A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 35. szám - Pót-anyakönyvezés

291 >Wohnort«( »Theilbesitzthum«, minden lap hosszában három | egyenlő részre van felosztva, három különböző tulajdonos nevére. Zálogjogi bejegyzésekre rovat nem létezik. Ezen szűk keretbe | lettek a tulajdonosok változásai és a terheltetés bejegyezve s j midőn például a lapon levő egy harmadrészre a tulajdonjogi változások, vagy terhelés bejegyzése nem fért, folytatása bejegyez- | tetett a 120-ik lap egyharmadára, itt is beíratván a hely, folytatása ! van a Il ik kötet 50-ik lapján. Az e nyomtatvány szerinti bányatelekkönyvezés a legtöbb s a veres-, fekete tinta, veres, fekete, kék irónnali keresztülhúzások általi törlésekkel, kivált az értékes s igy nagyobb forgalmú bányák túlböven ellátvák s ezek nehezítik a birtok- és teherviszony alapos kifürkészését. E bányakönyv eleintén kizárólag németül, később az 18(J0-as években részint németül, részint magyarul vezettetett. Midőn körülbelül 1863-ik évben a német feliratú nyomtatványok kifogytak, a felirat magyar szöveggel cseréltetett. (Hödik nemű nyomtatvány magyar felirattal, nagy diósgyőri regest papiros használva, minden lap következő öt rovattal: »sorszám«, »a részvényes neve«, »állása és lakhelye«, »részvénybirtoka«, »terhek.« Ezen beosztás jobban megfelel a törvényes szükségletnek, de a kezelést, tájékozást nehezíti az, hogy egy lapra több tulajdonos lett kezdetben bevezetve s e miatt a birtokváltozások és esetleg a több zálogjogi bejegyzések egy és ugyanazon birtokrészre, egymástól távol eső, síit két-három kötetben levő lapokra vannak vezetve. A tájékozásra azon jegyzés van, midőn a bevezető a papirostérből kifogyott, "folytatását lásd . . lapon« ; némely esetben a zálog- vagy tulajdonjogi változás bejegyzésére szolgáló mondatnak fele egyik lapon, másik fele a néha 50 számmal, vagy többel hátrább eső lapon foglaltatik. .Megemlítem még némely bánya részvényeinek felosztását. A szomolnoki Laurenti bánya, mely 1751 ik évben adományoztatott, eredetileg 216 részvényre lett felosztva, majd később ezt -132 részre változtatták, jelenleg is e felosztás szerint kezeltetik. A helcmanóci Sigismondi bánya 587 részvényre, egy másik bánya pedig csak 72 részvényre van felosztva s jelenleg is akként kezeltetnek s csak a legközelebbi években adományozott bányák vannak az ált. bányatörvény 135., 140. §-aiban foglalt feloszthatásnak megfelelöleg kezelve. Ötféleképen rovatolt könyvekben vezettetnek tehát a bányakönyvek s a legcélszerűbb felosztásában vannak a legcsekélyebb számú és értékű bányák bevezetve s a legszűkebb s a mai igényeknek legkevésbé megfelelő, a negyediknek ismertetett mintájú bányakónyvekben vannak a legértékesebb s legtöbb változáson átment bányák bevezetve. Ezeket minden további birálgatás és a célszerű bányakönyvi beosztásra vonatkozó vélemény nyilvánítása nélkül azért soroltam fel, hogy ha esetleg a bányatelekkönyvek átalakításának módozatára meghallgatott s ismét összeülendő szaktanácskozmány férliainak mindenike előtt ismeretes nem lenne, talán esetleg az ismertetésnek némi hasznát vehetik. Vájjon a többi kir. törvényszékek, mint bányabiróságok, valamint bányakapitányságok által kezelt bányakönyvek felosztás és kezelési rendszer tekintetében mennyiben térnek el egymástól, nem tudom, de véleményem az, hogy tekintetbe véve a bányaügyekben illetékes kir. törvényszékek és bányakapitányságok csekély számát, ha mindegyik részéről csuk ily vázlatos közlés is tétetnék, az a kérdés helyes megoldására lényeges segédadatul szolgálna. A némely bányatelekkönyvi lapnak felette zavaros és a tájékozást nehezítő minőségéről csak az esetben lehet helyes képet alkotni, ha azt látjuk, vagy teljesen hű másolatban olvassuk, mert érthetően leirni fáradságos és hosszadalmas, a telekkönyvet hiven lemásolni is nehéz feladat, helyes kivonatot készíteni beíőle, kiváló ügyesség szükséges s néhol vakszerencse segit. A bányatelckkönyvekhez vezetett névmutatók egy része épen oly zavaros, törlésekkel terhelt, mint maga a bányakönyv s miután nem mindig volt a könyvekbe való bevezetés szakértő közegekre bizva, nem is teljesen megbízható. Pót-anyakönyvezés. Irta: Dr. MEZEY FERENC, Budapesten. A minapában az újságok sokat irtak egy esetről, melyben arról volt szó, hogy egy asszony hamis tanuk és adatok segélyével keresztülhajtott u. n. »utólagos anyakönyveztetés« által magát idegen családba igyekezett csempészni a végből, hogy egy nagyobb örökségben osztályra tegyen szert. Magát az esetet tüzetesen nem isinerem és azok után, a mik ez ügyben nyilvánosságra jutottak, alig is lehet az egész ügyben oly momentum, mely azt az egyszerűen megoldható bűnesetek színvonalán felül emelné. Nem is ezen concret dolog az, mely minket érdekel, hanem a mód, az eszköz, melylyei a kérdéses bűncselekmény megérleltetett, vagyis az utólagos anyakönyvezés az, a mi figyelmünket magára vonja. Nem jó ízlésre vallana, ha e szaklapban az anyakönyvek fontosságát fejtegetném, de azon megjegyzést még sem engedhetem el, hogy még jogászkörökben sem helyeznek az anyakönyvekre oly nagy súlyt, minőt azok az állami szemponttól eltekintve, magánjogi tekintetben megérdemelnek. Családi, vagyonjogi és hadkötelezettségi ügyekben napról-napra tapasztalhatjuk, hogy az anyakönyvi kivonatoknak minő messzeható szerepe van és ha mindazáltal e téren mégis nagy közönbösséget látunk, ennek oka kiváltképen abban rejlik, hogy nálunk az anyakönyvek egyházi személyek által vezettetnek és minthogy az anyakönyvi esetek rendszerint egyházi szertartásokkal is függnek össze, lassan-lassan az anyakönyvi ügyet, a törvény és állami szabályok utján indulva, az egyházi ügyek kathegoriájába sorozták. Az egyházpolitikát érintő ügyek elől pedig a jogászközönség tudvalevőleg vagy közönynyel, vagy kellő deferentiával kitérni szokott. lenen van az is, hogy a jogászság részéről a házassági jog terén létező és modern államban elképzelhetlen állapotok megszüntetése iránt egyes sporadikus felszólalásokon kivül a hetvenes évek eleje óta nem történt oly lépés, minőt az igazságszolgáltatás az ö sáfárjaitól elvárhatott volna. Innen van, hogy az anyakönyvvezetés körüli bonyodalmak és jogkérdések nem a jogászok, hanem a lelkészek körében, nem a jog, hanem a szűkkeblű felekezetiség és administratio álláspontjáról tárgyaltatnak. Így képzelhető el, hogy az anyakönyvvezetés, mely voltaképen a politikai hatóság feladatai közé tartozik, nálunk nem mutatja azt a fejlődést, melylyei az élet és jog számos viszonyaira gyakorolt döntő hatásánál fogva ma már mindenütt bir. Az állam az illetőségi, hadkötelezettségi, örökösödési statisztikai ügyek által sarkalva, kénytelen volt az anyakönyvi ügyet gondozása alá venni és igy keletkezett egy-két törvényes intézkedés, igy a rendeletek egész özöne, melyek arról teszuek tanúságot, hogy az állam nagy buzgalommal, de kevés értelemmel látott ezen ügy rendezéséhez. Az anyakönyvezés tárgyában kibocsátott szabályrendeletek csak ugy hemzsegnek az ellentmondásoktól és a mellett, hogy sok elvi fontosságú határozat valamely concret eset aktái között eltemetve és a jogkereső közönség elől elrejtve van, ezámos kérdés teljesen megoldatlan és a gyakorlatban megannyi nyilt sebet képez. Mindjárt az anyakönyvvezető qualificatiójánák kérdése sem volt eddig és nincs ez illőben sem kielégitő módon rendezve. A törvény értelmében az anyakönyvek a felekezetek papjai által lennének ugyan vezetendök, de bár ezt a törvényt rendeletekkel felfrissitgették, az alul még ma is számos, épen a felsőbb közigazgatási hatóság által szentesitett kivétel van. Valóban csodálatos, hogy mikor a magyar büntetőtörvény az anyakönyvvezetőt közhivatalnoknak tekinti, midőn az anyakönyvvezető a születési esetek törvényessége kérdésében valóságos causae cognitót gyakorol, midőn az anyakönyvvezető kezeibe fontos állami és magánérdekek vannak letéve, sem az anyakönyvvezető minősítése iránt fenálló, bár nem egészen megfelelő normativum végrehajtva, sem pedig arról gondoskodva nincsen, hogy ha már az anyakönyvek a lelkészekre bízatnak, azok a theologiai intézetekben ezen hivatásra a szükséges jogi és technikai képzettséget megszerezhessék, hogy az életbe kilépve, az anyakönyvvezetést ne mások jogainak sereimé vei tanulják meg. Tájékozatlanul kezdik meg hivatásukat azok, kik segédlelkészi minőségben nem működtek és e tájékozatlanságnak mások adják meg az árát. De nemcsak az ifjak, hanem a vének is össze-vissza tévedeznek a rendeletek tömkelegében, az elavult törvényekben. A kihágási törvény 53. és G0. S-aibóí a szabálytalan bevezetések egyéb eseteiből folyó perek közül egyikmásik nyilvános discussio tárgyát is képezte. De mi az, a mi nyilvánosság elé jutott, ahoz képest, a mi parochiákon, hitközségi irodákban, szolgabírói, alispáni és miniszteri hivatalokban fel van halmozva! Ezerekre megy azon anyakönyvi ügyek száma, melyek évenként a cultusminiszterium eldöntése alá bocsáttatnak. A felekezetek nem panaszkodhatnak, mindeniköjük számarány szerint van képviselve Az ügyek is felette változatosak. Van itt