A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 29. szám - Egy esküdtszéki tárgyalás alkalmából. 3. r.

A JOG. Egy esküdtszéki tárgyalás alkalmából. Irta : Ur. "ILLÉS KÁROLY, aradi ügyvéd. «^ _ (Harmadik, fcefejező közlemény.) * III, Az értekezésünk alapjául vett tériyálladék az előadottakon kivül még egy érdekes mozzanatot tüntet fel, mely azonban már az anyagi büntetőjog keretébe tartozik. A két vád közül ugyanis az egyikét, mint láttuk, a kérdéses önsegélyző egylet igazgatósága és felügyelő bizottsága terjesztették elő és igy az esküdtszéknek a tárgyalás befejezése s a vád feutartása esetén a felett kellett volna Ítélni, vájjon követtetett-e el rágalmazás vagy becsületsértés a panaszolkodó igazgatóság és felügyelő bizottság ellen, — mi pedig erre vonatkozólag elvi szempontból azon kérdést vethetjük fel, hogy lehet-e egyáltalában valamely személyösszesség ellen rágalmazást vagy becsületsértést elkövetni ? • A személyösszesség legtökéletesebb alakját a jogi személyek tüntetik fel — se szerint kérdésünk voltaképen az lcend, hogy passiv alanya lehet-e a jogi személy valamely rágalmazó vagy becsületsértő állításának s felléphet-e az a maga nevében vádló gyanánt? Ez a kérdés azonban már nem új a »Jog« tisztelt olvasói előtt, mert a múlt évi I,'!. számban alaposan kifejtette azt dr. Ullmann Pál. Értekezése abban kulminál, hogy jogi személy ellen nem lehet rágalmazást elkövetni s e szerint az, mint ilyen, nem is léphet lel rágalmazás miatt vádló gyanánt. Részünkről minden íentartás nélkül elfogadjuk ezen eredményt. Rágalmazást ugyanis a btk. 258, §-a értelmében az követ el, a ki valakiről olyan tényt állit, mely valódisága esetében az ellen, a kiről állíttatott, a büntető eljárás megindításának okát képezné, vagy azt a közmegvetésnek tenné ki, — se szerint a rágalmazás fogalmához két dolog feltétlenül szükséges: t. i. a) egy tény, mely kriminalitást foglal magában, vagy oly természetű, hogy elkövetőjét a közmegvetésnek teszi ki és b) egy személy, ki az ily tényt elkövetheti, s a kit azon esetre, ha azt valóban elkövette, bünperbe lehet fogni, vagy közmegvetéssel lehet illetni. Ámde a jogi személy, a mini) pl. egy részvénytársaság vagy szövetkezet, nem követhet el valamely tényt, azaz fizikai cselekményt, mert annak — Ü.llrhann szagai szerint — nincs szive, mely érez, nincsen feje, mely gondolkodik', nincsen teste, melylyel cselekvéseket véghez vihet. A jogi személyről tehát nem lehet pl. azt állítani, hogy az, mint iTy'éri lopott, sikkasztott, vagy csalt s ha mégis állíttatnék, ez ép oly képtelenség volna, mintha pl. egy városi törvényhatóságról azt mondanánk, hogy az valakit megölt. Igenis előfordulhat az, hogy a jogi személy ügyeinek vezetésében egyesek által visszaélések követtetnek el, de ezek miatt csak azokat terheli a felelősség, a kik a visszaélést elkövették, ellenben maga a részvénytársaság, vagy szövetkezet, mint ilyen, sem be nem zárható, sem a közmegvetésnek tárgya nem lehet. De ha e szerint képtelenség volna egy jogi személyről olyaq tényt állítani, a mely valódisága esetében az ellen a büntető eljárás megindításának okát képezné, vagy azt a közmegvetésnek tenné ki: ugy képtelenség volna azon állítás is, hogy a jogi személy passiv alanya lehet a rágalmazásnak. Dr. Ullmann cikkéből azonban megismertünk egy esetet, a melyben ez a jogi képtelenség mégis megtörtént. Egy részvénytársaság, mint ilyen, rágalmazás miatt vádat emelt egy lap. felelős szerkesztője ellen s az esküdtszék az utóbbit 7 szava zattal 5 ellen vétkesnek mondotta ki. Ez volt a tény, melyre ezúttal még csak azon megjegyzést teszszük, hogy a kérdésnek ily alakban voltaképen nem is kellett volna az esküdtszék elé kerülnie, mert itt egyelőre arról volt szó, hogy van-e a részvénytársaságnak, mint ilyennek, kereshetőségi joga, — ezen kérdés pedig ép ugy, mint pl. az illetékesség, ellen tett kifogás, előzetesen a sajtóbiróság előtt lett volna jegyzőkönyvileg letárgyalandó s csak miután a bíróság a kereshetőségi jogot megállapította, kerülhetett volna az ügy az esküdtszék elé (dr. Székács : »A magyar büntető eljárás kézikönyve*. 60. •;'.). A szakértő bíróság valószínűleg máskép oldotta volna meg a kérdést, mint az esküdtszék, mely rendeltetésénél, tagjai számánál és képzettségénél fogva különben is alig lehet hivatva oly subtilis jogi kérdés megoldására, a minőtől itt a vétkes vagy nem vétkes kimondása függővé tétetett. Egyébként az esküdtszék verdiktje ellen, miként ezt dr. Ullmann cikke végén jelezte, a sajtóügyi rendelet 91. §-ának d) pontjára alapított semmiségi panasz adatott be, mely felett a kir. Curiának kellett határoznia. Érdeklődéssel vártuk ezen határozatot, de ez mindeddig nem közöltetett ; * pedig kár volna azt véka alá rejteni, mert akár az általunk helyeselt elv értelmében, akár ellenkezőleg határozott a kir. Curia, a jogászközönséget mindenkép érdekli az, hogy legfőbb bíróságunk minő állást foglalt el a felvetett kérdésben. Az eddig előadottak magára a jogi személyre, tehát pl. a váddal fellépő részvénytársaságra vagy szövetkezetre vonatkoznak, — a fénforgó esetben azonban egy önsegélyző egylet igazgatósága és felügyelő bizottsága a maguk nevében emeltek vádat s ezen körülmény egy új szempontot hoz be a kérdés vizsgálatába. Az igazgatóság és felügyelő bizottság ugyanis magában véve, habár szintén több személy összeségét jelentik, nem tartoznak a jogi személyek közé, hanem csak egy-egy szervét képezik az ily személyiségeknek, oly módon, mint pl. a fizikai személynél a fő, a kezek és a lábak s valamint a fej még nem maga az ember, ugy az igazgatóság még nem maga az egyesület. Az igazgatóság tehát mindenkor csak az általa képviselt jogi személy nevében, mint annak közege, járhat el, ellenben önmagában nem egyéb az mint puszta fogalom, melynek a jogi életben önálló létjogosultsága nincs. E szerint az ily személyösszesség, melyet ismét az igazgétó vagy aligazgató képvisel, csakis oly teendőket végezhet, a melyeket az intézet vagy egylet nevében kell és lehet teljesítenie, de a maga nevében, mint igazgatóság, sem panaszos, sem panaszlott gyanánt, sem semmiféle minőségben fel nem léphet. Ha tehát bizonyos az, hogy rágalmazás vagy becsületsértés miatt maga a jogi személy sem emelhet vádat, mert jogilag lehetetlen, hogy az becsületében, melylyel nem bir, megsértessék : ugy még sokkal bizonyosabb az, hogy annak egyik szerve, az igazgatóság vagy felügyelő bizottság, szintén nem léphetnek fel vádlók gyanánt. Kézen fekszik azonban a kérdés, hogy e szerint szabadon és büntetlenül lehet-e bemocskolni és jó hirében megsérteni pl. valamely társaság vagy egylet igazgatóságát? Hiszen végre is egyes emberekből áll az, kiknek egyéni becsületük van s a meggyalázás, mely az általuk alkotott igazgatóságot éri, közvetve reájuk is kiterjed, s mint azon igazgatóság tagjait, őket is bemocskolja. Nagy igazságtalanság volna tehát az, ha egy helyesnek látszó jogi theoria miatt az ily támadások és sértések büntetlenül hagyatnának, sőt ez esetben szabadalom nyújtatnék arra, hogy az igazgatóság elnevezése alatt ismert nevü egyének, kikről tudva van, hogy annak tagjai, büntetlenül meghurcoltassanak. A dolog azonban nem igy áll, mert az általunk vitatott elvből ezen következtetés le nem vonható. Mi csak azt állítjuk, hogy az igazgatóság, mint ilyen, becsületében meg nem sérthető, mert becsülete csak a fizikai személynek, az egyes embernek van, — de nem állítottuk azt, hogy az igazgatóság egyes vagy akár összes tagjai is, mint ilyenek becsületükben raegsérthetők ne volnának. Mihelyt valaki oly tényeket imputál valamely egylet igazgatóságának, melyek az igazgatóság egyes tagjainak vagy valamennyi tagjának visszaéléseire vonatkoznak : ez által az illető tagok mindenkor sérelmet szenvednek és semmi sem áll útjában annak, hogy a miatt egyenkint vagy együttesen vádat emeljenek. HÍ ezt saját személyükben kell megtenniük s helyettük az igazgatóság, mint ilyen, az előadott okoknál fogva, akkor sem lépElsö közlemények a »Jog« 26. és 28. számában. * A szóban forgó curiai határozat közölve volt lapunk mult évi folyamának 50. számához csatolt ojogesetek Tára« mellékletén »Sajtóügyekben« felirattal, de — mint látszik — az kikerülte t. cikkíró ur figyelmét. Minthogy az illető határozat talán többeket is érdekel, újból közöljük azt itt egész terjedelmében : A m. kir. Curia: (18S6. nov. 4. 8,191. sz. a.) A budapesti kii. tszék, mint esküdtszéki sajtóbiróság előtt az illoki járási részvénytakarékpénztár által sajtó utján elkövetett rágalmazás miatt vádolt (és elitélt) dr. 1' . . . István elleni sajtóvétség ügyében) : Tekintve, hogy a btk. 257. §-ának azon kifejezése : »a ki valakiről*, csakis személyre vonatkozhatik s minthogy u törvény a physicai és juristicai személy között különbséget nem tesz, ebből önként következik hogy a rágalmazás testületek ellen is elkövethető, mert a jogi személy ellen elkövetett rágalmazás tidajdonképen azon physicai személyeket sérti, a kikből a juristicai személy képeztetik, de hogy a rágalmazás testületek ellen is elkövethető, a btk. "1V> >., 270. és 271. §-ának a hatóságok és bíróságok és bíróságok ellen elkövetett rágalmazás megbüntetése iránti intézkedésebői kétségtelenül kitűnik és igy a vádlott semmiségi panaszában felhozott azon köiülmény, hogy testületek ellen a rágalmazás elkövethető nem lenne és ebből folyólag a törvény helytelenül alkalmaztatott volna, alap nélkülinek találtatott; de egyébként is a semmiségi panasz ezen pontja a magánvádlóként fellépett társulat kereshetőségi jogára vonatkozván, mint ilyen, az esküdtszéki határozat meghozatala után semmiségi okul nem érvényesíthető; mindezeknél fogva .i semmiségi panaszt, mint alaptalant, elvetni kellett. A szerkesztőség.