A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 32. szám - Az utóajánlat kérdéséhez

A JOG. 265 holott elposványosodás beálltával hosszú és keserves perlekedés, c közben pedig nagyrészt a hagyatéki vagyonnak elpocsékolása áll be. Javaslatom keresztülvitele az állami kincstárnak nemcsak új kiadást nem okozna, de megtakarítással is járna, a telekkönyvnek járásonkinti szétoszlása alig járhat nagyobb teherrel, a járásbíróságok és törvényszékek felmentése az örökösödési ügyekbeni eljárás terhétől képessé tenné azokat, hogy egyéb ügyeiket elláthassák és a felek és kincstár kimondhatlan kárára tespedni nc engedjék. Az utóajánlat kérdéséhez. (1881. évi LX. t.-c. 1»7. §.) Irta : Dr. GAAR VILMOS, Sopron. Előfordult már azon eset, hogy a végrehajtást szenvedett az utóajánlat folytán kitűzött árverés megtartása előtt kifizette a végrehajtató követelését s kérte a telekkönyvi hatóságnál az árverés beszüntetését. i\ soproni kir. törvényszék c kérelemnek helyt adván, az utóajánlatot tevő az ellen a budapesti kir. táblához felfolyamodott, mely 10,215/1884. sz. a. a következő végzést hozta : »A neheztelt elsöbirósági végzés helvbenhagyatik, mert az 1*81 : LX. t.-c. 170. §-a szerint a végrehajtást szenvedő a kielégítendő összeget és járulékait az árverés megkezdése előtt bármikor lefizetni jogosítva van, minélfogva tekintve, hogy a jelen végrehajtási ügyben a lédeci 21. sz. tjkvben A. 1. a. foglalt ingatlanokra 18V3. augusztus 25-én foganatosított árverés a közbetett utóajánlatok folytán 11,358-11,408/1883. sz. végzéssel hatályon kívül helyeztetett, ugy tekintve, hogy a végrehajtást szenvedők s illetve jogutódjuk Cs. J. a 640/1884. sz. beadványhoz A., B., C, D. és E. alatt csatolt nyugták szerint a végrehajtatok követeléseit a soproni takarékpénztár kivételével, mely az F. alatti nyilatkozat szerint a végrehajtástól elállott, 1884. évi jau. 14-én, megelőzőleg tehát az ugyan e hó 17-re rendelt új árverés megkezdése előtt kifizette, ezen árverés megszüntetése az elsőbiróság által helyesen lett elrendelve.« De előfordult már azon eset is, hogy a végrehajtató az utóajánlat folytán kitűzött árverésnek beszüntetését kérte azon okból, mert az ő érdekében elrendelt árverést annak megkezdése előtt be is szüntetheti s a telekkönyvi hatóság ezen kérelemnek helyt is adott. Ezen most emiitett ügy nem került a felsőbíróság elé. Eddig a tényállás. Most már azon kérdés merül fel, vájjon jogában áll-e a végrehajtatónak az utóajánlat folytán kitűzött árverést, akár azon okból, mert a végrehajtást szenvedő kielégítette, akár más okból, mert pl. fizetési halasztást engedett neki, stb. — beszüntetni ? A mint láttuk, a budapesti kir. tábla már egy izben igenlőleg válaszolt e kérdésre; azonban a kérdésnek ilyetén megoldása nem nyugszik törvényes alapon, sőt ellenkezésben áll az 1881. évi LX. t.-c. intézkedéseivel. Minden utóajánlat ugyanis jogérvényesen foganatosított árverést feltételez. (D r. I m 1 i n g Konrád. A végrehajtási törvény magyarázata. 340 1.) Mert ha az árverés, melynek folytán utóajánlat tétetett, előterjesztés vagy felfolyamodás következtében megsemmisíttetik, ugy az utóajánlat is joghatályát veszti. Ebből tehát önként következik, hogy az utóajánlat folytán megtartandó árverés nem lesz új, külön árverés, hanem csak folytatása az első, jogérvényesen megtartott árverésnek, mely az utóajánlat által ugyan hatálytalanítva lesz, de csak annyiban, a mennyiben az első árveiésen legtöbbet igérő nem lesz az árverés alá bocsátott ingatlannak vevője; egyébként azonban az utóajánlat feltételét mindenkor egy azt megelőzött és jogérvényesen foganatosított árverés képezi. Az 1881. évi LX. t.-c. 187. §-a ugyan minden megkülönböztetés nélkül azt szabja elő, hogy utóajánlat esetén »a telekkönyvi hatóság az előbbi árverést hatálytalannak nyilvánítva, újabb árverést rendek ; miből talán valaki azon következtetést vonhatná le, hogy az első árverés az utóajánlat folytán minden hatályos ságát elveszti. Ez azonban nem áll, mert a mint fentebb már begyőztem, az utóajánlat csak az első árverés folytatását képezi s az utóajánlat maga sem egyéb, mint az azt megelőző árverésen tett ígéreteket legalább egy tizedrészszel meghaladó újabb Ígéret, melynek azon speciális joghatálya van, hogy megtétele esetén az első árverés egy újabb határnapon folytatva lesz. Ha pedig a dolog igy áll, akkor a felvetett kérdés eldöntésénél figyelemmel kell lenni a végrh. törv. 171. §-ának ama rendelkezésére, mely szerint: »a végrehajtató ... az árverés felfüggesztését . . . kívánhatja, de csak addig, mig az árverelök valamelyike Ígéretet nem tett.« Mivel pedig az utóajánlatot megelőző árverésen már ígéret tétetett, mivel továbbá az utóajánlat maga is ezen tett Ígéret vagy Ígéretek folytán megtett újabb Ígéret, ennélfogva a végrehajtatónak nincs joga az árverést felfüggeszteni, valamint a végrehajtást szenvedett nem gyakorolhatja a végrh. törv. 170. §-ában megatlott ama jogot, hogy az árverés megkezdése előtt a végrehajtató követelésének kifizetése által az árverés beszüntetését Ilyennek tekintetik feltétlenül : egy kar vagy egy kéz vagy egy láb teljes elvesztése, nemkülönben elmebetegség, mely mellett kézimunka lehetséges. Ez esetben a társaság kártalanitáskép a megállapított biztosit ási összegnek felét tériti meg. Az 1. és 2. alatt említett tagok teljes megbénulása azok teljes elvesztésével egyjelentöségűuek vétetik. 3. A harmadfokú munkaképtelenséget, mely akkor forog fenn, ha az első és második fokozat alatt említett testi sérülések egyike sem következett ugyan be, azonban a baleset folytán a sérült testén mégis valamely jelentékeny gyógyithatlan, maradandó sérülés történt, a mely keresetképességét egész élete folyamára lényegesen csökkenti. Ilyennek föltétlenül tekintetik egy szem teljes elvesztése, avagy egy vagy több ujjnak teljes elvesztése. Csak teljesen megbénult és teljesen hasznavehetetlen ujjak vétetnek azok elvesztésével egyjelentőségünek. A társaság kártalanitáskép egyszer s mindenkorra a baleset súlyosságához képest a biztosított összegnek 10%-nyi minimális, 25°/0 maximalis összegét tériti meg ; azon megszorítással azonban, hogy bármennyi legyen is a biztosított összeg, a kártalanítás 2,000 o. é. forintnyi maximumot meg nem haladhat. Egy szemnek teljes elvesztése esetén a harmadfokú munkaképtelenség esetére megszabott legmagasabb kártérítési összeg adatik. És végre határozzuk meg a fizetendő biztosítási dijakat. Mérvadóul szintén a már többször említett társaság díiait veszszük. A nevezett intézetnél egy színész 1,000 frt halálesetre és munkaképtelenségre összesen 2 frt 40 krt (férfi), illetve 4 frt 05 krt (nő) fizet. E díjkülönbség a gyakorlat által teljesen igazolt, minthogy a nő ruházatánál fogva sokkal több veszélynek van kitéve, mint a férfi és a veszély pillanatában sokkal nehezebben tud menekülni, mint emez. Nekünk azonban ily nemi különbséget tennünk nem lehet, ha azt akarjuk, hogy a belépti-jegy váltása nehézségekbe ne ütközzék és azért mind a két nemre egy díjtételt kell megállapítanunk. E célból bátran föltehetjük, hogy aránylag háromszor annyi férfi jár a színházba, mint nő. Ez arányban a 2 frt 40 kr. és 4 frt 05 kros díjnak átlagosa 3 frt 04 kr. Minthogy azonban baleset ellen rendesen 60—70 évesnél idősebb személyeket már | nem igen szoktak biztosítani, de nekünk a kor tekintetében sem | szabad kivételt tennünk, e körülményt díjfölemeléssel kell kiegyenlítenünk, miért is a 3 frt 04 krnyi díjat 10 százaléknyi pótlékkal 3 frt 35 krra fölemeljük. Ez évi díjból esik egy napra a szokásos fölemeléssel a rövidebb időtartam miatt 3'35 = 365 0 00918 -, 50 százalék fölemeléssel = 0-015. De most még azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a közönség még fél annyi időt sem időz a színházban, mint a színész és azért a látogató kockázatáért is csak a féldíj, illetve 0'0075 felel meg. Ehez csatoljunk még a több munkával járó nagyobb költségek kiegyenlítése céljából 33y3 százalékot — a mi elég nagy pótlék — és akkor a tulajdonképeni díj épen 0-0l ezreléket fog kitenni, azaz minden biztosított 1,000 frt után 1 krnyi díj volna fizetendő. Az egyes helyekkel járó biztosított összeget és az ezért fize tendő biztosítási díjat a következő táblázat mutatja : helyár biztosított összeg biztosítási dij forint forint krajcár Földszint. Zsölle II —V. sor 1-80 9,000 9 VI IX. 1-50 7,500 v/t* » Körszék .... 1-20 6,000 6 » Zártszék I —III. sor 0-80 4,000 I » » többi » 0-50 2,500 AUÓ 0-40 2,000 2 * Magától értetődik, hogy a gyakorlatban a '/, krajcárokat ki kellene ! egészíteni. Söt az is valószínű, hogy a 'J kr. 10 krra, a 4 kr. 5 krra stb. | kerekíttetnék ki.