A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 32. szám - A bírósági végrehajtók eljárási díjai

268 A JOG. iránybani kérelem helytadása esetében a bíróságnak lejegyzési végzést kell első sorban hozni, mert különben a tkvi rdtts 55. §-a intézkedésénél fogva a tulajdonjog az árverési vevő vagy vevők javára bekebelezhető nem lenne az esetben, ha az árverés a több rszámból álló telekkönyvi jószágtestnek csak egy rszámból álló részletére nézve is vevők hiányában sikertelen maradna. Ha tehát a végrehajtási törvény értelmében a végrehajtató kezdeményezése folytán oly esetekben is hozandó lejegyzési végzés, mikor a végrehajtató annak kieszközlését csupán csak előnyösebb vételár nyerése szempontjából kérelmezi, miért ne legyen a lejegyzés kérelmezésére azon végrehajtató is jogosítva, ki a lejegyzés előzetes keresztülvitele nélkül végrehajtási zálogjogát önhibáján kivül érvényesíteni egyáltalában nem képes. Hivatkoztam a végrehajtási törvény 156. §-ából vont törvényhasonszerüségre s kiemeltem, hogy ha bizonyos esetekben kényszerítve van a végrehajtás alatt nem álló tulojdonostárs a végrehajtás tűrésére, nem látom helyes okát annak, hogy oly ingatlan is ne bocsáttassék egészben árverés alá, melynek bizonyos részéhez a végrehajtást szenvedett félen kivül másnak nem tulajdonjoga, de csak tulajdoni igénye van feljegyezve. Hivatkoztam végül a végrehajtási törvénycikk 146. §-ából vont analógiára is, a mennyiben jelen esetben végrehajtást szenvedettnek illetősége az egészhez viszonyított számszerű arányban meghatározva csakugyan nincs. Felfolyamodásom folytán a budapesti kir. itélö tábla a kir. járásbirósági elutasító végzést indokaiból egész terjedelmében jóváhagyta, melynek következtében ima most ott állok, hogy végrehajtási zálogjogom van ugyan oly ingatlanrészekre, melyeket semmiféle igény nem terhel, de melynek érvényt szerezni a fentebbiek folytán nem tudok. A hozott határozatok dacára is fentartom abbeli nézetemet, hogy a kérdéses árverés a végrehajtási törvény fentebb hivatkozott §-ainak egyikéből vont hasonszerűség alapján — az érdekelt felek meghallgatása után — okvetlenül elrendelendő, mert ellenesetben a vázolt tkvi állás folytán nemcsak hogy a végrehajtató nem juthat követeléséhez, de a végrehajtás alatt álló sem képes ingatlanát értékesíteni, nem lévén neki módjában a tkvi állapotot tisztázni. .\'. Sérelmek. * Közigazgatási igazságszolgáltatás. ** Behajtani valóm lévén egy bizonyos község pénztárából folyósított több száz forintra menő papi illetményt és benyújtván a keresetlevelet, az ezen községre nézve illetékes kir. járásbíróságnál el lettem utasítva azon okból, mert a községi pénztárból járó fizetések és illetmények érvényesítése a közigazgatási útra tartozik. Hogy vájjon mennyiben volt-e indokolva vagy sem a bíróságnak ezen intézkedése, nem akarom ezen alkalommal kutatni ; de a következőkben azt akarom kimutatni, hogy minek van az kitéve, a ki követeléseit közigazgatási uton érvényesíteni kénytelen. Benyújtottam tehát a keresetlevelet közigazgatási uton a főszolgabíró úrhoz, mint az első fokban eljáró hatósághoz, a kitől egy hosszabb és részletes tárgyalás után végre-valahára kieszközölnöm sikerült alperes községnek a követelt összeg megfizetésében való elmarasztalását. Ezen határozat az alperes község részéről beadott felfolyamodás folytán a megyei alispán ur, mint másodfokban eljáró hatóság részéről is jóvá lett hagyva. Erre azt hittem, hogy sikerülni fog a követelést behajtanom, miután az 187G. évi VI. t.-c. 59. §-a értelmében két egybehangzó határozat ellen további felebbezésnek helye nincs. De mit látni ! az általam beadott végrehajtási kérvény vissza lesz adva azon megjegyzéssel, hogy a hozott határozat nem hajtható végre azon okból, inert ellenfél község tovább élt jogorvoslattal a megye tekintetes közigazgatási bizottságához. Dacára annak, hogy az 1876. évi VI. t.-c. 59. §-ának intéz* Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. ** Ezen csaknem hihetlennek látszó esetet közöljük szomorú illustratiójául annak, milyen állapotban van a mi közigazgatási jogszolgáltatásunk. A szerkesztőség. kedése világos és határozott, hogy ha a tekintetes közigazgatási hatóságok azt figyelembe veimi nem akarják, jogorvoslattal célt elérni lehetetlen! így kelletett békében várnom addig, a mig valahára háro in év m u 1 v a a közigazgatási bizottság is kijelentette azt, a mit a törvény világosan kimond, t. i. hogy két egybehangzó ítélet elleu további felebbezésnek helye nincs és elutasította részéről is a benyújtott fel folyamodást. Most már csak el lett rendelve a kielégítési végrehajtás és azon helyzetbe jutottam volna, hogy négy (4) évi eljárás után kezemhez vegyem a megítélt összeget, melyet elmarasztalt község már le is tett volt a főszolgabíró kezéhez. De nagyot csalódtam, midőn feltevém, hogy egy per a közigazgatási uton nálunk 4 év alatt befejeződhetik ; mert midőn a főszolgabíró úrhoz mentem a pénz felvétele végett, kijelentette nekem, hogy a megyei alispán ur brevi manu megtiltotta a pénznek kiszolgáltatását azon egyszerű okból, mert alperes község kegyelmi kérést nyújtott volna be. Hogy lehetséges, miszerint egy tisztán polgári ügy kegyelmi uton döntessék el, semmiféleképen sem foghatom fel, különösen miután ezen ügy már minden folyamodást! hatóságot megjárt és azonkívül minden jogorvoslatnak határideje is lejárt volt. Mindazonáltal hallanom kellett, hogy ezen tavasz folyamában a m. kir. magas belügyminisztériumtól egy leirat érkezett le, melyben némely, a feleknek minden meghallgatása és közbejötte nélkül hivatalból adandó felvilágosítások követeltetnek, valamint az is, hogy az összes iratok a magas belügyminisztériumhoz terjesztessenek fel végleges eldöntés végett. Fel tudnám fogni, ha az ügy ugyanazon elsöfolyamodásu hatóságnál újból folyamatba tétetnék és ha új bizonyítékok bizonyos körülmények között és újabbi tárgyalás folyamán az első határozatnak részbeni vagy egészbeni megváltoztatását vonnák maguk után; de hogy egy már valamennyi folyamodásu hatóságok által véglegesen eldöntött s az 1876. évi Vl. t.-c. 59. §-ának értelmében már magában véve többé nem felebbezhető ügy több év után közvetlenül a legfelsőbb közigazgatási fórum illetékességi hatáskörébe vonassék és itten a feleknek meghallgatása nélkül hivatalból szerzett felvilágosítások alapján döntessék el, ezt jogi államban még a közigazgatási uton folyt perekben sem képzelhetni. Natry-Szeben, 1887. július havában. ,-, . . ~, J 1 Prcaa János, nagyszebeni ügyvéd Vegyesek. Villanyos világítás végrehajtás terhe alatt E napokban felette érdekes és ritka végrehajtás lett foganatosítva a pesti molnárok és sütők gőzmalma ellen. Nevezett malom ugyanis a hírneves Siemens <Sr Halske berlini villanyvilágitási céggel a villanyvilágításnak a malomba leendő berendezése végett alkudozásokba lépett, melyeket oly stádiumban, midim már ö kötelezve volt, meg akart szakítani. Siemens & H a 1 s k e, ezt nem engedvén, helybeli képviselője dr. S t i 1 1 c r Mór ügyvéd által a malom ellen megindította a pert a szerződés teljesítése illetve az iránt, hogy a malom végrehajtás terhe alatt tartozzék tűrni, miszerint a villanyos világítás a felek közt létrejött megállapodás feltételei szerint felperes által alperesi gőzmalomba bevezettessék. A biróság ezt itéletileg kimondta. Miután az Ítélet a Curia helybenhagyása folytán jogerejű lett és a gőzmalom még ekkor is vonakodott az Ítéletnek eleget tenni, a bpesti kir. törvényszék 24,370/887. szám alatt az 1881 : LX. t.-c. 222. $-a értelmében meghagyta végrehajtásilag a gőzmalomnak, hogy 6,500 frt pénzbüntetés terhe alatt 8 nap alatt az Ítéletnek eleget tegyen. A makacskodó gőzmalom ellen ennek folytán e napokban lett ezen végrehajtás foganatosítva a gőzmalom helyiségében, annak képviselője dr. Mezei Mór jelenlétében és ugyanekkor Siemens ec H a 1 s k e gépésze bíróilag a malomba bevezettetett a villa nyvilágitási munkálat megkezdése végett. A nem magyar nemzeti zászló, címer és jelvény használatával (1874. évi 26,559. és 1885. évi 62,693. sz. belügyminiszteri rendeletek) elkövetett kihágás elbírálása nem a kir. bíróságok, hanem a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. A maros-vásárhelyi kir. itélö tábla f. évi 2,124/886. sz. a. következő elvi jelentőségű határozatot hozott: