A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 28. szám - Egy esküdtszéki tárgyalás alkalmából. 2. r.

A JOG. 233 elve és pedig annak ugy közgazdasági, mint erkölcsi hatásaira nézve gyakorlatilag is érvényesülhessen. A romai birodalom megdőlése után Nyugat-Európapau ismét a családi és a törzsszerkezet vált a jogfejlődés kiíndulási pontjává s ez határozta meg az egyik elvi főirányt, a mely a tulajdon intézményének további alakulására döntő befolyás^ gyakorolt. A másik, az előbbenivel párhuzamosan haladó elvi irányt e tekintetben a középkorban vezérszerepre hivatva volt germán népfajnak az egyéni szabadság iránti különös logékouysága adta meg, a mely a germánok harcias szellemének és a népvándorlás korszakát betöltő szakadatlan létérti küzdelmeknek megfelelően, a személyi jogok érvényre emelését, az egyéni cselekvés szabadságának kivívását, majd pedig az egyéni uralom megalapítását célzó törekvésben jutott kifejezésre."> A családi együvétartozás és az egyéni szabadság szempontjainak összhaugzásba hozatala képezi tehát a tulajdonjog középkori szabályozásának lő jellem vonását. A tulajdon eredeti alakja a germánoknál is a közösség. A közbirtok az egész törzs vagy nemzetség közös használatára szolgál; az egyes családok birtoka eleintén csak a házhelyre, később a megművelés alá tartozó területből sorshúzás vagy községi kijelölés utján kiosztott területre terjed ki. Azonban az egyéni szabadság és személyi arravalóság elismerése már a törzsköveteléseken belül nyilvánul. A közös birtok használatábani, majd a közös tulajdon felosztásánáli részesülés arányára nézve az egyes munkásságának mérve fogadtatik el döntő szempont gyanánt17 s ugyancsak az egyéniség figyelembe vételéről tanúskodik azon felfogás is, mely szerint a fekvő birtok felett gyakorolt s a fenálló társadalmi rend által biztosított hatalom, az u. n. Gewere, a személyes fegyverképességből (Wehrfáhigkéit) származónak tekintetett. Másrészt azonban nem téveszthetjük szem elől, hogy ezen, az egyéni szabadság elvének felszínre jutását tanúsító jelenségek mellett a birtokviszonyok szabályozásában túluyomóak voltak azon mozzanatok, a melyek a tulajdonnak és a tulajdonra vonatkozólag az egyesek által gyakorolt jogosítványoknak a közös származás kapcsa' és a magánvagyon eredete által indikált megkötöttségét eredményezték. A közös birtok tulajdoni joga az egész nemzetséget illetvén (Gesammt-Gewere) ezen közösség jogi hatása a közösség felosztása folytán alakult külön tulajdonra (SonderGewere) is kiterjesztetett, oly értelemben, hogy a külön jog megszűntével a közösségnek időközben lappangó joga újból feléledt. Ennek folyományát képezte a Gewere elidegenithetlensége, később pedig (midőn az elidegenítés a sürgős szükség esetében s azon előfeltétel mellett, hogy a család a megszorult családtagon segíteni neio tudott, vagy nem akart s hogy a nemzetiségi elővásárlási jog az arra jogosultak által igénybe nem vétetett, kivételesen meg volt engedve) a birtokváltozás nehezítése a megszabottjogügyleti alakszerűségek által (Gewere, vestitura,investitura.y Látni való tehát, hogy a szabad vagy alodialis tulajdon is számos megszorításnak volt alávetve, megfelelően azon viszony magánés közjogi természetének, a mely az egyén és a családi, nemzetségi, illetve községi egyesületek (Markgenossenschaft) között lenálló kölcsönös vonatkozásokat meghatározta. Annál természetesebb, hogy a szabad rendelkezést gátló korlátozásoknak még sokkal nagyobb mértékben kellett azon fekvöségekre nézve feuforognia, melyek a megosztott tulajdon különféle alakjaiban birattak. Ilyenek voltak: az újonan alakult keresztény-germán államokban a királyok s egyes hatalmas főurak által hadi szolgálatok s egyéb személyi teljesítések fejében használatul átengedett beneficialis földek; a személyére és vagyonára nézve védelmet kereső tulajdonosok által, önkénytes felajánlás (commendatio) utján s a haszonélvezeti jog fentartása mellett egyes hatalmasok oltalma alá helyezett földbirtokok és, a hűbéri tulajdon tárgya i. A hűbériség alapeszméje: egyrészről az egyéni alárendeltség, másrészről az egyéni uralom, a személyes hűség és a személyes oltalom és az ennek alapján a lazuló törzskötelék belü Az egyéni önállás iránti törekvésnek már a türzsélet és a törzsszerkezet korábani fenforgását bizonyítja a »lex salica* 63-ik cime, inely a családtól való elszakadás módját tárgyalja. (De eo, qui se de parentilla tollere vult.) L.Hajnik Imre: Egyetemes európai jogtörténet, I. 30. 1.) 17 Az egyéni birtok és tulajdon keletkezésének alapja az egyeseknek munkássága, illetőleg a munka volt. W e n z e 1 G. Egyetemes európai jogtörténet, li. lap. L. i' o a hivatkozást Tacitus Germániájának 2 i. fejezetére : »Agri pro numero cultorum ab universis per vices occupantur ; quae mos inter se juxta dignitationem partiuDtur.< folyása alól mindinkább mentesült egyén szabad elhatározásából keletkezett szolgálati és védelmi egyesületnek materialis alapja: a hűbéri birtok. A feudális viszony ilyetén kölcsönös sége képezi a döntő szempontot a hűbéri birtokviszonyok szabályozásánál. A hűbér eredeti rendeltetését kizárólag hadi szolgálatok biztosítása képezvén, a hűbéri birtok birhatási jogával csak a fegyverképes egyén volt felruházva, miből folyólag a hűbéri birtokra vonatkozó haszonvételi jogot (dominium utile), mely a hűbérest megillető jogkör anyagi tartalmát — úgyszólván — kimerítette, a hűbérúr beleegyezése nélkül elidegeníteni nem lehetett. A hűbéri birtoknak öröklés utjáni átszállása sem volt feltétlenül megengedve ; utóbb pedig az öröklési jognak kiterjesztésével, az öröklésre hivatott nőre vagy kiskorúra, a kik a fegyveres szolgálatot személyesen nem teljesíthették, e tekintetben a helyetj tesités, avagy megváltás kötelezettsége hárult. Midőn pedig az államhatalom erősbülése s az állandó hadsereg felállítása a hűbér | urnák teljesítendő hadi szolgálatok jelentőségét és értékét csökkeu! tette, majd végképen elenyésztette s ez által a hűbérúr és a hűbéres közti viszonyt is meglazította; a hűbéri birtok elidegeuithetésének és átörökösithetésének joga is szabadabbá vált s a hűbérúr főtulajdonosi minősége gyakorlatilag már csak abban ' nyilvánult, hogy az élők közti átruházás a hűbérúrnak járó bizonyos illeték lefizetésétől volt feltételezve és hogy a hűbéri főtulajdonos , jogosítva volt a részére fentartott elővételi joguál fogva az átI ruházandó birtokot magához váltani. A hűbérúr jogainak szűkebb körre szorulásával kevesbedtek | természetesen azon kötelezettségek is, melyek a hűbéri rendszer I virágzása korában a hűbéri kötelékben lévő egyéneknek nemcsak J személyes védelmét, hanem egyéb magánjogi és politikai érdekeik megóvását és oltalmát involválták s melyek a hűbéri viszony | alapján kifejlődött patrimonialis törvényhatóság által azoknak mintegy különálló politikai testületté való tömörülését eredi ményezték. Az állami egység felé való törekvés fokozatos megI valósulása, valamint az általános jogvédelem kötelezettségének az állam hatalmi sphaerájába történt belevonása szükségképen hozzájárult a hűbéri kötelékből eredő jogok és kötelezettségek megszüntetéséhez s ezzel kapcsolatban a hűbéri viszony felbomlásához. És jóllehet félreismerhetlen a haladás, a mely részint a virágzásnak indult városi élet körében kifejlesztett vagyonlörgalom fontosságának felismerése, részint pedig a római jognak hatalmas befolyása folytán1" a feudális birtoknak az alodialis birtokhoz való fokonkénti közeledését eszközölte ; sőt az ezen utóbbira nézve fenálló intézményeket is a magántulajdon szabadságának elvéhez képest lassanként átidomította ; mégis kétségtelen, hogy a tulajtionnak a feudalismus kötelékeiből való végleges kibontakozását csakis azon gyökeres társadalmi átalakulás tette lehetővé, a mely a XVIII. század bölcsészeti szellemének és az l78ü-ik évi francia forradalom által felszínre hozott s a társadalmi szabadság megalapítására nézve döntő jelentőséggel biró eszméknek képezi kifolyását. Ezen szabadabb szellem tükröződik vissza a magánjog legújabbkori fejlődési processusában; bár azon gyakorlati eredmények, melyeket a tulajdonra vonatkozólag az egyes államok positiv joga feltüntet, nem mindenütt egyenlők. A különbség nagy részben onnan ered, hogy néhol a codificatio rendszere, másutt pedig a nemzeti intézmények fokozatos tökélvesbitése, vagyis a történeti (intézvényes) rendszer képezte a jogfejlődés eszközét. X Egy esküdtszéki tárgyalás alkalmából. Irta: Dr. ILLÉS KÁROLY, aradi ügyvéd. (Második közlemény.) * II. I'.rtekezésünk súlypontja az előadottak folytán azon kérdésre esik, hogy mit tegyen a bíróság oly esetben, midőn a magánvádló ügyvéde tárgyalás közben leteszi a képviseletet. Az aradi kir. törvényszék megszüntette a további eljárást, tehát érdemleges határozatot hozott, s e szerint az ügyvédi képviselet 18 Das röinische Recht hatte den grosseu Nutzen, die Idee eiues wahren Staates wieder zu erwecken, und durch seine edleren Theile und die dauiit verbundene classische Literatur selbst wieder die Grundsa'ze uud die Achtung freien Eigenthums und natürlicher staatsbürgerlicher Freiheit und Gleichheit zu verbreiten \V e 1 k e r i. m. 450. * Első közlemény a »Jog« 26. számában.