A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 48. szám - Adalékok igazságügyünk reformjához

Hatodik évfolyam. 48. szám. Budapest, 1887. november 27. Szerkesztőség: V. sas - utca 14. szár Kiadóhivatal: Y. sas-utca 14. szám. Kéziratokvissza nemadatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP tí IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, IIBASYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÖGÍÉSZI ÉS KOMIM KAR KÖZLŐMÉ. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árai: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre fél > negyed » 6 fit — 3 » — 1 » ŐO Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Adalékok igazságügyünk reformjához. Irta: Polgár József, miavai kir. aljáiásbiró. Még egyszer a végrehajtási jog köréből. Irta : dr. I m 1 i n g Konrád, kir táblai biró Budapesten. — A perfeljegyzés, röl. Irta: dr. G a a r Vilmos, kir. keresk. akad. tanár Sopronban; — A biróság felett őrködik-e eléggé a törvény ? Irta : C s a n á d y István, szent endrei kir. járásbiró. — Örökösödési eljárásunk reformja. Irta : dr. Blum János kir. közjegyzői helyettes Aradon. — Ausztria és külföld. (A francia 1885. évi bűnügyi statisztika. Irta : dr. S t i 11 e r Mór.) — Nyilt kérdések és feleletek. (I. Kérdés. Irta : I n c z e Jóssef, kolozsvári ügyvéd. II. Az árverési visszaélések. Irta : dr. Csat hó Kálmán, szentesi ügyvéd ) — Sérelmek. (Illetékügyi misériák. Irta : S z i 1 a s s y Pál, mezőtúri ügyvéd.) — Irodalom. (Felelet báró Roszner Ervin »régi magyar házassági jog« című munkájára. Irta: Kovács Gyula.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések — Hirdetés. ME.IÉKLET : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Adalékok igazságügyünk reformjához. ' Irta : POLGÁR JÓZSEF miavai kir. aljárásbiró. Altalános a panasz, hogy bíróságaink, de különösen a magyar igazságszolgáltatás felső fórumai annyira túihalmozvák, a restanciák évről-évre annyira felszaporodnak, hogy már már a gyors és alapos igazságszolgáltatás érdekeit komolyan veszélyeztetik. Sőt némelyek nem riadnak vissza kimondani, hogy a kibontakozás majdnem lehetetlen és habár eme nyilatkozat túlságosan sötét színekben látja a helyzetet és pessimista irányban van tartva: mégis el kell ismernünk, hogy a baj oly égető, mert a meglevő munkaerők a nagy munkahalmazzal minden képesség és ernyedetlen munkásság mellett is megküzdeni képtelenek úgy, hogy igazságszolgáltatásunk reformjának elodázásával nem csak jurisdictiónk reputatióját, jóhirnevét veszélyeztetnők, hanem egyúttal a jogkereső közönségnek az igazságba vetett erős hite, és bizalma is megrendülne. Már pedig: »Fiatjustitia, et pereat mundus< Nem célom ezúttal a különben is gyakorlati értékkel nem biró ama statistikai összehasonlításokba bocsátkozni: a külföldi igazságszolgáltatás egyes közegei mit, mennnyit, több vagy kevesebb munkahalmazzal kénytelenek-e megküzdeni, hanem nyomban áttérek az actualis kérdésre és ezzel annak taglalására: Mily módon és mily alakban reformáljuk igazságügyünket, hogy a létező bajokat gyökeresen orvosolhassuk? Miben állanak a létező bajok ? A munka anyag felszaporodása okozza, hogy jurisdictiónk lassú. — Az ok és okozat egybevetéséből pedig önkényt következik az, hogy ezen a bajon csak úgy segíthetünk: 1- ször: ha az előadó bírák számát a szükségig szaporítjuk, vagy pedig 2- szor: ha ujabb és gyorsabb codificatiót alkotunk, jelesen peres eljárásunk átalakításával oda hatunk, hogy a hc; lyesebb munkafelosztás melleit felsőbb bíróságainknál a munkahalmaz, az évenként beérkező ügydarabok száma csökkentessék. Az első mód alkalmazását — jóllehet ez által igazságszolgáltatásunk mai nehézkes és drága állapotán nem lenne [ segítve — állami háztartásunk súlyos helyzete nem engedi. El kell tehát fogadnunk a másodikat, vagyis törvény, kezési szervezetünk, a perrendtartás teljes és igazi reformálását. Reformálni kell a bíráskodás szervezetét, kezdve a köz: ségi bíráskodáson és az újjáalakítást rendszeresen keresztül vezetnünk bíróságaink összes szervezetén. Egyszerűbbé, tisztábbá, hozzáférhet őbbéolcsóbbáés gyorsabbá kell tennünk az igaz, j ságszolgáltatást. De miként? Erre vonatkozólag igyekszem habár csak dióhéjban is, nézeteimet előadni. Kezdem pedig a községi bíráskodáson. I. A községi bíráskodás reformja. A tapasztalás rég megérlelte már ama véleményt, hogy az 1877. évi XXII. t.-c. alapján szervezett községi biráskoj dás, különösen a vidéken (ez pedig a nagyobb contingens) nem felelt meg a várakozás és a hozzá kötött reményeknek, sőt í nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az igazságszolgáltatás meI nete complicáltatott és hogy a jogkereső közönség bizalma I a községi bíráskodás iránt megrendült. Mert mig a községi (jelesen falusi) bíráskodás mai szervezetében a peres felek egy majdnem felelősség nélküli és j korlátolt műveltségénél fogva állására nagyon is reátartó, törvényadta hatalmával visszaélő biró önkénye és szeszélyé nek vannak kiszolgáltatva egyrészt, addig másrészt az igazságszolgáltatás itt is lassú olyannyira, hogyha a bírónak épen nincsen »kedvet valamely peres ügybe belefogni — vagy a törvénytelenül követelt »p a nas z d í jt-at le nem fizetik, — hát évekig várhat az illető mig panasza bíráskodás alá vétetik és véglegesittetik. És milyren ez a bíráskodás? Legtöbb helyen (sőt nagyon is gyér a kivétel), ha a biró irni és olvasni tud, a bíráskodást maga a falusi biró szolgáltatja a nélkül, hogy az 1877. évi XXII. t.-c. 5. §-nak rendelkezése betartatnék, de még ott is, a hol betartatik, mi által és miben van megadva a garancia arra nézve: a) vájjon a felek és tanúk előadásai helyesen vezettetnek-e be a jegyzőkönyvbe? (ha ugyan vezettetik jegyzőkönyv) ; b) megkérdeztetnek-e a felek a jogorvoslat használata iránt ? (ez vajmi ritkán törénik); c) nem befolyásoltatnak-e a felek az ítélet vagy egyezség elfogadása tárgyában ? Nem használtatik-e e részben erőszak vagy fenyegetés ? d) a mennyiben az ítélettel meg nem elégedő fél felebbezést jelent be, vájjon bejegyzik-e azt a jegyzőkönyvbe és felterjesztik-e az iratokat?