A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 30. szám - Az ügyvédi kar anyagi helyzetéről. Teremtsünk ügyvédi nyugdij-alapot

Hatodik évfolyam. 30. szám. Budapest, 1887. július 24. Szerkesztőség: V. sas - utca 14. szám. Kiadóhivatal: Y. sas-utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalasok a kiadóhivatalhoz intézendök. A JO G (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) IZ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják DP. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvedek. Felelős szerkesztő: Dr. STlLLKlt MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árai: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre fél negyed » 6 frt — S » — 1 » 50 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben posta utal ványnyal küldendők. TARTALOM: Az ügyvédi kar anyagi helyzetéről. írta: dr. F r i e d e r Adolf, szatmári ügyvéd. — Az elidegenítési és terhelési tilalom. Irta: Lányi Bertalan, kir. tszéki biró Rimaszombaton. — Perújítás és főeskii. írták : [. Csilléry Kálmán kir. tszéki biró Kecskeméten. II. Lepossa Dániel, m.-óvári kir. jrbiró. III. Serly Antal, budapesti aljrbiró. IV. A r d a i Balogh S. zilahi ügyvéd. V. dr. T ö r ö k János, Szolnok. — llázasságjogi szabályzat. Irta : dr. Sztehló Kornél, bpesti ügyvéd. — Ausztria és külföld. (Riróságon kiviili kiegyezés Belgiumban.) — Irodalom. (Maradványföldek s foglalások vitás jogi kérdéséhez Chinorán község úrbéri perében. Irta: Zsámbokréthy József, ügyvéd és országgy. képviselő.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A „Jog Törvénytára" f. évi folyamának t. elö= fizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik az 1887. évi törvé= nyek ll=ik ívét (161—176. lap.) Az ügyvédi kar anyagi helyzetéről. Irta: Dr. FRIEDER ADOLF, szatmári ügyvéd. F. lapokban többször találkoztunk ezen vitális kérdés fejtegetésével. Nemcsak ügyvédek, kik a majdnem elviselhetlen bajt közvetlenül érzik, foglalkoztak azzal, hanem kir. táblai biró is hozzászólott. De sajátságos, mindegyiknél a kifejtett jóakarat egyedül a »numerus clausus« körül mozgott. »Pro« és »contra« lettek nyomós érvek felhozva. Es be kell ismernünk, hogy épen annyira elvitázhatlanok az okok, melyek a »numerus clausus« ellen felhozattak, mint a mellette szóló célszerűségi! jóindulat. Hogy a baj az ügyvédi karnál ugy anyagilag, mint erkölcsileg fenforog, azt be kell ismernünk, mert nyilt titok. A megélhetés e téren nehéz és a verseny túlmegy a tisztesség demarcationalis vonalán, mi által az ügyvédi tekintély hanyatlani kezd; ugyanazért segíteni kell, csak az a kérdés: hogyan ? Mindenesetre a numerus clausus a legbiztosabb szer lenne; csakhogy ez jogokat sért és ilyen szerhez a jogásznak folyamodni nem szabad. Másrészt a numerus clausus következményeiben káros, mit nálamnál sokkal hivatottabb szakemberek kimondottak és teljesen igazuk van, midőn azt állítják, hogy az ügyvédség korlátozása szellemi visszaesést fogna előidézni. Tehát hogyan kell segíteni a bajon ? — ez a kérdés, mely megoldást igényel; mert azt már eddig tapasztaltuk, hogy a vizsgaszigoritás, a gyakorlat meghosszabbítása célhoz nem vezet. Nem kecsegtetem magam azzal, hogy nekem sikerülend a gordiusi csomót megoldani és a nehéz problémát, mely felett annyi sok eszes ember eredmény nélkül elmélkedett, megfejteni. De azt hiszem, ama nehézség áthidalásához szerény nézetem csekély támpontot nyújtani fog. Nekünk mindenekelőtt egy jelentékeny alapot kell teremteni. Es pedig nem s e g é 1 y - a 1 a p o t, mert ha ily címen az ügyvédnek anyagi előny nyujtatik, clvitázhatlanul aláássa tekintélyét, saját collegáinál tiszteletben vészit, mert ez vele jár az emberi természettel és ezen változtatni nem lehet. Ugyanazért nekünk egy erős nyugdíjalapot kell létesítenünk. Mihelyt az ügyvédi kar számbavehető nyugdíjalap felett rendelkezik, tekintélye is emelkedni fog. Mert hát mi emeli, mi teszi hatalmassá a clerust, vájjon nem azon nagy vagyon, mely rendelkezésére áll ? Hiszen azt minden elfogulatlan embernek be kell ismernie, hogy az ügyvédi karnál épen annyi, ha ugyan aránylag nem több szellemi tehetség uralkodik, mint a clerusnál. Tehát csak az a kérdés, hogyan létesíthető ügyvédi n yugdíj-alap. Szerintem nagyon könnyen. Az ügyvédi kamaráknál megválasztott tisztviselők díjtalanul végezzék kötelességüket és hogy a teher egyenlően megosztassék, minden évben felváltva viseljék. Ezt joggal követelheti az ügyvédi kar s a j á l tagjaitól; mert ha a köztörvényhatóságot, mint bizottsági tag, díjtalanul lehet szolgálni, ha a közigazgatási bizottsági tagok — különösen a megyékben — több napig utaznak a központba saját költségükön, még pedig minden hónap elején ismételten, ugy miért ne dolgozhatna az ügyvéd ingyen saját ügyeiben? — ezt én természetesnek találom és ha e 1fogadtatik, meg van teremtve a nyugdíj-alap. A kamarai tagok köteleztessenek évenként 20 frt díj fizetésére, a mennyiben statisztikai kimutatás szerint Magyarországon mintegy G,0U0 ügyvéd van, az évi bevétel 120,000 frtot tenne. Ezen évi bevétel pénzintézetekbe 5°/o-ra elhelyezve, 7,000 frtot kamatozna, sőt a pénzintézeteknél félévenként tőkésített kamattal tizenöt év alatt a töke megkétszeresedik. Ugy hogy tíz év alatt több mint egy millióhétszázezer forintnyi alap lenne. Tíz éven belül semmi körülmények közt nyugdíjra senki igényt nem tarthatna, ezen idő leforgása után a jelentkező egy meghatározandó nyugdíj összegben részesítendő. Nemkülönben az ujonan belépő kamarai tag csakis tiz év után és az évi tagsági díj pontos lefizetésének feltétele alatt igényelhetne nyugdíjat. Ily kezelés mellett, miután nem minden ügyvéd venné igénybe a nyugdíjat, az alap óriási összegre nőhetne; mi az ügyvédi kar anyagi helyzetén javítana és tekintélyét emelné. De a technikai keresztülvitel más uton is érvényesíthető. A díjak beszedését az állam eszközölné és az adóval együtt behajtaná. Az állam a befolyt tagsági díjakat, mint letétet kezelné és fizetné a kiutalt nyugdíjakat. Noha ekként a tőke csak 4°/o-ot jövedelmezne, mégis kettős célt érnénk. A kormány egy jelentékeny jövedelem felett rendelkeznék, másrészt lenne egy összekötő kapocs az állam és ügyvédi kar közt. Továbbá nem idegenkednék annyira ügyvédet bíróvá kinevezni.