A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 45. szám - Hogyan lesz nyugdíjalapunk?

372 A JOG. s azon másik néhány hatost, mely elszámoláskor — mint nem egész forint — minket illet, e perselybe tesszük; s ha a rejtett örömkönnyüt, mely arcainkra hullott, észreveszi megbízónk, fölhevíti az őt; s tehetsége szerint áldozni fog ö is!... És rövid idő alatt együtt lesz az összeg, mely méltó a magyar ügyvédi karhoz, méltó a nemzethez! . . . A magyar irodalom, a magyar művészetnek is voltak sanyarú napjai. Volt idő, midőn a magyar irodalom és művészet igen sok ága ott lelte legtávolabbi határát pártfogási körének, hol az ügyvéd szava elhangzott. A most megérdemlett jólét és dicsőségben úszó művészeink is láttak szűk időket. Tudják ők, mit köszönhetnek a magyar ügyvédi karnak ; s nemes lelkesültséggel ragadandják meg az alkalmat, hogy szíves viszontszolgálatot teljesítsenek. Ha e m 1 é k a 1 b u m o t, s z i n i, vagy m ű előadást akarunk, készséggel jő segítségünkre a magyar irodalom, a magyar művészet. Olyan táncmulatságot — ma már — sehol sem rendezhetne az ügyvédi kar, mely ne sikerüljön. De lehetne rendezni Budapesten olyat, milyen még az országban nem volt soha. Meghívó és belépti jegyeivel elárasztanók az országot. Nem igen van valamire való ember, ki, — tehetsége szerint — vagy a nemes cél iránti tekintetből, vagy hiúságból ne fizetne 1, 2, 3, 5, 10, 25, 50 sőt 100 frtot oly diszes meghívó vagy belépti jegyért, mely őt a magyar ügyvédekfővárosi mulatságára meghívná, vagy följogosítaná. Kiárusításról gondoskodnának a mi végrehajtóink. Megtáncoltatnók az egész országot. Ezúttal nem mint ellenfelek, hanem mint közös jóbarátok. E mulatság jelvényeit csakhamar ott találnék a paloták albumai s a házikók legdíszesebb helyén. Azért még a közönsége sem lenne — annak a bálnak — polyglott. Mert a ki nem oda való, nem menne az oda. De eszmét népszerüsiteni nem lehet, ha az emberi gyengeség és hiúságot kihagyjuk a számításból Példa a paradicsom és a menyország. Hogy mit jövedelmez a Kincsem-sorsjáték, az kiszámítható ; de, hogy mit jövedelmezne a mi céljainkra rendezendő sorsjáték, azt büszkén mutatná meg a magyar ügyvédek családja. Még csak két javaslat. Állítson az ügy védi kar napi lapot, politikai tartalommal, pártirány nélkül. Ha nagy jövedelmet nem hozna is, kettős feladatot oldana meg. Képviselné a magyar ügyvédi kar érdekeit; és könnyed modorú tárgyalásával népszerűsítené, átalánositaná a jog- és törvénytudományt. Erre a társadalomnak szüksége is van. A jogérzék velünk születik és fejlőd k, de a törvény attól sokszor különbözik s szakszeri! tanulmány tárgyává nem teheti mindenki törvényeink halmazát. Szakközlönyeink — fájdalom! — még saját terüket sem foglalhatják el egészen. Ily lapok szervezhetők lennének minden vidéken is. Hisz a már létező közlönyök kiadási költségeit fedezik az általunk adott hirdetések díjai; s fölhasznál ható lenne a btk. 277. §. is. Kormányunk eredmény nélkül tűzött pályadíjat a pénzintézetek miként átalánositására. A létező pénzintézetektől nem nyer mindenki olcsó és gyors hitelt, kinek ahoz jogos igénye — fedezete — van. Az uzsora javában dúl; és van jelenleg is akárhány pénzintézet, hol a kamatláb ma is esetenkint alku tárgya; az eredmény 25, 30 sőt 80o/n-tóli. Az ügyvédi kar mindenkinek ismeri hitelfizetési képességét s hajlamait. Ellenőrizheti intézete adósait. Alaptőkéi kezelését — fiókjai utján — tisztességes jó kamat mellett maga eszközölheti. Ei nyerhetné a pályadíjat; viszonszolgálatot tenne a társadalomnak ; iratási díjakkal segíthetné érdemes tagjait s kiölné az uzsorát. S most már : »Kedves hajóm ! oldom köteleid Vájjon révbe jutsz-e?! . . . Az eszme megszületett. Itt a kis csecsemő. Itt fekszik a betlehemi jászolban. Most már jöjjenek a napnyugoti bölcsek. Hozzanak tömjént és mirhát, aranyat,' ezüstöt majd hoz a nemzet! , . . En gyönge vagyok a további, gondozásra. Vizsgálja meg a »fóvárosi ügyvédi kör*, fővárosi ügyvédi kar, s ha életrevalónak találja, vállalja cl kereszt- és gyámapai tisztét s a lelkesedés benne fölneveli az »idvezitőt«, a család g y á m o 1 á t. = Az igazságiigyminiszterium köllséfr vetése 1888. évre. Azon helyzetben vagyunk, hogy ezennel közölhetjük az igazságügyminiszterium jövő évi kiadási budgetjének egyes tételeit főösszegeiben: központi igazgatás 229,107 írt; királyi Curia 458,141 fit; kir. tábla Budapesten 638,827 frt (1887-re 616,252) ;• k i r. tábla Marosvásárhelyt 108,101 frt (1887-re 11:3,307); ki r. f 8ügy ész s égek 41,918 írt; kir. törvényszékek és járásbíróságok 6.803,298 frt (1887-re 6.855,790); kir. ügy észs ég ek 2.516,105 frt (1887-re 2.545,517); orsz. fegyintézetek, kerül, börtön, közvetítő intézetek és állami fogház 882,177 frt; orsz. rabsegély és javítóintézeti alap 268,760 frt (1887-re 373,760); - telekkön yvezés 7,000 frt ; az 1886: XXVIII. t.-c. alapján alkalmazott birák személyes járandóságai és törvényszerkesztés 15,200 frt (1887-re 18,700 frt). Főösszeg 11.072,024 frt (1887-re 12.161,269). Nyugdíjak: 1.070,904 frt (1887 re 919,231). Beruházások: 100,000 frt. Nyilt levél a budapesti ügyvédi kör t. választmányához. A ki bár elvétve is ama helyzetbe jut, hogy a fővárostól némileg távolabb eső helyen kénytelen ügyvédi teendőket végeztetni, sajnosán tapasztalja az e célból szükséges ériutkezési pontok hiányát. Ha csak hirlapilag nem akarná collegáit felhívni arra, hogy nyilatkozzanak, kinek van például Liptó-szent-miklóson, Topolyán, Csíkszeredán, avagy főkép Horvátországban Vukováron, Vincovcén, avagy mit bánom én, bármely más helyen teendője, a személyes utazgatás igen fárasztó és felette költséges lévén, mely költségek az ellenfél terhére meg nem állapittatnak és meg sem állapithatók ; a saját fél pedig épen nem és nagyobb substratummal biró pereknél is csak végszükség esetén, tehát kényszerűségből hajlandó azokat sajátjából fedezni, — mondom, ily esetben nem marad egyéb hátra, nincs egyéb remedium, mint az ügyvédi jegyzékben felkeresni az illető helység nevét és ha esetleg csupán egy -szál ügyvéd létezik ott, nolens volens ezt kell a közbenjárással megbízni, a mi persze — lévén ő kegyelme az egész helység és vidék jogtanácsosa — nem mindig vezet a remélt jó eredményre; ha pedig ama vidéki város több ügyvéddel dicsekedhetik — a mi hála a gondviselésnek, ritkán marad el — hát akkor azt keressük, hogy melyiknek neve a jobb hangzású, avagy pedig, mint egy álmoskönyvben, ide-oda vezetjük ujjúnkat a jegyzékben, szerencsét próbálandó és a melyik néven ujjunk megakad, az lesz :i kiszemelt fiskális, ki ügyünket az Ígéret földére bevezeti. így legI többször teljesen ismeretlen egyénre bizni az ügyet, valóban | kétségbeejtő állapot és hogy mily szomorú ennek conscquentiája | — tisztelet egyes kivételeknek — mondanom ne is kelljen. Saj] nosan tapasztaltuk már ezeket mindannyian és pedig nagyon, de j nagyon sokszor! A kérdés már most az: lehet-e ezen tarthatatlan állapotnak véget vetve, a bajon segiteni és ha igen, mikép ? Én azt hiszem, nagyon könnyen és igen egyszerű módon. Ugyanis : Van itt Budapesten egy úgynevezett ügyvédi kör. Tény, hogy itt a tagok vajmi ritkán érintkeznek egymással; de nincs is, a mi vonzerővel birna. Javaslatom, bármily csekély részben, de mégis ezen a bajon is lendítene valamit, sőt a mi szintén nem megvetendő, a körre jelentékeny financiális elönynyel is járna. Proponálom, hogy az egylet helyiségében tartassék egy betüsoros nyilvánkönyv, a melybe minden egyleti tag bejegyezheti, hogy hol és miféle teendője van. Már most vagy talál a könyvben korábbi bejegyzést, avagy lehetséges, hogy rövid időn belül akad i másnak is ugyanott dolga s igy ha két-három irodabeli teendő