A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 47. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. 9. r.

A JOG. 393 még ki nem zárja. Ezért az újabbkori törvényalkotások nem is tartalmaznak oly rendelkezést, mely — a mint az a római jogban történt — a peres dolognak elidegenítését absolute tilalmazná, s az e tckintetbeni tilalom áthágásának jogi következményéül az elidegenítés érvénytelenségét állítaná fel. Ezek szerint a peres dolog elidegenítésének tilalmát hazai jogunk sem ismeri. Tagadhatatlan mégis, hogy a dolognak a per folyama alatti elidegenítése jelentékenyen megnehezítheti a pernyertes felperes igényének érvényesítését, s ez okból némely törvényhozás módot igyekszik nyújtani, hogy a dolog kiadását rendelő Ítélet közvetlen végrehajtásának akadálya lehetőleg elhárittassék. Ezen cél a perjog keretében szokott megvalósíttatni az által, hogy a felperes íeljogosittatik, miszerint per tárgyává tett igényének biztosítása végett a peres dolog zár alá vételét kérelmezhesse.*' Nálunk ezen segédeszköz igénybevétele csak feltételesen s csak bizonyos esetekben van megengedve, mert végrehajtási törvényünk azon, ugy a vagyon forgalom szabadsága, mint a tényleg gyakorolt jogok megóvása szempontjából helyeselhető elvből indul ki, hogy a per folyamatba tételének ténye még nem nyújt elegendő alapot arra, hogy a peres igény tárgya a perbefogott birtokos rendelkezése alól elvonassék. Az 1881. évi LX. t-c. 247. §-ának a) pontja ugyanis csak akkor engedi meg a zárlat alkalmazását, midőn a zárt kérő a birtokos ellen valamely meghatározott dolog vágy jog tekintetében támasztott igényét közokirattal vagy teljes bizony erejű magánokirattal igazolja s egyszersmind kimutatja, hogy zárlat alkalmazása nélkül, igényének érvényesítése veszélyeztetve vau. Perjogunk álláspontja szerint tehát a zárlat nem tekinthető a dolog peressé váltának közvetlen okozata gyanánt, hanem egyik lényeges előfeltétele abban áll, hogy a per oly igény érvényesítése iránt legyen folyamatba téve, melynek jogilag feltehető alapos voltát a biró az elébe terjesztett hitelt érdemlő bizonyítékok alapján már a priori megállapítani képes, a mely tehát épen ezen okból alkalmas arra, hogy a per érdemleges eldöntése előtt is birói védelemben részesüljön. Egyébiránt a zárlatnak, valamint a telekkönyvi perfeljegyzésnek az elidegenítésre kiható jelentőségéről alantabb, a birói tilalmaknál fogunk szólani. Az előadottak után már most azon kérdés támad: vannak-e egyáltalában törvényes elidegenítési tilalmak, és ha igen, melyek azok? Ezen kérdést sokan akként oldják meg, hogy a törvényes elidegenítési tilalom alatt tulajdonképen csak a közforgalmon kivül álló dolgok állanak."0 Ezt a nézetet mi nem oszthatjuk, mert eltekintve azon, az elidegenítési tilalom fogalmának meghatározása kapcsán, már az elubbeni §-ban kifejtett okoktól, melyeknél fogva sem az absolut, sem pedig a relatív forgalmonkivüliség jellegével felruházott dolgok jogi minőségében az elidegenitési tilalom constitutiv elemei meg nem állapithatók, a korlátozott forgalmi képességgel biró u. n. res publicae (vagy a római jog szerinti res divini juris\ a melyekre különben ezen kérdésnél a fősúly szokott fektettetni, nem is tekinthetők olyanokul, mint a melyekre nézve az elidegenítés lehetősége jogilag ki volna zárva. Az e tekintetbeni elidegenithetlenség csak látszólagos, s a forgalomkivüliség jellege leginkább azért szokott a kérdésben forgó dolgok jogi minőségébe implicáltatni, mert a közhasználatra szánt dolgokra nézve a tulajdonjognak átruházása tényleg igen ritkán fordul elő.01 Mindamellett nem ütközik 89 Ily értelemben intézkedik az osztr. ideigl. perrend 4í!7. §-a is: >\Venn der Kláger Sachen oder Rechte, in derén Besitz der Beklagte sich befindet, in Anspruch nimmt, und eine Gefahr bescheiniget, dass der Beklagte dieselben wahrend des Processes Schaden nehmen lassen, oder veraussern dürfte, so steht ihm frei, gegen Anbietung hinlánglicher Sicherheit für den, dem Beklagten etwa zuslehenden Nachtheil um die Sequestration anzusuchen. L. egyébbiránt Randa i. m. 187. 1. 15. jegyzet. Stílbenr a u c h I. 677. 1. a ki osztrák jogi szempontból a zárlat kérelmezésére a perbefogott alperest is jogosítottnak tartja, mit azonban Unger (i. h.) méltán kétségbe von. 'J0 Brinz i. ni. 131. §. 491. 1.: »Das einzig volle Veriiusserungsverbot ist die Extracommerzialitát.« — Zlinszky (Magánjog 206. 1.) nem is tartja szükségesnek a kérdést közelebbről vizsgálni, mert szerinte : »a törvényen alapuló elidegenítési tilalom tulajdonképen csak a forgalmon kiviili dolgokra vonatkozik, ez tehát nálunk kevés gyakorlati jelentőséggel bir.« 91 Unger i. m. 1. 36'J. 1.: »Die res publicae im engeren Sinne sind dem Verkehr niebt entzogen und können daher auch in Privaleigenthum übergehen, doch werden sie in der Regei selten veraussert.« V. ö. Randa i. m. 188. 1. 16. jegyzet. I törvényes akadályba, hogy ezen dolgok tulajdonosának személyé| ben — természetesen a közhasználatot biztosító nyilvános reni deltetés további épségben tartása mellett — esetleg változás áll; hasson be.fl2 Másrészt nem hagyhatjuk figyelmen kivül a gyakorlati jogéletnek ama jelenségeit sem, melyek a tulajdon elidegenhetlenségét a törvény tiltó rendelkezésének közvetlen hatása gyanánt | tüntetik fel. Ezeket szem előtt tartva, a törvényen alapuló elidegenítési tilalom alatt álló dolgok közzé a következők sorozhatok : 1. Az egyházi (főpapi) javak. Hazai törvényeink szerint az egyházi javadalomhoz tartozó ingatlanok jogi minősége ugyanazon elvek szerint határozandó meg, melyek annak előtte a királyi adomány tárgyát képező nemesi javak tekintetében fenforgott jogviszonyok elbírálásánál voltak irányadók."3 Ugyanis: az egyházi javadalmak (a H. K. I. 11. szerint) királyi adomány tárgyát képezvén, az adományos az illető javakba királyi biztos által vezetendő be (Kithonich : Cent. Variét, et Dubiet. XIV. és XVI).; a javadalmas jószág az adományos egyháznagy elhunyta, vagy a javadalomra vonatkozó személyes jogának bármely más okbóli megszűnte után a koronara száll vissza.94 Nyilvánvaló tehát, hogy ily esetben az illető egyházi javadalommal a király disponál, a mi szerintünk annyit jelent, hogy a kérdéses javak állagára vonatkozó rendelkezési jog, vagyis a tulaj doni jog, a javadalmas főpap, közvetve pedig az egyház javára biztosított tényleges birtoklási és haszonvételi jog épségben tartása mellett — magát a fejedelmet illeti.11"' Ezen jog azonban korlátozva van annyiban, a mennyiben az egyházi javadalmak és birtolíoknak az egyháztóli elidegenítése a törvény határozott rendelkezése által tiltatik.96 A király tehát az egyházat (illetve az illető egyházi személyt) megillető birtoklási és 91 Randa is (i. h. valamint a 33. lapon 11. jegyzet és a 39. lapon 23. jegyzet alatt) azt tartja, hogy a közhasználatra szánt dolgoknak (p. o. utak és hidaknak) az állam tulajdonából a község, sőt a magánosok tulajdonába, a szövegben jelzett fentartással való átruházása helyt foghat. Sőt Unger még tovább megy, a midőn (i. h. 32. jegyzet alatt) constatálja. hogy a római jog erre vonatkozó álláspontjától lényegesen eltérő mai jogfelfogás szerint a res publicae az osztr. polg. törvénykönyv 1,472. íjában meghatározott r e n d k i v ü 1 i elbirtoklásnak lehetnek alávetve s hogy — bizonyos körülmények közt — érvényes jogügyletek tárgyát képezhetik. 93 Az egyházi javak jogi természetének meghatározásánál számbavehetö forrásadatok közelebbi megjelölését a jelen dolgozat szerzőjének a Bünt. Jog Tára. XIII. köt. 2. melléklapján következő cím alatt megjelent értekezése tartalmazza : »A püspök utód rendelkezési szabadsága elődjének cselekményeivel szemben. < 94 HK, I. 10. : Cunctorum quoque dominorum praelatum et virorum ecclesiasticorum princeps verus et legitimus successor est. — HK. I. 11. : Quia reges Hungáriáé soli fuerint omnium ecclesiarum et episcopatuum in hoc regno fundatores. — HK. II. 44. §. 5. jegyzet: Et haec (t. i. cuncta beneficia ecclesiastica) per ipsam degradationem jam ad patronos seu collátores recidunt. — Huszthy: Jurisprudentia piactica Lib. XVIII. tit. 17: Bona et beneficia ecclesiastica licet tum per mortem et mutationeni officii (II. 51.) tum per notam et erimen (II. 44.) devolvantur pariter in principem stb. — Frank (Közigazság törvénye I. 208. 1.) szerint az egyházi javak a nemesi javakkal egy tekintet alá esnek, csakhogy sem magszakadás sem hűtlenség folytán a kir. székre viss>a nem térnek. Ezen felfogás nem egészen korrekt, mert az egyházi javaknak a kormányra való visszaszállása az idézett forráshelyek szerint nyilvánvaló, magszakadásról pedig az egyházi javaknál szó sem lehet. 96 Ha az adományozó fejedelem és a javadalmas főpap viszonyának meghatározásánál a tulajdon megosztásának elvét akarnók alkalmazni, — a mi az újabbi elmélet szerint már nem igen foghat helyt — (lásd erre nézve a 41. jegyzetet) akkor a királyt főtulajdonosnak, a javadalmas egy;nt pedig haszonvevö tulajdonosnak lehetne neveznünk. 90 1 5 6 7 . XXXI. - 1559 : LI. — HK. II. 51.: Bona et jura possesionaria ecclasiarum nemo praelatorum etc. propter suos excessus amittere et ab ipsa ecclesia alienare potest. — Figyelemre méltó e részben Huszthy véleménye, bár ö a főpapi javakra nézve — ugy a mint azt müve más helyén is pl. lib. I. tit: XII. 5. alatt és t. XLVI. 3. alatt) teszi — ezeknek egyházi jellegét túlságosan kidomborítja. Szerinte az egyházi javak a fejedelemre szállnak vissza, nem ugyan mint tulajdonosra »sed velut fidelem Christi oeconomum seu Dispensatorem, (?) non ut ea pro se reservet, aut saeculari conferre possit verum ut de unoadalterum bene meritis scilicet praelatis conferrat aut dispensat. Proprietas enim semper manet penes ecclesiam cum nullo modo sit alienabilis. (Lib. II 18. 17.) — Erre nézve csak az a megjegyzésünk, hogy a javadalmas egyén haszonvételi jogán kivül az egyház maga semmiféle tulajdoni jogosítványokat nem gyakorol a kérdéses javakban s igy tulajdonosul nem is tekinthető ; a javadalmas főpap relatív haszonvételi jogával izemben, a tökélyre emelkedés lehetőségét magában I rejtő absolut joggal csak a király bir. Egyébiránt ezen jog korlátai a fen| nebbiekben találóan vannak körülírva.