A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 34. szám - A bűntett elleni küzdelem. Prins Adolf: Criminalité et repression című munkája nyomán. 5. r.

282 A JOG. van a szó. Továbbá a cselekmények osztályozása, a büntetések halmozása, a detaillok rainutiosus kifejezése a biró tevékenységét olyan arithmeticai functióvá teszik, mely közben kénytelen ugy működésének socialis jellegéről, valamint a büntetésnek objectiv (és nem az ő subjectiv számításai szerinti) természetéről megfeledkezni. E s igy a biróból lesz számoló gép; a jogból, melynek az élet tükrének kellene lennie, lesz üres és meddő scholasticismus; az igazságszolgáltatásból, mely vezérfonalát a törvény szövegében és nem a körülötte lefolyó életben keresi, lesz tekintély nélküli formalismus és a lopások, rablások, gyilkosságok stb. mint a rosznak abstracliúi lesznek jogi lényekké; az Ítéletnek tárgyát pedig nagyobb mérvben képezi a cselekmény, mint a bűntettes. A professionatus tolvaj, ki a társadalomra nézve állandó veszélyt képez; a ki, mert ismeri már a törvényt, okosan és ügyesen jár el és kicsiny lopásokból él, a correctionalis biró ág elé kerül és a Code p. 36 .!. §. szerint egy pár hónapi szabadságvesztésre Ítéltetik. Az a szerencsétlen pedig, ki valamely véletlen körülmény folytán minősített lopást követett el (C. p. 461. §.) legkevesebb 10 évi travaux forcést (fegyház) nyer. Az a vad természetű ember, ki brutalitásánál fogva nőt, gyermeket ütlegel és ki valóban nem méltó az emberi szánalomra, egy pár hónapi szabadságvesztésre, ellenben a meggyalázott és nyomorba taszított nő, ki mint egy rászedésnek áldozata, kétségbeesésében magzatát elhajtja, legkevesebb két évi magánzárkára Ítéltetik. A hamis cím, a hamis rangnak hiúságból való felvétele büntettetik, ellenben a részegség, mely egyik főforrása a eriminalitásnak, teljesen büntetlen. Ezen és ezekhez, az élet által felszínre dobott hasonló számtalan esetekkel szemben a törvény és annak követője a biró, teljesen tehetetlen. Epen oly szembetűnő a hiány a javithatlan visszaesőkre vonatkozó intézkedésekben, lőleg a reájuk alkalmazandó büntetések tekintetében. 1876—1880-ig összesen 90,000 szabadságvesztés mondatott ki. Ezek között volt 7(1,210 olyan, melyeknek maximumát 6 hónap képezte és ezek között ismét - 40,000, melyek 1 hónapig terjedő maximummal b i r t a k. Méltán kérdezhetni itt, mi haszna volt ezen 40,000 egy hónapon aluli elitélteknek ? Nem-e egy a csekély büntetésekkel való rendkívüli visszaélés ez, főleg ha meggondoljuk, hogy ezen elitéléseknek legnagyobb része a javíthatatlan visszaesőkre esett, kiket mint állandóan veszélyeseket, hosszú ideig fogva tartani kellene. Ezek a csekély büntetések nem jelentenek mást, mint szokásos gonosztevők légióinak tetszésszerinti be- és kijátszását; jelentik, hogy a fogház ezen gonosztevők kényelmére átalakított fogadóházzá lett; jelenti, hogy c javithatlan gonosztevők a »jó idényben« e fogadói elhagyják, hogy a társadalom elleni harcukat folytassák; jelentik egy szóval, hogy a biró önmaga az, ki a nélkül, hogy sejtené, a visszaesés rovatait betölti. Ezen és hasonló esetekben okvetlenül követni kell a tudomány által az alkalom szerinti és a szokásos bűntettesek között megállapított lényeges különbséget. A visszaesésre vonatkozó positiv intézkedések teljesen elégtelenek, a gyakorlati szükségnek és a reális viszonyoknak épen nem megfelelők, Ezen intézkedések nem képesek ellensúlyozni a gyakori, kicsiny delictutnokat, melyek azonban gyakran nagyobb veszélyt jelentenek, mint egy a szenvedély sugallata folytán elkövetett súlyosabb delictum. Ez utóbbiak elkövetőitől, lelkiismeretük felébredése után nem kell félni, hogy visszaesők lesznek. A szokásos hivatásbóii bűntettesek ellenben, miután, ők a cselekmény elkövetésében a túlsúlyban levő egoismus és az antisocialis -érzület által vezettetnek, valódi és állandó veszélyt képeznek a társadalomra nézve, a mely meg nem szűnik mindaddig, míg ezen bűntettesek ártalmatlanná nem tétetnek. A francia-belga büntetési rendszer felett tetemes elonynyel bir a hollandi törvény büntetési rendszere, a minimum hiányával és a csupán csak két nemű szabadságvesztési büntetéseivel, továbbá az angol bírósági szervezet a maga nagyhatalmi súlylyal biró egyes birói intézményével; mely a gyakorlatban előnyösebbnek bizonyult be, mint a continentalis birói szervezet a eriminalis bírák légióival. Hogy azonban mi egykönnyen a nagyhatalmú egyes birói intézményre nem térhetünk át, az csak természetes, mikor a mi társadalmi törekvésünk inkább arra irányul, hogy az embereket (itt a bírákat) a rosznak elkövetésében akadályozza, a helyett, hogy megengedné nekik, hogy jót tegyenek. A birói szervezeten kivül egyébként vannak igen sürgős szükséget képező teendőink. Mindenekelőtt cönstatálnunk kell, hogy igazságszolgáltatásunk a visszaesők iránt túlságosan kegyelmes és a kezdő bűntettesek iránt túlságosan szigorú. Pedig világos, hogy épen ellenkezőnek kellene lennie. Mikor egy bűntettes első izben a büntető biró elé kerül jurista és régi szolga létére — soha őt még elnökséggel, vagy táblai bírósággal meg nem kínálták. Es ezt ő annak tudta be (talán volt is egy kis igaza), hogy kinevezésén kivül neve még nem szerepelt újságokban. Álmatlan éjjelein nem egyszer ábrándozott arról, hogy : de jó is volna, ha a gondviselés egy sensatiös bűneset színhelyévé tenné Szőkefalvát s azt ő szépen kiderítené ! Hogyan versenyeznének akkor a lapok dicsőítésében ! Hogy olvasná a publikum (a mint hogy olvas ís ilyeneket gyakran): »csak a páratlan képzettségű jeles vizsgálóbíró Szökőfalvi ur akadályt nem ismerő fáradozásainak köszönheti a világ, hogy e rémes bűnesetről a fátyol leleplezte t e 11.« Bezzeg akkor csak ugy kínálgatnák táblai bírósággal, elnökséggel ; de ő nem is beszélne septemvirségen alul. Nos tehát, a sors most megemlékezett róla. ímhol a sensatiös bűneset. Most immár Szökőfalvi ur meglehetősen biztos hangon küldött a csendőrök után. Annak utána pedig a némára ijedt peres felekhez fordul vári, a plafondnak rövid ideig tartó fixirozása után kihirdette az ítéleteket : »Sat. sat. Sánta István plébános ur atyasága elismertetvén, köteles Férges János jegyző urnák havonként 2 frt tartásdíjjat fizetni.« Azután a másikat: »Szunyog Sára birtokháboritási keresetével clutasittatik, bíróságilag tudatván, hogy a peres fekvöség közös birtoklásban vala.<> A különben is rémült állapotban lévő felek kábultan bámultak a megzavarodott (de tán Igazságos) ítélet létrehozójára; megjegyzésekre azonban nem volt idejük, mert Szökőfalvi ur nyomban kituszkolta őket az ajtón, mondván: »megjegyzés nem tétetvén, az ítélet megerősödött; tessék haza menni, egyéb sürgős teendők lévén.« * * A csendőrök nem sokára megérkeztek. Velük s a községi hitesekkel Szökőfalvi ur kivonult a gyilkosság színhelyére, a nagy hídhoz. Szó a mi szó, de biz ott rémséges látvány tárult elibök. A hid alatt lévő pocsolyában fényes öltözetű katonatiszt hevert, mellén nagy véres sebbel. Nyakában aranygyapjas rend. (E rendet ismerte a járásbiró ur még a kétfejű sasok idejéből.) Ugy látszott még van benne élet, mert olykor-olykor melle lassan emelkedett s szempillái gyöngén megrándultak. A mint a járásbiró ur az áldozatra rápillantott, nyomban le ült egy kőre. Es nem azért, mintha elfáradt volna, hanem mert ugy kiszaladt minden erő lábarból, mintha csak elvágták volna. Szörnyű dolgokra volt elkészülve, de a mit látott, meghaladta képzeletét. i*.s biz ö nem volt valami bátor férfiú. Különben a rémület nemcsak rajta, hanem az összes jelenvoltakon erőtt vett (kivéve persze a haldokló vitézt), még a csendön") kön is, a kik bizony még nem voltak tűzben. Jó negyedóra telt el, míg a járásbiró ur vacogó fogait annyira szétnyitni birta, hogy az áldozat elszállítása iránt intézkedjék. Ezt annál könnyebben tehették, mert ez alatt az áldozat — ugv látszott — kiadta lelkét. Melle nem emelkedett s szemeit állandóan lehunyta. A mint a hullát a községházába szállítva, az ajtót rázárták, a járásbiró urnák is visszatért kurázsija. Nyomban futárt szalasztott a székvárosba, rövid értesítéssel kérve az ügyészséget, hogy boncoló orvosokkal szálljon ki. Azután sorban kikérdezte a községi baktereket, nem láttak e a faluban gyanús személyeket megfordulni. Nyomozását siker