A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 1. szám - Az örökösödési osztály a közjegyző előtt. Az 1874: XXXV. törvénycikk 128. §-áról.

A J OG. tására s a per befejezésének szükségtelen akadályozása céljából mégis felebbezés használtatnék: az 1871. évi LIX. t.-c. 49. S-a szerint azon fél, ki további felebbezéssel élt, mint konok perlekedő, a per körülményeihez és konoksága mérvéhez képest, a harmadbiróság által megállapítandó s 500 frtig terjedhető pénzbirsággal büntetendő. A 60 §. intézkedésénél fogva pedig, ha a birói végzések ellen beadott felfolyamodás merőben alaptalan, már a másodbiróság által is megállapítható s szintén 500 frtig terjedhető pénzbírsággal büntetendő a felfolyainodó. Tapasztalt dolog azonban, hogy a törvényuek ezen félre nem magyarázható intézkedéseit, felsőbb bíróságaink épen nem veszik figyelembe; holott a felebbviteli ügyeknél első sorban az volna megbírálandó, vájjon van-e jogalapja a felebbvitelnek s nem ütközik-e az akár egészben, akár részben a törvény intézkedésébe ? Hanem a felebbezés vagy felfolyamodás egyszerűen elvettetik, vagy elfogadva, az alsóbb bíróság intézkedése helybenhagyatik; de az alaptalan felfolyamodó megtorlására mi intézkedés sem tétetik s így az markába nevet, hogy néhány forintos bélvegü s üres felfolyamodásával az ügyet egyelőre hat hónapig elodázhatta; mert legalább is hat hónap kell ahoz, mig a felsőbb bíróságtól az ügyek az alsóbb bírósághoz elintézve visszakerülnek, s igy felperes várhat a kielégítésre mindaddig, mig alperes a felfolyamodásokba bele nem un; pedig igen sok eset van reá, hogy csak csekélynek s jelentéktelennek látszó peres ügyek életkérdést rejtenek magukban. Tehát a törvény megfelelő alkalmazásának hiányánál s intézkedésének figyelmen kivül hagyásánál fogva, épen felsőbb bíróságaink szolgáltatják az alkalmat arra, hogy a felebbvitelek, minden komoly megfontolás nélkül, a végtelenségig használtatnak az ügyek gyors befejezésének rovására s arra, hogy az ellenfél minél későbben nyer, igazságos és reá nézve tán létkérdéssé vált ügyében végkielégítést s következéskép arra is, hogy erre nézve a törvény rendelkezése sokak előtt tiszteletben nem tartatik ; holott azt ellenőrizni felsőbb bíróságaink volnának hivatva leginkább. Méltóztassék csak a konok perlekedőt vagy fel folyamodót a törvény alapján megbüntetni, majd megritkul azok száma, kik ilykép a törvényt s ebből folyólag a bíróságok intézkedéseit nem respectálják s ez sokkal jobb és üdvösebb lesz a különben is lassú igazságszolgáltatásunk keretében, mint az, hogy a roszakarata kötelezettnek vagy adósnak, az igazság rovására s az ellenfél kiszámithatlan kárára, évek hosszú során át, minden kigondolható kibúvókkal alkalom nyujtatik arra, hogy kötelezettségének csak akkor tegyen eleget, mikor neki tetszik. Több eset közül csak egyet említünk fel: A. felperesnek, B. alperes elleni sommás perében, alperes védekezésével szemben, felperes javára, már több mint tiz év óta fenálló tőke és járulékai iránti követelése megítéltetvén, a jogerőre emelkedett ítélet alapján alperesnek különböző bíróságok illetékessége alá tartozó ingóságaira és egyúttal ingatlanaira is kielégítési végrehajtás kérelmeztetett, mi el is rendeltetett s az ingatlanokra a végrehajtási zálogjog szintén jogerejüleg bekebeleztetett; a végrehajtás foganatosítása a csekély ingóságra nem szorgalmaztatott s alperesnek csupán ingatlanaira kéretett árverés, mi szintén elrendeltetvén, az ellen alperes az 1881. évi LX. t.-c. 165. §-ában adott jogánál fogva felfolyamodott, indokul hozván fel: 1- ör, hogy ö fizetni akar ugyan, de a végrehajtás oly gyorsan vitetett keresztül ellene, hogy a miatt nem volt ideje a fizetésre; 2- or, hogy az ingatlanokra csak akkor rendelhető el az árverés, ha a már lefoglalt ingóságok vételárából a követelés kielégítést nem nyer ; 3- or, hogy az árverés alá vont egyik ingatlana időközben eladatván, annak még le nem fizetett vételára is a vevőnél lefoglaltatott; 4- er, hogy az ingatlanok kimutatott becsértéke nem felel meg az 1881. évi LX. t.-c. 148. §-ának és végre 5- ör, hogy a hivatkozott törvény 166. §. alapján csatlakozódnak kimondott korábbi végrehajtató követelését, a kezeinél levő nyugta szerint már kifizetvén, annak csatlakozását nem lehetett volna elrendelni. Holott az 1-ső oknál alperes önmagával jön ellentétbe; mert a több, mint tiz év óta fenálló tartozására az időt nem sokalja, de hogy a peres és végrehajtási eljárás három év elteltével az árverés stádiumába jutott, azt gyors intézkedésnek tartja ához, hogy a miatt nem volt képes fizetni; a 2-ik ok az 1881. évi Í.X. t.-c. 13., 14., 45. és 46. íjaival homlokegyenest ellenkezik; a 3-ik ok kissé merész állítás akkor, mikor ingóságra végrehajtás egyáltalán nem is foganatosittatik; a 4 ik ok pedig önkényt elesik; mert ha a becsérték nem a végrehajtási törvény 145. §. szerint mutattatik ki, az a 148. §-hoz képest meg sem állapitható s a bíróság az árverést el sem rendeli, de el sem rendelheti; az 5-ik oknál a korábbi végrehajtatónak kimondott csatlaj kozása, mint hasonlókép törvényben gyökeredző intézkedés, a I felfolyamodásra indokul semmiesetre sem szolgálhat; különösen í pedig akkor nem, mikor a nyilvánkönyvi állás szerint a követelés törölve nincs s igy az törvény szerint még mindig fenállónak tekintetik. Már most az, ki a világos igazság rovására a törvény intéz kedéseit könnyelmű módon semmibe sem veszi s roszakaratu cselekményeivel azt kijátszani törekszik: számithat-e az épen ő általa nem respectált törvénynek oltalmára ? A kir. tábla új elnöksége. Rég nem villanyozta fel oly örvendetes módon a jogászI világot birói kinevezés, mint az, mely Vajkay Károlyt a tábla | elnökévé és Sárkány Józsefet a tábla alelnökévé tette. Vajkay puritán jeliemével a legszebb birói tradíciók légkörében töltött múlttal, eszmedús fővel és kora dacára megtörheti len munkaerővel és kedvvel és környezve az egész táb!a birói I karának nemcsak osztatlan tisztelete, de szeretete által is, nemj csak teljes ismeretével igazságszolgáltatásunk bajainak, de azok | orvoslásának is, igy lép ő azon felelősségterhes elnöki helyre, melyre önérdeme emelte. Jobb munkatársat alelnökül az új táblai elnök Sárkány | Józsefnél egyhamar csakugyan nem találhatott. Kiváló szervezi") j tehetség, érzelem és értelem az igazságszolgáltatás nagy és kis • problémái iránt, e mellett a legbensőbb barátság és tisztelet öregebb, uagytapasztalatú elnök- és birótársához — igy fog Sárkány meg értve Vajkayt és egyet értve vele osztozkodni azon nagy ! munkában, mely rájuk vár, de azon — c 1 i s m e r é s b e n is, ha munkájukkal azt kiérdemelni is tudják. Mi a magunk részéről szívből üdvözöljük a tábla új elnökségét és reményteljesen nézünk működése elé! I. A régi elnök búcsúja. Mihajlovics Miklós volt kir. Ítélőtáblai elnök urnák. I nyugalomba vonulása alkalmából, a kir. Ítélőtábla tagjai a mult hó 28-án tartott teljes ülésen oly impozáns ovációt rendeztek, mely egyrészt teljesen megfelelt a köztiszteletben álló volt elnök hosszú közszolgálati pályán szerzett bokros érdemeinek, másrészt pedig fényes tanúságot tett azon rokonszenvről, melylyel az ünnepelt a kir. tábla minden tagját magához fűzni képes volt. A teljes ülést, melyen a kir. tábla tanácselnökei és birái teljes számben jelentek meg, Vajkay Károly újonnan kinevezett kir. táblai elnök megnyitván, felhívására dr. Wenczel Tivadar teljesülési előadó felolvasta a Mihajlovics Miklós nyugdíjaztatására vonatkozó miniszteri leiratot. V ajkay elnök ezután kijelenté, hogy a nyugalmazott elnök } személyesen óhajtván búcsút venni a kir. tábla tagjaitól, megjelent a táblán. A nyugalmazott elnök erre Sárkány József alelnök és Horváth Döme tanácselnök felkérése folytán a terembe lépve, j szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel fogadtatott és Vajkay elnök : kértére elfoglalván az elnöki széket, a következő beszéddel vett búcsút a kir. tábla tagjaitól : »Tisztelt kartársak! Ezelőtt két évvel nem csekély aggodaI lommal foglaltam el ezen széket. Ez aggodalom hivataloskodásom j alatt nem oszlott el, sőt nőttön-nőtt, mert — nem tekintve elöhaladott koromat — nem nézhettem közönyösen a napról-napra növekedő ügyhalmazt, nem nézhettem közönyösen annak következményét : a birák túlterheltetését. Szemem előtt lebegett jog] szolgáltatásunknak nem igen virágzó állapota és saját gyarló ságomnál fogva nem voltam képes azon segíteni. Ha tehát most, félszázados hivatali pályámról lelépve, a í magánéletbe vonulok vissza, okom volna örvendeni a felett, hogy nyugalom vár reám. De érzékenyen, felette érzékenyen hat reám az elválás azon birói kartól, melynek tagjai irántam oly bizalmat és ragaszkodást tanúsítottak, melyet én feledni soha nem tudok.