A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 35. szám - Az utóajánlat kérdéséhez

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 35. számához. Köztörvényi ügyekben. Összeszámolás miut kölcsönkövetelés jogalapja. A nagykőrösi kir. járásbíróság;: Ha felperes főesküt tesz arra, hogy 88 frt követelésének végkielégítéséül alperestől készpénzben 65 frtot és két darab sertést 25 frt értékben nem vett, s igy követelése máig is fennáll, az esetben kötelesek alperesek a kereseti 88 frt tökét felperesnek megfizetni. (1885. november 7-én ad 804. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla az alperesek által felebbezett ítéletet megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja. Indokok: Minthogy felperes kereseti követelését a tárgyalás alkalmával felmutatott B. alatti kötelezvényre alapítja, s a keresetlevelében úgy, valamint a B. alatti kötelezvényben 88 frtnyi összeg kölcsöntőkének van kitüntetve, mi kétség sem forog fenn az iránt, hogy a felperes követelésének jogcíme a kölcsön-jogügylet. Minthogy alperesek tagadásával szemben felperes a perrendt. 167. és 168. §-ai kellékeinek meg nem felelő módon kiállított kötelezvényben kitett kölcsön-jogügyletnek létrejöttét és a kereseti összegnek alpereseknek kölcsönképen lett leszámolását mivel sem bizonyította, dacára annak, hogy a kir. itélö táblának 1885. évi 19,340. szám alatt kelt végzése folytán a bizonyítás módja iránt kitanítva lett, keresetével feltétlenül elutasítani kellett. Felperesnek az 1885. évi október 16-ik napján tartott tárgyalás alkalmával tett azon előterjesztését, mely szerint alperesek, mint felperes itcései, a köztük megejtett összeszámolás' folytán lettek a I kereseti 88 frtnyi összeggel felperesnek adósai, s hogy ezen összeszámolás következtében lett a B. alatti kötelezvény kiállítva, mint az alperesi védelem előterjesztése után tett kereseti jogalapnak megváltoztatását az 1868: L1V. törvénycikk 68. §-a alapján figyelembe venni nem lehetett. (1886. október 5-én 49,994. sz.) A m. kir. Curia: A kir. itélö táblának ítélete megváltoztatik és a kir. járásbíróságnak ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az 1885. évi 3,500. sz. alatt felvett póttárgya' lási jegyzőkönyv szerint alperesek, kik különben a kereseti kötelezvényen szemlélhető aláírások valódiságát kétségbe sem vonták, ! nyiltan beismerték, miszerint felperestől a kereseti kötelezvényben I kitett pénzértékben bort vettek át, azt állítván, hogy ebbeli tartozásukat 65 frt készpénzfizetés és 25 frt értékű két darab sertés átadása által nemcsak teljesen törlesztették, de 2 frtnyi felnifizetést is tettek, minek bizonyításául tanukra hivatkoztak, egyúttal felperest a tagadó főesküvel kínálták meg, minthogy pedig a tanubizonyiték az elsőbirósági ítéletnek e helyütt is elfogadott indokolásában felhozottakhoz képest nem sikerült, továbbá mivel felperes a főesküt elfogadta, végre minthogy tekintettel a sommás perekben követendő eljárásra, azon körülmény, hogy felperes a fentebb felhívott tárgyalási jegyzőkönyvben a kereseti követelés keletkezését előadta, jogalapváltoztatásnak nem tekinthető és pedig annál kevésbé, mert felperes a másodbirósági feloldó végzésnek megfelelően alpereseket a főesküvel is megkínálta, mit azonban utóbbiak teljesen figyelmen kívül hagyván, ezt követőleg fentebbi új védekezésüket-terjesztették elő, mindezeknél fogva a másodbiróság ítéletét megváltoztatni s az elsőbiróságnak felperest keresetével feltételesen elutasító Ítéletét felhozott indokaiból is helybehagyni kellett. (1887. évi február hó 8-án, 1886. évi 7033. szám.) Adalék a holttányilvánitás eljárásához. (Az 1868 : LIV. t.-c. 523. és az 1881 : LIX. t.-c. 90. §.) A sz.-fehérvári kir. tszék: Kenessey Gyula ügyvéd által képviselt T. Julianna és társa felperesnek, — Farkasdy Dezső ügygondnok által védett T. Ferenc alperes elleni, ennek holttá nyilvánítása iránti perében következőleg itélt: Az 1848. év óta ismeretlen tartózkodású T. Ferenc volt soponyai lakos az 1868: LIV. t.-cz. 523. §. b) pontja alapján bíróilag holtnak nyilvánittatik és elhalálozása napjául az 1881 : Budapest, 1887. augusztus 28-án. LIX. t.-c. 90. §-a alapján 1879. évi január 1. napja állapittatik meg, stb. Indokok: A kereset alapjául vett A. alatti bizonyítvány tartalma, valódisága s ez által az, hogy T. Ferenc illetőségi helyéről Soponyáról 1818. évben honvédnek eltávozott s azóta ismeretlen tartózkodású, a kihallgatott tanuk hit alatti vallomásával igazoltatott; ekként tehát alperes 30 éven túl ismeretlen tartózkodásunak tekintendő, s mint ilyen, tekintve, hogy a kibocsátott hirdetmény folytán sem jelentkezett akár a bíróságnál, akár községében, az 1868 : LIV. t.-cikk 523. §. b) pontja alapján holtnak nyilvánítandó volt; s miután eltűnése éve 18l8-ra állapíttatott meg, ennélfogva a felek kérelme s az 18S1 : LIX. t.-cz. 90. §-a értelmében az elhalálozás napjául 1879. év első napja volt bíróilag megállapítandó, stb. (1887. jan. 13. 127. sz. a) A budapesti kir. itélö tábla: Az első bíróság ítélete oly változtatással, hogy eltűnt T. Ferenc elhalálozása napjául 1880. évi jan. 1. napja állapittatik meg, egyebekben az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. Az elhalálozás napjául pedig 1880. jan. 1. azért volt megállapítandó, mert a magyar szabadságharc 1848/9. éveken keresztül folyt és vége naptári pontossággal meg nem határozható, minek következtében annak befejezéséül 1849. évi dec. 3l-e tekintendő és az 1881 : LIX. t.-cikk 90. §. értelmében a 30 esztendő elteltét követő nap a most jelzett időtől volt számítandó. (1887. márc. 10. 8] 61. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete felhozott és: felhívott indokaiból helybenhagyatik. (1887. máj. 27-én 1812. sz.) Molnármesterre, ki alkalmazásban lévén fizetésén felül a jövedelem hányadában is részesül, nem alkalmazható a cselédtörvény. (1887 : XIII. t.-c. 3. §. b) pont.) A nyírbátori kir. járásbíróság: (1886. febr. 11. 474. sz. a.) Milotay Gábor ügyvéd által képviselt J. János felperesnek, Deme Ignác ügyvéd által képviselt K. Mór és K. Fülöp alperesek ellen 63 frt 50 kr. és jár. iránti perében következőleg itélt: Alperesek tartoznak felperesnek 48 frt 20 kr. tőkét, stb. megfizetni, stb, Indokok: Alperesek egy szóval sem tagadják, hogy a B. a. bérlevéllel jogelődtestvér, K. Mátyás által felfogadott felperest szolgálatában meghagyták ; azon állításuk pedig, hogy felperest a kereseti időig csak szívességből díjazták, bírói figyelembe nem vehető annál kevésbé, mert ha igaz, mi tagadás folytán igazolva nem lett, hogy felperes kötelességét hanyagul teljesítette, a szivességbőli díjazás értelemmel még kevésbé bírna. Eljáró kir. járásbíróság azon meggyőződésben van, hogy a B. a. hallgatag megújittatván, felperes annak alapján állott alperesek szolgálatába ; a tényleges nem szolgálást alperesek igazolhatták volna, de meg sem kisérték, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1886. okt. 2. 10,955. sz. a.) Tekintve, hogy jelen ügy elintézésére az 1876. évi XIII. t.-c 115. és 116. §-ai szerint nem a kir. járásbíróság, hanem n köz-, igazgatási hatóság illetékes; ez okból az I. bir. ítélet az azt megelőzött eljárással együtt az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §. b) pontja alapján hivatalból megsemmisíttetik és a kereset felperesnek visszaadatni rendeltetik. A ni. kir. Curia (1887. ápr. 6. 776. sz. a.): A másodbiróság végzése megváltoztattatik és ugyanaz a peres ügy érdemleges elbírálására utasittatik; mert felperes, mint molnármesterséget üző iparos és mint olyan, a ki az A. a. szerződés értelmében a jövedelemből is bizonyos részt húzni jogosított, az 1876. évi XIII. t.-c. 3. §-ának b) pontja értelmében cselédnek nem tekintethetik; mihez képest reá ugyanezen t.-c. 115. és 116. §-uak rendelkezései alkalmazhatók nem lévén, a jelen peres ügyben a bírói illetékességet megállapítani kellett, stb.