A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 36. szám - A bagatell-törvény némely hibáinak orvoslásáról

142 A J Azonban az elsöbirósági neheztelt ítéletet, a mennyiben felperes a 127 frt 57 kron felüli követelésével elutasittatott, helybenhagyni kellett: mert az 1884. évi 25,804. szám alatt beadott igénykereset halasztó hatálylyal nem bírónak lévén kimondva, a törvényszerű bírói intézkedések folytán megtartóit árverés által netalán szenvedett kárát felperes a hasznot nem huzó végrehajtató alperestől követelni nem jogosított. (1886. november 30-án 15,505. szám.) A magy. kir. Curia: A másodbiróság ítélete vonatkozó indokolásán felül még azért is helybenhagyatik, mert alperes azon érvelése, hogy a halasztó hatálylyal nem bíró igénykereset folytán igénylőnek csupán a vételár feleslegére lehetne igénye, az 1881. évi LX. t.-c. 93. és 97. §-ai második tételeiben foglalt rendelkezésekre való tekintettel nvilván alaptalan. (1887. április" 4-én 905. szám.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A vasúti üzletszabályzat 52. §-ához. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék: Felperes keresetével elutasittatik és köteles alperesnek 120 frt perköltséget 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni és a kiszabandó Ítéleti illetéket viselni. Indokok: Felperes az alperes tulajdonát képező mohácspécsi vasút vonalán Bányából Villányon át és tovább szállított 1,036 kocsirakomány után fizetett szállítási díjból az A. '/. alattiban 126. sz. hirdetménynyel közzétett díjmegtérités címén követelt hátralékos 3,027 frt 20 krt. Az A. alattiban közzétett ezen hirdetmény világos és félremagyarázhatlan intézkedése szerint, a Bányából Villányig szállított kőszén rendes viteldíja 187 kr. Ezen díjtételből 100,000 métermázsának szállítása esetére nevezett vasút megtart magának métermázsánkint 8 krt és visszatérít 107 krt. Ezen intézkedés szerint kétségtelen, hogy a rendes díjtétel 10-7 krnyi részének teljes és hiánytalan lefizetése is követelhető, annyival inkább, mert a visszatérítendő hányad az egész rendes díjtételhez viszonyítva hirdettetvén, ezen rendes díjtétel kevesbedése esetében a visszatérítendő résznek is okszerűen és pedig megfelelő összeggel csökkennie kell. Minthogy pedig alperes azon állítását, hogy felperes a feladott szénmennyiség után nem a hirdetett 187 krnyi rendes (helyi), hanem a köteléki forgalomban használt 14-6, illetve 16*5 krnyi kisebb díjtételt fizette a bánya-villányi vonalrész után, mely okból alperes a köteléki díjból ezen kisebb díjtétel szerint részesedett és részesülhetett, felperes tagadása ellenében a 12. •/• alatt becsatolt, felperes által elismert vasúti központi leszámoló hivatal által kiállított összeegyeztetési kimutatással beigazolta, minthogy továbbá felperes kereseti állítása szerint 8,008 frt refactiát, vagyis 6'6, illetve 8'5 krt megkapott s minthogy a visszatérítendőnek hirdetett 10 7 krajcár és a tényleg visszatérített hányad közti 41, illetve 2-2 krnyi különbözet megfelel a hirdetett 187 krnyi és a fizetett 14-6, illetve 16'5 krnyi díjtételek közti különbözetnek, felperes a hirdetett refactiát teljes összegben megkapta. Felperesnek azon érvelése, hogy a közönség által az A. alattiban közzétett fenti hirdetmény a G. alatt csatolt közlekedésügyi miniszteri rendelet értelmében csakis úgy értelmezhető, hogy alperesi vasútnak a köteléki forgalmi díjtételekből való részesedése, minden körülmény között 18'7 krnak tekintendő és igy a refactia sem lehet 10'7 krnál kevesebb, tekintet nélkül a köteléki forgalomban beszedett és a közönség előtt üzleti titkot képező, tehát ismeretlen arány szerinti felosztás alá eső díjtételekre, mert különben a közönség a számításoknál számba vett refactia-kedvezményre alapított üzleti zárlataiknál kárt szenvedne és ily módon a H. •/. a. m. rendelet intézkedése megsértetnék, figyelembe nem vétethetett, mert a refactia nem a köteléki díjtételekben való részesedési arány, hanem a hirdetett 187 krnyi díjtételnek lefizetésétől van feltételezve és e tekintetben mint fentebb érintetett, a hirdetmény, mely a G. alatti rendeletnek megfelelően van közzétéve, minden kételyt kizár; továbbá, mert felperes még a követelt 4*1, illetve 2-2 krnak visszakövetelésére nem alperes részesedési jutalékának csekélyebb volta miatt, hanem azért nem birt jogosultsággal, mert szállítmányaira a díjszabás nem alkalmaztatott a hirdetménynek megfelelően, mert nem 187, hanem csak 14'6 és l6'5 kr. szedetett szállítmánya után. E szerint pedig a szállító közönségnek, mely üzleteinek' kötésénél ezen hirdetmény alapján a díjtételt 18-7 krra vehette csak helyesen számításba, megtévesztése, de minden esetben megrövidítése is ki van zárva, mert a refactia csökkenését a díjtétel csökkenése előzte meg. OG. De ha felperes ezen érvelése általában birna is alappal, ő jelen perben ezzel még- sem védekezhetnék, mert a 8. •/. a. csatolt saját levele szerint az A. '/. alattiban 126. •/• sz- a- hirdetett kedvezmény igénybe vétele mellett, 14-6 és 16-5 krjával szállított 50,000 m.-mázsa szenet és 9. •/. alatt csatolt levele szerint ezen már szállított mennyiségnek 100,000 m.-mázsára felemelésével vette igénybe a 126. sz. a. hirdetett kedvezményt, kétségtelen tehát, hogy a szállítást a 126. sz. a. hirdetett díjtételekkel kezdette meg és mert alperesnek — felperes által nem tagadott — állítása szerint ezen kisebb díjtételek fizettettek felperes által később is az egész szénrakomány után, ép oly kétségtelen, hogy felperes a szállított egész szénmennyiségre alkalmazott díjszabás tekintetében tévedésben nem lehetett. A budapesti kir. itélö tábla: Az első bíróság Ítéletét azon részében, mely által alperesi ügyvéd felebbezési díja és költsége az ott kitett összegben megállapittatott, helybenhagyja, egyéb részben pedig megváltoztatja, alperest 3,027 frt 20 kr. tőkének s ezután 1885. január 1-től számítandó 6% kamatnak, 136 frt 75 kr. perbeli és 34 frt 65 kr. felebbezési költségnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperes részére leendő fizetésére s az Ítéleti illeték viselésére kötelezi, felperesi ügyvéd perbeli munkadíját és költségét 136 frt 75 krra felemeli, felebbezési díját és költségét pedig 34 frt 65 krban állapítja meg képviseltje irányában. Indokok: Felperes keresetét az A. •/. alatt 126. sz. hirdetményben közzétett vitelbérleengedésnek (refactiának) alperes által ki nem fizetett része iránt indította. Alperes beismeri, hogy felperes a 126. sz. hirdetményben közzétett leengedési kedvezmény elnyerése végett jelentkezett, az ezen hirdetményben igért leengedésekre tehát igényt tarthat, de azt vitatja, hogy felperes azt a részére kiutalványozott 8,008 frttal már megkapta s ezen állításának igazolása végett azt hozza fel, hogy az A. "/. a. 126. sz. hirdetésnek csak az az értelme, hogy ha valaki egy év alatt alperes vasutján Villányon átmenetileg az alföldi vasútra 100,000 m.-mázsa szenet szállít, alperes a fizetett fuvardíjból m.-mázsánkint csak 8 krt tartván meg magának, a többit a szállítónak visszatéríti. Ezen igéretét pedig beváltotta, midőn felperesnek az általa szállítási díj fejében összesen fizetett 16,296 frtért 8,008 frtot kiutalványozott. A kérdéses hirdetésben említett díj-leengedés m.-mázsánkint 107 kr. pedig csak akkor volna számításba vehető, ha felperes az ott kitett helyi díjszabás szerint m.-mázsánkint 187 krt fizetett volna. De felperes nem annyit, hanem a köteléki díjszabás értelmében csak 16-5, illetve 14'6 krt fizetett. Azt vitatja továbbá alperes, hogy felperes a 126. sz. hirdetésben igért 107 kr. kedvezményben részesült, mert a fuvardíj fejében m.-mázsánkint fizetett 16-5 kr., illetve 14'6 krból alperes a kiutalványozott összeggel visszatérített felperes részére 8'5 krt, illetve 6 6 krt, az ezen összeg és a kérdéses hirdetésben visszatéríteni igért 107 kr. között mutatkozó különbözetet 2*2 krt, illetve 47 krt pedig az által nyerte meg felperes, hogy a 126. sz. hirdetésben kitett 187 kr. helyi díjszabás helyett, a köteléki díjszabás szerint csak 165 krt. illetve 14-6 krt fizetett, az ezen összegek és a helyi díjszabás 187 kr. között mutatkozó különbözet (2-2 kr., illetve 4'1 kr.) pedig épen annyit tesz, a mennyi a 126. sz. hirdetésben igért 107 kr. és a felperesnek visszatérített 8-5 kr. és 6-6 kr. között mutatkozik. De alperesnek ezen védekezését, habár felperes a számitás helyességét nem kifogásolta is, figyelembe venni nem lehetett, mert a kérdéses hirdetés szövege, mely ugy a H. a. miniszteri rendelet, mint a dolog természete szerint a szállító közönség tájékoztatására kell hogy szolgáljon, világosan magában foglalja a díjtételbőli elengedés számszerű összegét. Igaz ugyan, hogy az azt megelőző következő feliratú rovatban: »megjelölése azon díjszabásnak, melyre az engedmény vonatkozik«, a helyi díjszabás van kitüntetve, e szerint a 107 kr. engedmény 187 kr. helyi díjszabás után számíttatnék. De ennek jelen esetben értelme általában nincs, mert a hirdetésből kitűnik, ho< jy az engedmény azon szénre vonatkozik, mely Villányon átmenetileg az alföldi vasútra szállíttatik, mely tehát átmeneti árút képez. Minthogy pedig azon hirdetés közzétételekor a köteléki díjszabás, mint ezt a következő, szintén alperes által közzétett 127. sz. hirdetés igazolja, már fennállott, a vasúti üzleti szabályok 52. §-a és alperes beismerése szerint is (1. a 48,160/85. számú jegyzőkönyv 14. lapját), ha a köteléki díjszabás közzététetett, átmeneti árúknál, mint a minőkre a 126. sz. hirdetés is vonatkozik, a helyi díjszabás nem alkalmazható; alperesnek joga sem volt