A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 42. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. 7. r.

348 A JOG. A hagyatékbiróság hatásköréhez tehát már az sem tartozik, hogy A.-nak átadja azt is, a mit B.-nek kellett volna kapnia, ha csak B. örökségéről le nem mondott, mert a ptrs 581. és gyáms. törv. 254. §-a szerint a hagyatékbiróság egyedül csak az öröklés címén van jogosítva tulajdonjogi bekebelezéseket eszközöltetni, annál kevésbé tartozott B. pénzbeli követelésének telekkönyvileg leendő biztositásáról gondoskodni, jelöltetett légyen bár ez, mint olyan összeg, melylyel A. B.-t örökségére nézve kifizeti. Nem járt el tehát helyesen a hagyatéki bíróság, midőn az A. által B.-nek fizetendő összeget B.-nek, mint hagyatéki részt adta át. Ezt kívántam előrebocsátani, jóllehet, a kértlésre szorosan nem tartozik. A kérdésben foglaltak szerint a hagyaték ugy, a mint azt M. J. ur előadja, A. és B.-nek átadatott és a tlkvi hatóság a tjkvi bejegyzésnek az átadó végzés értelmében leendő eszközlése iránt megkerestetett. Fölteszem, hogy az átadó végzés jogerőre emelkedett s csak ezután tétetett át a tlkvi hatósághoz. Eltekintve tehát a fentiektől, ha a jogerős átadó végzés tétetett át, C-nek korábbi bejegyzése által B. jogaiban sérelmet nem szenvedett, mert C-nek jogában állott követelését A. ellen zálogjogilag biztosítani, a mit különben B. szintúgy megtehetett; ha pedig az átadó végzés még jogerőre emelkedése előtt tétetett volna át, módjában állott a bíróság ezen aktusa ellen jogorvoslattal élni s vélt sérelmes jogát felfolyamodással orvosolhatni, ha ugyan azt orvosolhatni véli, illetve sérelmesnek gondolja. Ha tehát B. jogsérelemről egyáltalában panaszkodhatik, olyat neki csak a hagyaték átadó végzés okozhatott, semmiesetre pedig a tlkvi hatóságnak bejegyzést rendelő határozata, mely egy jogerős — habár esetleg sérelmes — végzés folytán hozatván, jogilag sérelmesnek nem tekinthető s ennélfogva kedvezi) eredményt várhatólag meg sem támadható. B. tehát C-t meg nem támadhatja, ellene perrel fel nem léphet, mert C. csak jogával élt, midőn követelését A. ellen bekebeleztette, már pedig: »qui jure suo utitur, neminem laedit.* Dr. Kcmcny Dezső, ügyvéd Gáhzécsen. Ausztria és külföld. Svájci jogviszonyok/ A törvényszék elé állított vádlott vagy elitélendő, vagy felmentendő ; a vég tárgyalás megkezdése után tehát a vád még a magánpanaszos indítványára indított bűnügyekben sem vonható többé vissza. Vádlott beismerése nem szükséges annak elitéltetésére, elég erre a tanuk és indiciumok általi bizonyítás. A bíróság nincs kötve vádló indítványához a büntetés mértéke tekintetében. Ugy a panaszos, mint a felmentett terhelt is marasztalhatók az eljárás által okozott költség megtérítésében, ha roszhiszemü vagy könnyelmű eljárásuk volt a vizsgálat megindításának okozója, vagy ha annak keresztülvitele hazug előállásaik által nehezíttetett. De a felmentettnek kártérítés is Ítélhető meg szenvedett kellemetlenségei fejében ; ezen kártalanítást az állampénztár fizeti, kártérítési jogának a panaszos irányában való teljes fentartása mellett. Ugyanez áll a magánpanasz esetében is; az államkincstár azonban a költséget csak hivatalból üldözendő vétség és marasztalás esetén viseli, ha t. i. a költség az elitélttől be nem hajtható. Vádlottnak a végtárgyalástól való indokolatlan kimaradása esetén a vétkesség kérdése a vizsgálati iratok alapján, esküdtszéki ügyben a törvényszék által, az esküdtek hozzájárulása nélkül lesz eldöntve és vádlottal Írásban, esetleg a hivatalos lap utján közölve. Felmentő Ítélet szökésben lévő vádlott javára nem hozható, hanem az ügy annak újabb bíróság elé való állításáig függőben hagyandó. A vádkamara határoz a vizsgálati iratok alapján, a vád megengedhetösége iránt; a felek képviselete ki van ugyan itt zárva, de jogában áll a terheltnek vagy képviselőjének írásbeli kifogásokat benyújtani. A vádinditvány elfogadásával elrendeltetik fontosabb esetekben egyúttal a terheltnek azonnali letartóztatása és kijelöltetik az esküdtszék, mely előtt a végtárgyalás meg lesz tartva. A vádkamara határozata, mely indokolást magában nem foglal, írásban lesz közölve a vádlottal vagy védőjével, a kihez a vádkamara egyik tagja vagy egy a vádkaraara által kirendelt törvényszéki elnök legott kérdést intéz, vájjon a vád összes vagy csak * Az előző közleményeket 1. a »Jog« 38., 39. 40., és 41. számaiban. egyes pontjai tekintetében nyilvánitja-e magát vétkesnek vagy hivatkozik-e egyszerűen az esküdtszékre? Hallgatása az utóbbi értelmezést nyeri Ha a vádlott a terhére rótt vádat egészben tagadja vagy aunak csak egy részét fogadja el valónak, az ügyiratok át lesznek téve az esküdtszék elnökéhez. Azon cselekmény azonban, a melyre nézve vádlott magát vétkesnek nyilvánítja, az esküdtszék előtt nem lesz tárgyalva. Ha vádlott magát az esküdtszék egybelepése előtt oly idejekorán vallja a vád egész terjedelmében bűnösnek, hogy az idézések a felektől még vissza kívánhatok, ez esetre a főtörvényszék felebbviteli kamarája lép az esküdtszék helyébe és Ítéletét egyik legközelebbi ülésében a felek szóbeli előadása alapján hozza. A végtárgyalás a vádhatározat hozatala után ?> hónapon belül lesz megtartva. Ugy vádló, mint vádlott kötelesek tanúik jegyzékét idejekorán benyújtani, hogy az az ellenféllel közölhető legyen. Három héttel az esküdtszék egybelépése előtt lesz az esküdtszéki elnök által két főtörvényszéki bíró jelenlétében 36 esküdt kisorsolva és a felekkel, azok idézésével egy időben közölve. Ugy vádló, mint vádlott ezek közül külön-külön tizenkettőt utasíthatnak vissza indokolás nélkül; több vádlott vagy közösen vagy külön-külön gyakorolhatja jogát. A visszautasítás a közléstől számítva 4 napon belül jelentendő be az esküdtszék elnökének. Hat nappal az esküdtszék egybelépése előtt a vissza nem utasított esküdtekből, ha ezek száma tizenötöt felülhalad, 15 lesz kisorsolva. Ha 24-nél több esküdt lett visszautasítva, külön 15 tagu jury lesz alakítva, melybe azonban a vissza nem utasított esküdtek is felvétetnek. Ezen 15 esküdtből lesz az ülés kezdetén a 12 szavazó esküdt a sors által meghatározva ; de még itt is meg vau engedve a feleknek egyes esküdteket indokoltan visszautasítani, mi fölött a torvényszék határoz. Ha ily utólagos visszautasítás folytán az esküdtek száma tizenkettő alá sülyedne, a hiányzó tagok a kerület esküdtjeinek sorából lesznek kisorsolva. E célból három annyiesküdt lesz behiva, mint a hány hiányzik ; mindenik fél azok egy harmadát utasíthatja vissza minden indokolás nélkül. A vissza nem utasitottakból lesz a hiányzó tagok száma a sors által meghatározva. Az esküdtek az elnök kezébe következő fogadalmat tesznek : »Igérem a vádlott ellen emelt vádakat legnagyobb figyelemmel megvizsgálni, eljárásomnál sem önzés, sem gyengeség, félelem vagy remény által nem vezéreltetni, sem a köz- sem a vádlott érdekét fel nem áldozni, határozatomat egyedül a tárgyalásokra alapítani és meggyőződésem úgy mint lelkiismeretein szerint azon határozottsággal és elfogulatlansággal eljárni, mely a szabad és becsületes emberhez illik; a per tárgyáról senkivel szóba nem állani addig, míg szavazatom kihirdetve nem lett, végül a szavazás módját titkon tartani." Azon esküdt, a ki ezen fogadalmat letenni vonakodik, ugy az is, a ki mentség nélkül a tárgyalástól elmarad, késik, vagy a törvényszék elnökének utasításait nem követi, a törvényszék által kárban és költségben marasztaltatik és 300 francig terjedhető pénzbirsággal sujtatik. Elegendő mentségül csak elhárithatlan akadály szolgál. Jogában áll azonban a törvényszéknek, egy esküdtet sürgős esetben elbocsátani. Közbenszóló vagy előző kérdések iránt egyedül a törvényszék határoz. Az esküdtszéki tárgyalás szakadatlanul folytatandó és csak a felek és bírák valamint az esküdtek pihenésére szükséges félbeszakítások engedhetők meg. Semmiségi okot nem képez, ha a tárgyalás folyama alatt 1—2 esküdt akadályozva lesz a v é g t á r g y a 1 á s o n mindvégig jelen lenni; a tárgyalás ennek dacára is befejezendő. Vádlónak jogában áll a tanuhallgatást megelőzőleg röviden megjelölni azon tényeket, melyekre a vádat alapitja és egyes vagy több tanuk kihallgatását előzőleg röviden a kihallgatás tárgyát felemlíteni; védőt ugyanezen jog illeti mentő bizonyítékai tekintetében. Vádló saját tanúit és szakértőit hallgatja ki; utánna a védő intéz ezekhez kérdéseket a védelem érdekében. Ugyanezen eljárás követtetik a védelem tanúinál, kik első sorban a védő és utánna a vádló által lesznek keresztkérdések alá fogva. Uj, a tárgyalás alkalmával bejelentett tanuk kihallgatása csak igen fontos okoknál fogva lesz a törvényszék által megengedve; ezen tanuk — ha lehetséges — azonnal előállitandók. Több vádlott közül mindenik, másnak tényei tekintetében a vád és védelem által kihallgatható ; saját tényéről azonban csak a törvényszék elnöke által hallgatható ki. Helytelen kérdések a törvényszék elnöklete által meglesznek akadályozva; ő védi a kihallgatottakat minden sértés ellen. Védők vagy felek, kik illetlenül viselkednek, rendbirsággal sújthatok. Az elnök kihallgatás közben is intézhet kérdéseket a tanukvagy vádlotthoz; a birák és esküdtek ellenben csak a vád és