A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 49. szám - Törvénykezési sérelem melynek nincs jogorvoslata

A JOG. 195 halált okozó és azon betegség között, melyet a biztosított elhallgatott vagy a melyben korábban gyógykezeltetett és a melyre nézve a gyógykezelés alatt léteit hallgatta el, összefüggés nincs is. (1887. nov. 3. 792/887. sz.) A tőzsdebiróság hatásköre a viszonkeresetre vonatkozólag egyedfii a prtási novella 8. § a alapján meg nem állapítható. A tözsdebiróság hatáskörét megállapíthatóvá nem teszi ezen kitétel: „teh nnterwerfe mich dem Ausspruche der Waaren- und ErTeelenHörse.'* A beszámítási kifogás mindenkor tárgyát képezheti a keresetre nézve illetékes bíróság ítéletének és azon kérdés, hogy helyesen történt-e a beszámítás, nem a perrend, hanem az anyagi josr szabályai szerint bírálandó el és az ügy érdeméhez tartozik. A in. kir. Curia : A másodbirósági végzés megváltoztatásával az eljáró választott bíróság Ítélete ama részében, mely szerint az alperes' viszonkeresetuek birói hatáskör hiányában hely nem adatott, helvbenhagyatik. Ugyanazon Ítélet az ügy érdemére vonatkozó részében, az ez ellen irányult felperesi felfolyamodásnak elvetésével, hatályában fentartatik Indokok: A kir. Curia már a M. Pál felperessége alatt G. S. cég alperes ellen ugyancsak az eljáró tőzsdebiróság előtt folyamatban volt perben folyó évi május 17-én 476. sz. a. hozott határozatában kimondotta, hogy a tözsdebiróság hatásköre a viszonkeresetre nézve egyedül az 1881 : L1X. t.-c. 8. §-a alapján meg nem állapitható ; ezen kimondását a jelenlegi, az előbbihez teljesen hasonló esetben annyival inkább fenn kell tartani, inert az idézett törv. 94. §. a), e) pontjában tüzetesen felsoroltatnak azon esetek, melyekben a tőzsde, mint választott bíróság eljárhat; eme különben is csak a vegyes és átmeneti intézkedéseket tartalmazó fejezetben elhelyezett 94. §-ban pedig ugyanazon törvény 8. §-ára mi hivatkozás sem történvén: kétséget nem szenved, hogy a tőzsde, mint kivételes bíróság hatásköre, csupán a rendes bíróságokat kötelező ezen szakasz alapján ki nem terjeszthető. De nem állapitható meg a tözsdebiróság hatásköre felperes ellenzése folytán az alperesi viszonkeresetre nézve, az ennek alapját képező 2"/. alatti kötelező jegy alapján sem, mert az ebben olvasható ama szavak: »Ich unterwerfe mich im Streitfalle dem Ausspruche der Budapester Waaren- und Effecten-Börse ohne jeden Einwand und Appellationen« nem tartalmaznak oly kifejezett alávetést, minőt az idézett 24. §. 6. pontja a tőzsde, mint választott bírósági alávetéshez határozottan megkíván; a szerződő feleknek vélelmezett akaratára a kt. 265. §-a alapján való hivatkozás pedig a szoros értelmezést igénylő eme kivételes törvényhely alkalmazásánál helyt nem foghat. Ezeknélfogva helyesen utasította el magától az eljáró tözsdebiróság az alperesi viszonkereseti követelés feletti ítélkezést hatáskör hiányából: miért is Ítélete eme részében a másodbirósági végzés megváltoztatása mellett helybenhagyandó s az a per érdemére vonatkozó részében is hatályában fentartandó volt. Felperesnek a miatti panaszát, hogy az eljáró biróság a nélkül, hogy kereseti követelését kifejezetten megítélte volna, azt a hatáskörébe nem tartozó alperesi viszonkövetelés egy részével beszámítás utján kiegyenlítettnek jelentette ki, azért kellett figyelmen kívül hagyni, mert a kereseti követelés az Ítélet kiegészitő részét képező indokokban kifejezetten valódinak van kijelentve, a beszámítási kifogás pedig ép ugy, mint bármely más kifogás, a felperesi kereset felett illetékes biróság Ítéletének tárgyát igenis képezi és mert azon kérdés : helyesen történt-e a jelen esetben a beszámítás? nem a perrend, hanem az anyagi jog szabályai szerint elbírálandó, vagyis az ügy érdeméhez tartozó kérdés s az idézett törvény 96. -§-a értelmében felülvizsgálat tárgyát nem képezheti. (1887. okt. 13 án, 1,024. sz.) Bűn-ügyekben. Habár a kereskedelmi könyvek szabályszerűen, de hanyagul vezetvék, a Tétkes bukás esete fenforgónak mondandó ki. Feddhetlen előítélet mellett több gyermek léte enyhitö körülmény. A budapesti kir. törvényszék (1887. évi október hó 21-én, 1,365/B. 87. sz. a. vétkes bukás vétsége miatt vádolt N. Adolf elleni bűnügyben ítélt: N. Adolf a btk. 416. §-ának 1., 2., 3-, 4. pontjaiba ütköző vétkes bukás vétsége miatt ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: A btk. 416. §-a 1. pontjába ütköző cselekmény azon vádlott által beismert s egyébként is valónak bizonyult ténykörülményen alapul, hogy vádlott kevéssel bukása előtt, fivére N. Márkusért 8,2:30. frt erejéig váltókat girált s X. .Márkus bukása bekövetkezvén, ez vádlott vagyoni bukását is előidézte. A vád értelmében ezen ^szívességi giró» gondatlan üzletvezetést képez. Ámde a »szivességi giro« az üzlet körén kivül esik, a törvény pedig az üzlet vitel s kezelés körüii gondatlanságot I kívánja büntetni. Igaz, hogy az üzleten kivüli azdasági cselekmények visszahatnak az üzletre, s ily cselekményből származó vagyoni hátrány 1 épen úgy megkárosítja az üzletet, mint az üzleten belül tett gondatlan gazdasági intézkedés ; ámde a törvény taxatíve felsorolja a fizetési képtelenség azon okait, melyek criminalistikai következményeket vonnak maguk után. Ezek egyike a gondatlan üzletvezetés, mely épen a taxativ szövegezéssel járó szigorúan verbális értelmezés szerint csak oly gondatlan cselekményeket foglal magában, melyek közvetlen az üzletre, annak vitelére s kezelésére vonatkoznak. Igaz, hogy a törvény tartalma alkalmat nyújt kiterjesztő logikai magyarázatra, mert a gondatlanság azon felsorolt többi esetei épen mind az üzlet körén kivül elkövetett gondatlan cselekményekre \ vonatkoznak, úgyde a szakasz taxativ jellege a logikai kiterjesztésnek útját állja, más oldalról pedig a logikai magyarázat ismét oda I vezet, hogy miután a törvény az üzleten kivüli gondatlan cselekményeket (pazarlás, tőzsdejáték s üzlet körhöz nem tartozó merész j üzletek) maga sorolja fel, a »gondatlan üzletvezetés* kizárólag az : üzlet körön belől elkövetett gondatlanságot kivánta fenyíteni. — Különben a W. Márkus-féle »szivességi giro« nem is alapit meg gondatlanságot. — A tény maga a kereskedelmi forgalomból folyó ; kölcsönösség következménye ; azt, hogy vádlott testvére fizetésképtelenségét előre láthatta volna, elfogadni már csak azért sem ! lehet, mert ehhez egy idegen üzlet vagyoni állásának ismerete kívántatik, mi az egyszerű figyelem és gondatlanság körét messze túlhaladja. Különben is a személyi bizalom egy tényéröl van szó, mely nem az objectiv vagyoni állapotot kutatja és veszi irányadóéi, de a személyi hitel képességét. Ezek alapján kellett vádlottat a vád alól felmenteni. A 416. §. 2. pontjára alapított vád alól is fel kellett azonban menteni vádlottat, mert az, hogy az E. követelés csak egy részére nézve volt a főkönyvbe bejegyezve, illetőleg, hogy a két N. és B.-féle követelések, jóllehet általuk elengedtettek a főkönyvben leírva nem voltak, a törvény által megkívánt »hamis könyvvezetés* tényét nem állapítja meg; egyéb irányban pedig büntetőjogi következmény e mulasztásokból nem származott. A leltár és mérleg meg nem őrzése szintén nem állapítja meg a »hamis könyvvezetés« a 414. §. 4. pontjában felsorolt kellékét. A btk. 416. §. 3. pontjában ütköző vádat maga a kir. ügyészség i is elejté, ez okból vádlottat annak terhe alól felmenteni kellett. A I btk. 416. §. 4. pontjába ütköző cselekményt vádlott az által követte el, a vád szerint, mert midőn fizetésképtelenségét már tudta, 1883. évi május hóban 1,616 frt, június hóban 138 frt 86 kr. erejéig újabb árukat vásárolt. Tény, hogy vádlott bukása a fí. Márk-féle szívességi giro által idéztetett; e körülmény az esély természetével bir, melynek előrelátására senkit kötelezni nem lehet. Igaz, hogy vádlott saját üzleti vagyon állásában is legalább 2,115 frt hiányt mutat fel, ámde hogy ezen helyzetben újabb árúkat oly arányban vásárol, minőben azt a rendes üzlet menete kívánja, főleg ha ezen árú vásárlásokkal — eladása is lépést tart, az vétkes adósság csinálásnak nem tekinthető, — az pedig, hogy ezen normális üzletmenet mellett fizetésképtelenségét előre tudnia kellett volna — épen el nem fogadható. Ezen alapokon vádlottat ezen vád terhe alól felmenteni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1880. november hó 23-án ! 39,693/B. 87. sz.): A kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja, N. Adolf vádlottat a btk. 416. §-a 1. és 4. pontjába ütköző vétkes bukás vétségében vétkesnek mondja ki s ugyanazért a jelzett §. alapján nyolc (8) havi fogházra és két (2) évi hivatalvesztésre ítéli. Indoj kok: N. Adolf vádlottnak a vizsgálat egyéb adataival egyező | beismerésével bebizonyíttatott, hogy ö fivéreért N. Márkusért i 8,230 frt erejéig váltókat forgatott (girált) akkor, midőn utóbbinak fizetésképtelensége előtte már tudva volt, — s hogy N. Márk j bukása vonta maga után vádlott bukását is. Vádlottnak ezen ténykedéséből a 416. §. 1. pontjába ütköző gondatlan üzletvezetés j tényálladéka megállapítható. Vádlott azon tettéből pedig, mely szerint 1883. évi május hóban 1,616 frt, június hóban pedig 13S frt erejéig adósságot csinált. — minthogy a szakértői vélemény szerint az 1883. évi május hóban vádlottnak már tudnia kel-