A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 36. szám - A bagatell-törvény némely hibáinak orvoslásáról

141 A J OG. alkalmazandónak találtatván, a büntetés az Ítélet rendelkező részében meghatározott módon volt megállapítandó, stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1887. ápr. 14. 8,808. sz. a.) : Az elsöbiróság ítéletét, a minősítést és büntetést illetőleg megváltoztatja és kimondja, hogy vádlott bűnös a btk. 301. §. alá eső és a 306. §. szerint minősülő halált okozó súlyos testi sértés bűntettében, e/.ért elitéli a most hivatkozott §. alapján 6 évi fegyházra, a hivatalvesztést mellőzi: egyebekben, stb. Indokok: Az elsöbiróság jelen esetben a cselekmény végrehajtása módjából és a használt eszközből vont következtetés alapján állapította meg, hogy vádlott szándéka ölésre irányult. Erre következtetést a kir. ítélő tábla azonban nem fogadhatta el; nem pétiig azért, mert épen a végrehajtásnak az a mozzanata, hogy a szúrás a hát jobboldalán eszközöltetett, még pedig akképen, hogy a halálos eredményt csakis az idézte elő, hogy a sértett nőnél a tüdő a bordához oda volt forrva és ekként a sértő eszköz, a szakértő vélemény szerint hamarább érhette a nyugodtan fekvő tüdőt és mélyebben hatolhatott be, mintha az oda nem forrt tüdővel történhetett volna; nem tanúsítja az ölési szándékot és pedig annál kevésbé, mert arra nincs semmi elfogadható adat, hogy vádlott, ki az eljárás adatai szerint ittas állapotban volt, a szúrást irányítva és kiszámítással ejtette légyen; sőt vádlott beigazolt ittas állapota és a cselekmény elkövetése idejében akaratának szabad elhatározási képességében való korlátoltsága arra engednek következtetni, hogy a halált eredményezte szúrást vádlott a nélkül ejtette, hogy tudta volna, miszerint az a sértett testének mely részét fogja érni. A végrehajtás módozata ezek szerint az ölési szándékot nem tanúsíthatván, magából a használt eszközből pétiig az ölési szándék fenforgására következtetést vonni nem lehetvén: az e tekintetben határozott tagadásban levő vádlott ellen csakis az volt bizonyítottnak elfogadható, hogy szándéka súlyos testi sértésre irányult és ezen szándékot a bekövetkezett eredmény túlhaladta. Ezeknél fogva minősítette vádlott cselekményét a kir. itélő tábla az ítélet szerint. Beszámítás alá pedig azért vette vádlott cselekedetét, mert a szakértők nem állítják azt, hogy vádlott teljesen beszámithatlan lett volna; az ez irányban nyilatkozó, a kir. tszéki orvos és a m. kir. egyetemi orvoskari tanártestülete lényegileg egyezően azt állítják, hogy vádlott idült borszesz-mérgezésben szenved s a vádbeli cselekmény elkövetése előtt és alatt akaratának szabad elhatározási képességében korlátolva volt; tehát eme szakértői vélemények elismerik vádlott részleges elhatározási képességét, már pedig a 76. §. csakis akkor találhat alkalmazásra, hogy ha az illető személy elmezavara miatt nem birt egyáltalán elhatározási képességgel. A büntetési tétel megállapításánál mérlegelte a kir. itélő tábla vádlottnak most emiitett részleges elhatározási képességét, illetőleg az elsöbiróság által kiemelt enyhitő körülményeket, valamint ezekkel szemben azt a nyomatékos súlyos körülményt, hogy vádlott a merényletet saját anyján hajtotta végre, stb. A m. kir. Curia (1887. aug. 12. 5,631. sz. a.}: Vádlott az alsóbb birósági Ítéletek megváltoztatásával a vád terhe alól felmentetik. Miről az illető közigazgatási hatóság azzal értesítendő, hogy vádlottat, ki a jelen Ítélet kihirdetésekor szabadlábra helyezendő, idült borszesz-mérgezésben szenvedő állapotánál fogva közbiztonság szempontjából rendőri felügyelet alatt tartani szíveskedjék. Indokok: Az elsőfokú bíróság Ítéletében helyesen felsorolt tényállás szerint vádlott saját anyját, özv. B. Jánosnét Maglódon 1886. évi január 26-án, délutáni 4 óratájon egy konyhakéssel a boncjegyzőkönyv tanúsága szerint olykép szúrta meg, hogy az negyednapra, azaz ugyanazon év február 1-én elhalálozott. Azon körülmény, hogy a vizsgálat adatai szerint vádlottnak ezen cselekményét semmi oly mozzanat, de sőt szóbeli civódás sem előzte meg, mely a bűntett elkövetésének lélektani indokául szolgálhatna, ellenben a meghallgatott tanuk egybehangzó vallomása szerint apjának 6 évvel előbb bekövetkezett haláláig, józan, jámbor és munkás életet folytatott vádlott, ezen időtől fogva rendszerint részeg állapotban volt, a cselekmény be- vagy be nem számithatósága szempontjából vádlott elmebeli állapotának szakértői megvizsgálását vonta maga után. Az ezen irományban meghallgatott t. főorvos s különösen a törvényszéki orvos által megállapittatott, hogy vádlott a tettet idült borszesz mérgezés befolyása alatt, szabad akarati elhatározásának korlátozása mellett követte el, a lipótmezei tébolydai szakértő orvos vádlottnak több heteken át történt észlelése után azon véleménynek adott kifejezést, hogy vádlotton az elmezavarnak tünetei hiányoznak, mig a budapesti egyetem orvostanári testülete a törvényszéki orvosnak fentebb kiemelt véleményét tette sajátjává. Tekintve, hogy vádlottnak a tébolydában történt észlelése letartóztatása után közel fél év múlva eszközöltetett s ezen időn át tőle a szesz élvezete mint káros állapotának létoka megvonva volt: vádlott elme állapota felett a tébolydai orvosszakértők által kiadott vélemény az egyetem orvostanári testülete azon véleményének alaposságot, hogy vádlott a bűncselekmény elkövetésekor idült borszesz mérgezésben szenvedett, egyáltalán ki nem zárhatja, holott az egyetemnek a törvényszéki orvos által is indokoltan osztott véleményét különösen nemcsak a fentebb kiemelt és eskü alatt kihallgatott tanuk előadása, hanem tüzetesen az is támogatja, hogy G. Márton és N. György tanuk szerint vádlott a tett elkövetése napjának már reggelén is részeg volt és midőn a sértett anya jajkiáltásaira elősiető G. Márton a vádlotthoz tette miatt kérdést intézett, az ennek öntudat hiányára mutató módon adott választ. Mindezekhez képest a budapesti egyetem orvoskari tanártestülete véleménye alapján azon tényállás fogadtatván el, hogy vádlott a tett elkövetésekor idült borszesz mérgezés befolyása alatti elmezavarban akarata szabad elhatározási képességében büntetőjogi beszámítást kizárt módon volt korlátozva, az alsóbb fokú birói Ítéletek megváltoztatásával vádlott a terhére rótt bűntettnek vádja alól a btk. 76. §-a értelmében fel volt mentendő. A közigazgatási hatóság figyelmének felhívását vádlott személyes viszonyai s a jelen bűneset körülményei indokolják. A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozataiból. Ha az 1880. évi LX. t.-c. 124.. $-a alapján kirendeli ügygondnok, a kir. pénzügy igazgatósághoz intézett kérvényében kizárólag csak az iránt folyamodik, hogy a terhére rótt Hitték attól a féllöl kóveteltessék, a kinek érdekében eljárt, ez a folyamodvány záros felebbezési határidőhöz kötve nincsen. (1887. évi jnnins 7. 7,838. sz. a.) A birói illetőséget leszállító végzések ellen intézett felfolyamodások, az illetéki díjjegyzék rj. tétel IV. 14.. pontjában meghatározott bélyegilleték alá esnek. {1887. évi június hó 7-én, 8,208. sz. a.) Ha a végrehajtató fél vagy képviselő ügyvéde a bíróságnál Írásban panaszt nyújt be a miatt, mert a kiküldött végrehajtó a behajtott összeget visszatartotta, ez a beadvány bélyegmentes. {1887. május 28. 10,220. sz. a.) A csődtömeg terhére előirt illetékekre vonatkozó fizetési meghagyások, a fómeggondnoki helyettesnek is jogérvényesen kézbesíthetők. Í1887. június 4. 10,367. sz. a.) Váltóóvási díjak 'visszatérítése tárgyában benyújtott fetebbezések utolsó fokon való elbírálására a m. kir. pénzügyi közig, biróság nem illetékes. [1887. június 14. 7,108. sz. a.) A bélyeg- és illetékszabályok 05. J*. ó-ik pontjának második bekezdésében foglalt rendelkezés, a zálogjog fór lése iránti perekben hozott Ítéletek után kiszabott illetékekre ki nem terjed. 1887. június 16. 6,797. sz. a.) Kivonat a Budapesti Közlöny-bó'l. Csődök : Fabry Viktor e., lőcsei tszék, bej. szept 7, félsz, okt 5, csb. Putz Mátyás, tmg Gresch Ágost. — Fogl Jíándor ós Fogl Katalin e., n.-kikindai tszék.bej. szept. 17, félsz, szept. 23, csb. Sechorsch Ferenc, tmg. Naszády József. — Klein Mór e., szatmárnémeti kir. tszék, bej. aug. 10, félsz, szept. 10, csb. Kölcsey Sándor, tmg. dr. Kelemen Samu. — Pécsy Kálmán e., nagyváradi tszék, bej. szept. 30, félsz. okt. 21, csb. Jelencsik István, tmg. Hlatky Endre. — Geigner Lipót e., szegedi tszék, bej. szept. 30, félsz. okt. 24, csb. Huszka Ödön, tmg. Nagy Sándor. — Szöllösi István e., szigeti tszék, bej. szept. 20, félsz. okt. \ >, csb. Korányi Frigyes, tmg. Riskó Konstantin. Pályázatok: A besztercebányai tszéknél birói áll. szept. 11-ig.— A lőcsei tszéknél birói áll. szept. 13-ig. — A szatmár-németi jbságnál birói áll. szept. 14-ig. — A nyitrai tszéknél díjas joggyakornoki áll. szept 28-ig. — A szegedi tszéknél dijas joggyakornoki áll. szept. 15-ig. — A szolnoki jbságnál dijas joggyakornoki áll. szept. 15-ig. — Az ar.-maróthi jbságnál aljegyzői áll. szept. 16-ig. — A szabadkai tszéknél birói áll. szept. 16-ig. Nyomatott a „Pesti konyvnyomda-részvény-társaság'-nál. (Hold-utca 7. szám.)