A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 44. szám - Nemesi jogok kifejezés alatt a regalejog értendő-e?

A JOG. Ezen tényállás és vádlott beismerése alapján a kir. itélő tábla az elsöbirói Ítélet megváltoztatásával, vádlott G. Ferencet bűnösnek mondotta ki a tordosi evang. egyházmegye kárára elkövetett sikkasztásban, nem fogadhatván el a kir. törvényszéknek a vizsgálat eredményével szemben felhozott azon indokolását, hogy a sikkasztás megállapítására egy szabályszerű számadás megejtése lett volna szükséges, hiszen vádlott elismerte, hogy az egyháztanácscsal leszámolt s különösen elismerte, hogy a kezéhez befolyt összegből 68 frt 84 krt kezénél visszatartott, a mely beismerést a vizsgálat adatai is támogatván, a bűnösség megállapítására nézve valamely bíróság előtti számadás nem szükséges és jelen esetben a számadás perrendszerű előkérdést nem képezhet, annál kevésbé, mert vádlott saját beismerése szerint a hívektől, mint haszonbérlőktől, olyan összegeket is szedett fel, melyekkel az egyházmegyének soha el nem számolt, azokat számadásaiba nem vette be, ilyen jogtalan eljárás kiderítésére számadás megejtése épen nem szükséges. Nem fogadta el a kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletének azon indokát sem, hogy azt sem lehetett megállapítani, hogy a hiánvlat melyik évből származott, midőn maga vádlott beismerte, hogv az adó címén felhajtott, de kezeinél visszatartott 6n frt 84 kr. az 1883. évi adó törlesztésére folyt bo kezeihez, kétség csakis a 68 frt 84 kron felül kezéhez vett 36 frt 12 krra nézve lehet, azért, mivel a hátralékosoknak kitüntetett haszonbérlők, illetve jogutódaik, a vádlott által tagadásba vett fizetést nyugtával, avagy más teljes bizonyítékkal igazolni képesek nem' voltak s azon körülmény sem állapitható meg kétségtelenül, hogy az egyházraegye a terhére eső 13 frt 23 krt vádlottnsk kifizette volna, habár vádlott beismerésével bizonyítva van, hogy vádlott az 1883. évi számadás rendén 73. tétel alatt királyi és egyenértékű adóba 73 frt 38 krt, 113. tétel alatt pedig adók pótlására 33 frtot, összesen 106 frt 38 krt vett fel, mint a meglőző években is az eklézsia pénztárából. Végül nem fogadhatta el a kir. itélő tábla az elsőbiróság azon indokát sem, hogy miután az egyház képviselője kijelentette a végtárgyaláson, hogy a számadások teljesen tisztázva nem lettek, annak lehetősége sincsen kizárva, hogy vádlott mint kurátor a terhére rótt 104 frt 96 krt az egyházmegye más szükségletére fordította, mert ezt a mentséget vádlott maga sem hozta fel sem a vizsgálat, sem a végtárgyalás rendén, hogy a kezénél levőnek beismert 68 frt 84 krt azért nem fizette be adóba, mivel az állítása szerint még fedezetlen 36 frt 12 krt is felhajtani akarta s az egyház képviselője is nem a kir. adónál mutatkozott 104 frt 96 kr. hiánylatra nézve állította, hogy teljes bizonyíték helyreállítható nem lesz, hanem az egyes hívektől, mint haszonbérlőktől illetéktelenül évenkint a számadás kezelése körül felhajtott összegekre nézve, raelv összegekre nézve nem is volt jogosítva B. Lajos esperes az eklézsia nevében lemondani, mert ezen összegek visszafizetését, az nem illetvén az egyházmegye pénztárát, csakis az illető károsok jogositvák követelni, melynek összege az egyháztanács mérsékelt hozzávetőleges számítása szerint 15 frt volt évenkint, a vizsgálat adatai szerint azonban a 8 év alatt 128 frt 46 kmyi összegre rúgott, ezen összeg jogosittatlan felvételét azonban a kir. itélő tábla nem vette, kétségtelen bizonyítékok hiányában, vádlottal szemben büntethető cselekménynek, különösen mivel ezen összegek felhajtásáról rendes pénztári napló vezetve nem lett, a fizetett összegekről nyugták és ellennyugták bemutatva nem lettek s mivel vádlottal szemben valamely ravasz fondorlat, vagy a hivek, illetve haszonbérlők tévedésbeejtése kétségtelenül beigazolható nem volt, hanem igenis figyelembe vette a sikkasztás megállapításánál vádlott terhére azon lelkiismeretlen kezelést, a melylyel az Írástudatlan haszonbérlők jóhiszeműségét felhasználva és kellő ellenőrzés hiányában az adóknál maga részére jogtalan jövedelmi forrást szerzett és azt több éveken keresztül rendszeresen élvezte s különösen jellemző vádlottra nézve az, hogy hátralékosoknak többnyire olyan haszonbérlőket tüntetett fel, a kiknél időközben örökösödési viszonyok állottak be s ez okból azon körülmény, hogy a haszonbérlők által fizetni kellett királyi és egyenértékű adórészesedést a jogelődök törlesztettek-e a jogutódok által, nyugtákat vádlott az illetőknek rendesen nem adván, nehezen bizonyítható s ezen üzelmeit vádlottnak igen megkönnyítette az is, hogy miként több tanú eskü alatt feladta, nem is tudták a haszonbérlök, hogy mennyit kell fizetniök, hanem fizették mindenkor azon összeget, a mit vádlott követelt. A cselekmény minősítésénél a kir. itélő tábla a fentebbiekből kifolvólag csakis a vádlott által visszatartottnak elismert 68 frt 84 krt vette alapul és e szerint a tényt az összegnél fogva vétségnek állapította meg. A büntetés kimérésénél a kir. itélő tábla enyhítőül vette fel vádlott bűntelen előéletét, a kár jóvátételét és hogy vádlott a kellő ellenőrzés által nem korlátoltatván, követte el a cselekményt: ellenben súlyositólag mi sem forog fenn; ennélfogva a kir. itélő tábla a három havi fogházban megállapított szabadságvesztésbüntetést a cselekmény súlyához viszonyítva, arányosnak találta, ugy a hivatalvesztés és politikai jogok felfüggesztésének időtartamát is. fl886. május 12-én, 1,620~ sz.) A m. kir. Curia : A kir. itélő tábla ítélete megváltoztatik és az elsőfokú bíróság Ítélete indokainál foarva has:vatik helvben. (1887. április ló-én. 1886. évi 7,353. sz.) A háziar bérfizetés elmulasztása esetén lakfelmondás ntán jogosítva van önmaga kiszállásolni bérlőjét. (B. T. K. 332. §.j Az érsekújvári kir. járásbíróság:: G. Ferenc a B. T. K. 332. §-ába ütköző és minősülő magánlakmegsértés vétség vádja és következményei alól felmentetik. Indokok: G. Ferenc magánlak-megsértés vétség vádja alól felmentendő volt, mert azon tényével, hogy saját háza egyik lakosztályú szobáját lakatos által felnyittatta, mint háztulajdonos bérfizetés elmulasztásából eszközölt lakfelmondás után erre jogosult volt és eme cselekményére ekként jogos indoka volt, mely körülmény különben a hivatalból csatolt ldsebb polgári peres ügyek adataiból, mely szerint felek már a lakkiürités és hátralékos bérfizetésre nézve az eljáró kir. bíróság előtt bírói egyezségre léptek, ezen polgári úton már eldöntött kérdés után a magánlakmegsértés tényálladéka különben is meg sem állapitható. (1887. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. járásbíróság ítéletét indokain felül még azért is hagyja helyben, mert magáuvádló az 1886. december 20-án a bíróság előtt kötött egyezség alkalmával a megelőzött kiszálásolás ellen kifogást nem tett Q887. évi április 20-áu" 8,560. sz.) A magy. kir. Curia: Minthogy az 1883. évi VI. t.-c. 7. §-ában megjelölt felebbezési esetek jelen ügyben nem forognak fenn, ennélfogva magánvádlőnak a másodbiróság Ítélete ellen közbetett felebbezése az idézett szakasz alapján hivatalból visszautasittatik. (18*7. évi szeptember 13-án 5,841. szám.) Az illetékes hatóságnál rald feljelentés fenyegetése a z»aroáls vétségét akkor Min állapítja meg, i a a tettes közhivatalnoki jelleget színlelt. A budapesti kir. törvényszék: (1886. évi szeptember 18. 31,797/B. 1886. sz.) Csalás bűntette miatt vádolt B. Ede és társa bűnügyében itélt: I. rendű vádlott B. Ede; II. rendű vádlott K. Antal; mindketten a btk. 379. §-ába ütköző s a 381. §. 1. pontja szerint bűntettet képező csalásnak a btk. 65. §-a értelme szerinti kísérletében találtatnak bűnösöknek, stb. Indokok: A végtárgyalás folytán kihallgatott F. Antal és neje F. Antalné hittel megerősített vallomása által igazoltatott, hogy B. Ede és társa K. Antal 1884. június 18-án F. Antal újpesti fűszerkereskedésében megjelentek — F. Antalt egy külön szobába hivták — tentát, tollat és papirt kérve a n. 1. sz. a. mellékelt 19 darab üzleti számla és szállító levél felmutatása mellett annak világos kijelentése után, hogy ők pénzügyigazgatósági hivatalnokok, F. Antalt felszóllitották, miszerint a 19 darab bélyegtelen okmány tekintetében reá kirovandó 50 - 60 frtra rugó büntetés kikerülése végett velük egyezkedjék ki Hogy B. Ede szavának nagyobb nyomatékot kölcsönözzön, illetve, hogy a F. Antal által egyezségi összegként megajánlott két forintot felébb emelhesse, társát K. Antalt *Nagyságos urnak« címezte, kinek úgymond csak a napidíja öt forint. így akarta kézzel foghatóvá tenni F. Antal előtt, hogy a megajánlott két forintot csekélysége miatt el nem fogadhatja. II. rendű vádlott K. Antalnak i úgy a vizsgálat során, mint a végtárgyalás folyamán tett beismej résével teljes világlatba helyeztetett fentebbi eljárásuk célja, mely különben is nyilván látható, hogy tudniillik közhivatalnoki jelleg alatt F. Antalt az általa bélyegtelenül kiállított nyugták felmutatásával eljárásuk felül tévedésbe ejtsék és attól jogtalanul pénzt csalva ki, maguknak ekként szerezzenek vagyoni hasznot szorult anyagi helyzetükben.