A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 36. szám - A bagatell-törvény némely hibáinak orvoslásáról

A JOG. 299 A bagatell-törvény némely hibáinak orvoslásáról. Irta : Dr. LESZLÉNYI IMRE, győri ügyvéd. Hogy a bagatell-törvény elhibázott alkotás, azt nemcsak az elmélet vitatja, hanem a gyakorlat ezerszeresen begyőzte. Főhibája azonban, hogy az ítélkezéssel oly közegek is vannak megbízva, kik a törvényhez miben sem értenek és a toll forgatáshoz épen csak konyítanak és rendesen saját gazdasági ügyeikkel annyira el vannak foglalva, hogy birói széket tartani reá sem érnek; ilyenek a kis és nagy községek bírái és ülnökei. De épen ott, a hol az Ítélkezés gyarló, ugyanott a végrehajtás is hasonlóan gyarló és nem emlékezik ember arra, hogy követelése nagy vagy kis községbeli jegyző által behajtatott volna, azon egy esetet kivéve, ha a jegyző haragosa volt az alperesnek, tehát örült annak, hogy rajta végrehajthatott. Egy szóval a bagatell-törvény oly törvény, mely kiindulva a költségkímélés szempontjából gyakorlatilag a felperesi követelések behajthatatlanságáig fejlődött. Mivel pedig a bagatell-törvény már megvan és mivel annak végrehajtására hivatott közegek oly különböző miveltségíi fokon állanak,célszerű lenne a bagatell-törvénynek az illetőségről szóló 15. §-át megváltoztatni; némelyek az alperes lakhelye szerinti illetőséget szeretnék megállapítani, én azonban az illetőséget sem felperes, sem alperes lakhelye szerint nem kívánnám rendezni, hanem a szerint, vájjon alperes vagy felperes lakhelyének politikai községe foglal el közigazgatásilag magasabb állást. Ha például alperes mezővárosban vagy faluban, felperes pedig szab. kir. városban lakik, a per a szab. kir. város községi bírósága előtt legyen megindítható, mert a tapasztalás szerint (és a kir. bíróságok egyöntetűségétől különbözőleg) a községi bíráskodásra hivatott egyének nem egyenlő qualificatióval birván, a közigazgatásilag magasabb községekben rendszerint alkalmasabb és hivatottabb közegek kezében nyugszik a községi bíráskodás. Ha pedig felperes és alperes hasonrangú helységekben laknak, alperes lakása szerinti illetőség legyen mérvadó. Hogy a bagatell-törvény gyakorlati végrehajtása sokat nyerne az által, ha a végrehajtás foganatosítása alkalmával legalább felperes fuvarja állapíttatnék meg, az világos; de mivel a bagatelltörvénynek ez iránybani módosítása nem is várható, arra bővebben nem térek át. Nagy hiánya a bagatell-törvénynek a 25. §. abbeli korlátlan intézkedése, hogy a községi bíráskodást gyakorló közegek határozataival eldöntött ügy feltétlenül a járásbíróság elé vihető. Ennélfogva a makacssági Ítéletek is mintegy a felebbvitel tárgyát képezik. Az evvel való visszaélés annyira harapódzott, hogy nálunk épen az értelmesebb emberek a községi bírósági tárgyalásra meg sem jelennek, hanem a makacssági Ítélet vétele után, az amúgy is túlterhelt járásbírósághoz való áttételét kérik és ott az ügyet alapjából tárgyaltatják. Ez azonban a törvény célja nem lehetvén, korlátozó szabályt kell alkotni. A végrehajtási jogból. (Válasz a »Jog« 32. számában megjelent nyilt kérdésre.) A közölt jogeset eléggé érdekes úgy, hogy a gyakorlat embere nagyon szívesen járul egy kis eszmecseréhez. Szerintem X. ur mindenesetre helyesen járt el, midőn az árverést kérte s felfolyamodásában kifejtett érvelését is magam részéről helyesnek találom annyival is inkább, mert B.-nek tulajdonjoga nem egyes parcelláknak egy hányadára, hanem egyes parcellákra egészben Ítéltetvén meg, a bejegyzés A. hozzájárulásával könnyen volt megejthető, — minél vázrajz és B.-nek meghallgattatása sem kellett s csak sajnálni lehet azt, hogy a bíróságok kötelességüket teljesítettnek vélték, midőn a kérelem elutasítását indokolták a nélkül, hogy legalább inter parenthesim nyújtották volna azt a hires ariadne-fonalat, mely ezen labyrinthusból kivezetne, t. i. a nélkül, hogy jelezték volna azt is, mikép lehetne vahmi positivumot elérni. Csakhogy persze ily posthumus criticával végrehajtatón segíteni nem lehet, hanem az a kérdés, mikép lehetne a kibontakozást megtalálni ? Szerintem a dolog nem oly nehéz, mint első pillanatra látszik. A jelzett esetben a kir. Curia B.-nek tulajdoni igényét az 1., 5., 8., 11., 12. r. sz a. részletekre megalapította s avval implicite kötelezte alperest t. i. A-t, ki egyúttal végrehajtást szenvedett, X. ur ügyfelével szemben annak tűrésére, hogy B. javára ezen parcellákra a tulajdonjog bekebeleztessék. S minthogy törvény szerint nem lehet a megítélt kötelezéttséget terhesebbé tenni, mint a mennyiben itéletileg kimondatott, ennélfogva sem kötelezhető A. arra, hogy az ő birtoka a felperes makacskodása folytán a szabad forgalomból kizárassék az által, hogy B. a neki megítélt birtokrészietet a nyilvánkönyvi tulajdonjogot bejegyzés útján megszerezni vonakodik. Alperes A. tehát nem köteles bevárni azt, hogy B. tulajdonjogát végrehajtás útján érvényesítse, hanem jogában áll önként teljesíteni azt, minek tűrésére egyébként végrehajtás terhe mellett is köteleztetett, t. i. a curiai Ítélet alapján folyamodhatik, hogy a tulajdonjog a megítélt részletekre B. javára bekebeleztessék. X. ur értesítése szerint A. megkisérlette ugyancsak az átíratást eszközölni, hanem mivel azt végrehajtás útján kísérelte meg, a per bírósága kérelmével őt jogosan utasította el, mert önmaga ellen végrehajtást nem kérhet, s a végrehajtási jog nem oly természetű, hogy az arra jogosított azt igénybe veheti, de abban is hagyhatja, tehát semmi esetre a jogosítottra nem octroyalható. A jelzett értelmű kérvény tehát nem a bírósághoz, hanem a telekkönyvi hatósághoz nyújtandó be, mely a kérvénynek mindenesetre helyt adand, annyival is inkább, mivel a jogérvényes birói Ítélet az adás-vevési szerződést pótolja. Így áll a dolog az X. ur által előadott esetben, t. i. midőn a végrehajtást szenvedett maga is ily módon hozzájárul a végrehajtásilag bekebelezett követelésnek liquidálásához. Máskép áll persze a dolog, hogy ha A. és B. összejátszanának, mert ily esetben szerintem a végrehajtató, ki fel van jogosítva adósának akarata ellenére is a hagyaték-eljárást megindittatni s az adósára átszálló örökséget utóbbira átíratni, szerintem per analógiám jogosítva lenne a Curia Ítélete alapján, valamint az 1881. LX. t.-cz. 161. §-ában foglalt perbe avatkozás jogánál fogva is kérelmezni A nevében, hogy a B.-nek megitélt birtokilletőség utóbbira átirattassék. Tételes törvény a jelzett esetre vonatkozólag csakugyan nem intézkedik s abban is osztom a czikkiró urnák a nézetét, hogy a bíróságnak hivatásában áll a törvény hézaga't hasonszerüséggel is pótolni, hiszen meg nem támadható azon sarkalatos jogelv : qui jure suo utitur neminem laedit, — módot kell tehát nyújtani a törvény hézagai ellenére is, hogy a végrehajtató jogával éljen. Grimfeld Náthán, ügyvéd Nyitrán. Ausztria és külföld. Javító- és nevelő-intézetek Angliában. (Reformatory and Industrial School.) A »Jog« f. évi augusztus hó 1-én megjelent számában Aschrott »Strafensystem und Gefangnisswesen in England« című kitűnő munkája nyomán ismertettem a vád képviseletét s a rendőrség szervezetét Angliában. Az alábbiakban az angol büntetőjognak azon részét fogom ugyancsak Aschrott nyomán ismertetni, mely a kiskorú bűnösökre vonatkozik. Angliában a büntetőjogi felelősség kora a hetedik évvel kezdődik. Oly egyének, kik életük hetedik évét már betöltötték, de tizennégy évesek még nincsenek, csak akkor Ítélhetők el, ha a biró positive megállapítja, hogy a cselekmény bűnösségének felismerésére szükséges belátási képességgel birtak. Ily megkülönböztetést az angol biró még a század elején sem tett s nagy volt azon gyermekek száma, kik felnőtt bűnösökkel együtt, egyenlő bánásmód mellett szenvedték büntetésüket. Howard volt az első, ki müvében: »The State of the Prisons«, rámutatott azon helytelenségekre, melyek abból származhatnak, ha a gyermekek együvé záratnak felnőtt egyénekkel. Ezen időtől fogva megindult a mozgalom, mely az eféle visszás állapotok megszüntetésére volt irányozva. Kezdetben a reformtörekvések megvalósítása végett az ügyet magánosok vették kezükbe. így alakult meg 1788-ban a Philantropic Society, melynek feladata volt arról gondoskodni, hogy elitélt gyermekek büntetésüket egy külön intézetben szenvedjék el. Hasonló célból keletkeztek egyletek, melyeket az állam támogatásával istápolt. Sőt ha ilyen egylet késznek mutatkozott valamely elitélt ifjú egyén felvételére, az esetre a büntetés kegyelmi uton elengedtetett. Ezen állapotot az 1838-iki törvény szentesitette azzal, hogy