A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 33. szám - A közkereseti és betéti társaságok tagjai elleni keresetek elévülési ideje

A JOG. 277 szolgát azért, mert állítólag a tinta megsűrűsödött a kalamárisban, egy huszárkáplár szájába sem illő szavakkal illette; türelmesen vártam végig, mig 3 díjnok által eléje terjesztett, legalább 50 drb iratot signált és csak akkor kértem meg újból az iratok kiadására, mikor a jóval utánam érkezett felekkel a tárgyalást 10 óra felé el akarta vala kezdeni; a nélkül, hogy rólam tudomása is látszott volna lenni. IUedel mes kérésemre azonban a biró ur visszautasító hanglejtéssel azt felelte, hogy : »várjon« s isméti kérésemre : »hallgasson, csak várjon« szavakat dobott hozzám. Midőn pedig elég vakmerő valék figyelmét felhívni arra, hogy már eleget vártam és tovább azért sem várhatok, mert a 11 órai vonattal el kell utaznom : a z iratok megtekinthetését kereken megtagadta! Erre eltávoztam, de csak azért, hogy két ismeretes tauut vegyek magam mellé, kik előtt még egyszer felkérjem a t. biró urat s illetve, hogy ismét elutasittatásom esetén bizonyítékaim legyenek; mert arra el voltam készülve, hogy a t. biró ur elleue jegyzőkönyvbe adni szándékolt panaszomat sem vette volna fel. Ezúttal azonban a t. biró ur — főleg egyik tanúm, losonci tekintélyes ügyvéd ösztökélésére — hajlott kérésemre és én 2V2 órai várakozás, kérés és lótás-futás után engedelmet nyertem arra, hogy sajác tulajdon irataimba betekinthessek. De a t. biró ur akaratoskodása által elértem azt is, hogy a vonatról lekéstem s kénytelen valék Losoncon esti 7 óráig tétlenül vesztegelni; szobát, ellátást fizetni s irodai munkát mulasztani! Remélem azonban, hogy a t. biró urnák mindezen sok júakaratjáért — a rend- és reformok nagy embere : Fabiny Teofil igazságügyminiszter ur ö excellentiája — érdeme szerint megjutalmazandja. J)}. Adám Besztercebánya. Irodalom. Útbaigazítás az iránt, hogyan kell magánvégrendeletet alkotni. Készíttetett a kir. igazságügyminiszterium felügyelete mellett. Kitűnő szakemberünk, az igazságügyi államtitkár ur tollából jelent meg egy kis füzetke a fenti czím alatt, mely a mily igénytelennek látszik, oly sok és fontos érdek kellő megóvását eredményezendi. Nálunk, hol gyakran a járási székhely kivételével másutt szakember nem létezik s a hirtelen végrendelkezni óhajtó nagy beteg többé oda cl nem mehet, ily esetekben a községi vagy körjegyzőhöz, vagy mert gyakran ez is távol esik, a tanítóhoz fordul a nép. Ezen urak közös hibája pedig az, hogy a törvényeket nem ismerik s igy czélszeríí felvilágosításul szolgálatid nekik ezeu világos modorban irt, könnyen érthető, példákkal ellátott jeles füzetke. Sőt pusztákon lakó s törvénytárral nem rendelkező intelligensebb egyének is jó hasznát vehetik neki, azért kívánatos lenne minél nagyobb elterjesztése. A magyar váltótörvény tankönyve, tekintettel az általános német váltórendszabályra. Kereskedelmi iskolák használatára és magántanulásra. Irta Dr. Hermán Sándor ügyvéd, a székesfehérvári kereskedelmi aka(démia tanára Székesfehérvárott. K 1 ö kn e r Ede kiadása. 1887. Ára 1 frt 50 kr. A munka commentárszcrüen tárgyalja a váltótörvényt, mert szerző azt iskolai használatra szánta különösen. Az egyes szakaszoknál a német váltótörvénytől való különbözőséget ennek eredeti német nyelven való közlése által tünteti ki és értelmezi a magyar és német nevesebb váltójogászok sürííen idézett véleményével, közben azonban saját nézetét mondja ki az általa felvetett kérdésekre, mi által önálló becset kölcsönöz müvének. Dicséretet érdemel szerző a jelesebb magyar és német váltójogászok fontosabb kérdésekben nyilvánított véleményeinek, ugy a kir. Curia elvi jelentőségű határozatainak ügyes összegyűjtése és kellő helyen való felemlítése miatt. A tankönyv folyékony nyelvezete, szabatos és rövid meghatározásai jó ajánló levelet adnak szerzőjének, már azért is, minthogy a kereskedelmi közép és felső iskolák hallgatói eddig hasonló czélszerü könyv használatának híjával voltak. Dr. —s—y. Vegyesek. A magyarországi kir.közjegyzők egyletének Budapest e 11, 1887. s z e p t. 10-é ntartandó közgyűlésére az egylet tagjaihoz szétküldött meghivók kiegészítésében szerencsém van közleni, miszerint e közgyűlésre — Budapestre s vissza — utazáshoz, ugy a magyarországi vasutak igazgatói értekezlete, mint a magyar kir. államvasutak igazgatósága, nemkülönben az első cs. k. sz. dunao-őzhajózási társulat igazgatósága, az általuk kiállítandó igazolványok ellenében igénybe vehető 3373% jegyérték kedvezményt engedélyeztek, mely menetkedvezményt a kik élvezni kívánják, felkéretnek ebbeli óhajtásukat az általuk beutazandó (m. kir. állami, vagy osztrák-magyar állami, vagy észak-keleti stb.) vasútvonalnak megjelölésével, alólirttal azonnal közölni, hogy az illető közlekedési vállalatoktól a névre szóló igazolási jegyek kiszereztethessenek s idejében cimükre küldethessenek. Ugyanily igazolási jegyek kiszereztetnek azok részére is, kik az egylet tagjaiul fölvételre jelentkeznek. Budapesten, 1887. aug. 12-én. A magyarországi kir. közjegyzők egylete központi bizottsága nevében: Tokaji Nagy Lajos, i. sz. elnök. Az irodavezető ügyvédek érdekében.* Többször felmerült már az a kérdés, vájjon az olyan ügyvéd, ki alaptőke hiányában egy már nevet szerzett ügyvéd irodájának vezetését vállalta el, birhat-e biiósági megbízásokat, illetve kinevezhető-e a ptrdts, avagy' a váltó eljárásban meghatározott esetekben ügygondnokká, a csődeljárás folyamára pedig tömeggondnokká ? Némely bíróság ilynemű megbízásokat ád, más megtagadja azt, a miért sok kezdő fiscalis érdekében vagy legalább megnyugtatására nem volna felesleges, ha legfőbb bíróságunk ezen kérdést irányadó határozatával ellátná; mert csekély véleményem szerint mindaz, ki ügyvédi oklevelet nyer és az illető ügyvédi kamara tagjai közé felvétetik, még ha körülményeinél fogva egy már nagyobb clicnturával ellátott ügyvédi irodának a vezetését vállalja is el, azért ugy a bíróságoktól mint magánfelektöl megbízásokat teljes joggal kaphat és el is fogadhat. Egy ügyvédi irodának okleveles irodavezetője ugy a. bírósággal, mint a magánfelekkel szemben ügyvéd, — ügyvéd a szó valódi értelmében. Hát miért vonja meg egy-egy bíróság megbízásait az ügyvédek épen azon részétől, a kik mostoha viszonyaiknál fogva arra kényszeritvék, hogy mig némi tőkét megtakarítanak, szellemi tőkéjük legnagyobb részit egy már amugyis virágzó irodának gyarapítására fordítják. Vannak, kik azt mondják, X. ügyvéd tömeggondnok nem lehet, mert Y-nak társa és Y mégis kap ilyen megbízatást; pedig ha X társ, akkor épen ugy egyenlő Y-al, mint Y X-el; ha igy áll, épen ezen felfogás szerint mérnek egyenlőknek egyenlőtlenül. Mások abban a téves hitben vannak, hogy Y lévén X-nek az irodavezetője, ő helyettesíti X-et a tárgyalásoknál, neve még az ügyvédi meghatalmazásokba is be van nyomatva, hogyan lehetne ő tömeggondnok? Hátha épen főnöke fogja a tömeg ellen a legtöbb csődbejelentést benyújtani? Ezen okoskodás egy kicsit mégis komikus ; hisz abból az ügyvédi meghatalmazásból Y-nak a nevét csak olyan könnyű kitörölni, mint volt a nyomdafestéknek a blanquetták kitöltésénél papírra tenni. A melyik ügyvédnek módjában áll 3—4 segéddel dolgozni, az bizonyosan nem fog fennakadni akkor, ha irodavezetője ugyanazon csődnek tömeggondnoka is, a mely csődtömeg ellenében neki bizonyos hitelezők érdekeit megvédenie kell Hogy ilynemű megbízatások irodavezető ügyvédeknek adhatók, azt a gyakorlati életben felmerült példákon túl semmiféle törvényes indok nem tiltja, az ügyvédnek irodavezetöjéveli viszonya tisztán magánviszony; az irodavezetőnek megbizatásokkali ellátása esetén legfeljebb főnökének anyagi érdeke szenvedhet csorbát, a minek megóvása pedig nem állhat a bíróságok feladatában, annál kevésbé, mert a mig a főnökök anyagi érdekeit oltalmazná, addig sokkal több csorbát ejt azon szegény irodavezető ügyvédekén, a kik kényszerűségből szolgálatukat mások érdekeinek emelésére ajánlották. A követség védelme alatt. A párisi polgári törvényszék előtt igen érdekes per döntetett el az osztrák-magyar követ javára. Charlemont, Párisban élő bécsi festő, megbízást nyert a bécsi Burgszinház díszítésére szolgáló több kép készítésére. A mint a képek közül három, az »Apolló a múzsák közte, »Szentivánéji álom« és »Iphigenia Aulisban« ábrázoló képek készen voltak, az osztrák-magyar követ azokat Párisban nyilvánosan kiállítani kívánta. A francia kormány készséggel bocsátá rendelkezésre a francia nemzeti kiállítási csarnok egy termét. A követ ennek folytán elrendeli Charlemont műterméből a képek átszállítását. Alig értesült erről Delamotte bankár, a festő egyik hitelezője, követelése fedezéséül azonnal foglalást vezettetett az állami épületben kiállított képekre. Az osztrák-magyar követség azonban felszólalt a foglalás ellen, hivatkozva arra, hogy a képek általa már az osztrák kormány nevében átvétettek és kiállíttattak, hogy ugy ellene, mint a tárgyak fölött, melyek birtokában vannak, a nemzetközi jog szerint bírósági actus nem eszközölhető, mert a * Ezen felszólalás jogosultságát teljesen elismervén az abban érintett és némely vidéki törvényszéknél dívó felfogást mi is helytelennek és igazságtalannak tartjuk, annak orvoslását reméljük A szert.