A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 48. szám - A bíróság felett őrködik-e eléggé a törvény? - Örökösödési eljárásunk reformja. 5. r.

406 A JOG. kiszabási hivatalok minden előforduló esetben kiszabják az illetékezendö jogügylet után a teljes illetéket még azon esetben is, ha közvetlen és hivatalos tudomásuk van is róla, hogy az előző birtokváltozás 10 éven belöli. Ezzel kényszeritik a felet a kiadott fizetési meghagyás elleni felebbezésre, melyet hiteles telekkönyvi kivonattal kell felszerelnie. Legtöbb esetben a fél mit sem tudván a részére törvényileg biztosított kedvezményről, minden további utánjárás nélkül befizeti az illetéket, mi által a kincstár jogtalan túlfizetést nyer; némely esetben, ha felebbez, elfizeti annak költségeire a leengedett összeget s igy nem élvezi a törvényadta kedvezményt s az államkincstárnak sincs haszna belőle; s ha jelentékenyebb leengedés esete forog is fenn, az eredmény az, hogy az illetékkel terhelt fél elfizetni kénytelen a leengedett illeték egy részét a beadni kényszerült felebbezésért s igy semmi esetben sem kapja meg teljesen a törvényileg biztosított kedvezményt; e mellett pedig dolgot ad az illetékes telekkönyvi hatóságnak, mely a hiteles telekkönyvi kivonatot bélyegtelenül kiszolgáltatni köteles, dolgot ad a pénzügyi hatóságnak, mely a beadott felebbezést elbírálni kénytelen. Az eredmény szerint aztán következik az előző elkönyvelések helyesbítése, nem ritka esetben a már behajtott illetékek visszatérítése s igen gyakran a telekkönyvi bejegyeztetéssel biztosított illetékekre vonatkozó zálogjogok törö!tetése s a mindezekkel kapcsolatos irodai teendők halmaza. Mennyi hiábavaló munka s a feleknek jogellenesen okozott költség lenne tehát megkímélhető, ha a nagyméltóságú m. kir. pénz- és igazságügyministerek rendeletet adnának ki, melyben utasítanák a bíróságokat, hogy az illetékmérséldésre alapul szolgáló előző birtokváltozások időpontjait minden általuk illetékezés végett bejelentett birtokváltozásnál, az illetékkiszabási hivatalokkal egyidejűleg közöljék, a pénzügyi hivatalokat pedig köteleznék arra, hogy a náluk levő hivatalos hatokból kitetsző előző biitokváltozásokat egy későbbi birtokváltozás illetékezésénél, hivatalból • is figyelembe venni kötelesek. Igy el fog maradni a felebbezések igen nagy része s a bíróságok nem lesznek kénytelenek évenként 100 és 100 hiteles telekkönyvi kivonatot kiszolgáltatni. Nem kevesebb sérelmet okoz a jogkereső feleknek a bíróságoknak azon felületessége, hogy a végrehajtás feljegyzését rendelő végzéseikben, ha néha hivatkoznak is az előző zálogjogi bejegyzésre, de arról soha nem értesitik az illetékes kir. adóhivatalt, hogy az előző zálogjogi bejegyzésnél, a 7/io% bejegyzési illeték már lerovatott-e és mily összegben ? Ennek következtében aztán a félre ismételve kirovatik a bejegyzési illeték egész összegében, sőt ha több telekkönyvi hatóság telekkönyveiben történik a bejegyzés, kirovatik az illeték annyiszor, a hány értesítés érkezik a végrehajtási jog bejegyzéséről a pénzügyi hivatalokhoz s igy kényszerült a fél, ismételt felebbezésekkel élni, hogy a jogtalan megtcrheltetés alul meneküljön. Mind e felesleges költség és munka elkerülhető lenne, ha köteleztetnének a bíróságok rendeletileg, hogy mindazon esetekben, midőn a végrehajtási jog egy már előzőleg bejegyzett zálogjoggal biztosított követelésre vonatkozik, értesítsék a pénzügyi hivatalokat arról is, hogy az előző zálogjogi bejegyzésnél, a 7/io% bejegyzési illeték lerovatott-e és mily összegben ? Mindezekkel a bíróságok teendője nem szaporittatnék, mert hiszen az előírások, az újabban érkezett darabhoz ugy is csatolva vannak s igy a betekintés számbavehető időt nem vesz igénybe, a hozandó végzés pedig pár sorral lenne terjedelmesebb, de megkíméltetnének úgy a bíróságok, mint a pénzügyi hivatalok, az ismételt átiratok és felebbezésektől, a felek pedig a zaklatás és haszontalan költekezéstől. S mert ugy vélem, hogy az általam javasolt újítások rendeletileg is eszközölhetők, azt hiszem, hogy a közönség egy-egy rendeletet nagyobb elismeréssel alig fogadna, mint egy a javaslatomnak megfelelő tartalommal kibocsátandót. Ajánlom javaslataimat a nagyméltóságú m. kir. igazságügyminister ur figyelmébe. Szilassy Pál, Irodalom. Felelet báró Roszner Ervin >Régi magyar házassági jog« című munkájára. Irta: Kovács Gyula kir. táblai biró. Budapest, P alias irodalmi vállalat 1837 53. 1. Ezen füzetke önvédelem azon támadások ellenében, melyekben báró Roszner fenti müvében részesítette Kovácsnak csakugyan alapvetőnek mondható és 1883-ban megjelent »A házasságkötés Magyarországon« című nagyszabású munkáját. Kovács következő kemény verdiktben foglalja össze Roszner könyvéről kritikai véleményét^ melyet adatokkal bőven indokol: .Szerző a kellő jogi készültség hiján fogott munkája megírásához. • Knez járul, hogy miután az okiratok szöveget ne in érti meg, a kútfőket sem tudja kezelni, létezi ezeket azzal, hogy önmagának lépten-nyomon ellentmond. Majd logikája, majd memóriája hagyja cserben.* — B. Roszner, ez idő szerint országgyűlési képviselő, és — mint hírlik —, konkurrál a kanonjog egyetemi tanárságára. Beküldetett: A földjáradék helyi; a nemzetgazdaságtan rendszerében Tanulmány Irta : dr. R á t h Zoltán. Budapest 1887. ==—==^ Vegyesek. A felsőbb bíróságok vezetői és a restanciák. A felsőbb bíróságoknál észlelhető óriási hátralékoknak számos oka van. Ezek egy részét kétségkívül csak törvényhozási úton lehet megszüntetni. De kétségtelen előttünk az is, hogy egy része ezen okoknak merően k e z e 1 é s i természetű és hogy ezeket megszüntetni a felső bíróságok vezetői volnának hivatva. E helyett oly intézkedéseket látunk, melyek csak szaporítani képesek a hátralékokat. A szaktanácsoknak homogén elemekből való összeállítását mi eszköznek tartjuk, mely által azt érjük el, hogy az illető szakmabeli ügyek iskolázott, tapasztalt és igy bizalmat érdemlő erők által és igy gyorsabban és alaposabban láttathatnak el, mintha az egyes szaktanácsokba belcviszünk oly erőket, melyek egészen más szakmákban próbálkoztak. Az a biró, a ki az alsóbb bíróságnál mindig bűnügyekkel foglalkozott és egyszerre beosztatik a felsőbb fórumnál valamely polgári vagy kereskedelmi tanácsba, vagy megfordítva, nemcsak hogy huzamosb időn át maga is meg van bénítva öntevékenységében,de megbénítja egyúttal az egész tanács tevékenységét. Nem képes sem annyi ügyet előadni, sem oly alaposan, mintha szakmájában meghagyták volna. Ez elég egyszerű. Es mégis azt látjuk, hogy mind a Curián, mind a kir. Táblán részint a régi bírákat osztják be oly szaktanácsokba, melyekben eddig nem működtek, részint az újonnan kinevezetteket más-más szakmákban alkalmazzák, mint minőkben az alsóbb bíróságoknál dolgoztak, hol ép azon szakmákban szerezték meg az előléptetésre az érdemeket. Mert mit mondjunk ahoz, ha a Curián Sánta Gábort, a kitűnő civilistát a büntető osztályba sorozzák, ha Halmosy Endre curiai birót, ki rendszerint telekkönyvi ügyeket ad elő, ezentúl váltóügyek előadásával terhelik, ha P a p a n e k újonnan kinevezett curiai birót, ki eddig kizárólag magánjogi ügyekkel foglalkozott, szintén a bűuügyi osztályba sorozzák. Vagy ha a T á b 1 á n a kitűnő telekkvi birót, Imlinget nem a telekkvi tanácsban, a budapesti keresk törvszéktől előléptetett j ó k u t h y t a büntető tanácsban találjuk .J A restanciák egy részét határozottan ezen furcsa tanács-összeállitási módnak tulajdonítjuk, miért is jó lesz a felsőbb bíróságok tisztelt vezetőinek ez irányban tán kissé óvatosabbnak lenni. A budapesti kir. tábla új titkára. Türk Szilárd, curiai segéd-tanácsjegyző a budapesti kir. táblához titkárnak neveztetett ki. A magyar jogász-egylet folyó 26-án (szombaton) d. u. (j órakor a budapesti ügyvédi kamara helyiségében (kerepesi-út 8. szám) teljes ülést tartott, melynek tárgya volt dr. Balogh Jenő előadása: Börtönügyi viszonyaink reformjáról. A büntetőtörvénynek az indítványtétel elévülésére vonatkozó intézkedései a rendőri és erdei kihágásokra is alkalmazandók; D. Pál ellen a besztercebányai kir. törvényszék előtt lefolyt erdei kihágási ügyben fokozatos felebbvitel folytán, a fenti elvi határozatot a kir. Curia következő indokok alapján mondta ki: A büntetést kizáró körülmények tekintetében az erdőtörvény 80. §-nak 3. bekezdése szerint a rendőri kihágásokra vonatkozó szabályok, t. i. a kihágásokról szóló 1879. évi XL. t.-c. rendelkezései az erdei kihágások eseteiben is alkalmazandók. Ezen utóbb emiitett törvény 12. §. szerint, a bűntettek és vétségekről rendelkező