A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 34. szám - A közösség megszűntetésének legegyszerűbb módja

284 A JOG. A tulajdonos érdeke eléggé meg van védve ezen esetben az által, hogy a végrehajtató követelését magához válthatja, hogy az ingatlanra árverelhet és a vételárnak öt illető hányadrészét nem köteles befizetni*. Ebből világosan kitűnik, hogy a 156. §. nem jogi, hanem gazdasági és némely társadalmi tekinteteknek köszöni keletkezését, ezen tekintetek azonban nem változnak, ha az árverés végrehajtási vagy önkéntes és ez elég világosan ki van fejezve a végrht. törv. 204. §. első bekezdésében, mely megengedi, hogy az önkéntes árverés a végrehajtási árverés joghatályával is kérhető, úgy, hogy jogi következmények tekintetében a hitelezői vagy adósi végrehajtási árverés közt különbség nem marad. — De egyebekben is eléggé világosan kifejezi a 204. §. utolsó bekezdése az azonosságot, midőn határozottan kiemeli, hogy önkéntes árverés esetén csakis a 205., 206. és 207. §§-okban foglalt változások engedhetők meg, egyebekben pedig az ingatlan árverésre vonatkozó egyéb szabályok mérvadók, emiitett 205—207. §§-okban pedig a 156. §. nincs korlátolva. Azonban nem igy gondolkodik a trsztenai kir. jbság, mint telekkönyvi hatóság, mely az ily értelmű 1945/86. tk. sz. kérvényemet minden indokolás nélkül elutasította és nem igy gondolkozik a tettes kir. Ítélőtábla, mely ezen elutasító végzést 55377/86. P. sz. a. indokainál fogva helybenhagyta. De azért mégis, el fogom érni a felem által kitűzött czélt, azért özszeszámolva felemmel az eddigi költségeimre, váltót vettem és felem beleegyezésével és érdekében sommás váltóper multán és végrehajtási árveréssel fogom eladatni azon ingatlant egészben, melynek önkéntes árverés folytáni egészbeni eladatását a trsztenai jbiróság megtagadta. Pár szó a pénzügyi közigazgatási biróság 37. számú döntvényéhez. Irta : SZÉP GEDEON, ügyvéd B.-Szerdahelyen. Éppen hasonló ügyben beadott reclamatióval elutasittottak, holott azt nem tartom helyes eljárásnak, hogy a királyi bíróságok Ítéleteit az illetékre vonatkozó részében a pénzügyi biróság nem respectálja s az illető feleket az őt nem illető teherrel újabban sújtja. Erre az öreg kissé megszeppent, felállott s a hullára mutatva, igy szólott: »Jó urak, ez az izé itt az én jószágom. Több magas rendű urak társaságában volt ő kocsimban. Ma délben azonban a frityfalvi határon észrevettem, hogy kocsim egyik ablaka nyitva van. Utána néztem a dolognak s meggyőződtem, hogy ez az ur — ki ép az ablak mellett feküdt — hiányzik. Hát mindjárt tisztában voltam vele, hogy ezen a rosz, kátyús uton valahogyan az ablak megnyílott s »ez« rajta kiesett. Vissza is fordultam mindjárt, hogy fölkeressem s eközben fogtak el a csendőrök, kik azt sem kérdezték: ki vagyok, mi vagyok, csak hoztak. « Aztán büszkén folytatta : »Mert hát — tetszik tudni — én bábszínházas vagyok s ez az izé itt legbecsesebb darabom. Előbb Abd-el-kader volt, utóbb Napóleon ; jelenleg Ill-ik Sándor cár haldokló állapotban. Nagyszerű mű kérem, mintha csak igazi lenne, ugy zihál a melle s forog a szeme. Persze most lejárt a gépezete. Parancsolják, hogy fölhúzzam ?« * * * Piát bizony — mi tűrés-tagadás — az öregnek igaza volt! Hogy mi történt azután? De már arról hallgatok. Minek irnám le azt az iszonytató röhögést, a mi erre — Szökőfalvi ur kivételével — az egész comissiot elfogta ? Minek feszegessem, hogy ez a casus utolsó reményét is elölte Szökőfalvi urnák arra nézve, hogy ő valaha hires ember legyen. Minek pletykáljam el, hogy azóta még mélázóbb, szórakozottabb lett, elannyira, hogy gonosz ügyvédek valóságos bolondgomba-codexet alkottak össze jeles ítéleteiből ?! Mindezeket én elhallgatom. S a mit elmondottam, azt sem tettem egyébért, csupán azért, hogy e nagy csapás mellett legyen meg Szökőfalvi uramnak az az elégtétele, hogy a neve — mégis csak belekerült az újságba. De elmondom az esetet, mely a sérelmek rovatába is helyet foglalhatna, sőt az igyazságügyminister ur is figyelmére méltathatná. Gazdag István egy csekély levágott s elfoglalt erdoresz visszaadása s az okozott kár megtérítése iránt a s.-a.-újhelyi k. törvényszék előtt Kozma Sámuel ellen keresetet indított. A kárt erdész által, az elfoglalt területet a térkép s földkönyv segédkezése mellett mérnök által kelletett előlegesen felvétetni s miután a biróság szakértői szemlét rendelt mindkét kérdésnél, tehát előlegesen be kellett 60 frtot fizetni s igy a felperes költsége kitett 150 frtot, melyen hatszorannyi erdőt vehetett volna. Az elfoglalt erdőrész a felperesnek visszaitéltetett, de a kártétel nem s ez okból a perköltségek meg lettek szüntetve, de az Ítéleti illeték viselésére határozottan az alperes lett kötelezve. Az illeték az al- és felperesre külön-külön 6 frtban lett kiszabva, de mig az kézbesíthető lett volna, a felperes elhalt, tehát a nejének kézbesítették, ki is folyamodott általam az illetékszabási hivatalhoz azon okon, hogy miután ő nem adós, tehát rajta ne követelhessék. Az illetékszabási hivatalt ezen körülmény nem zavarta, hanem kiállított egy másik fizetési meghagyást a nő nevére s midőn ezt kézbesítették, ugyanez alapon reclamált, egyszersmind becsatolta a perben hozott s mind három bíróság általi egybehangzó ítéleteket is igazolván azzal, hogy az alperes terhe s kérte azt az alperes ellen kivetni s behajtani. A kérelem a döntvénybeli indokolással, melybe beletelt két év, el lett utasitva, de mig az elutasítási végzést vette, az alatt kivetették ugyanazon illetéket másodízben, melyet szintén recla máit, de a felfolyamodást megleletezték s fizetett 4 frt 50 krt. — Azon másodizbeli kivetést ugyan elengedték, de már nem volt köszönet benne, mivel a reclaraatiók s postadíjak s a 4 frt 50 krral még meg kellett pótolni. A mig az el nem engedett 6 frt behajtás alá került, felperesnek összes ingó s ingatlan vagyonát eladták s miután azon illeték bejelentve nem lett, elveszett, tehát inkább elhagyták azt veszni, mint sem azt az alperesre átírták volna, kit annak fizetésére az ítéletek köteleztek. S a mennyiben ilyes perekben a felperesnek mindig több kiadása van, hogy még illetékkel külön is terheltessék, dacára, hogy az alól a biróság felmentette, nem tartom helyes eljárásnak. A végrehajtási jogból. (Felelet a nyílt kérdésre.) * I. Ü Jog 32-ik számában X. ur előadja, hogy az ó-kécskei 201. sz. tjkvben A. I. 1 —15. r. sz. a. nemesi birtok 2s/yt;0-ad része A. tulajdonát képezvén, 1!. javára C. 1. a. tulajdoni per van feljegyezve, s X. ur egy ügyfele C. 2. a. végrehajtási zálogjogot nyert A. egész jutalékára. Később jogerejü Ítélet alapján a perfeljegyzés a 2., 3., 6., 7., 9., 10.. 13., 14. és 15. r. sz. alatti ingatlan részekről töröltetett, az 1., 4., 5., 8., 11. és 12. r. sz. a. ingatlanokra azonban fentartatott. Azon kérdést veti tehát X. ur fel, vájjon mily módon kérhető és vihető keresztül a végrehajtási árverés akár egyedül a perfeljegyzéstől mentes ingatlan részekre, akár pedig az egész jószágtestuek végrehajtást szenvedő tulajdonához tartozó összes jutalékára ? Nézetem szerint, erre az egyedüli felelet csak az lehet, hogy mindaddig, a mig a telekkönyv a jelzett alakban mutatkozik, az árverés sem a perfeljegyzéstől mentes részekre, sem pedig az egész jószágtestre el nem rendelhető. A jelzett ingatlanok egy telekkönyvi testet képezvén, az egészre nem rendelhető el az árverés, mivel egyes részekre a per van feljegyezve és ez a végrehajtási törvény 161. §-a szerint akadályt képez; ha tehát az egész jószágtestre el nem rendelhető, még kevésbé lehet azt annak csak egyes részeire elrendelni. A végrehajtási törvény 155. S-a a jelen esetre nem alkalmazható, mivel abban azon esetről van szó, ha egy egész ingatlan testre kéretik az árverés, de czélszerüség szempontjából ezen egész ingatlan test egyes részei külön árvereztessenek el. Ezen esetben az egész ingatlan test minden egyes része kell, hogy árverés alá kerüljön, holott X. ur esetében az árverés az egész ingatlan test csak egyes részeire — a perfeljegyzéstől mentesekre — kéretett. A telekkönyvi hatóság tehát alig tehetett mást, mint az árverési kérvényt * Az alábbi két felelet múlt számunkból lemaradt. A szerkesztőség.