A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 44. szám - Közigazgatásunk és igazságszolgáltatásunk reformja

364 A JOG. Második lényeges kelléknek tartom szoros elkülö- I nitését az állami közigazgatás tárgyát ké-j pező ügyeknek az autonómia számára fentartott ügyektől. Közrendészet, népnevelés, közegészség, középitészet — megannyi fontos ügy, melyek helyes ellátásától nemcsak egyes vidékek, hanem az egész állam jóléte függ. Ezeknek egyöntetű, egységes vezetése sokkal inkább biztosítja az állameszme meggyökeredzését, mint a társadalom ezerekre menő áldozatai. De a társadalmi factorok is sikeresebben működnének az állami közigazgatási tisztviselők aegise alatt, mint most, midőn önfeláldozó működésük közepette gyakran épen ott találnak ellenállásra, a hol azt legkevésbé váinák, a közigazgatás egyik-másik közegénél. Az állameszme megszilárdítása első sorban az államhatalom kötelessége. Ehhez közvetlen alája rendelt tisztviselőkre van szüksége, kik a központból nyerik az instructiókat, melyek egy főből, egy akaratból erednek. A kormánynak első keze volna az összes állami közigazgatási ügyek elintézésénél megyénkint a főispán, a ki az állami közigazgatás egész körét vezetné. /\latta állanának a megye terű • létén levő összes államhivatalok főnökei, u. m. a tanfelügyelő, adófelügyelő, államépitészeti hivatalfőnök, főorvos stb. Járásonkint a főispánnak alárendelt föszolgabirák állanának az állami közigazgatás élén a szükséges segédszemélyzettel (járási orvos, rendőrkapitány stb.), kiknek hatásköre az állami közigazgatást illetőleg oly városokra is kiterjedne, a hol eddig az ilynemű ügyeket az autonómia közegei végezték. A j árási főszolgabíró alatt ajelenlegi körjegyzők (községi jegyzők) helyett, mint annak expositúrái, járási esküdtek működjenek. A kifogástalan jelenlegi körjegyzők átmenetileg, mint ilyen járási esküdtek állami közigazgatási tisztviselőkké kineveztethetnének. Az autonómia képviselői volnának megyénkint az alispán, rendezett tanácsú városokban a polgármester, vidéken egy nagyobb vagy több kisebb község számára a községi előljáró, kiket életfogytiglani tartamra az állandó megyei bizottság választana. E községi előljáró a jelenlegi községbirótól lényegesen különböznék. A községi autonóm ügyeken kivül minden 50 frt értéken aluli ügyre nézve legyen jogosítva k ö zhitelű okmányok, nevezetesen végrendeletek fölvételére is, szabályszerű illetményekért. Ez sok pernek elejét venné. Épen azért az ily községi előljáró csak ügyvéd, avagy jogvégzett és legalább a jogtudományi államvizsgálatot sikerrel letett egyén lehetne; s azt hiszem, az ügyvédek közül sokan, a kik a vidéken ma alig képesek vegetálni, e közbizalmi tisztségre szívesen vállalkoznának ; mert mint a francia maire-ek, ezen elöljárók is csakhamar kivívhatnák maguknak a köztiszteletet. Ok volnának mintegy atyja, békebirája a népnek. Az autonómia számára az eddiginél mindenesetre jóval szerényebb hatáskör maradna; inkább csak az autonómia vagyonának kezelésére, a községi iskolák s más, szorosan helyi érdekek feletti intézkedésekre, községi adóügyekre, valamint az autonómia tisztviselőinek választására szorítkozhatnék. Az állami közigazgatással szemben az autonómiának csak a törvényhozás előtt érvényesíthető kérvényezési joga volna, avagy mint az egyesnek, kereseti joga a közigazgatási bíróságok fóruma előtt, Harmadik lényeges kelléknek tartom a közigazgatási bíróságok szervezését. A mint a közigazgatási tisztviselők államosítása a közigazgatást kiemelné a helyi pártküzdelmek s a traditionalis családi befolyások jogosulatlan hatalma alól, ugy a közigazgatási bíróságok megfékeznék az államérdek örve alatt netán veszélyessé válható önkénykedéstés hivatali hatalom maivalóvisszaélést, a mi szabad választási rendszeren nyugvó mai közigazgatásunkban — sajnos — nem tartozik a ritkaságok közé. Igazságszolgáitatásunk reformját illetőleg, — eltekintve itt a jogrcformoktól, melyek más térre tartoznak, — mindenekelőtt egy szer űsitendönek tartom a b i r osági szervezetet. Első fokban mindenütt és kivétel nélkül a járásbíróságok határozzanak; mert a míg jelenlegi komplikált bírósági apparátusunk működik, gyors és hasznos igazságszolgáltatásról szólni nem lehet. Pedig az igazságszolgáltatásról is áll a szabály: »bis dat qui cito dat«. A megszokottságon kivül nem is látom mással indokolhatónak az elsőfokú bíróságoknál a collegialis és egyéni bíráskodás megkülönböztetését. Az illetékességnek szabad kikötése mellett gyakran itél az egyes biró a legfontosabb, legbonyolódottabb és százezrekről szóló perekben ; mig viszont a törvényszéknem ritkán azért ül össze tanácskozásra, hogy egy 600 frt értékű adóssági perben hozzon Ítéletet. Az illetékesség szabad kikötését elejtendőnek javaslom; A rendes bírói illetőségtől eltérésnek helye ne legyen. ítéljen elsőfokban mindenütt a járásbíróság. Meghatározandó volna, minő ügyek intéztessenek el egyes biró által és minő ügyek tanácsban ; ugy, hogy a járásbíróságok majd mint egyes bíróságok, majd mint collegialis bíróságok működjenek. Bárminő szokatlanul hangzik is az, hogy a járásbíróságoknál ülésben intéztessenek el az ügyek, ez csak addig lesz szokatlan, a mig a járásbíróságot egyesbiróságnak tartjuk. Mihelyt azonban a járásbíróságot nem mint egyesbiróságot tekintjük, hanem mint az illető járás összes bírósági jogügyeinek elintézésére hivatott első birói forumot, akkor megszűnik a szokatlanság is, a mint megszünend a különbség egyesbíróság és collegialis bíróság között. Lényegét tekintve a dolognak, ez nem is annyira szokatlan; mert sok esetben beszélik meg, nem formális tanácsban ugyan, de négyszemközt egyik-másik fontosabb ügynek elintézését ma is a járásbíróságoknál. Az elsőfokú bíráskodás ezen decentralisatiója folytán szaporítandó lesz a járásbíróságoknál a birói személyzet létszáma, de hisz c szükségletet a feloszlatandó törvényszékek birói személyzetéből jobbadán fedezhetnők. E decentralisati ó amúgy is ki k e r ü 1 h e tlen lesz a szóbeliség és közvetlenségen alapuló perrendtartás életbeléptetésekor; mert nem követelhetjük méltányosan azt, hogy a felek minden fontosabb peres ügyben néhány napot veszítsenek az ide-oda utazgatással s a távol eső megyei központban levő törvényszéknél való megjelenéssel. Ezzel a másodfokú bíróság decentralisatiója is könnyebben megvalósítható s a kerületi táblákéletbeléptetése egyidejűleg eszközölhető lesz. A birósági szervezet ez egyszerűsítésén kivül szükségesnek tartanám még a bíróságok munkatömegének apasztását olyképen, hogy minden ügy, mely nem kiván elkerülhetlenül birói intézkedést, a bíróságok hatásköréből elvonandó volna. így pl. az ex primo decreto elintézhető telekkönyvi beadványok az újonnan szervezendő telekkönyvi hivatalok által volnának elvégezhetők. Azonfelül van még számos oly ügy, mely ma birói munkát követel, s melyek bátran a királyi közjegyzőkre volnának bízhatók, ha a közjegyzői intézmény más alapra helyeztetnék: a királyi kinevezés alapjára! A királyi kinevezéssel a közjegyző hatáskörét közelebb hozhatnók a birói hatáskörhöz ; s ez okvetlen szükséges, ha a bíróságok elviselhetlen munkaterhén könnyíteni akarunk. A királyi kinevezés adja megazabban rejlő birói hatalom gyakorlatára a jogot. Mindaddig, a mig a közjegyző nem a királyi kinevezés alapján áll, birói functiót nem teljesíthet; önállóan s hivatalból nem végezhet semmit. Ennek elfogadásával azonban a közjegyzők hatásköre kibővítheti) volna olyképen, hogy a végrehajtási eljárásban az ingatlanok árverésétől kezdve egész a végkielégítésig mindent, — nevezetesen az árverési hirdetmény kibocsátását, hivatalos lapban közzétételét, az árverés, a sorrendi tárgyalás és a vételárfelosztás megtartását — a közjegyző végezhetné; a bíróság az árverés elrendelése után az ügy ellátását neki kiadván. Épen igy átadhatók volnának a közjegyzőknek csődügyekben