A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 50. szám - Adalékok igazságügyünk reformjához. 3. r.

120 A J OG. melyek utóvégre is csak azért terjesztetnek fel a legfőbb itélőszékhez, hogy ott: i tekintettel arra, miszerint jelen esetben az 1883. évi VI. t.-c. 7. §-ában jelzett esetek egyike sem forogván fen«, a felebbezés visszautasittassék. Ezt ugyan a kir. itélő táblá is bátran elvégezheti. Különben pedig nagy tévedés ama hiedelemben élni, hogy az elitélt vádlottak, vagy érdekelt feleknek csak egy százaléka is azon reményben él eme megengedett jogorvoslattal, hogy a kir. Curia az ítéletet, vagy határozatot megváltoztatja. Felebbezik az ítéletet, hogy annak jogerőre emelkedését s ezzel esetleg annak végrehajtását elodázzák. De megóvatnék az igazságszolgáltatás féltett érdeke a tervezett szabályzat által azon ügyekben is, a melyek eddig másodfokban a kir. itélő tábla által biráltattak el. Sőt tekintve azt, hogy az 1883. évi VI. t.-cikk 6. §-a alapján a kir. itélő tábla által másodfokban felülbírált bűnvádi ügyek- | ben, legyen bár megváltoztató, avagy helybenhagyó a másodfokú bíróság ítélete, további felebbvitelnek csakis a 7 §. korlátai között van helye s ez által az elsöbiróság felmentő ítéletét megváltoztató, tehát marasztaló másodbirósági itélct ellen a vádlott a védelem, sokszor talán helyes érveit siker- j rel fel nem hozhatja, mig az új rendszer alapján ezen ügyek j is a kir. törvényszék által vizsgáltatnának felül másodfokban, í a másodbirósági határozat ellen feltétlenül lenne helye további felebbvitelnek a kir. itélő táblához, ezen rendszer előnyösebb. Miután azonban a kir. járásbíróság hatásköréhez utalt kriminalis ügyek ezen szabályzat értelmében csakis harmadfokú határozathozatal végett terjesztetnének fel a kir. táblához, mig az érvényben lévő törvény szerint másod és harmadfokban is, — evidens tehát, hogy a felülvizsgálandó bűnvádi ügyek száma a kir. táblán is érzékenyen kevesbed- • nék, mert statisztikailag bizonyitható tény, hogy a felek nagy része, már a másodbiróság határozatában, — kivált, ha egybehangzó — meg szokott nyugodni, vagyis nem minden ügy, mely másodbiróságilag elbíráltatott, kerül harmadfokú eldöntés alá s ekkép a restáncia apad. Mindezek mellett egyúttal a felebbvitel korlátozásáról szóló törvénynek 1., 2. és 3. §-a érvényben hagyatnék, oly módon, hogy az 1. §-ban felsorolt bűnvádi ügyekben a másodbirósági Ítélet ellen ugy mint eddig, csak a 2. és 3. §-ban körülirt korlátok között élhetni felebbvitellel. A felebbvitelek ekkénti szabályozása esetére aki r. törvényszék mint fórum appellatóriumnak hatásköre kiterjedne tehát az összes, a kir. járásbíróságok által hozott határozatok másodfokú elintézésére. Nehogy azonban ezen szabályzat az igazságszolgáltatás alaposságát és megbízhatóságát a legcsekélyebb mérvben is kockáztassa — szükséges nemcsak a bűnvádi ügyek, (mint az fentebb előadatott) hanem az összes és felebbvitel tárgyát képező peres- és perenkivüli ügyek helyes, igazságos és alapos felülbírálása tekintetében a legnagyobb mérvű garantiákat törvény utján biztosítani. És ezen biztosíték, eme garantia ? A felebbvitel szabadságának szélesebb alapra való fektetése. Jelesen: a) a sommás perek és telekkönyvi ügyekben hozott érdemleges határozatok ellen, — ide értve az illetékességi kérdést is — a felebbvitelnek feltétlenül, tehát két egybehangzó határozat esetében is, volna helye a kir. itélő tábla, mint felsőbb (harmadfokú) bírósághoz; b) a felfolyamodások tekintetében következők lennének irányadók : a) ezen felfolyamodásoknál, akár peres, akár pedig perenkivüli ügyekre vonatkozzanak azok, a melyek alaki sérelmek miatt emeltetnek, két egybehangzó határozat ellen — kivéve, ha az 1881. évi LIX. t.-cikk 39. § ában jelzett és hivatalból észlelendő alaki sérelem nem panaszoltatik, — további jogorvoslatnak helye nincs ; (í) az egyéb fel folyamodások tárgyában hozott másodbirósági határozatok ellen feltétlenül lenne helye további jogorvoslatnak, csakhogy az 1881. évi LIX. t.'cikk 49. §-ában meghatározott bírságolás szintén kiterjesztetnék a felfolyamodásokrá is. Tekintve továbbá, hogy a felek kölcsönös akarata folytán a kir. járásbíróságok illetősége az 500 frt értéket meg haladó tárgyakra is kiterjed, (sok esetben százezerek lehetnek a per substratumai) kivételes felebbviteli fórumrendszer életbeléptetése is indokolt. így : •y) azon ügyekben, a melyek az 1881. évi LIX. t.-cikk 13. §-a 2-ik pontjának a) betűje alatt meghatározott kölcsönös beleegyezésével a feleknek tereitettek a sommás bíróságok illetékessége alá, nemkülönben a határjárási, mesgye igazitási és sommás visszahelyezési ügyekben (13. §. 1. pont) — hol szintén ezereket érő birtok lehet a per tárgya — ha a per tárgyának értéke 500 frtot meghalad, kétrendű perújításnak volna hely adandó u. m.: 1- ször: rendes perújítás, melynek az 1881. évi LIX. t.-cikk 69. §-ában körülirt esetekben van helye; 2- szor: rendkívüli perújítás, melynek minden megszorítás nélkül, feltétlenül helye volna (mint a bagatell eljárásnál) és célja a peres ügynek a kivételes felebbezési fórum elé utalása, a mennyiben ezen esetben a sommás bíróság ítélete a kir. itélő tábla és a kir. Curiához felebbezhető. Csakhogy ezen perújításnál az összes bélyegilletékek kétszeresen lennének lerovandók. Egyébkéntmár eleve islehetne ezen ügyeket kivételes felebbviteli fórum alá helyezni és nemcsak perújítás esetén. Ha már most mindezek megfontolásával figyelemre méltatjuk az 1881. évi LIX t.-cikk 4/. §-át, mely kimondja: »Azon sommás perekben, melyekben a kereset tárgya járulékok nélkül 500 frt készpénzt meg nem halad, — ide nem értve a kártérítési pereket — továbbá nem készpénzbeli követelés iránt indított azon sommás perekben, melyekben felperes a per tárgya helyett 200 frtot meg nem haladó készpénzt elfogadni késznek nyilatkozik« az elsőbirósági ítélet ellen felebbvitelnek helye nincs, — azaz a kir. itélő tábla hozza meg a véghatározatot; továbbá tekintve ugyanazon törvény 59. §-át, nyilvánvaló, hogy a felebbvitel szabadságának a fentiek szerint leendő kiterjesztésével minden lehető garantia megadatott arra nézve, hogy a sommás bíróság által hozott határozatok ezen új szervezet szerint is a mostani rendszerhez hasonlóan alapos felülbírálás tárgyát képezzék. Miben nyilvánulna tehát ezen új felebbviteli szabályzat és a reform hatása a polgári ügyeket illetőleg? A) A kir. táblánál. 1- ször: hogy azon perek, a melyek 50 — 100 frt értékű pcrtárgygyal bírnak, egyátalán nem felebbezhetők a kir. tábláig. 2- szor: úgyszintén nem kerülnének a kir. itélő tábla ítélőszéke elé azon felfolyamodások, a melyek alaki sérelmekre vonatkoznak, ha a két alsóbiróság (járásbíróság és törvényszék) határozata egybehangzó, kivévén, ha hivatalból észlelendő alaki sérelem orvoslása céloztatik. 3- szor: Az első pontban nem emiitett perek felebbvitel esetén csakis harmadfokúlag utaltatnak oda, valamint a 2-ik pontban nem említett felfolyamodások. E) A kir. Curiánál. 1-ször: Azon perek, a hol a per tárgya, értéke 50—100 frtot meg nem halad (bagatell eljárás reformja 1877. évi XXII. t.-c. 11. §. 1., 2., 3. és 6. pont) a kir. Curiához egy| átalán nem felebbezhetők.