A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 35. szám - Az utóajánlat kérdéséhez

A J OG. 139 csödnyitási kérvény beadása után a közadósuak vagyona az öszszes hitelezők kielégítésére szolgáló oly vagyont képez, melyből sem a közadós semmit el nem idegenithet, sem egyes hitelező a teljes jóhiszeműség esetét kivéve a többi hátrányára semmit el nem vonhat; kimondotta továbbá azt is, hogy végrehajtásilag nyert kielégítésnél vagy biztositásnál a végrehajtást szenvedett közadósnak jogcselekményét a végrehajtási eljárás helyettesíti. Ebből kiindulva kétségtelen, hogy azou esetben, ha a hitelező akkor, mikor a közadós ellen a végrehajtást vezette, tudomással bírt arról, hogy közadós fizetését már megszüntette, ezen végrehajtási eljárás a csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján sikeresen megtámadható. De a kereskedő akkor, midőn ellene többen végrehajtást vezetnek, ő pedig ezen követeléseket sem ki nem fizeti, sem birói letétbe le nem helyezi, hanem áruinak lefoglalását tűri, fizetéseit kétségtelenül megszüntette s igy már akkor mindenesetre beállott azon időpont, melytől kezdve a közadós vagyonát végrehajtás utján sem vonhatja el egyik hitelező a többiek elől. Minthogy pedig a C. a. csatolt, valódiság tekintetében nem kifogásolt végrehajtási jegyzőkönyvből kitűnik, hogy alperesek közadós ellen a biztosítási végtehajtást együttesen foganatosították ; azt pedig, hogy a közadós ezen követeléseknek megfelelő összeget alperesek javára birói letétbe helyezett volna, nem is állították, s igy a közadós, ha elébb nem, de akkor, midőn ezen végrehajtások foganatosítását eltűrte, a fent előadottak szerint fizetéseit kétségtelenül megszüntette s ezen körülményről alperesek, ha előbb nem, de a végrehajtás foganatosításakor tudomással birtak, a C. alatti végrehajtási jegyzőkönyv szerint alperesek javára foganatosított végrehajtás alkalmával szerzett zálogjogot a csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján a csődhitelezök irányában hatálytalannak kimondani kellett, stb. (1887. január hó 31. 3146. szám alatt.) A m. kir. Guria: A másodbiróságnak ítélete az abban felhozott okoknál fogva annyival is inkább helybenhagyatik, mert habár azon körülmény önmagában, hogy valaki ellen biztosítási végrehajtás foganatosittatik, nem elegendő annak megállapítására, hogy biztosítást szenvedett fizetéseit megszüntette; de ha mint jelen esetben kereskedő ellen tömeges végrehajtások foganatosíttatnak, s a biztosítást szenvedett kereskedő tűri, hogy áruraktára zárgondnoki kezelés alá helyeztessék és ellene rövid idő múlva a csőd el is rendeltessék, ezen körülményekből okszerűen következtethető, hogy az illető kereskedő fizetéseit már a végrehajtások foganatosítása alkalmával tényleg megszüntette ; továbbá : mert a keresethez becsatolt végrehajtási jegyzőkönyv szerint alperesek a végrehajtás foganatosítása alkalmával a közadós ellen már előzőleg foganatosított többrendbeli foglalásokról értesülvén, közadós fizetéseinek tényleges megszüntetéséről tudomást is szereztek, stb. (1887. június 1-én 389. sz. a.) Ha a megrendelő levélből az tűnik ki, hogy alperes az árút tovább adási szándékkal rendelte meg, az ily ügylet tekintet nélkül a szerződő fél polgári állására, kereskedelmi ügyletet képez. A budapesti V. ker. kir. jbiróság: A birói illetőség ellen emelt alperesi kifogásnak hely adatik és ezen kir. járásbíróság illetőségének leszállítása mellett, felperes tartozik alperesnek az ezennel 4 frt 50 krban megállapított perköltséget 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Az alperesi illetőségi kifogásnak helyt adni s a birói illetőség leszállítása mellett felperest az alperesnek okozott költségeknek megfizetésére kötelezni kellett, mert felperes maga sem állítja, hogy a fogházgondnoki minőségben megjelölt alperes kereskedő volna, felperes azon kereseti állítását pedig, hogy a B) alattiban érintett árut alperes továbbadási szándékból vette, tekintve, hogy alperes a B) alatti okmány tartalmát tagadásba vette, a B) alatti pedig kiállításra nézve a prdts. 167. és 168. §§ ai követelményeinek meg nem felel, alperes tagadásával szemben annál kevésbé igazolja, mivel azon körülmény eldöntése, hogy a vevő az árut tovább adási szándékból veszi-e meg s igy az ügylet kereskedelmi ügyletet képez, nem ezen szándéknak puszta elismeréséből, hanem a keresk. törv. 258., 259., 260. §§-ban meghatározott tények valamelyikének fenforgásaiból állapitható csak meg, azt pedig, hogy ezen puszta elismerésen kivül más oly körülmények valamelyike forogna fenn, a melyből a vett árunak továbbítási szándékkal lett megszerzése alaposan még csak következtethető volna is, felperes nem igazolja s mert a kereseti követelés annak összegére való tekintettel nem tartozik a sommás birói, hanem a kisebb peres ügyi birói eljárás hatáskörébe. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélőtábla az első bíróság végzését megváltoztatja, a kir. járásbíróság keresk. birói s ezzel kapcsolatban sommás birói hatósági köre ellen az alperes emelte kifogásokat elveti, a kir. járásbíróságot a 12159,87. sz. keresetnek elbírálására illetékesnek kimondja és ugyanazt utasítja, hogy a per érdeme feletti tárgyalásra határnapot tűzvén, arra a peres feleket megidézze, a kifejlendőkhöz képest tovább eljárjon. Indokok: A kereskedelmi peres és peren kivüli eljárást szabályozó 3269/881. számú igazságügyminiszteri rendelet 5-ik §. szerint azok a keresetek tartoznak a kereskedelmi bíróságok hatósági körébe, melyeknél "alperes kereskedő vagy alperesnek e minősége nélkül is, ha a kereset alapját képezett ügylet alperest illetőleg kereskedelmi ügyletet képez. Alperes nem kereskedő ugyan, de hogy a keresetben emiitett árut tovább adási szándékkal vásárolta, a B) alatti okirattal bizonyittatik. Ez az okirat ugyanis a keresk. törvény 313. §-ban előirt kellékeknek, minthogy alperes azon látható aláírását valódinak elismerte, teljesen megfelel, ezzel szemben alperesnek az okirat tartalma ellen tett kifogása figyelmet annál kevésbé érdemel, mert az aláirás valódiságának beismerésével az okirat tartalma ellen tett kifogást tartozott bizonyítani, ezt azonban meg sem kísérletté. Minthogy pedig a B) alatti okirat szövege szerint alperes az árut tovább adás céljából (zum Weiterverkauf) rendelte meg és az ily ügylet, tekintet nélkül a szerződő fél polgári állására, a keresk. törv. 258. §. 1. pontja alá tartozó feltétlen kereskedelmi ügyletet képez, minthogy továbbá a kereskedelmi ügyletek elbírálására a kisebb polgári perek bírósága akkor sem bir hatósági erővel, ha a kereset összege 50 frtot meg nem halad. (1887. július 27. 3606. szám.) Adalék a keresk. törvény 324. §-álioz. A gyöngyösi kir. jbiróság: Alperes által a birói illetőség ellen emelt kifogásnak hely adatik s a gyöngyösi kir. jbiróságnak ezen ügybeni illetősége leszállittatik. Indokok: A birói illetőséget személyes keresetben rendesen alperes lakhelye szabályozza, miért is tekintve, hogy a keresk. törv. 324. §-a jelzett esetben alkalmazást nem nyerhet, mert a felperesi követelést szállított áruk vételára képezi és igy minthogy alperes budapesti lakos, a birói illetőség elleni kifogásnak helyt adni kellett. A budapesti kir. itélö tábla : A kir. Ítélőtábla az első bíróságnak végzését indokainál fogva helybenhagyja és még azért, mert: A kereskedelmi tk. 324. §-a kifejezetten az adóst kötelezi, hogy pénzbeli tartozását a hitelező lakhelyén teljesítse, már pedig az adósság, az adós szavakat a jogi élet csak pénzkölcsönből eredő ügyletekre vonatkozólag szokta használni, vételár tartozásokra vonatkozólag pedig nem s mert az 1868: LIV. t.-cz. 30. §-a szerint a birói illetékesség kérdésénél általános szabály az, hogy alperes lak- vagy telephelye szerint illetékes személy birája elé idézendő, a keresk. tk. 324. §-ának oly tág értelmezése tehát, hogy az mindennemű pénzbeli szolgáltatásra legyen kiterjeszthető, az emiitett általános szabályt majdnem teljesen kivetkőztetné hatályából, az általános elvet tenné kivétellé s a kivételes birói illetékességet általánossá. (1887. június 30-án 3205. sz.) Bün-ügyekben. Ha a nép ált.il általánosan használt szer alkalmazása folytán halál okoztatott, ez nem képez gondatlanságbél okozott emberölést. (B. T. K. 290. §.) A kalocsai kir. törvényszék: V. Mihályné szül. M. Judit gondatlanság által elkövetett emberölés vétségében vétkesnek kimondatik és ezen cselekményeért a B. T. K. 290. §-a alapján a jelen Ítélet jogerőre válta után eltöltendő egy napi fogházi büntetésre Ítéltetik. Indokok: Vádlott V. Mihályné szül. M. Judit beismeri, hogy a férje és fia előadásával egybehangzólag, utóbbi által a házhoz vitt rüh-betegséget az egész család megkapván, ezt orvoslandó, vékony terpentin, kéneső, büdöskővirág és disznózsirkeverékkel az egész családot — magát is — bekente, mire nem sok idő múlva férje, fia, ő is s négy kisebb gyermeke rosszul lettek s utóbbiak közül V. Eszter és Zsuzsánna egy, illetve két nap múlva, 1885. január 18. és 19-én meghaltak.