A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 51. szám - Az 1876. évi XVI. t.-c. 5-ik §-áról

430 A JOG. helyétől, valamint a bűntett színhelyétől távol vannak. A börtönbüntetés minimuma és maximuma egyenlő a kényszermunka időbeli tartamával. A száműzés, helyesebben bellebbezés abban áll, hogy az elitélt a büntetés ideje alatt a kormány által meghatározott helyen köteles tartózkodni. A belebbezés legkisebb időtartama 3 hónap, maximuma 3 év. A pénzbüntetés minimuma 5 piaszter, a legnagyobb összege azonban nincs meghatározva. A confiseatio tulajdonképen nem egyéb, mint elkobzása azon tárgyaknak, melyek a bűntett által hozattak létre, vagy melyek a bűncselekmény elkövetésének eszközéül használtattak. A rendőri felügyelet alatt állók tartoznak időnként a rendőrségnél jelentkezni, ezenfelül tartózkodási helyükről való távozásuk esetén ezen körülményt, valamint azt is kötelesek bejelenteni, hogy hová távoznak s meddig maradnak oda. A török büntető eljárás 1879-iki keletű és nem más mint a code d'instruction criminelle hű átültetése. A leglényegesebb különbség az eredeti francia s az átültetett török ' büntető eljárás közt az, hogy ez utóbbi a juryt nem fogadta el, minek oka abban található fel, hogy Törökország vegyes népességével alig lett volna a jury meghonosítható. ]rarglia Ferenc, kir. alugyész B.-Gyulán. Sérelmek.* A beregszászi kir. járásbíróság. A beregszászi járásbíróság a tárgyalási határnapok kitűzésében a késleltetés és a perek huza vonájának netovábbiát érte el és méltán a nagy díjra tarthat igényt. Előttünk fekszik egy f. évi november hó 5-én postára adott és általa ugyan e hó '.)-én elintézett kereset, melyben a tárgyalás 18^8. é Vfi január hó 21-re ki van tűzve. Pedig alperes nem lakik ám Ázsiában, Afrikában vagy a csendes Óceán egyik elhagyatott szigetjén, hanem a bíróság székhelyén: Beregszászon. Felperes külföldi kereskedő, kit képviselője ezen fura végzésről még értesíteni sem mer, nehogy igazságszolgáltatásunk a külföldi sajtóban újból pellengérre állittassék. Ily botrányoknak azonban egyszer mindenkorra véget kell vetni, a felelősség azokért első sorban az ottani járásbirót, Szarka László urat terheli. Mert vagy állandó ezen gyakorlat, akkor a/.t — hacsak tehetetlenségét nem akarja bevallani — rákfene módjára ki kell irtania; vagy pedig cz — mit hinni sem akarunk — az odavaló alperes iránti conniventia folyománya, akkor, — no de erről már nem is szólunk. Nem ártana, ha a beregszászi törvényszék erélyes elnöke, A r u o 1 d Sándor nr és az igazságügyi minisztérium is a beregszászi járásbíróság ügykezelésébe kissé mélyebben betekintenének. Ottani kartársainkat pedig arra kérjük, hogy ezen mintabiróságnál észlelhető állapotokról bővebb tudósítást küldjenek e lapoknak. Verus. Irodalom. »Herryer válogatott törvényszéki beszédei. ForditottaT ó t h Lőrinc, a m. tud. akadémia rendes tagja. Budapest, 1888. Révai testvérek kiadása. 8° 400 1!., ára fűzve 2 frt 50 krajcár.« Nagy dilemmába jutottunk; ha ezen munkát— éspedig nem csupán a törvényszéki beszédeket, de még a szellemes fordító érdekes bevezetését (1—90 1.) és nem kevésbé érdekes és tanulságos zárszavát is (377 — 400. 1.) — kellőképen méltatni és az egész könyvvel érdeme szerint elbánni akarnánk, akkor azt kezdettől végig újból ide igtatnunk kellene. Régóta nem jelent meg a könyvpiacon munka, mely a müveit magyar jogászra nézve annyira hézagpótló és a védőre nézve annyira nélkülözhetetlen, a mellett azonban oly vonzóan és kezdettől fogva mindvégig oly érdekfeszitően volna megírva, mint a jelen kötet. Meglátszik annak minden során, hogy feldolgozása jogászaink Nestorának — miként maga is beismeri, — »ifjui örömet okozott.« Nem tehetünk olvasóinknak jobb szolgálatot, mint hogy ezen a m. tud. akadémia könyvkiadó-vállalatának kiadásában megjelent munka beszerzését, mielőbbi elolvasását és minél gyakoribb tanulmányozását lelkükre kössük. Berryernek — Grévy szerint: »a francia barreau fejedelmének* — Tóth Lőrinc által meleg szinek* Ezen rovatban, progiammunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt kőzlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. kel és a rokonszenv ecsetével festett élet- és jellemrajzában látni fogják egy nagy történelmi korszak hátterén kiemelkedő és abban fontos államférfiúi szerepet is vivő tökéletes ügyvéd eszményképét, és olvasni fogják fokozódó érdeklődésük mellett ezen nagyszabású, alapos tárgyismeretre fektetett, lelkesülés szülte, a perc hatása és az ellenvetések ingere alatt megszületett, talán nem elég gondosan rendezett és kisimított, de annál hatásosabb szónoklatokat. Szolgálatot tett Tóth ur az ügynek és könyve értékét csak emelte, midőn a magyar törvényszéki szónoklatról is megemlékezett. Párhuzamról természetesen nem lehet szó ottan, hol a legújabb időkig csak az ügyédséget korlátozó és alányomó rendszabályok voltak napirenden. Jól esik a mai igazságügyi rectionárius áramlat mellett olvasni, hogy Tóth, mint a régi gárda egyik kiváló tagja, ma is, mint hajdanta a 40-es években, ugyanazon eszmék - és fájdalom, ma még eszmények — mellett lelkesül. >A szabadság szellemében alkotott törvénykezési eljárás — úgymond — a polgári eljárás egyik nélkülözhetetlen föltétele s az e tárgygyal foglalkozó törvényhozásnak zárkövét képezi az ügyvédségnek ily szellemben befejezett szerkezete ; hogy az ügyvédség magasb vagy sülyedtebb, független vagy elnyomott állása az országok politikai egészségének egyik legbiztosabb hévmérője, mint ezt évezredes tapasztalás és minden nemzet példája tanúsítja....« Ily tényezők: a nyilvánosság és szóbeliség, az esküdtszékek, az accusatorius rendszer a büntető perekben, a független helyzetű ügyvédi kamarák s testületek s a mindezek fölött árgusszemekkel őrködő sajtószabadság.« Ne felejtsük el, hogy a ki ezen arany igazságokat mondja, nem fiatal ember, hanem az élet iskolájában kipróbált, megedzett, tapasztalt és élte alkonyán álló bajnok; nem holmi száraz szobatudós, hanem akadémiai tagsága mellett a gyakorlati életben is kiváló helyet elfoglaló curiai tanácselnök. Nálunk tehát az ügyvédség, nemcsak a múltban, de nagyrészben most is csak szükséges rosznak tekintetik, melyet nélkülözni nem lehet, melynek egyedüli törekvése, a jogvédés köpönyege alatt, a közönség rovására nyerekedni és gazdagodni! Ily viszonyok közt nem fejlődhetett szabad és független ügyvédi kar, sem törvényszéki ékesszólás; és ha akadt egy bátor védő a politikai pörökben, mint a mult század végén Sárosi Szabó a felségsértéssel vádolt Martinovics apát s társainak ex offo védője, — ugy ezt a kir. ügyigazgató Németh János nyomban a következő brutális kifejezéssel riasztotta vissza: »fejével játszik, ha^ ily módon védi a vádlottakat* Ily védő volt Benyovszky Péter b. Wesselényi Miklós, Kossuth és a vádolt országgyűlési ifjak védője az 1836-iki országgyűlés után; és Kölcsey Ferencz. Legnagyobb akadálya volt azonban a törvényszéki ékesszólásnak az Írásbeli eljárás; igy az ügyvédek nagy tömege csak arra szorítkozhatott: a perek bevégzését halasztani, kifogásokkal az ellenfelet bosszantani, rezerválni a rezerválandókat, szolgailag görnyedezni a birák előtt s vinni az igát mint járomba fogott és ostorozott állat. Ma a viszonyok némileg javultak, bár szerző azokat velünk együtt ma sem tekinti még kielégítőknek; minden panasz, az eddigi részletes javítások és félrendszabálvok által meg nem szűnt. A provisorium alatt az 1854-iki osztr. bpt. értelmében nyilvános szóbeli végtárgyalások voltak napirenden, melyeken F o g ar a s i János btszéki elnöksége alatt Gozsdu, Szilágyi Virgil, Várady Károly stb. mellett szerző is részt vett. »Flég szabadon — úgymond — szólhattunk, védve a méregkeveröket, pusztai lókötőket, bankóhamisitókat, csalókat, rágalmazókat; részint méltán, részint méltatlanul s jogtalanul üldözötteket. De próbáltunk volna csak magasabb régiókba merészkedni s Berryerstylben emelni fel fejünket és szavunkat! Kornis ur, a pesti tvszék akkori importált elnöke, az áltaia üldözött Cs. L. ügyvéd érdekében tett lépéseimért nálam a védőnél házmotozást tartatott s a védelemtől eltiltott, sőt magamat is perbe fogott, a miért a védelmet, egy kissé szabadabb és magasabb színvonalra akartam emelni s a germanizáló irányzatot bátorkodtam megtámadni, ugy hogy Fogarasi János csak nagy nehezen tudott nagyobb kellemetlenségektől megmenteni. Ez volt az akkori állapot.« De azon vesszük észre magunkat, hogy a jelen könyv bírálatának szánt helyet már nagyon túlhaladtuk és most is önmegtagadásunkba kerül, az ismertetést itt félbeszakítani. Csak annyi legyen tehát még felemlítve, hogy szerző az újabb időben megjelent védbeszédek közül egyedül dr. S t i 11 e r Mór e lapok társszerkesztőjének munkáját emliti fel; — figyelemre méltónak mondja az annak bevezetésében alaposan fejtegetett okokat és viszonyo-