A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 39. szám - A megtámadási keresetek illetékességéhez - Örökösödési eljárásunk reformja. 3. r.

322 A JOG. a hagyatéki tárgyalásra kiküldésével legyen köteles a kellő intézkedéseket ezen okiratok beszerzésére megtenni, a kir. közjegyzőt azonban a kiküldő végzésben figyelmeztesse, hogy a beszerzendő végrendelet kihirdetés után vele közöltetni fog, nehogy az a tárgyalást enuek részére kiadatása s igy figyelembe vétele nélkül tartsa meg. Ha azután a végrendelet igy beérkezett, a hagyatéki bíróság azt hirdesse ki s hivatalból hitelesített másolatát a tárgyalásra kiküldött kir. közjegyzőnek küldje meg. Ha pedig azon biróság, melynek területén örökhagyó elhunyt s mely a halálesetet fölvétette, nem egyúttal az illetékes hagyatéki biróság, ugy az a haláleset fölvétel mellett bemutatott végrendeletet nyomban kihirdeti s azt eredetiben az összes iratukkal együtt az illetékes hagyatéki bíróságnak megküldi, ha pedig a végrendelet vagy egyéb ilyen okirat más biróság-, vagy más hatóságnál van, az iratoknak az illetékes hagyatéki bírósághoz áttételével egyidejűleg ezeket megkeresi a végrendeletnek oda megküldése iránt. Az illetékes hagyatéki biróság azután az igy hozzá beérkezett végrendeleteket kihirdeti s a tárgyalásra a hozzá beosztott kir. közjegyzők egyikét kiküldi. A megyei és városi törvényhatóságok, valamint a hiteles helyek (káptalanok, conventek) levéltáraiban elhelyezett végrendeletek tekintetében kimondandó lenne, hogy az illető hatóságok a hagyatéki bíróságok megkeresésére kötelesek legyenek ezen iratokat azonnal kiszolgáltatni. A jelenlegi, nem általánosan kötelező hagyatéki eljárásnál a kir. közjegyző, vagy magánfelek által a lakhelyükre nézve illetékes bíróságnál bemutatott végrendeletek ezen bíróságok által és pedig keresztül-kasul járásbíróságok és törvényszékek által kihirdettetnek. Az általam fentebb kifejtettek értelmében s a közj. törvény alapján a kir. közjegyzők jövőben kötelesek lennének, mihelyt valamely náluk végrendelkezett fél haláláról értesülnek, a végrendeletet egy hiteles másolattal azon kir. jbiróságnál. melyhez a kir. közjegyző be van osztva, bemutatni, ha pedig a krr. közjegyző tvszéki székhelyen lakik s az elhunyt is oda illetékes, a bemutatás az ottani kir. törvényszéknél eszközlendő. Ezen bíróságok azután a fentebbiek szerint járnak el, de mindenekelőtt ha a haláleset még nem vétetett volna föl, annak fölvétele iránt intézkedjenek. A magánfelek által bemutatott végrendeletek tekintetében hasonnemü eljárás lenne követendő, mindkét esetben a haláleset fölvétele s a kihirdetés után az iratoknak az illetékes hagyatéki birósághoz áttétele eszközlendő. Magánál a kihirdetési cselekménynél az eddigi eljárás nagyjából meg lenne tartható s azért is azon biróság, melynél a fentebbiek szerint a végrendelet kihirdetendő, köteles lenne a hozzá bemutatott, vagy a magánfelektől a törvényben meghatározandó pénzbírság terhe alatt bekivánandó végrendelet kihirdetésérc az érdekeltek lakhelyeihez képest kiszabandó határidőt tűzni, erre az érdekelt feleket lehetőleg saját személyükben megidézni s ha ezek távol, vagy ismeretlenek lennének, vagy a kitűzött határnapon meg nem jelennének, a végrendeletet két tanú jelenlétében kihirdetni. A kihirdetés megtörténte és ideje az azt eszközlendő biró által az eredeti végrendeletre rávezetendő s aláírandó. A kir. törvényszéknél az ügy előadó birája s egy jegyző (aljegyző, joggyakornok), a kir. járásbíróságnál a járásbiró vagy valamelyik albiró s egy jegyző (aljegyző, joggyakornok) teljesitik. Ila a végrendeletet kir. közjegyző vagy magánfél kérvény nélkül, rövid uton mutatják be, ugy azon esetben, ha az illető örökhagyó azon biróság területén halt el, melyhez a végrendelet bemutattatik, a kihirdetési határnap kitűzésével egyidejűleg a haláleset fölvételére a kir. közjegyző kiküldendö ugy, hogy ezen határnapig a haláleset fölvétel azon birósághoz már bemutatva legyen, sőt - a fentebb kifejtettek szerint — ezen határnapig már a kir. közjegyző a tárgyalásra is ki lehet küldve s addig, mig a kihirdetett végrendelet másolatát megkapja, a leltározást eszközölheti s a tárgyalást előkészítheti. Azon esetekben pedig, midőn a végrendelkező örökhagyó nem azon biróság területén halt el, melyhez a végrendelete kir. közjegyző, vagy magánfél által bemutattatik, ugy ezen biróság a végrendeletet hirdesse ki és tegye át az illetékes hagyatéki birósághoz, még pedig a magánvégrendeletet eredetiben, a közjegyzőit pedig a kir. közjegyző által bemutatott hiteles másolatban. Közös vagy kölcsönös végrendeletek az általánosan kötelező örökösödési eljárásnál mindenkor a korábban elhunyt hitcstárs halálakor lesznek kihirdetendők, mert itt azon eset, a melyben jelenleg azok kihirdetése a végrendelkezők kívánságához képest mindkét fél halála utánra halasztható volt, t. i. midőn hivatalos beavatkozásnak helye nincs s az örökösök sem kívánják azt, nem fordulhat többé elő, — mert épen minden örökhagyó után hivatalból lesz a hagyatéka tárgyalandó. A végrendelet kihirdetéséről ezentúl is jegyzőkönyv lesz fölveendő, melyben előadandó a talált végrendeletek s egyéb ily okiratok száma és kelte, a benyújtók neve, miként t. i. fölbontva vagy lepecsételve nyujtattak-e be, a fölbontásnál és kihirdetésnél jelen voltak nevei s annak megjegyzése, hogy esetleg a fölbontásnál a pecsét megsértve találtatott vagy magán az okiraton valamely aggály (törlés, vakarás, beszúrás) vétetett észre. — Ezen jegyzőkönyv a jelen volt felek s az eljáró biró és jkönyvvezető által aláiraudó, s ha a felek egyike az aláírást megtagadná, ez s esetleg oka megjegyzendő. Ugyanezen jegyzőkönyvbe beveendő az esetleg jelen levő végrendeleti végrehajtónak, ki a kihirdetéshez mint érdekelt okvetlenül meghívandó, az iránti nyilatkozata, hogy ezen megbízatását elfogadja-e, valamint fölveendő e jegyzőkönyvbe a végrendeleti örökösöknek és hagyományosoknak lakhelye is, hogy azok kellőleg értesithetők legyenek. E jegyzőkönyv mellékleteit képezik a kihirdetett végrendeletek borítékaik — s esetleges mellékleteikkel együtt, vagy közjegyzői végrendelet esetében a végrendeletnek a kir. közjegyző által bemutatott hiteles másolata. Azon esetben végül, midőn a közjegyző valamely nála letéve volt zárt végrendeletet mutat be kihirdetés végett, úgy kiteendő a jegyzőkönyvben az is, vájjon a letéteményezés körül az 1874: XXXV. t.-c. 66., 83. és 106. §-ainak rendelkezései megtartattak-e s a letéti jegyzőkönyvtől elválasztott eredeti végrendelet a kihirdetési jegyzőkönyvhöz raellékeltetvén, annak átvételét a kihirdető biró a letéti jegyzőkönyvön elismeri, — s természetesen a kihirdetés eszközlését úgy a fölbontott eredeti végrendeletre, mint a közjegyzői letéti jegyzőkönyvre rávezeti. A mi a szóbeli végrendeletek kihirdetését illeti, úgy már föntebb előadtam, hogy az ügymenet gyorsítása szempontjából célszerűnek tartanám az ilyen szóbeli végrendelkezésnél jelen volt tanúk kihallgatásával a kir. közjegyzőt megbízni, illetőleg ez utóbbinak törvényes kötelességévé tenni, hogy mindazon esetek, ben, midőn a haláleset fölvételekor szóbeli végrendelet létezéséről értesül, azonnal köteles legyen a tanúk nevét s lakását a haláleset-fölvételi ívbe bejegyezni, őket magához megidézni, kihallI gatni s az erről fölvett jegyzőkönyvet a haláleseti ívhez csatolva, j az őt kiküldött bíróságnak bemutatni. A biróság azután ezen | jegyzőkönyvet hirdetné ki végrendelet gyanánt a föntebb előadottak I szerint. A kihirdetést eszközölt tvszéki biró a kihirdetési jegyzőkönyvet a legközelebbi ülésben a törvényszéknek bemutatja s ott I végzés hozatik, — az egyes biró pedig azonnal maga hozza meg | ezen végzést, melyben a végrendelet megőrzése iránt az ügyv. i szab. 190. §-a értelmében intézkedik, — továbbá a kihirdetésről a • végrendeleti és a törvényes örökösöket, az esetleges hagyomáuyo' sokat jogaikra fölügyelés végett, a kiskorú vagy gondnokság alatt í álló hagyományosok felettes gyámhatóságát a végrendelet hivatalos i hiteles másolatának közlése mellett és az esetleg kirendelt végrendeleti végrehajtót, ez utóbbit, ha a kihirdetésnél jelen nem volt, oly fölhívással, hogy megbízatásának elfogadása iránt záros határidő alatt nyilatkozzék, — végül azon esetben, ha az örökösök közt kiskorúak vagy gondnokság alatt állók vannak, a végrendeletnek hivatalos hiteles másolatát az illetékes gyámhatóságnak ; megküldi. A mi a végrendeleti végrehajtó tisztét és hatáskörét illeti, az jelenleg érvényben levő törvényeink által nincs meghatározva, ámbár ezen intézmény nálunk már a 18-ik században is ismeretes volt. A birói gyakorlat sem állapította meg az ő hatáskörét positive, s inkább csak negatív irányban állapodott meg az iránt, hogy — miután a magyar jog szerint az örökhagyó jogai és kötelezettségei ipso iure szállanak át az örökösökre s igy hereditas iacens nálunk nem létezik — a végrendeleti végrehajtó a hagyatékot, | mint jogi személyt, nem képviseli s a hagyaték az ö személyében I sem meg nem perelhető, sem ő a hagyaték nevében annak, illej töleg az örökhagyónak adósait meg nem perelheti. Az örökösöket i sem képviselheti, mert azok vagy önképviseleti jogosultsággal | bírnak — t. i., ha önjogúak — s az ipso iure örökösödés elvénél fogva az örökség megnyíltától kezdve perelhetik örökhagyó kövej teléseit, vagy ha kiskorúak vagy gondnokság alatt állók, úgy gyámjuk, illetőleg gondnokuk képviseli őket felettes gyámhatóságuk fölügyelete alatt. A végrendeleti végrehajtó tiszte tehát csupán abból áll, hogy az örökhagyónak a végrendeletében kifejezett végakaratát fogana| tositsa, s igy csupán az örökhagyó meghatalmazottjának tekint-