A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 36. szám - Örökösödési eljárásunk reformja. 2. r.

296 A JOG. Az ülésen kívüli elintézéssel közvetlen el lesz érve az, hogy: a) az ily ügyek gyors, úgyszólván rögtöni elintézést nyerhetnek; b) az ezen ügyekben intézkedő birák könnyen mutathatnak föl három, — sőt a mostanit négyszeresen felülmúló tevékenységet; és c) ha a közönség arról szerzend meggyőződést, hogy alaptalan fölfolyamodása nem év, hanem legfölebb csak pár hónapi nyugságot szerez, ha nem hagy is rögtön föl, de mindenesetre sokkal kisebb arányban fogja azt igénybe venni mint jelenleg ijesztő mérvben teszi És ennek következése az, hogy eljárásunk gyorsittatik, a birák számának szaporítása és a budget újabb megterhelése nélkül. Hát a jogbiztonság! Én azt nem féltem. A törvény, mely a végrehajtási eljárást szabályozza, meglehetősen egyszerű és világos. Bíráink szakképzettsége és kipróbált jellemszilárdsága nem tehető kérdésessé. A felelősség közvetlen terhe a törvény szigorú alkalmazását: azon tudat pedig, hogy a határozatok becsértéke egyedül a rendelkező birót s nem az egész tanácsot fogja illetni, a folytonos haladás és külcsinra is ösztönözni fogja. Nem illik törvénykezési eljárásunk keretébe, hogy felső bíróságnál egyes bírói és végleges elintézést nyerjen oly ügy, mely esetleg talán társas bíróság határozatának felülvizsgálatából áll. Igaz; de ha a szükség kívánja és veszély nélkül beilleszthető, beillesztendő ; jó eredmény attól alaposan várható. Es nem tévesztve szem elől, hogy társas bíróságainknál az ügyek felülvizsgálata csak kivételesen nem egyesbiróilag történik jelenleg is; mert az előadott ügyek száma nem engedheti meg azt, hogy az elbírálandó ügy felől a tanács többi tagjai is oly alapos ismeretet szerezzenek, mint minővel bir az előadó maga. E nélkül pedig a közös tanácskozás és bíráskodás nem sokkal több értékű az egyes birói elbírálásnál. És ha lelkiismeretesen állítjuk össze ez indítvány nyerés veszteség számláit, a mérleg, azt hisszük, mindenesetre kedvező Ieend. y' Örökösödési eljárásunk reformja.* Irta: Dr. BLUM JÁNOS, budapesti kir. közjegyzői helyettes. (Második közlemény.) A haláleset fölvételekről. Mint már említettük, a halálozás bekövetkezése rendes körülmények között a hatósági halottkém részéről a hullán megejtett vizsgálat által constatáltatik, ki jelenleg a halál bekövetkeztéről a községnek jelentést tenni tartozik s e jelentést veszély esetében »sürgös« szóval jelezi. A célba vett reform szempontjából helyesebbnek tartanám, ha a halottkém jelentésének egy példányát azonnal a községére nézve illetékes kir. járásbírósághoz is köteleztetnék beküldeni, illetőleg is ott, hol helyben törvényszék van — az alább kifejtendő illetékességi szabályokhoz képest — ezen törvényszékhez. Az illetékes bíróság igy azonnal intézkedhetik a haláleset fölvétel iránt s a már fentebb előadottak szerint az illető kir. közjegyzőt 2 nap alatt tartoznék kiküldeni. A kir. közjegyző vagy személyesen, vagy helyettese, avagy egy évi gyakorlattal biró jelöltje által köteles lenne a halálesetet 8 nap alatt fölvenni s ez alkalommal főleg azon körülményeket kinyomozni, melyekből az örökség megnyíltának ideje, a hagyaték hozzávetőleges értéke, a valószínű örökösök nevei, életkora, lakhelye, netáni elmebeli fogyatkozása s az illetékes hagyatéki bíróság és gyámhatóság kitudható. Minthogy pedig a haláleset fölvételek az egész örökösödési eljárás alapját képezik s igy lehető alaposságuk felette szükséges, célszerűnek tartanám a kir. közjegyzőt arra is fölhatalmazhatni, hogy ezen haláleset fölvételhez mindazokat, kiknek jelenlétét az alaposság tekintetéből fontosnak tartja, nevezetesen a községi elöljárót, jegyzőt s esküdteket birság terhe mellett megidézhesse. * Lásd az elözü közleményt a »Jog« 33. szániában. A szerk. A halálesetek két, illetőleg három példányban veendők föl és pedig az 1877 : XX. t.-c.-hez kibocsátott ügyrend 142. és 143. §-aiban kérdések alakjában foglalt minták szerint. A két példány egyikét köteles lenne a kir. közjegyző az őt kiküldött kir. járásbíróságnak jelentés mellett haladéktalanul bemutatni, a másikat pedig 15 nap alatt rendbirság terhe alatt (1881 ! XXXIV. t-e. 46. §.) az illetékes illetékkiszabási hivatalnak beküldeni. Ha az örökösök között gyámhatósági felügyelet alá tartozók is vannak, vagy a halálozás folytán gyámhatósági intézkedések szüksége merül föl, még egy 3-ik példányban és pedig 26 kérdéssel veendő föl a haláleset s ezen példányhoz köteles lenne a kir. közjegyző a kiskorú örökösök bélyegmentes születési bizonyítványait s a biróság által kihirdettetett végrendelet hivatalos másolatát az illetékes lelkésztől, illetve a bíróságtól beszerezni, sőt egyúttal a leltárt is fölvenni s eredetiben becsatolni' s az igy fölszerelt halálesetet jelentés mellett 8 nap alatt egyenesen a gyámhatóságnak bemutatni. A haláleset fölvételekre nézve megállapított kérdések a jelenlegi minta szerint nagyjából megtarthatók lennének, egyes kérdések megváltoztatása iránt szaktanácskozmánynak kellene nyilatkoznia. Különben is ezen minta semmiesetre sem lenne törvénybe iktatandó, hanem rendeletileg kiadandó, hogy a fölmerülő igényekhez képest ismét rendeletileg megváltoztatható legyen. Az természetesen a hagyatékbiróságnak, valamint a gyámhatóságnak a gy. t. 231. §-ához képest ezentúl is kötelességét képezné, hogy a hozzájuk beérkezett haláleset fölvételeket fölülvizsgálják s esetleg azok kiigazítása iránt kötelességük lenne a kir. közjegyzőt a tárgyalásra kiküldő végzésben kellőleg utasítani, mert errare humánum lévén, a kir. közjegyző vagy helyettese is követhetne el mulasztást. Azonban az kétségtelen, hogy egyrészt a kir. közjegyző benyújtás előtt mindig maga is átvizsgálná ezen iratot, másrészt a helyettes vagy egy éves jelölt maga is birna annyi gyakorlattal és szakképzettséggel, hogy hiányok pótlásának szüksége elenyésző ritka esetekben állana elő, holott mostanság alig van haláleset fölvétel, melyben egy, sőt több ily pótlást igénylő hiány ne volna. Azon esetekben pedig, midőn a halálozás bekövetkezte halottkémlés utján nem bizonyítható, mert a hulla nem található föl, vagy az egyén eltűnt, eltűnése azonban már húzamosb idő óta tart: az ilyen örökhagyó a ptr. 513., 522., 527. §-ai és az IS81 : LIX. t.-c. 89—91. §-ban szabályozott fölhivási per folytán hozandó birói Ítélet által holttá nyilvánítandó s örökhagyó vélt halálozásának napja ezen ítéletben megállapítandó. P.zen holttá nyilvánítási eljárás is nagyon rászorult már a reformálásra, mert a vízözön előtti osztrák polg. tvkönyvből perrendtartásunkba átvett jelenlegi szabályaink a mai életviszonyoknak többé nem felelnek meg. Először is hiányos a ptr. 522. § b) pontja, mert a törvényben világosan ki kellene mondani, hogy nem csupán a törvényes örökös, hanem bármilyen örökös, ki az örökséghez való jogát végrendelet vagy örökösödési szerződéssel, avagy halál esetére szóló ajándékozási szerződéssel igazolni képes, legyen jogosítva ezen eljárás megindítását kérelmezni. A inai forgalmi és közlekedési viszonyok között pedig a ptr. 523. §-a épenséggel tarthatatlan, mert mai napság nagyon könnyen módjában áll bárkinek hollétéről hozzátartozóit, avagy legroszabb esetben honi hatóságait kellőleg értesíteni s igy bátran ki lehetne mondani, hogy megholtnak vélelmezendő az, kinek születése óta 60 év telt el s kinek tartózkodási helye 5 év óta nem tuda'tik, továbbá a születési időre való tekintet nélkül az, kinek tartózkodási helye 10 éven át ismeretlen, végül az, ki háborúban a halottak, sebesültek, vagy hiányoltok közt volt, vagy törést szenvedett hajón utazott, avagy más módon halálveszélyben forgott s azóta 2 év már lefolyt. Világosan ki kellene továbbá mondani a törvényben, hogy a tartózkodási helynek 5, 10, vagy 2 év óta nem tudását azon közigazgatási hatóság legyen illetékes bizonyítani, melynek területén az eltűnt legutóbb lakott, illetve tartózkodott. Természetes, hogy holttá nyilvánítás esetében a kir. közjegyző is — ép ugy, mint jelenleg a gy. t. 229. §. szerint a községi jegyző — a haláleset fölvétel iránt a biróság, vagy gyámhatóság rendelete alapján jár el s ily esetben az elhalálozás napjául ezentúl is az Ítéletben naptárilag megállapított nap lenne föltüutetendő. A jelenlegi facultativ örökösödési eljárás mellett gyakran megtörténik az, hogy a tényleges, vagy itéletileg megállapított