad rendelkezést megszünteti, a jogosultat ezen jogának szabad gyakorlatában gátolja ; az ingatlant, mig a telekkönyvi tulajdonos ellen ily per fel van jegyezve, úgyszólván forgalmon kivül helyezi; azért is szükséges itten azon óvatos eljárás, mely a fenuebbi döntvény által általánosan kötelezővé tétetett és a melylyel a megtámadási perek közül csakis a telekkönyvi rendtartások második rész XIV. fejezetében a bejegyzés érvénytelensége vagy megszűnte okából támasztott kitörlési keresetekre szorította a perfeljegyzést. Az indokolás már maga kizárja a fenuebbi a) alatt megjelölt jogszerzési perek feljegyzését, az ily feljegyzés tapasztalat szerint leginkább előfordult szóbeli szerződések érvényesítésére támasztott kereseteknél, mert Írásbeli szerződés alapján, ha a bekebelezési kellékek hiányosak, a telekkönyvi rendtartás 87. g. alapján előjegyzéssel biztositható a szerzett jog és igy szóbeli szerződés esetében csak is perfeljegyzéssel lehetett ezen biztosítást elérni; a döntvény indokolása ugyan az 1881 : LX. t.-c. 237. és következő g-aira utal, azonban, ha tekintjük a 237. §. a) pontját, kitűnik, hogy e szerint a biztosítás csak közokirat vagy egyéb teljes bizonyerejű magánokirat alapján rendelhető el, ily okiratnak azonban tanúvallomásokról felvett közjegyzői okirat vagy tanúk által kiállított bizonyítvány tekinthető nem lévén : a félnek kevés kilátása marad fenn, hogy szóbeli szerződés alapján szerzett jogát azon esetre, ha a pert majd megnyerendi, biztosithassa és igy a fennebbi döntvény által semmi tekintetben az ingatlanok iránt kötött szóbeli szerződések hatálya inegszorittatott. A fennebb b) alatt emiitett jogérvényesítési perekre nézve telekkönyvi szempontból a perfeljegyzés a telekkönyv hitelének sem árt, sőt inkább a telekkönyvi jogosult élőmére van és jogának érvényesítését biztosítja minden később jogot szerzett harmatlik személy ellenében; és a feljegyzést más, a telekkönyvi jogosult eszközölvén, neki sérelmére nem válik és ő csakis jogával él; miért is teljesen egyetértek dr. G a a r Vilmos tanár ur által a »Jog« 48. számában e tárgyban nyilvánított véleményével. Úgyszintén indokoltnak találom a cikk végén kifejtett azon nézetét is, hogy a törlési perek feljegyzése ne az egyszerű felzetre, sem a törlési kereset felmutatása alapján rendeltessék el, mert utóvégre minden jogszerzési per az ellenfél jogainak törlésére intézhető. E tekintetben az 1881 : LIX. t.-c. 6. §-ban foglalt azon rendelkezés által, hogy a törlési kereset a telekkönyvi hatóságnál is beadható, sok esetben segítve van, azonban ezen eljárásnak azon hátránya van. ha a telekkönyvi hatóság a keresetet törlési keresetnek nem tekinti és a perfeljegyzést megtagadja, íelebbiteli | eljárással a keresetnek a birtokbirósághoz való áttétele elhúzódik éveken át; azért is sokkal célszerűbb lenne a kereseti példánynak , csatolásával külön kérvénynek beadása, úgy, hogy a perbíróság eljárása feltartóztatva nem lenne. A jogérvényesítési keresetek feljegyzésénél elégségesnek j tartom a felzet felmutatását, mert itten elesnek a törlési pereseteknél előfordulható aggályok. ' Végrehajtási zálogjog bekeblezése képezi-e kitörlési kereset tárgyát ? Irta : dr. IMLING KONRÁD, kir. táblai biró, Budapesten. Nem is szükséges talán kiemelnem, hogy a kérdés nemcsak ! arra az esetre vonatkozik, mikor a végrehajtást elrendelő biróság' abbeli megkeresése folytán, a telekkönyvi hatóság a végrehajtási | zálogjog bekeblezését, — hanem arra is, mikor az 1881: LX. t.-c. I 136- §-ához képest, az előjegyzett zálogjog igazolásának végrehajI tás útján való bejegyzését, vagy már bekeblezett zálogjogra vonatj kozólag a végrehajtási jog feljegyzését rendelte volt el. Az utóbbi i két esetben is az előjegyzett, illetőleg a telekk. rendt. II. részéhez képest bekeblezett zálogjog, az igazolásnak végrehajtási utón történt bejegyzése s illetve a végrehajtási jog feljegyzése által, végrehajtási zálogjog erejére emelkedett. A judicatura pedig nem bir ebben a kérdésben megállapodásra jutni. Nemcsak hogy az alsóbb bíróságok majd a végrehajtásilag bejegyzett zálogjogot is a kitörlési perek keretébe tartozónak mondják, majd ismét abból kizártnak állítják, — maga a kir. Curia is habozik, a mikor a fentebbi kérdésre adandó feleletről van szó. Egyszer azt az elvet állította fel, hogy »a telekk. rend. 155. §-a értelmében az eredetileg érvényesen bekeblezett jognak törlése, ennek megszűnte miatt, arra való tekintet nélkül, hogy a jog végrehajtás utján vagy azon kivül kebleztetett-e be, kereset utján kérhető lévén, a jog megszűntének alapjára fektetett törlési pernek az, hogy annak bekeblezése végrehajtás utján történt, útjában nem áll.« (1874. évi 6,937. és 1878. évi 3,522. sz. a.) Máskor ellenkezően kijelentette, hogy »végrehajtási zálogjog kitörlése nem tartozik a telekk. rend. 1-18. és következő §§-aiban szabályozott per utjára« (1884. évi 7,805. sz a.) és ismét máskor az utóbbi szabályt megszorításhoz kötötte, igy: »A telekk. rend. 148. §-a szerint a per birájának végrehajtást rendelő végzése alapján eszközölt zálogjogi bekeblezések eredeti érvénytelenség miatt törlési keresettel meg nem támadhatók ugyan, de a dolog természetéből folyólag csak az esetben nem, midőn a végrehajtási záloga jellemünknek megfelelő cselekedetekre indítanak, szemben állanak az ellenmotivumok, melyeket az értelem felismer mint akadályt, mint veszedelmet, mint jellemünknek meg nem felelőt, mint roszat. Az önismeret világánál cselekvő jellem, tetteiben az ellenmotivumok által szabályoztatik. A motívum a lejtő, az ellenmotivura a fék. Az értelmes ember elbatározásánál tehát nemcsak a változhatlan jellemnek a változó motívumok által tettre készült hajlamai lesznek mérvadók, hanem az ellenmotivumok is. Minél értelmesebb, tapasztaltabb az egyéniség, annál nagyobb szerepet fognak játszani szellemi életében az ellenmotivumok, annál biztosabban éri el célját s annál ritkábban lesz oka megbánásra. De jól jegyezzük meg, hogy az ellenmotivumok sohasem változtatják meg magát az akaratot, hanem tudatják vele, hogy a motívum által sugalmazott tett által nem éri el azon célt, melyre vágyik. A cselekedete felett bánkódó bűnös nem a miatt van megindulva, hogy roszat akart, hanem a felett, hogy célt nem ért, vagy többet tett annál, mint mire akarata irányozva volt, szóval csak értelmi belátásának hiányossága s nem jellemének hibás iránylata felett bánkódik. Ha a cselekedet az akaratnak megfelelő volt, a bűnbánat ki van zárva. Az ellenmotivumok áldásos hatásának köszönjük, hogy dacára, miként az ember minden bűn csiráját magában viseli haláláig, erkölcsös és törvényszerű életet vagyunk képesek folytatni. Az ellenmotivumok felismeréséhez való képesség, tehát az értelem fejlesztése a nevelés kiváló feladata, ez azon kör, melyben a nevelésnek egyedül mozognia kell s a mely téren a büntető bírónak hivatása fekszik — sed velle non discitur. III. A büntető törvénykönyv ideális tehát reális ellenmotivuin. a büntetés alkalmazott, A büntető-törvény megalkotásánál a törvényhozó szeme előtt az emberiség és saját nemzetének nemi jelleme lebeg. .Minél jobban felismerte a büntető-törvény alkotója saját nemzetének nemi jellemét, annál tökéletesebb lesz műve, — minél inkább felismerte a biró vádlott egyéni jellemét, annál megfelelőbb büntetést fog kiszabhatni. A törvényhozó a büntetési tételek meghatározásánál az elrettentés elve szerint jár el, vizsgálván, vájjon a kilátásba helyezett büntetés a népnek általános jellemében nyilatkozó akaratiránylat a számára az életben kínálkozó motívumok ellenében elégséges ellenmotivum gyanánt elfogadható-e vagy sem? — A büntető biró pedig a büntetés mértékének kiszabásánál a tettes egyéni jellemének szigorú kutatása s megállapítása után a szerint fogja Ítéletét súlyossá vagy enyhévé tenni, hogy az a jövőben teljes ellenmotivummá válhassék. A fődolog mindkettőnél a jellemet kisérő s ellenőrző érteli miségre való hatásban áll. Az ellenmotivatió tehát a büntetés jogalapja, mert e nélkül az csak a durva viszontorlás, bosszúállás jellegével birna, melv I által nem éretnék el más eredmény, mint az, hogy egy bajból | kettőt csinálnánk. A »j o g r e n d helyreállítás a« is üres ; frázis, mely a legritkább esetben bir lehetőséggel és semmi esetre | sem válhatik irányadó elvvé a büntető j ogszolgáltatásban. E gondolatnak továbbfüzése e cikk keretén túl csap, teljes . kimerítése lehetetlen. Azért a kérdésnek ilyetén megoldása után csak néhány észrevételre szorítkozom. A büntető-törvény tételeinek az emberi nem civilisatióban való előhaladása folytán tapasztalt enyhülésének egyik főokát nem , abban kell keresnünk, mintha az emberiség jelleme az idők folvtán lényegesen megváltozott s különösen hogy javult volna, ha| nem abban található fel, hogy az emberi jellemben fekvő dolog a közel kilátásba helyezett kisebb rosztól jobban félni, mint a tá-