A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 38. szám - A bűnjelek kezelése a bíróságoknál

150 A J nem felel s hogy ennek folytán az A. alatti váltóban a vátótörvény 3. §. 3. pontjában megkívánt lényeges kellék hiányzik. Mithogy pedig oly okiratból, melyen a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiányzik, váltójogi kötelezettség nem származik (váltótörvény 6. szám) minthogy továbbá a váltóeljárást szabályozó 2,815/81. sz. igazságügyminiszteri rendelet 4. §-nak második bekezdése szerint a lényeges kellék hiányában szenvedő okiratra alapított váltókereset íiivatalból visszautasítandó, a kir. törvényszék a váltóeljárási szabályzat 37. §-ba ütköző és hivatalból figyelembe veendő alaki szabálytalanságot követett el, midőn a 4,7 S3/1886. sz. váltókereset visszautasítása helyett, arra nézve váltóbirói hatáskörben eljárt, ugyanazért, stb. A m. kir. Curia (1887. évi augusztus 31. 465. sz. a.) a másodbirósági végzése indokoltságánál fogva annyival inkább helybenhagyatik, mert a rendelvényesnek határozottan vagylagos megnevezése esetében azt sem lehet tudni, hogy a váltó forgatmányozására ki van jogosítva. A fuvarlevél adatainak helyességeért a feladó lévén felelős, ha ezen levél téves kitöltéséből kar keletkezik, azért a vasút akkor sem szavatol, ha a vasúti raktárnok töltötte ki a fuvarlevelet; mert ez esetben a raktárnok a feladó fél megbízottjaként szerepel. A budapesti VI. ker. kir. járásbíróság', mint keresk. bíróság (1880. évi május 26. 10,014. sz. a.): Schütz Albert és Friedmann Arthur ügyvéd által képviselt R. Mihály felperesnek, Luby Gyula ügyvéd által képviselt m. kir. államvasutak alperes ellen 207 frt 34 kr. és jár. iránti perében következő Ítéletet hozott : Felperes keresetével ehitasittatik, stb. Indokok: A per folyama alatt kiderült kétségtelen tény miszerint a felperes által R. Márton címe alatt feladott kocsi rakomány címzettnek nem kézbesittetett azon okból, mert a feladó állomáson a kocsi száma helytelenül íratott be a szállítólevélbe. Eltekintve azon körülménytől, hogy felperes a szállítmányt saját embereivel rakatta a kocsiba s a felelősséget a helytelen felrakásból eredő károkért elvállalta s eltekintve azon körülménytől, hogy a ker. törvény 407. §. értelmében a szállításból eredő kártérítést a címzett van jogosítva követelni; minthogy azonban felperes alperes tagadásával szemben azt, hogy a helytelen szállításból bármi kára származott, mivel sem igazolta; keresetével elutasítandó, stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1887. évi március 17-én, 5,38'-'. sz. a.): A kir. járásbíróság ítéletét helybenhagyja, stb. Indokok: A csatolt okiratokból, de felperesnek kereseti előadásából is kitűnik, hogy a debreceni vasúti állomásra ugyanazon 77,207. sz. a. kocsi érkezett meg s címzett R. Mártonnak ugyanazon kocsi rakomány adatott át, mely az A. alatti fuvarlevélen meg van jelölve. A felperes által előadottakból, valamint a kihallgatott felperesi tanuk vallomásával pedig bizonyítva van, hogy az árú berakását felperes maga eszközölte és ő maga, illetve megbízott emberei jelölték meg alperes raktárnokának ama kocsi számát, melybe az árúk berakva lettek s mely mint felperes árúival terhelt, R. Márton címe alatt Debrecenbe volt küldendő s ehez képest a fuvarlevél felperes bemondása alapján és intézkedéséhez képest lett kiállítva és abba a rakományt tartalmazó kocsi száma is felperes bemondásához képest lett bevezetve. Minthogy pedig ezek szerint a kocsi számának a fuvarlevélen megjelölése felperes intézkedéséhez képest történvén, az saját tényének tekintendő, felperest kárkövetelési jog csak azon esetben illetné, ha igazolná, hogy nem ugyanazon kocsi érkezett meg. Még azon esetben is tehát, ha a kocsik száma a fuvarlevelén elcserélve lett s a felperes által berakott fa a S. Ignác által feladott fa helyett, az ez által feladott pedig a felperesé helyett más helyre lett küldve, tekintettel arra, hogy a felcserélést csak a kocsi számának felperes saját tényéből származott téves bemondása okozta, jelen esetben, miután a fuvarozó vasút közegeinek mulasztása bizonyítva nem lett, alperest kártérítési kötelezettség nem terheli. Ennélfogva ugy ezen okból, mint az elsőbirósági ítéletben felhozott amaz indok alapján, mert a követelés mennyisége, különösen az árú értéke alperes tagadásával szemben bizonyítva nem lett, felperes keresetével el volt utasítandó, stb. A m. kir. Curia (1887. évi szeptember 1. 566. sz. a.): A inásodbiróság ítélete az abban felhozott és felhívott okok alapján annyival is inkább helybenhagyatik ; mert a vasúti üzletszabályzat 50. §. 4. pontja szerint a fuvarlevél adatainak helyességeért a feladó felelős és a vasút OG. csak jogosítva van, de nincs kötelezve a fuvarlevélnek adatait az árúkkal tartalom tekintetében összehasonlítani és igazoltatni ; a mennyiben tehát felperes a fuvarlevelet a vasúti raktárnok által töltette ki, ezen kitöltésre nézve a vasúti raktárnok felperes megbízottjának tekintendő és így még ha a raktárnok tévesztette is volna el a fuvarlevélbe jegyzett vaggon számát és azt nem felperes, illetőleg a rakodással megbízott embereinek bemondása után irta volna is be a fuvarlevélbe, ezen téves bejegyzésért a felelősség alperest nem terheli, stb. Az idöelőttiség kérdéséhez. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (18 86. évi szept. 10. 36,625. sz. a.) Dr. Rosenberg Gyula ügyvéd által képviselt F. Fülöp felperesnek, dr. Pollák Rezső ügyvéd által képviselt 13. Bernát alperes ellen 1,000 frt és jár. iránti váltóperében következőleg ítélt: Az 18S6. június 18-án 30,262. sz. a. hozott sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes a Tisza-Ujlakon 1885. december 20-án 1,000 frtról kiállított váltó alapján mint elfogadó a kereseti 1,000 frt váltóösszeget . . . felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Alperes egyik kifogása az, hogy a kereseti váltó értékesithetése az 1. sz. a. ügyletnek 1886. évi szeptember havában eszközlendő lebonyolításának eredményétől tétetvén függővé, a kereset időelőtti; másik kifogása pedig az, hogy a keres3ti váltó az 1. szám alattiban közölt tőzsdei ügyletnek, mely az árkülönbözet megtérítése melletti szerencsejáték iránt köttetett, lebonyolítás alkalmával felperes javára esetleg mutatkozó követelés fedezetéül adatván, váltói eljárás utján nem érvényesíthető. Azonban mindkét kifogás mellőzendő és a sommás végzés hatályának fentartása mellett alperes a kereseti tőke megfizetésére kötelezendő volt; mert alperes maga beismeri, hogy azon váltót, melynek értékesithetése az 1. sz. a. ügylet lebonyolításának eredményétől tétetett függővé, egy ugyancsak 1,030 frtról szóló s 1886. július 15-én fizetendő váltóval, vagyis a kereseti váltóval kicserélte; a váltó értékesítésére nézve 1. sz. alattiban kikötött feltételtől tehát alperes önmaga állott el s igy a kereset időelőttiségére tett kifogása nyilván alaptalan; — azt pedig, hogy a kereseti váltóban a lejárat megállapodás ellenére töltetett volna ki, nem is állította; mert továbbá tekintettel alperesnek a viszonválaszban tett azon beismerésére, hogy az említett tőzsdei ügylet megkötése alkalmával felperes a kereseti összeget, melyről a kereseti váltóval kicserélt előbbi 1,000 frtos váltó állíttatott volt ki, az ő (t. i. alperes) részére előlegezte s tekintettel arra, hogy ekként a kereseti váltóban nem tőzsdei árkülönbözet, melyet felperes a kölcsönzött 1,000 frton felül 850 frt összegben fennállónak állit, hanem előlegezett pénzösszeg követeltetik; s tekintve, hogy alperes a kereseti váltón látható elfogadói névaláírásának valódiságát nem tagadta, őt ezen váltó összegének és járulékainak megfizetése a váltótörvény 23. §-nál fogva terheli. A budapesti kir. itélő tábla (i8S7. február 15. 6.727. sz. a.) az első birósági Ítélet megváltoztatásával, az 1886. június 18-án 30,262. sz. a. hozott sommás végzés hatályon kívül helyezése mellett felperes keresetével mint időelőttivel elutasittatik, stb. Indokok: Felperes nem tagadta, hogy a kereseti váltó azon 1,000 frt előleg fejében alperes által adott váltó, mely az •/. a. szerződésben érintve van, hogy tehát a kereseti váltó az •/. a. szerződés szerint peresfelek között létrejött bizománvügyletből kifolyólag lett kiállítva, továbbá felperes maga adta elő, de a 2-/. a. valódiságára nézve nem tagadott okiratból is kitűnik, hogy az eredetileg 1886. szept. havi lejárattal ellátott 1,000 frtos váltó a kereseti 1886. június 15-ki lejárattal ellátott váltóval lett kicserélve. Az 7. és 2 7. a. okirat tartalmából kétségtelen, hogy a kérdéses váltó alapján követelést felperes csak azon esetre "érvényesíthetett, ha őt a fennebb érintett bizományi üzletből kifolyólag annak lebonyolítása után valamely követelés megilleti; kétségtelen továbbá az is, hogy a kérdéses ügylet 1886. augusztus—szeptember hónapokra szóló úgynevezett »határidő ügylet« volt. A 2. 7. a. okirat végpontjának tartalma szerint »alle diese Papiere bleiben bis zur Regulirung Ihres Schlusses in mainem Portfeuille.« Hogy ezen kijelentésben érintett papírok egyike a kereseti váltó, valamint, hogy a kötés alatt a •/. a. szerződés lett értve, felek közt nem vitás. A 7. a. fennebb idézett tartalmának más értelem annál, mint hogy a kérdéses szerződés véglebouyolitásáig felperes a kereseti váltót tárcájában megtartani tartozik, más szóval, hogy a fen-