A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 39. szám - A bűntett elleni küzdelem. Prins Adolf: Criminalité et repression című munkája nyomán. 6. r.

324 A J O G. ezek jellemének megkülönböztetése nélkül a büntetőtörvényekben rendszerré emelt ezen humanismus csak a természettudományok újabb vívmányainak és azon — a Prins Adolf által is hangsúlyozott — fontos körülménynek teljes figyelmen kivid hagyása mellett létezhetik, hogy a socialis viszonyok, mint collectiv ok — mily természeti erővel hatnak — nagyban véve egyrészt arra, hogy a társadalom bizonyos osztályából a bűntettesek toborzódjanak, másrészt arra, hogy azok ama viszonyoknál fogva bűntettesek is maradni kényszerülnek. Ezen visszásságok jelzéséből nem azt akarjuk lekövetkeztetni, hogy tehát térjünk vissza a socialis selectio azon rendszerére, melyet a mult századokban az európai államok általában, de még a jelen század elején is, különösen Anglia alkalmazott, midőn a mindennapi bünt. cselekmények (lopások, kóborlások) közül több mint lOO-nak nemére, mint a benefit of clergy enyhítő körülmény kizárásával minősített felonyra halálbüntetést szabott. Nem kívánja ezt senki, ámbár a társadalom rögzött ellenségeire alkalmazódott ezen rendszer csak halavány utánzata volna azon természetes processusnak, mely a lények más fajában — küzdelemben a létért a természetes kiválás törvénye szerint — a faj ártalmára levőkkel szemben kíméletlenül működik; nem pedig azért és egyedül azért, mert nem szükséges. Az, hogy nem volna korszerű, nem volna erkölcsös, vagy épen nem volna humanisticus, az a társadalom életszükségleteivel szemben sohasem jött és sohasem jön tekintetbe. Egykoron a maga idejében ezen rendszer is indokolt volt. Ma már nem az. A mostani társadalom, a nélkül, hogy ezereket végeztetne ki, megszabadulhat a legveszélyesebb gonosztevőitől, ha alaposan szokik a büntetési rendszer azon idealismusával, mely szerint a született, szokásos hivatásos bűntettes épen ugy, mint az alkalomszülte kezdő bűntettes egy pár évi szabadságvesztés után, mint »m e g j a v u 11«, szélnek eresztetik. A roszul értelmezett humanismuson alapuló mostani büntetőjogi rendszernek logikája a következő: a fejlődő, a haladó társadalom törvény- és jogtisztelő; minél nagyobb mérvű a haladás, annál nagyobb a törvény- és jogtisztelet és egyuttal a bizalom mások törvény- és jogtisztelete iránt. Ezek folytán annál világosabb az ok a büntetőtörvények enyhitésére, a rövid tartamú szabadságvesztések alkalmazására; erkölcsök megszelidü lésével a bűntettesek javulnak. A tényleges eredmény pedig a következő: a bűntettesek egy része helyzeténél és abban nyert jelleménél fogva — socialis — tehát nemesebb irányban fejlődni (megjavulni) képtelen. Az enyhébbé váló büntetőtörvények uralma alatt a u t i v o c i a 1 i s h a jla maiknak megfelelő élethez több és kedvezőbb alkalom állván rendelkezésükre — a bűntett elkövetési hajlam — a bűntett gyakorlata folytán osztályok és családok természetes és átöröklő jellegévé fejlődik. Miután pedig az enyhe törvény fajuk fentartásában sem akadályozza, a bűntettesek ezen osztálya folytonosan szaporodik, bűnelkövetési természetét tehát szám szerint nagyobb mennyiségű és erkölcsileg romlottabb mérvű utódokban örökíti át. (Befejező közlemény köv. ) Nyilt kérdés. Még 1825-ben kelt szerződéssel A. kiadja belső telkét B. -nek évi taksa-fizetés kötelezettsége mellett, 32 évre, szabad építkezésre: a telekkönyvi első felvétel alkalmával be lévén épitve a telek, a valóságnak megfelelően, a telektulajdonjog A. örökösei az épülettulajdonjog pedig B. örökösei nevére vétetett fel; s ez mai napig igy áll, azon megjegyzéssel, hogy most már az épülettulajdonjogra adósságok is vannak bekebelezve. Ez lévén a tényállás s megemlítve még azt is, hogy a kikötött taksa mai napig mindig fizettetik: kérdésem az, hogy ezen szerződéses viszony törvényes úton mi módon szüntethető meg; jelesül, tekintve, hogy a szerződésben világosan kikötött 32 év már lejárt, joguk van-e telektulajdonosoknak követelni azt, hogy telkükről az épülettulajdonos az épületeket hordassa el? Kovács Lajos kis-várdai ügyvéd.. Ausztria és külföld. Svájci jogviszonyok. * A semmitőszék áll 9 rendes és 5 póttagból, kik a Canton tanácsa által 6 évi időtartamra választatnak; ezen állás összeférhetlen más birói vagy fizetéses közigazgatási tisztviselői állással; tagjainak sorából választja a Canton tanácsa az elnököt és alelnököt; határozathozatalra 9 tag jelenléte szükséges. A jegyzői és irnoki teendőket a főtörvényszék személyzete végzi. Ugyanazon szerény külsejű kétemeletes palotában, melyben a főtörvényszék és semmitőszék székelnek és melyben ugy a polgári tanácsok, mint az esküdtszék nyilvános tárgyalási termei elhelyezvék, még a kereskedelmi törvényszék és az államügyészség is birnak hivatalos helyiséggel. A két nagy ülésterem a földszinten, a kereskedelmi törvényszék, valamint a főtörvényszék és a semmitőszék többi hivatalos helyiségei az első, az államügyészség pedig a második emeleten vannak elhelyezve. A kereskedelmi törvényszék áll a főtörvényszék két tagjából és 30 kereskedelmi bíróból. A törvényszék birói tagjai ép ugy, mint az azok sorából kijelölt elnök és két póttág a főtörvényszék által lesznek kinevezve; az irodai teendőket pedig hasonlókép a főtörvényszék személyzete végzi. Ellenben a kereskedelmi birák a Canton tanácsa által lesznek a kereskedelmi gyár- és iparkamara által kétszeres számban előterjesztettek sorából megválasztva. Jelöltnek csak bejegyzett és 5 év óta önálló üzletet folytató kereskedő vagy iparos ajánlható; működésük időtartama szintén 6 évre terjed; a főtörvényszék tagjai ellenben évről-évre újból lesznek kijelölve. A kereskedelmi birói állás csak fontos okoknál fogva utasítható vissza; a lemondás érvénye fölött a Canton tanácsa a kereskedelmi és iparkamara meghallgatása után külön határoz. Határozathozatalra két főtörvényszéki és 5 kereskedelmi biró jelenléte kívántatik, minden félnek jogában áll két kereskedelmi bírót indokolás nélkül visszautasítani; köteles azonban ezen jogával legkésőbb 4 nappal a főtárgyalás előtt élni. A kereskedelmi birák felváltva 4—4 havi turnusban működnek. A kereskedelmi törvényszék hatásköre kiterjed a bejegyzett kereskedői cégeknek egymás közti összes polgári pereire, ha a per tárgya az alperes által űzött iparra vagy egyáltalában kereskedelmi jogügyletekre vonatkozik és 500 frcot felülhaladja. Ha csakis alperes bejegyzett cég, felperesnek, ha a Cantonban lakik, jogában áll a pert a polgári bíróság vagy kereskedelmi törvényszék előtt megindítani. Ha azonban felperes a Cantonon kívül lakik, a per mindig a kereskedelmi törvényszék előtt inditandó. A kereskedelmi törvényszék, mint választott bíróság is itél mindazon perekben, melyek a felek közmegegyezésével elébe terjesztetnek és 500 frcot felülhaladnak. A felek jogában áll ily esetben kérni, hogy a bíróság egy főtörvényszéki és 4 kereskedelmi bíróból alakíttassák és a felek indokolás nélküli visszautasitási joga is 4 kereskedelmi biróra terjed ki. Az esküdtszék áll a törvényszékből és 12 esküdtből az előbbinek tagjait: az elnököt és két bíráját, esetleg azok helyetteseit a főtörvényszék nevezi ki minden egyes esküdtszéki tárgyalásra külön-külön. A kinevezés 3 hóval az esküdtszéki tárgyalás előtt történik; a törvényszék tagjaiul választhatók a főtörvényszék és járásbíróságok összes tagjai. A jegyzőt az elnök a főtörvényszék vagy járásbíróság tagjaiból rendeli ki. ítélethozatalra az összes tagok jelenléte kívántatik. Az esküdtszék működése megszünik a jegyzőkönyv hitelesítésével; ha tagjai netáni utólagos határozathozatalra többé egybehívhatok nem volnának, annak helyébe lép a főtörvényszék vádkamarája. Az esküdtszék felváltva Zürichben, Winterthurban és Pfaeffikonban és pedig mindezen helyeken rendszerint kétszer évenkint ülésezik; az ülések helyét és időpontját a főtörvényszék határozza meg. Az esküdtszék illetőségi körébe tartoznak: a politikai bűntettek; a pénzhamisítás és okirathamisitás esetei; hamis tanuzás és eskü; a szemérem elleni bűntények és vétségek; az ember élete elleni bűntények és vétségek; a (Személyes szabadságnak megsértései magánszemélyek által: rablás és zsarolás, minősített lopás és csalás 150 francon felül és egyszerű lopás, csalás és sikkasztás 300 francon felül, csalárd bukás 300 francon felül; orgazdaság, gyújtogatás, hajók, vasutak, posták, távírdák szándékos megrongálása, hivatalos hatalommal való visszaélés, vesztegetés és a sajtóvétségek mindazon esetei, melyekben vádló vagy vádlott az esküdtszékhez folyamodik. Az esküdtszék minden törvényesen fenálló büntetést kiszabhat. * Az előző közleményt 1. a >Jog« 38. számában.