A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 37. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. 6. r.

305 képező egyes jogosítványok részletezése körül felmerült és csakis az újabbkori tudományos vizsgálódás eredményei által helyesebb megoldásra juttatott controversiák behatóbb fejtegetésébe bocsátkoznánk. E helyütt csak annak jelzésére szorítkozunk, hogy mindazon kísérletek, melyeknek célját a tulajdonjog fogalmi meghatározásában a tulajdonjog lényegét képező jogos uralom specificus minőségének és mértékének kifejezése, valamint a tulajdonjog tartalmának, az annak kifolyásaként jelentkező egyes hatalmi jo°gositványok felsorolása általi kimerítése képezte, kielégítő eredményre nem vezettek. Mert azon kör, melylyel a jogtudomány mai állása szerint a tulajdonjog fogalma el van határolva, egész általánosságban magában foglalja a dolog feletti teljes és közvetlen uralom Tehetőségét, a mely a tulajdonost feljogosítja, hogy a dologgal — a törvény korlátain belül s mások szerzett jogainak sérelme nélkül — minden képzelhető, s természetileg lehető módon rendelkezzék.31 Elvileg tehát nem gondolható a dolog felett gyakorolható oly jog, melyet a tulajdonos igénybe nem vehetne s ehhez képest a tulajdonjogból eredő jogosítványok aprioristikus k i ra eritő megállapítása annál kevésbé eszközölhető, mert épen az uralmi kör általánosságában rejlik a tulajdonjognak, mint par excellence absolut jognak főjellemvonása, mely a tulajdonjogot az élesen demarkált mederben mozgó többi dologi jogoktól lényegesen megkülönbözteti.35 Miután tehát a tulajdonjog lényegét nem bizonyos meghatározott jogosultságok összege, hanem a dolog feletti teljes uralom eszmei lehetősége, valamint az uralmi viszony fogalmi egysége képezi;3Ű kétségtelen, hogy a tulajdonost megillető jogkör — in concreto — számos korlátozásnak lehet alávetve, a nélkül, hogy a jogos uralom egyes részeinek elvonása, esetleg más személyre való átruházása, a tulajdonjog megszűntét vonná maga után. A tulajdonjog lényege tehát nem érintetik az által, hogy egyes esetekben az uralmi jog, a tulajdonjog rendszerinti fogalmán kívül eső valamely jogalapnál fogva — némely jogosultság gyakorlását illetőleg korlátozva van s ezért egész teljében nem érvényesülhet;37 és ugyanezen oknál fogva: a tulajdonjog 31 Randa (Das Eigenthumsrecht nach österr. Rechte. I. k. 1. 1.) következő definitiójában : »Eigenfhum (Eigenthumsrecht) ist die durch das objective Recht gewahrte und durch dasselbe begrenzte rechtliche Möglichkeit relatív vollster, unmitelbarerHerrschaft übereine körperliche Sache* — a szövegben jelzett momentumok találóan vannak kifejezve, bár szerintünk a tulajdonjog korlátozását eredményező jogalapnak a fogalom meghatározásbani megemlítése nem feltétlenül szükséges. Hasonlóan definiál Vécsey (i. m. 312. 1 ): „A tulajdonjog a dolog feletti uralkodás joga, mely természetileg lehető s jogilag nem tilos mindenféle rendelkezésre jogosít.t Unger (System des österr. alig. Privatrechts I. 5"24. 1.) a tulajdonjog fogalmát következőleg határozza meg : »Eigenthum ist das dingliche Recht, vermöge dessen eine körperliche Sache in ihrer Totalitát unserer rechtlichen Herrschaft unterworfen ist.« Ezen definitiót átvette Zlinszky is (i. m. 1^5. 1.): »A tulajdonjog azon dologbeli jog, melynél fogva valamely dolog egész teljében jogos uralmunk alatt áll.< B o z ó k y (Pandekták 213. 1.) a következő fogalommeghatározást nyújtja : •Tulajdon a személynek teljes és kizáró jogi uralma valamely testi dolog felett.« Hoffmann szerint (i. m, 330. 1.): a tulajdonjogi hatalom, valamely dologgal mindenkép rendelkezni, annak jogi sorsáról határozni. Mindezen definitiók a tulajdonjog modern felfogásának több-kevesebb tekintetben megfelelnek; az osztrák p. törvénykönyv 354. §-ában kifejezett álláspont azonban (Eigenthum ist das Eefugniss mit der Substanz und den Nutzungen einer Sache nach Willkür zu schalten und jeden Anderen davon auszuschliessen) ez időszerűit már meghaladottnak tekintendő. Az újabbkori jogirók által adott fogalommeghatározások részletesebb bírálatát 1. egyébiránt Randánál (i. m. iá. 1., 3. jegyzet) és Bozókynál (i. m. 217. lap, 1. jegyzet). 95 Gerade die unbestimmbare Allgemeinheit der rechtlichen Macht characterisirt das Eigenthum im Gegensatz zu den übrigen dinglichen Rechten. Randa i. m 11. 1. 35 Zlinszky i. m. 186. 1. . »A tuajdonjog nem összege minden a dolgon képzelhető jogoknak, hanem a jogok egysége, melynek, mint minden egységnek — egyes részeivel szemben — önálló létele van«. Randa i- m. b. 1. : •Nicht in einer Summe von bestimmten Machtbefugnissen über die Sache, sondern in der begriffsmassigen E i n h e i t der über dieselbe denkbaren bestimmten rechtlichen Machtvollkommenheit liegt das Wesen des modernen und römischen EigenthumsrechtS'. 87 Zlinszky i. m. 186. 1. B o z ó ky : Pandekták 214. 1. S t u b e nrauch I. 719. 1. 3. O. P. Tvkv. 358. §. Unger szerint (System II. 258) a jura in re aliena a tulajdonjogot nemcsak meg nem szüntetik, hanem a tulajdonjog fenállását egyenesen feltételezik : »Wahrend die dinglichen Rechte an der fremden Sache auf der einen Seite als Beschránkungen des Eigenthumrechts sich darstellen, dienen sie anderseits zugleich zur Conservirung desselben, indem sie ein schickliches Auskunftsmittel bieten, die sonst nothWendige Aufhebung des Eigenthums zu vermeiden.« önmagától nyeri vissza a fogalmának megfelelő eredeti alakját, mihelyt a gyakorlati érvényre jutását gátló korlátok elhárittatnak.3" A tulajdonjog különféle korlátozásainak kérdését hármas szempontból kell vizsgálat tárgyává tennünk. A kérdés lényege — ugyanis -- a korlátozás tárgyának, alakjának és jogalapjának meghatározása körül forog. Csakis az ezeket illetőleg szabatosan körvonalozott álláspontból határozhatjuk meg a tulajdonjogi korlátozások magánjogi jelentőségét és joghatályát. Hogy a korlátozás tárgyát a tulajdonjog tartalmának mely része képezheti? azt — ugyancsak a tulajdonjog tartalmi körének kimerithetlensége miatt — a lehető esetek taxativ felsorolása által megállapítani nem lehet. Altalánosságban azonban áll az, hogy a tulajdon alapelve által megszabott határokon belül a tulajdonjog tartalmát képező bármely jogosítvány korlátozásának helye van. A korlátozás alakja különböző lehet a szerint, a mint a korlátozó intézkedés vagy a törvények általánosan tiltó rendelkezésében, vagy valamely magánszemély szerzett dologi jogának (jus in re aliena) közvetlen hatásában, vagy végül : akár a dologi joggal kapcsolatban, akár valamely kötelmi viszonyból kifolyólag, megrendelt, törvényileg megengedett tilalom képében nyilvánul. A mi végül a tulajdonjogi korlátozás jogalapját illeti,3'1 különbséget kell tennünk azon jogi megszorítások között, melyek egyrészt a törvénynek vagy kizárólag a közérdek, vagy az általánosabb jellegű magánérdek megóvásának szempontja által indokolt dispositiójából,40 másrészt a másnak tulajdonára közvetlenül kiható (esetleges) jogosítványokat megalapító magánint ('• zkedésből deriváltainak. A most jelzett hármas szempontból kell kiindulnunk speciális tárgyunk: az elidegenítési és terhelési tilalom lényegének fejtegetésénél is. Az ezen tilalom által eredményezett korlátozás tárgyának megállapítása, vagyis az elidegenítési jog (jus alienandi) praecisirozása által meghatározandjuk az e tekintetbeni tulajdonjogi korlátozás tárgyi terjedelmét, az elidegenítési és terhelési tilalom fogalmának kifejtése által körvonalozni fogjuk az elidegenítési jogosultság korlátozásának alakját, végül az említett tilalom keletkezési alapjának vizsgálata során eljutunk azon jelenségek felismeréséhez, a melyekben az e 1 i d egenitésijog korlátozásának egyes eseteit szemlélhetjük. 3. §. A jus alienandi, mint a korlátozás tárgya. Habár — a mint fenébb láttuk — a tulajdonjog tartalmának az egyes alkatrészekre való szétbontása iránti törekvés célra nem vezetőnek bizonyult; mindamellett az újabbkori jogirók és törvényhozók is szükségesnek tartják a tulajdonjoggal kapcsolatos főbb jogosítványokat az általános fogalommeghatározás magyarázatául exemplifieative felsorolni. Ezen, a többi dologi jog alakulására nézve is kiválóbb fontossággal birö jogosítványok a tulajdonjog tartalmának vagy tevőleges (positiv), vagy nemleges (negatív) oldalára szoktak visszavezettetni,41 a szerint, a mint vagy a tulajdonosnak a jogos uralma alá tartozó dologra ható positiv cselekvőségére, vagy más személyeknek a dologgal szemben követendő magatartására vonatkoznak. Az előbbiek közé soroztatik: a dolog birtokára való jog (jus possidendi\ a dolog használatára és haszonélvezetére való jog (jus utifruendi), a jog: a dolgot megváltoztatni, elhasználni 33 »A tulajdonjog igen ruganyos, mihelyest a. korlátok elesnek, ismét előbbi alakját veszi fel.« Vécsey i. h. »Die Eigenthümlichkeit des-elben (des Eigenthumsrechts) liegt in der unendlichen Condensirbarkeit respective Expansivkraft seines elastischen Inhalts, was zur Folge hat, dass dieser seine natürlichen Grenzen sofőrt wieder gewinnt, wenn der die Einschiánkung bewirkende Diuck aufgehört hat.^ Randa i. m. 3. lap, 3. jegyzet. 39 Die Beschrankung des Eigenthums liegt nicht im Begriffe desselben. bedarf alsó einer positiven Grundlage.« Stubenrauch I. 720. L. Randa i. m. I. 2 ). 40 A törvény rendelkezésén alapuló korlátozások közé az u. n. t ö rvényes szolgalmak (Legalservituten) és a szomszédi viszonyból eredő jogi megszorítások sorolandók, melyeknek létokát kiválóan társadalmi és közgazdasági tekintetek képezik s melyeknek szabályozása — kevés kivétellel — a közigazgatási jog körébe tartozik. Randa i. m. I. 94. és köv. 1. Stubenrauch i. m. I. 721. és köv. 1. U n g e r i. m. I. 616. 1. B o z ó k y i. m. 219. 1. 41 A tulajdonjog tartalmának — a régibb felfogás szerint — tulajdoni és használati jogosítványokra (Proprietats- und Nutzungsrechle) való szétbontása jelenleg már helyt nem foghatónak tartatik. L. Randa i. m. 6. 1. 8. jegy. Bozóky i. m. 217. 1. 5. jegyzet.