A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 48. szám - A bíróság felett őrködik-e eléggé a törvény? - Örökösödési eljárásunk reformja. 5. r.

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 48. számához. Budapest, 1887. november 27-én. Köztörvényi ügyekben. A ki kezesi minőségben a hitelezőt kielégíti, törvény erejénél foirva ennek jogaiba lép. Az eredeti kötelezvény, a fizetést igazoló nyugta, bekebelezett követelésnél a törlési engedély neki kiadandó, ellenben nem követelheti sem azt, hogy a követelés engedmény útján reá átruháztassék, sem azt, hogy a bekeblezett zálogjogra nézve a tulajdonjog javára bekebeleztessék. A budapesti kir. törvényszék: A Budán 1873. úvi augusztus hó 5-én 2,278 frt 13 kr. kölcsöntőkéről kiskorú Weisz Karola javára néhai Weisz Károly által kiállított s jelenleg a fővárosi árvaszéknél levő kötelezvény és az ennek alapján a budai 172. sz. telekjegyzőkönyvben C. 1. szám alatt bekebelezett zálogjog tulajdonjoga, azonban csakis 153 frt 56 kr. tőke s ennek 1886. évi márczius 23-ától járó 6% kamatai erejéig felperesnek megítéltetik. Ebből folyólag az ezen zálogjognak felperes javára leendő bekebelezésére alkalmas okiratot köteles alperes felperesnek kiadni. Indokok : Viszonválaszábau beismeri alperes, hogy a javára felperes részéről teljesített fizetés folytán a keresetlevélhez A. alatt csatolt kötelezvényen alapuló 2,278 frt 13 kr. követelés iránti tulajdonjog felperest illeti, és hogy ez összegnek néhai Weisz Károly hagyatékából leendő kifizetését maga alperes is kérelmezte. Ily körülmények közt egészben közömbös az, hogy az A. alatti kötelezvényre vezetett nyilatkozattal a 2,278 frt 13 kr. kölcsönért készfizetői kezességet vállalt-e felperes, miután ugy alperes fenti beismerése, de a nyilatkozat szövege szerint is felperes nem egyenes adóstárs volt. Felperes jogosult tehát követelni, hogy az adós helyett teljesített fizetését ugyancsak az egyenes adós. megtérítse. E joga gyakorolhatásához feltétlen szükségli a kötelezvényt és az ennek alapján bekebelezett zálogjognak nevére leendő bekebelezéséhez a telekkönyvi rendelet szerint megkívántató engedményt. S minthogy ily okiratot csakis alperes hitelező állithat ki, s minthogy a részére teljesített fizetésből származott követelési jogát alperes egyenesen megsérti, ezeknél fogva a kereseti kérelem értelmének megfelelőleg, azonban a bíróságnak a perrendt. 256. g-ával adta jogból folyólag eszközölt módosítással, marasztalni kellett alperest. Es felperes javára a kötelezvény és zálogjog tulajdonjoga csak 153 frt 56 kr. tőke s járulékai erejéig volt megítélhető, mert felperes követelése többi része az egyenes adós hagyatéki tömegéből a fővárosi árvaszék 1886. évi 44,165. sz. alatt iktatott átirata szerint időközben kifizettetett és így azon részében felperes követelése tárgytalanná vált. (1886. szeptember 28-án 16,272. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla az elsőbíróság Ítéletét indokai alapján oly értelemben hagyja helyben, hogy alperes köteles felperes részére a zálogjog telekkönyvi átruházására szükséges okiratot 15 nap alatt kiállítani s átadni, ellenkező esetben felperes felogosittatik a zálogjog átruházását 153 frt 56 kr. tőke s ennek 1886. március 23-ától járó 6% kamatai erejéig a budai 172. számú telekjegyzőkönyvben C. 1. alatt bekebelezett zálogjogra vonatkozólag ezen ítélet alapján eszközölni. (1887. január 23-án, 1886. évi 50,057. szám.) A in. kir. Curia: Mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztattatik és felperes keresetével elutasittatik. Indokok : Felperes mint kezes a hitelezőt kielégítvén, jogosan követelheti, hogy az eredeti adóslevél, a fizetést igazoló nyugta és a törlési engedély neki kiadassák, de minthogy a fizetés folvtán engedményezés nélkül is a hitelező jogaiba lép, nem követelheti, hogy az eredeti követelés engedmény utján reá átruháztassék és hogy a bekebelezett zálogjogra vonatkozólag a tulajdonjog javára bekebeleztessék. Az utóbbi irányban emelt kereseti kérelmével tehát felperest elutasítani kellett és miután felperes önmaga beismerte, hogy a nyugtát és törlési engedélyt már kézhez vette és a kereset erre ki nem terjesztetett, ez irányban intézkedés szüksége nem forog fenn. A mi pedig az adóslevél kiadását illeti, tekintve, hogy az alsó biróságok a kereset ezen részének helyt nem adtak és felperes ez irányban felebbezéssel nem élt, a kérelmet mellőzni kellett annál inkább, mert a per folyamán kiderült, hogy a kérdéses kötelezvény alperes kezében nincsen, hanem közhatóságnál őriztetik, mely az adóslevélre már fizetéseket is teljesített. (1887. szeptember 29-én 2,091. szám.) Kiskorú tulajdonát képező ingatlan elidegénitése gyámliató ság jóváhagyása nélkül. A kecskeméti kir. törvényszék: A kereseti kérelemnek hely adatván, a Kecskeméten 1878. évi január hó 26-án H. Sándos felperes mint eladó és másrészről H. István mint vevő között, a kecskeméti 11,488. számú telekjegyzőkönyvben 374. helyrajzi szám alatt foglalt földbirtok fele részére nézve létrejött adásvételi szerződés érvénytelennek nyilvánittatik; ebből folyólag a tulajdonjog a jelzett ingatlannak alperes nevén álló fele részére felperes javára megítéltetik s tartozik alperes tűrni, hogy a tulajdonjog a megjelölt máriahegyi szőlőbirtoknak az ő nevén álló fele részére felperes javára nyilvánkönyvileg bekebeleztessék. Alperes viszonkeresetével elutasittatik. Indokok: Felperes a kecskeméti 11,488. számú telekjegyzőkönyvben 374. helyrajzi szám alatt foglalt ingatlannak a kereset tárgyát képező s alperes nevén álló fele részére nézve közte és alperes között 1878. évi január 26-án létrejött, a keresethez B. alatt hiteles másolatban becsatolt adásvételi szerződést két különböző jogalapon kívánja érvénytelennek kimondatni, azért ugyanis, mert az nem valódi, hanem színlelt jogügylet, másrészről pedig azért, mert ő annak létrejötte alkalmával még kiskorú volt s e szerint terhes szerződések megkötésére saját személyében nem birt képességgel. Felperes azon állítása, hogy a kérdéses adávételi szerződés nem valódi, hanem színlelt jogügyletet tartalmaz, bizonyítottnak tekinthető nem volt, mert még ha igazoltatott volna is a felperes által e tekintetben felhozott azon körülmény, hogy a vételár ki nem fizettetett, tekintettel arra, hogy a vételár ki nem fizetése a szerződő felek különös megállapodása nélkül, csak annak követelésére, nem pedig a szerződés érvénytelenítésére jogosítja fel az illető szerződő felet, a kérdéses jogügylet felperesnek ezen kifogása szempontjából érvényesnek volna tekintendő, annyival is inkább, mert a vételár átvételét felperes a szerződés szövegében elismeri s az ellenkezőt az általa hivatkozott tanuk egyátalában nem bizonyítják. Felperesnek a B. alatti szerződést lletőleg tett azon kifogása ellenben, hogy ö annak létrejötte alkalmával még kiskorú volt, a keresethez C. alatt ugyan egyszerű másolatban csatolt, alperes által azonban nem kifogásolt anyakönyvi kivonat alapján bebizonyitottnak volt veendő. Felperes kereseti kérelme ezen jogalapon azért volt az ítélet rendelkező része értelmében megítélendő, mert kiskorú által saját személyében kötött terhes szerződés, az érvényben levő törvények és jogfogalmak szerint, önmagában véve semmis és érvénytelen lévén, alperesnek annak bebizonyítása állott volna érdekében, hogy felperes a kérdéses adásvételi jogügyletet nagykorúsága után is fentartani kívánta és magára nézve kötelező érvényűnek ismerte el. Az alperes által hivatkozott D. József, A. Sándor és B. Menyhért tanuk vallomásai e tekintetben perrendszeríi bizonvitikot azért nem szolgáltatnak, mert igaz ugyan, hogy ezek közül a két utóbb nevezett tanú vallomása szerint felperes nagykorúságra jutása után oly nyilatkozatokat tett, a melyekből az volna következtethető, hogy a kérdéses szerződést érvényesnek ismerte el, tekintettel azonban arra, hogy ugyanezen tanuk a budapesti