A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 42. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. 7. r.

346 A JOG. ségét eredményezik, tekintet nélkül arra, vájjon az elidegenítő fél az elidegenítés tárgyát képező dolog tulajdonosa-e vagy sem? Ehhez képest a tilalom fogalma alá nem csupán a jogosított féllel (tulajdonossal) szemben fennálló — vagyis a tulajdonképeni — jogi korlátozások lennének sorozandók, hanem a tilalom fogalmát azon esetekre is kellene kiterjeszteni, a melyekben az elidegenítési ügylet érvényre jutásának és tényleges megvalósulásának akadálya a tárgyi rendelkezési jogosultság hiányában vagy korlátolt voltában rejlik. Megjegyzendő azonban, hogy ezen szabály csak azon személyeket illetőleg vétetik alkalmazásba, a kik tulajdonképeni jogositottakul nem tekinthetők ugyan, de a kiknek, vagy mint vélelmezett tulajdonosoknak (p. a per alatti dolognál vagy a hagyománynál), vagy mint idegen vagyonkezelőinek, illetve a személyi cselekvési képességet nélkülöző tulajdonos törvényes képviselőinek, módjukban áll, az elidegenítés tárgyát képező dologra vagy jogra tényleg befolyni; mig azoknak, ipso jure hatálytalan illetve érvénytelen cselekményei, a kik az elidegenitendő dologgal semmiféle jogi vonatkozásban nem állanak, vagy a kik kiskorúság, gondnokság alá helyezés, esetleg más ok miatt, a személyes cselekvési vagy intézkedési képesség birtokában nincsenek, az elidegenítési tilalom által ezen irány követőinek véleménye szerint sem érintetnek. 68 Mi az elidegenitési és terhelési tilalmat az elidegenítési jogosultság korlátozásának alakja gyanánt fogjuk fel. Szerintünk a tilalom egy — in abstracto — fennálló jognak, különösen a tulajdoni jognak, concrét megszorítását involválja és pedig az alienandi potestas, tehát oly jogosultság tekintetében, mely az illető jognak rendszerint corolláriumát képezi. Ez okból az elidegenitési tilalom lényeges eritériuma gyanánt tekintjük, hogy az általa előidézett korlátozás oly jogot érjen, mely úgy alanyi, mint tárgyi szempontból érvényesen van megszerezve, s mely — a tilalom nemlétében — az elidegenítés lehetőségét is magában foglalja. Ebből folyólag a tilalom egyik előfeltétele, hogy a korlátozás által illetett személy teljes jogszerzési és személyes cselekvési képességgel bírjon. Elidegenitési tilalomról nem lehet szó ott, a hol az elidegenítés a felek valamelyikének kivételes tulajdonszerzési képtelensége miatt nem mehet teljesedésbe;C;J valamint akkor sem ismerhető fel az elidegenitési tilalom hatása, midőn az elidegenítési ügyletben oly személyek vesznek közvetlenül részt, a kik a szabad akarat elhatározási képességet, vagy a jogi cselekmények horderejének felfoghatása végett szükséges értelmi érettséget nélkülözik, s éppen azért a törvény különös oltalma alatt állanak. Ily esetben az elidegenítési ügylet érvényre jutását tisztán személves okok gátolják s az elidegenítés egyenesen a magánjog egyik alaptételét képező azon törvényi rendelkezésnél fogva marad el, mely szerint a cselekvési képesség a jogviszonyok megállapításához, módosításához és megszüntetéséhez elengedhetlenül megkívántatik. Az elidegenitési és terhelési tilalom előfeltételezi továbbá, hogy a dolog, mely a tilalom által érintetik, magában, véve az elidegenítésre alkalmas legyen. A forgalmon kivül álló dolgok (res extra commerciumj e szerint külön tekintet alá esnek. Ugyanis azon dolgokra nézve, melyek természetes minőségüknél fogva nem vethetők alá az ember uralmának (res communes omnium, mint pl. a nap, hold, csillagok, légkör, a nyílt tenger, stb.), a tulajdonszerzés és a forgalom akadálya, a birtokbavétel physikai lehetetlenségében gyökerezik,70 s ily üs A szövegben ismertetett felfogás egyik legbuzgóbb hirdetője S c h r ö d e r, a ki a tilalom tárgyára nézve F i 11 i n g (Archív für civ. praxis LI. 263 1 ) által elfoglalt álláspontból kiindulva, a törv. elidegenitési tilalom fogalmát a következő tág szerkezetben mutatja be : Das gesetzliche Verausserungsverbot ist diejenige Anordnung der Gesetze, welche einer l'erson jede juristische Handlung untersagt, die sich als willehtliche Herbeiführung eines Verlustes in Ansehung eines Vermögenstücks darstellt, — Rechtsgeschafte dieses Inhalts in der Absicht, die Gesammtheit der auf den (dinglichen) Rechtserwerb bezüglichen, wie der obligatorischen Rechtsfolgen des Geschafts auszuschliessen. (i. m. 20. 1.) üa Ily viszonylagos tulajdonszerzési képtelenség példáját nyújtja az 185t. évi általános bányatörvénynek nálunk most is érvényes 8. §-a, mely ekként szól: Azon hivatalnokok, kik oly hatóságnál alkalmazvák, melyet a bányamivelésrei közvetlen nyilvános felügyelet, vagy bármely ügyek felett első határozás illet, továbbá az ilyen hivatalnokok feleségei és atyai hatalom alatt álló gyermekei, ezen hatóság járásában sem bányát nem mivelhetnek, sem pedig bányatulajdont nem szerezhetnek s nem bírhatnak. Ide tartoznak továbbá a világi jószágoknak a holtkézre juttatását tiltó légibb törvényeink (leges amortisationis). 7a Der Grund der allgemeinen Benülzbarkeit liegt in der Unmöglichkeit der physischen Unterwerfung dieser Sacheu in ihrer Totalitat. Es ist | általános jellegű, emberileg meg nem szüutethető ok mellett, az l elidegenítés külön tilalmazására szükség nincsen, már azért sem, mert a tulajdonszerzés tárgyaiul nem szolgálható dolgok elidegenítésének lehetősége már fo g a 1 m i 1 a g is ki van zárva. _ Ezen I utóbbi szempont mérvadó azon tárgyak elidegenithetlenségének ! megfejtésénél is, a melyeket a törvény positiv rendelkezése vesz ki a magántulajdon köréből. A mi pedig az állam vagy a község tulajdonához tartozó s külön nyilvános rendeltetéssel biró azon dolgokat illeti, melyek közhasználatra vannak szánva s nyilvános rendeltetés céljával össze nem férő magánjogok tárgyai sem lehetnek (res publicae, quae in communi usu habentur), ezekre nézve a forgalmi képesség korlátoltságának alapját a különös rendeltetés által biztositott közhasználat nyilvános jellege^ nyújtja. A polgárok összeségét megillető s az állam, illetve község tulajdonjogával szemben is határozott túlsúlviyal biró k ö z h a s z n á lati jog épségben tartásának szükségessége71 feleslegessé teszi, hogy a forgalomba hozatal megszorítása különös tiltó rendelkezés tárgyává tétessék ; az, hogy a kérdéses dolgok — a különös rendeltetés tartama alatt — a közhasználattal kapcsolatos érdeket sértő magánjogszerzés alól ki vannak véve: ezen dolgok jogi minőségének és az azokra vonatkozólag fennálló jogok hatásának közvetlen eredménye.72 Nyilvánvaló tehát, hogy a tilalmon alapuló elidegenithetlenség súlypontja a személy vagy a dolog jogi minőségében fel nem található. Az elidegenítést gátló ok kivül esik a magánjog általános szabályainak anyagul szolgáló azon körülményeken, a melyekkel a személy cselekvési s a dolog forgalmi képességének megszoritása elválaszthatlanul egybefügg. A korlátozást, mely az elidegenitési tilalom tartalmának fele! meg, csak a fennálló, vagy legalább a tökélyre emelkedés lehetőségét magában rejtő joggal szembeállítható, kivételes természetű jogi rendelkezés hozhatja létre. De ezen, külön forrásból eredő rendelkezés sem szorítkozik csupán arra, hogy a személyes rendelkezési jog határait szűkebbre vonja, vagy pusztán a dolgot, ennek valamely különös jelleggel való felruházása által megkösse,73 hanem átkarolja a jogcselekvési és tárgyi rendelkezési képességgel biró jogalanynak, — a magában véve — forgalomra alkalmas jogtárgyakhozi viszon y á t, vagyis magát a jogot (tulajdonjogot) s az annak természetes kifolyását képező elidegenítési jogosultságo t.74 Miután pedig az elidegenitési jogosultság kizárólag a jogosított ! i tulajdonos) személyében pontosul össze, kétségtelen, hogy a korlátozó rendelkezésnek alanyi szempontból: a tulajdonos személye ellen kell irányozva lennie. Azoknak korlátolt rendelkezési jogosultságát tehát, a kik tulajdonjogból eredő jogosítványokat nem saját személyükre nézve, hanem mint más személy (atyai hatalom alatt álló kiskorú, gyámolt, gondnokolt, község, állam, esetleg más jogi személy) képviselői veszik igénybe, az elidegenítési tilalom eredménye gyanánt tekinteni nem lehet. Ez esetben azon jelenség magyarázata, hogy t. i. a törvévényes képviselet alatt álló személy tulajdonának, különösen pedig ingatlan vagyonának elidegenítése csak felsőbb hatósági jóváhagyás mellett mehet végbe, a törvénynek amaz intézkedéseiben keresendő, melyeknek célját a különös oltalmat igénylő egyéni, daher eben so verkehrt, sich dahin auszudi ücken, die res communes seien Sachen, derén Eigenthum Kernem, derén Nutzungsrecht allén zustehe, als die physische Unmöglichkeit mit einem rechtlichen Verbot, die Wirkung mit der Ursache zu verwechseln. Ungcr: System I. 3(ii-. lap 8. jegyz. " V. ö. Randa: Eigenlhumsrecht 34., 35., 1. 14. jegyz. 72 Hogy a res publicae jogi minősítésénél a fősúly mindenkor a közhasználati jogra volt fektetve, bizonyítja a római jognak azon intézkedése, mely szerint ezen dolgok használatának korlátozói ellen a populáris actióval lehetett fellépni, mig a jogtalannl korlátozott egyén az iniuriarium actiót vehette igénybe. I. erre nézve Vécsey i. m 152. §. — Bozóky i. m. 33 §. 3. 73 Egy pb °b' intézkedés, melynél fogva o gazdasági felszerelés tárgyai az ingatlan tartozékául rendeltetnek, vagy a mely szerint némely, a mezőgazdaság folytatására szánt telkek az eldarabolási tilalom alá helyeztetnek, ezen dolgok elidegeníthetőségéi egymagában véve még meg nem szünteti. 74 Randa: (Eigenthumsrecht 184 1 ) is úgy fogja fel a dolgot, hogy a korlátozásnak a tulajdoni jogot kell érnie s éppen azért nem egészen következetesen jár el, midőn később (185. 1.) a valódi elidegenithetlenség alapját valamely jogi viszonyban, vagy a dologi jogi minőségben (juristische Eigenschaft der Sache) keresi. Ez annál szembeötlöbb, a minthogy a forgalom tekintetében korlátozott és az eldarabolási lilalomnak fLHmembiationsverbot) alávetett dolgokat ő maga sem tekinti a törvényes elidegenitési tilalom alatt állóknak, (i. m. 188. I.)