A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 51. szám - Az 1876. évi XVI. t.-c. 5-ik §-áról

202 A JOG. heto lévén : idöelőttiség esete fenn nem forog. Időelöttiségi kifogást kifejezetten, alperes iratában nem is tett. Igaz, hogy ha a végrendet e perben akként alkalmaztatnék, hogy alperes a 2,400 frt követelésnek D. Ilona részére netán megítélendő részét felperes javára az örökhagyó egyéb vagyonából pótolni tartozik - - ebben az esetben az elmarasztalási összeg most még megállapítható nem lenne. Ez sem szolgálhat okul arra, hogy a kereset mint idö előtti elutasittatik, mert a per tárgyát képező vitás kérdés — a végrendelet értelmezése — ezen esetben is elvi határozattal teljes megoldást nyerhet. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Bármilyenek legyenek is a biztosítási szerződés feltételei, a biztositót a perrendben előirt bizonyítási módoktól meg nem foszthatják. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék il S*6nov. 5., 44,305/v. 86.): Dr. Ullmann Sándor ügyvéd által képviselt V. Anna felperesnek dr. Beck Hugó ügyvéd által védett »Azienda osztrák-francia elemi- és balesetbiztositó-társaság alperes elleni 660 frt kárösszeg s jár. iránti perében itélt: Felperes részére a kereseti követelésből 69 frt megítéltetik s kereseti követelésének az emiitett 69 frtot meghaladó részével elutasittatik, stb. Indokok: A kt. 472. §. szerint a feleknek a biztosítási szerződésből eredő jogaira és kötelességeire nézve, a mennyiben azok a törvényben meg nem állapíttattak, a szerződés feltételei szolgálnak irányadóul. A biztosított tárgyakban történt kár megállapításának módját a törvény parancsolólag nem szabja meg, arra nézve tehát, a mint ez a 481. §. azon intézkedéséből is kétségtelen, hogy a kár szakértői szemle utján csak egyéb megállapodás hiányában állapitható meg, első sorban a szerződési feltételek az irányadók. A felperes kereseti követelésének alapját képező A. alatti bizt. szerződésben foglalt általános feltételek 12. §. szerint, mely feltételeket felperes 2. sz. a. ajánlatában magára nézve kötelezőknek kifejezetten elfogadta,kiköttetett, hogy az esetben, ha felperes biztosított az alperes biztosító társaság kiküldöttje által eszközölt kármegállapitást nem fogadja el, joga van a biztosított szőlők jégverés által okozott kárnak megállapítása végett az idézett £-ban kitett módon összeállítandó becslő-bizottság alakitását követelni; de köteles erre vonatkozó szándékát a kiküldött becsüjének közlése után azonnal bejelenteni s egyidejűleg kárát a 10., 11. §-ok megfelelő módon részletesen felszámítani s a bizottsági eljárás költségeinek biztosítására megfelelő összeget birói kézhez letenni, hogy mindezeknek elmulasztása esetén a kiküldött kárbecsüje reá nézve kötelező hatályúvá lesz ; s az idézett §. végső pontjában világosan kiköttetett az is, hogy csak a társaság kiküldöttjének, esetleg a szerződésnek megfelelően alakított becslő-bizottságnak becslése lehet a kárösszeg megállapításánál irányadó, semmiféle más birói vagy bíróságon kívüli becslés azonban a társaságot nem kötelezi s kártérítésre alapul nem szolgálhat. Az A. alatti szerződésben tehát alperes csakis a most idézett szerződési feltételekben meghatározott módon megállapítandó kártérítési összeg fizetésére vállalt kötelezettséget s e szerződési kikötés a fent előadottak szerint felperest kötelezvén, ugyan ő, ki nem vonja kétségbe, hogy az alperes kiküldöttje által foganatosított 3. sz. a. becsű vele közöltetett, tartozott volna, a mennyiben azzal nem elégedett meg, az emiitett szerződési feltételeknek megfelelő becslő-bizottság alakítása iránti szándékát kijelenteni s ennek alakítása végett a 12. §-ban foglalt s fent idézett egyéb feltételeknek is eleget tenni, s csak az esetben, ha eme becslő-bizottság alakitását alperes hiúsította volna meg, követelhetné tőle az egyéb módon megállapított kárösszeg megtérítését. Felperes azonban alperes tagadásával szemben egyátalán nem bizonyította azt az állítását, hogy alperes kiküldöttjének a becslő-bizottság aláírása iránti szándékát kijelentette s hogy annak megalakítását egyedül a kiküldöttnek rögtön történt elutazása hiúsította meg, sőt azt, hogy a 12. §-ban foglalt egyéb feltételeknek eleget tett volna, felperes nem is állítja, annál kevésbé bizonyítja, sőt nyíltan beismeri, hogy midőn alperes társaság által a 4. sz. a.-ban a becslő-bizottság alakításához szükséges feltételek teljesitésére külön is felhivatott s a 12. §-ban kikötött jogkövetkezményre kifejezetten figyelmeztettetett, a felhívás teljesítését megtagadta. Ezeknél fogva a kiküldött által eszközölt 3. sz. a. kármegállapitás a szerződési feltételek értelmében felperesre nézve kötelezővé vált s a később alperes közbejötte nélkül foganatosított előleges birói szemle utján eszközölt kárfelvétel alperes irányában hatálylyal nem birván, ez az utóbb megállapított kárösszeg fizetésére alperes nem kötelezhető. Az előadottak alapján a szerződés értelmében csakis a 3. sz. a. szerint megállapított 69 frtnyi kárösszeget köteles telperesnek megtéríteni, miért is ez összeg és a kereset beadásától számított késedelmi kamata megítélendő volt. A kamatot azért kellett megítélni, mert alperesnek, ha felperes a neki megkínált 69 frtot el nem fogadta, módjában állott volna a kérdéses összeget birói kézhez letenni, ezt azonban nem tette, hanem az emiitett összeget megtartotta és hogy használta, annak a beszámítás érvényesítése, vagyis az ellenirat beigtatása napjáig kamatát tehát felperesnek megtéríteni köteles. Az emiitett 69 frt és kamata azonban beszámítás utján törlesztettnek volt kimondandó, mert a 15. sz. a. végzés bizonyítja, de felperes is beismeri, hogy felperest az emiitett végzésben részletezett, jogerejüleg megítélt s 86 frt 02 kr. hátralék tőkéből és járulékaiból álló követelés felperes ellen megilleti, mert ennek összege felperes megítélt követelését meghaladja s mert ez a körülmény, hogy alperes követelésének behajtása végett már kielégítési végrehajtás rendeltetett el, a beszámitást nem gátolja, mivel felperes nem is állítja, annál kevésbé bizonyítja, hogy az elrendelt végrehajás folytán alperes a követelésre nézve már tényleg nyert volna kielégítést, hogy tehát ez többé fenn nem állana. Az alperesi köveI telés alapjául szolgáló 14. sz. a. váltó kiadására alperes nem volt I kötelezhető, mert a beszámítás által a váltón alapuló követelés csak részben törlesztetik. A budapesti kir. itélő tábla (1887. május 2-án, 7,798/v. 87. sz. a.): Az első bíróság ítéletét oly változtatással, hogy alperes a felperes részére kártérítés gyanánt megítélt 69 frt után 6°/0 kamatot az alperest illető 82 frt 02 kr. s jár. erejű követelésnek a felperes I követelésével leendő tényleges elszámolása napjáig köteles fizetni, | egyebekben helybenhagyja, annak indokolásánál fogva. A felperes részére megítélt követelésnek, alperes követelésével elszámolása csak az ez iránt rendelkező Ítéletek jogerőre emelkedése után történhetvén, önként következik, hogy a kamat mindegyik kövej telés után az elszámolás napjáig lesz számitandó, az első bíróság rendelkezését tehát a most jelzett irányban meg kellett j változtatni. A in. kir. Curia (1887. november 23-án, 773/v. 87. sz. a) : ! Mindkét alsóbb bírósági Ítélet részbeni megváltoztatásával felperes részére a kereseti követelésből 332 frt 50 kr. tőkeösszeg és ennek | 1885. június 10-től járó 6°/0 kamata megítéltetik s alperes olyképen köteleztetik azt felperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett | megfizetni, miszerint megengedtetik alperesnek, hogy abba saját a 15. sz. a. 55,120/85. számú végzés szerint 86 frt 02 kr. tőkéből I és ennek az idézett végzésben kitett járulékaiból álló követelését beszámíthatja. Felperes kereseti követelésének az emiitett 332 frt 50 krt meghaladó részével elutasittatik. Indokok: A keresk. törvény 472. §-a szerint megvan ugyan a feleknek engedve, hogy kölcsönös jogaikat és kötelességeiket a biztosítási szerződésben szabályozzák, de csak olyképen, hogy ezen szabályozás a törvény rendelkezésével összeegyeztethető I legyen. Azon esetben, ha a biztosított tárgy értéke a szerződésben j nem állapíttatott meg, a keresk. törvény 479. §-a kötelességévé < teszi a biztosítottnak ezen értékét igazolni. A polgári törv. rendtartás 211. és következő g-aiban a birói szemle mint a törvényes bizonyításnak egyik módja van felállítva és maga a keresk. törv. j 481. §-a is a biztosítottnak jogát, hogy kárát szakértői szemle I által megállapíthassa, világosan fentartja. Ezekből következik, hogy I ezen határozmányoknak, melyek az itt fenforgó biztosítási szerző| dés feltételeinek 12. §-ában foglaltatnak, oly hatály nem tulajdonitható, hogy azok által felperes, mint biztosított a törvényes bizonyitási módok, névszerint a birói szemle használatától elzárva lett légyen. Azon kifogások, melyeket alperes a megtartott bírói ' szemle ellen felhozott, alappal nem birnak, mert a bíróság, mely azt véghez vitte, csak azon törvény szabályai szerint járhatott el, j mely területén érvényben van és azok értelmében helyesen járt is el. Nem volt idő előtti ezen szemle, mert a szüret ideje már nagyon közel volt és mert alperes, habár az 5'/. alatti levélből tudta, hogy felperes a kárnak a feltételek szerinti megállapításába beleegyezni nem akart, hanem birói szemlét kivánt, a ker. törv. 481. §-ában adott jogával nem élve, szakértői szemlét maga nem I kért, sőt a 6"/. alatti levélben kijelentette, hogy felperes kívánságára rá nem áll; ily körülmények között tehát felperesnek szemle iránti folyamodása teljesen indokolva van, M. Antal szakértőnek állítólagos elfogultsága törvényesen indokolva nincs. Ezekhez i képest a kár megállapításánál a birói szemle veendő alapul, de figyelemmel a felmerült különös körülményekre. Ugyanis a szak\ értök a szőlő egész termését 110 hektoliterre becsülték, melyből a meglevő termés hozamát 60 hektoliterben, a jégverés követ-