A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 32. szám - A bírósági végrehajtók eljárási díjai

A J O G. 127 által szállított D. K. 1992. sz. jelezett árú ládának az átázás miatt szenvedett sérülése az 1875. évi XXXVII. t.-c. 409. §-a értelmében a felfedezés után azonnal megállapittatott, s minthogy alperes állítása szerint a láda két gyékénynyel betakarva szállíttatott el Szatmárról és ezért külsőleg a sérülés észlelhető nem volt, de tekintettel arra, hogy a II. r. alperes fuvaros V. Sámuel a ládát felperes boltja előtt lerakta, azt G. Árpád és D. Antal bolti segédek előtte a boltba bevitték, felbontáskor az átázást azonnal észrevették, a fuvaros pedig felperest be sem várva, hogy a ládát átadja, azonnal eltávozott és vissza sem jött többé: kétségtelenül igazolva van azon körülmény, miszerint a sérülés a feladás és kiszolgáltatás ideje alatt volt esőzés vagy vizbedülés miatt történt és hogy ugyanezen feladott és utóbb átázott árúk lőnek a becsüsök által a közjegyző jelenlétében megszemlélve és becsülve; továbbá a közjegyzői ténybizonyitás szeriut alkalmazott tanuk és becsüsök a bíróság és felek előtt hittel megerősilették azon bizonyításukat, hogy az átázás által felperes az árúczikkekben 94 frt 85 kmyi kárt vallott; s miután a nyomban észlelt sérülés oly természetűnek tünt fel, hogy az átázott árúcikkeket, nehogy a nedvesség kártékony hatása alatt teljesen értéktelenné váljanak, a birói szemle megejtéséig raktárba tenni egyik félnek sem állhatott érdekében, a tétovázás nélkül legott június 21-én, szombaton, tehát a megérkezés napján felvett közjegyzői ténybizonyitás okmánya és annak alapján utóbb kihallgatott becsüsök hitelesített véleménye a ppts. 165., 186. és 190. §§. szerint teljes bizonyítékot képeznek a kárösszeg megállapítására nézve. S miután a fuvardíj ki volt fizetve, egyéb követelésének kielégítése végett pedig nemcsak nem jelentkezett, sőt az átadás előtt eltűnt, az átvétel megtagadása esetében neki kedvező joggal a 409. §. szerint nem élt, azon kifogása figyelembe vehető nem volt, hogy az árúkat nyilvánosan kellett volna eladni, mert ez iránt II. r. alperes kérelmet nem nyújtott be a bírósághoz, s hogy az átázás az árú-láda lerakása után a boltban történt volna, a tárgyalás során bizonyítani meg sem kísérletté. Végre alperesek egyetemleg voltak elmarasztalandók az 1875. évi XXXVII. t.-c. 385. §. értelmében különösen még azért is, mert szállitmárjyozó I. r. alperes fogadta fel luvarosnak II. r. alperest és a B. a. fuvarlevélben aláhúzott következő sorokban : »a szállítmány átadásának legjobb karban 3 nap alatt a fuvar vesztesége és a minden esetben okozandó károk megtérítése mellett, egy mindnyájáért és mindnyájan egyért felelőse k«, az együttes kötelezettség nyilván ki van fejezve, mely időhöz kötött •feltétel indokolja egyszersmind felperes azon jogszerű eljárását, miszerint az átázás által okozott sérülést és kárvallást a felfedezés után késedelem nélkül hiteles közeg bözbenjöttével állapította meg stb. A budapesti kir. itélő tábla: (1886. márc. 10. 803. sz. a.) Az első bíróság Ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik. stb. Indokok: Felperes azon kár megtérítését követeli, mely az I. r. alperes által szállítmányozott, II. r. alperes által fuvarozott ár után a fuvarozás közben előállott. A k. t. 399. §. szerint az árú megsérülése esetében a fuvarozó által azon kár térítendő meg, mely a megsérült árú eladási ára és azon rendes kereskedelmi érték közt létezik, melylyel a sérelem nélkül a kiszolgáltatás helyén és idejében birt volna. Miből következik, hogy az árú megsérülése esetében, mint a milyen a jelen eset is, a fuvarozó ellen az árú átvevője kárt csak azon esetben követelhet, ha a megsérült árúkat eladatja. De felperesnek perbeli előadásából kitűnik, hogy a kérdéses árúkat el nem adatta s nem azon különbözetet követeli, mely az árú eladási ára és annak rendes kereskedelmi értéke között mutatkozik, hanem keresetét azon összeg iránt indította, melyet a szakértők, mint kárt megállapítottak. Ezen összeg azonban a fent előadottak szerint kárkövetelés alapjául nem szolgálhat. Ezek szerint felperest II. r. alperes fuvarozó V. Sámuel irányában keresetével el kellett utasítani. Minthogy pedig a dolog természetéből következik, ^ hogy azon esetben, midőn a szállítmányozó a fuvarozás közben előállott kárért felelős, a szállítmányozó ellenében a k. t. 399. §-ban külön irt kár érvényesíthető, felperes pedig keresetét nem ilyen kár iránt indította, felperest 1. r. alperes, mint a fuvarozás közben beállott kárért felelős szállítmányozó ellen indított keresetével is el kellett utasítani, stb. A m. kir. Curia: (1887. június 30. 474/v. sz. a.) Tekintve, hogy a k. t. 399. §. első bekezdése szerint az árú megsérülése esetében is annak kereskedelmi értéke szakértők által megállapítható, tekintve, hogy ebből következik, miszerint ugyanazon törvényszakasz 2. bekezdésében foglalt azon kitételnek: »a megsérült árú eladási ára« nem tulajdonitható az az értelem, hogy a megsérült árúnak szükségkép eladatni kellett és annak ára befolyt légyen, hanem az eladási ár alatt az elérhető ár is értendő, mely szakértők becslése által megállapítható : a kir. itélő táblának Ítélete megváltoztattatik és az eljáró első biróság ítélete, az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. A perköltség, stb. Bűn-ügyekben. A liüuvádi eljárásban a perújítás paszta bejelentésének joghatálya nincs. A szolnoki kir. törvényszék: Ezen kir. ügyészi indítvány elfogadtatván, a S. Gyula által itt 2,094/1886. szám alatt beadott kérvény, mint a további eljárásra nem alkalmas, visszautasittatik ; mert a perújításnak csupán bejelentése, miként a folyamodó által történik, a nélkül, hogy a perújítás indokai is felsoroltatnának, vagy a netán létező bizonyítékokra hivatkozás történnék, birói intézkedés alapjául el nem fogadható még az esetben sem, ha mint a jelen esetben, az indokoknak később leendő előterjesztése helyeztetik kilátásba. A mi pedig a kérelemnek azon részét illeti, hogy a harmadbirósági Ítélet jogerőre emelkedése felfüggesztessék, ez már azon okból sem teljesíthető, mivel a jogerőre emelkedés az Ítéletnek kihirdetése által tényleg bekövetkezett. (1886. május 4-én, 2,451. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az eljáró kir. törvényszék fentjelölt végzését a kir. itélő tábla felhozott indokainál fogva helybenhagyja. (1886. december 13-án, 38,064. sz.) A ni. kir. Curia: A kir. itélő táblának a kir. törvényszék végzését helybenhagyó végzése hclybenhagyatik, mert felebbező azt, hogy perújitási kérést szándékozik az öt elmarasztalt jogérvényes Ítélet ellen érvényesíteni, bejelentette ugyan, de ily perújitási kérést annak indokolásául szolgáló ténykörülmények és bizonyítékok elősorolásával nem nyújtott be, ily bejelentésnek joghatálya nincsen, annak alapján további eljárás annyival kevésbé indítható meg, mert azon további kérésével is, hogy az előző bűnvádi iratok betekintés végett a szolnoki kir. törvényszékkel közöltessenek, már előbb jogérvényesen elutasittatott. (1887. május 4-én, 848. sz.) NyÜTános üzlet adóköteles tárgyainak be nem vallása magában véve jövedéki kihágást nem képez. A budapesti kir. itélő tábla : A kir. tábla az e.-b. ítéletét megváltoztatta s vádlottakat felmentette. Indokok: Az 1883 : XLIV. t.-c. 100. §. szerint az ott jelzett jövedéki kihágás csak abban az esetben állapitható me», ha adóköteles személyek vagy tárgyak szándékosan eltitkoltatnak a kincstár megkárosítása végett, vagy ugyan e célból valótlan bemondások tétetnek. A jelen vád tárgyát az képezi, hogv vádlottak az általuk űzött széna- és szalma-üzletről adóbevallást nem tettek s ez által a kincstárt megkárosították. Minthogy azonban a vádlottak által űzött széna- és szalmaüzlet nem képez oly üzletet, mely eltitkolható lenne, annál kevésbé jelen esetben, midőn vádlottak a széna-szalma bevásárlásokat rendes tartózkodásuk helyén nyilvánosan tették s arról a községi bizonyítvány szerint a községi elöljáróságnak is tudomása volt, de az ott egyáltalában köztudomású volt. Minthogy e szerint jelen esetben az adótárgy el nem titkoltathatott s az mint nyilvános üzlet az összeirásnál hivatalból figyelembe veendő lett volna. Minthogy továbbá ugyanazon törvény 15. §. az adóbevallásoknak a kitűzött batáridőben benyújtását ugyan elrendeli, azonban egyúttal azt is megszabja, hogy azok, kik bevallásaikat a kitűzött határidőben be nem adták, arra 8 napi határidő kitűzése mellett oly megjegyzéssel hivandók fel, hogy ezen újabb határidőnek me°nem tartása esetén adójuk hivatalból fog megállapittatni és ki nem mutattatott, hogy vádlottak erre különösen felhivattak. És minthogy a törvény határozott rendelkezése szerint, a bevallás elmulasztásának következménye csak az, hogy az adó hivatalból állapítandó meg és e szerint a bevallás elmulasztása magában véve jövedéki kihágást még meg nem állapit, ha csak azzal az adótárgy szándékos eltitkolása, vagy oly üzlet, va<nkereset nem forog fenn, mely az illető községben nyilvánosan