A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 37. szám - Pénzbeli követelés mikénti érvényesitése a tulajdonjog előjegyzése esetén

308 A J OG. I. M. József az ingatlanoknak ez idő szerinti feltétlen tulajdonosa, bekebelezett tulajdonos, kérhetné, hogy G. Z. előjegyzett tulajdonjoga, mint igazolt, bekebeleztessék. A tkvi rendt. 60. §. 1-ső bekezdése értelmében az tkvileg eszközlendő, meggátlá-.a pedig G. Z.-nek módjában nem áll, mert ha elismerjük is, hogy akarata ellenére senkire jogokat ráerőszakolni nem lehet, M. József j és János erre jogositvák, miután az részükről is jogosítványokat ! érint, a mennyiben M. János bekebelezett zálogjogát csak azon j esetben érvényesítheti, ha a bekebelezett tulajdonos ellen illeti, I helyesebben csak ez esetben szerezhet magának kielégítést a jel- I zálogos ingatlanból. (Veszem itt természetesen azt az esetet, ! hogy M. János és József nem óhajtanak élni azon szerződés adta jogukkal, miszerint G. Z.-t tulajdonhozi jogától megfoszszák.) Kérelmezheti pedig ezt M. József annál inkább, mert az életjáradéki szerződés szerint is, tehát G. Z. akaratával és hozzájárulásával utóbbi tulajdonjogot szerzett s eünek bekebelezése engedtetett meg. G. Z. tulajdonjoga ugyan korlátozva lett a/ életjáradéki szerződés által, a mennyiben annak M. Jánosra és Józsefre való visszaszállása — az érintett adott esetre — ezek szabad választásához képest ki lett kötve, illetve fenn lett tartva, de ez M. János és József részéről és javára jogot képez, melyről pedig, mint jogosítottaknak, lemondaniok szabad és jogukban áll. II. Ugyanezen eredményt eszközölhetik G. Z. egyéb hitelezői is oly módon, hogy a végr. törv. 132. §-a értelmében G. Z.-nek vételi jogát lefoglaltatják és végrehajtást szenvedő akarata ellenére is érvényesítik. M. József — kit a kérdéses ingatlanokra ez idő szerint a bekebelezett tulajdonjog illet — akaratával és beleegyezésével ez uton a tulajdonjognak G. Z. javára való bekebelezése minden akadály nélkül keresztülvihető. Sőt nézetem szerint e nélkül is, ha az évi életjáradéknak megfelelő töke birói letétbe helyeztetik. Mert a szerződő felek akarata az életjáradéki szerződés kötésekor pusztán az volt, hogy M. János életfogytiglani évi ... frt életjáradékot húzzon s ez részére biztosítva legyen s ezt ugy látszik, csak a szerződésben foglalt módon vélték eszközölhetni. Nem kívánok e helyütt hozzászólani, csak kiemelem, hogy ugy a szerződés, mint a tkvi bejegyzés, legkevésbé tanúskodnak a helyes, szabatos elnevezések, kitételek s jogi felfogásról, midőn a bekebelezett tulajdonos az előjegyzett ellen zálogjogot kebeleztet be a maga javára, midőn továbbá a szerződés bekebelezése engedtetik meg, midőn végül a tulajdonjog biztosításául G. Z. javára előjegyzés történik s nem mondatik, hogy minő jognak az előjegyzése, stb. További kérdés volna még: mi uton és módon vonható el G. Z.-töl az ingatlanok haszonélvezete és mikép értékesíthető ez a hitelezők javára ? mert az életjáradéki szerződés szerint G. Z.-t az ingatlanok haszonélvezeti joga, a tkvi bejegyzés szerint pedig előjegyzett tulajdonjog illeti. Az előbbi esetben a vé6r. törv. 208—210. §-ai, az utóbbiban pedig annak 211— 212. §-ai lévén alkalmazandók. Melyek alkalmazandók a jelen esetben? A közösség megszüntetésének legegyszerűbb módja. lila : BILOVESZKY JÓZSEF, bártfai ügyvéd. A »Jog« 31. számában Kovács Lajos, kis-várdai ügyvéd által a közösség megszüntetése tárgyában irt cikkére egy kis megjegyzésem volna, a mely következő : A végrehajtási törvény 204. §-ában világosan ki van mondva, hogy a telekkönyvileg bekebelezett tulajdonos jogosítva van az illetékes telekkönyvi hatóságnál ingatlan birtokának birói önkéntes árverésen való eladatását kérni és pedig vagy akként, hogy az önkéntes árverés a jelzálogos hitelezők ellenében végrehajtási árverés joghatályával bírjon, vagy pedig akként, hogy a bejegyzett terhek az árverés után is a birtokon maradjanak. Ezekből világosan kövei kezik, hogy csak azon esetben lehet valamely ingatlanságnak önkéntes elárvereztetését kérni, ha azon valami jelzálogos követelés fekszik.,Ha tehát csak egy tulajdonostársnak az illetőségén van valami teher bekebelezve, — a többi tulajdonos-társ illetősége el nem árverezhető. De tegyük fel, hogy az önkéntesen elárverezni szándékolt ingatlanság adóval, vagy bármi adóssággal az egész ingatlanságra elrendelhető-e ? Nem, mert a királyi Táblának 1884. évi október hó 7-én 24,910. szám alatt kelt végzése szerint a végrehajtási törvény 156. §-ának d) pontja, csak a végrehajtási árverésnél alkalmazandó. (A »Jog« 1885. év'i 29-ik száma.) -. Nyilt kérdés. Midőn a bérkocsi tulajdonosa kocsiját vendégeivel útbaboesátja, s útközben a vendég leszáll, a kocsin levő tárgyakat a kocsis őrizetére bizza, a-kocsis azon tárgyak őrizetére vállalkozik, s a vendég mintegy 10—12 percre eltávozván, az alatt a kocsiról valamely tárgy, például egy lőfegyver elvész, - köteles-e a kocsitulajdonos fiakkeres azon oknál fogva, mert nem megbízható egyént adott a vendégekhez kocsisul — a kocsiról elveszett tárgy, esetleg tárgyak értékét megtéríteni ? különösen akkor : midőn a bérkocsi-tulajdonos küldött kocsisát, mint szegény napszámost a piacon csak azon egy napra fogadta fel és küldte vendégeivel útba kocsisul ? Miről a vendégek csak utólagosan nyertek tudomást. K. J., tokaji ügyvéd. Ausztria és külföld. A jogtanitás Amerikában. Az »American Law Review« m. é. decemberi száma közli Olivier Wendell Holmes bírónak e tárgyról mondott nevezetes beszédét. Közöljük belőle a bulletin de la societé de Iegisl. comparée — után a következőket: A jogi szakiskola célja nem egyedül a jogtanitás és a legisták képzése, hanem az is, hogy nagy szempontokból tanitsa a jogot és nagy legistákat képezzen. Hazánknak szüksége van az ilyen oktatásra. Azt hiszem el kell ismernünk, hogy az egyenlőség kivánsága a politikai és társadalmi körökön jóval túl érezteti hatását. Nemcsak az nincs Ínyünkre, hogy bármilyen osztály vagy társadalom többet érjen, mint az, a melyen élünk ; de hajlandók vagyunk föltenni azt is, hogy ha valamely embernek akármi nemi! tekintélye van, úgy szellemi fölényét és az anyagi előnyöket csak szerencsés körülményeknek köszöni, s hogy azokat más is épúgy elérhette volna. Feledjük, hogy a szerénység és a tisztelet a szabad embernek ép olyan erényei, mint ama bizonyos demokrata érzelem, mely nem akar sem hivalkodássá, sem szolgaisággá sülyedni. Ezen erényeket semmi nevelés nem kelti fel hathatósabban, és bensőbben, mint az, a mely a specialisták kis seregét hozza létre ... A legisták nem legjelentéktelenebb részét képeznék e seregnek. Valóban, a legisták mind specialisták ; nem a szó szűk értelmében, mely azokra alkalmaztatik, kik mesterségük egy ágára központosítják erőiket (pl. vagyonátruházásokra vagy szabadalmakra), hanem oly specialisták, kik az egész jogot teszik saját területükké. Specialisták ők oly értelemben, hogy az emberi ismeretek egy külön ágának birtokbavételére iparkodnak; s mondhatom, hogy ezen ismeretág közelebbről érinti az ember legmagasabb érdekeit, mint azok, melyek a gyakorlati ügyekre vonatkoznak. A legisták voltak azon specialisták, kikre Amerikának legelőbb volt szüksége s kikre legelőbb is tett szert; alig lehet túlozni az áldásos befolyást, melyet a józan, igazságos eszmék érdekében kifejtettek. Tagadhatatlan, hogy miként mindenki, ők is érezik koruk szellemének hatását... Félek, hogy az ügyvédi kar nagyban hozzájárult ama bizonyos élelmesség (smartness) túltengéséhez: a legcsunyább amerikai szavak egyike ez s a legcsúfabb amerikai jellemvonások egyikét jelzi, melyek a lelki méltóság és az alapos tudás rovására fejlődtek ki. Az ügyvédek körében hallottam hirdetni azon új evangéliumot, hogy a tudomány idejét múlta, s hogy a mai kor embere nem többé a gondolkodó vagy a tudós, hanem az ügyes, kinek nem kell más fegyver, mint a digesták utolsó kiadása és a törvények legújabb kiadása. A jogi iskola feladata az legyen (s ez volt a Harvard-iskola célja), hogy ne ügyes, hanem szakmájukban alapos embereket neveljen, s hogy oly útra terelje őket, melyen mestereiket érik utói. Ily iskolában képződnek és nevelődnek azon specialisták, kiket jellemeztem; tanítókul mindig azon emberek működjenek, kik korszakuk legjobb müveit hozzák létre. A tanitás fejleszsze, ne tegye fölöslegessé a productiót s »a tanterem lelkesedése« (Vangerow mondása szerint) a tanulókat a tanitó dolgozó társaivá tegye. Szónok azután áttér azon főbb vonásokra, melyek az EgyesültÁllamok jogi oktatását kell, hogy jellemezzék, kifejti milyen része legyen abban a bölcsészeinek és a jogtörténelemnek, s hogy mennyire legyen ezen oktatás gyakorlati a jogászat komolysága érdekében. Beszédét a következő szavakkal végezte : Mondám, hogy a jogi iskolában a jogot nagy szempontok szerint kell tanítani... Azt hiszem, méltán állithatjuk, hogy iskolánkban a nagy szempontok nem hiányoztak az oktatásból. Egy orosz azt mondotta nekem, hogy hazája középosztályaiban sok a specialista s hogy felső osztályaiban sok a müveit ember. Az általam jelzett okokból Amerikában talán nagyobb szükségünk van specialistákra, mint művelt emberekre. Azon emberek, kik csupán