A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 25. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. 2. r.

208 A J OG. dését fenyegető veszélyek elhárítására, a közrend és biztonság fentartására irányuló b e 1 1 g a z g a t á s i tevékenységet. A rendészeti ügy viszont magában foglalja a végrehajtó hatalom rendészeti tevékenységűt meghatározó és irányító jogszabályok és állami intézmények összcségét. Miután pedig a lakosság a maga külső életfejlődésében általában állami, társadal mi és egyéni életet é! : ehhez képest a rendészetnek is három főágaz-ata lészen. Megkülönböztethetünk ugyanis: <?) államrendószetet, />) közrendészetet, c) közbiztonsági rendészetet és a mely •— az alább kifejtendők alapján — valamennyi átfoglalólag, negyediknek társul ezekhez: ii) biráskpftó rendészetet. A rendészet ezen különböző ágazatai a következőkben lelik indokolásukat: Az államot az egyesek összesége alkotván egyrészt; másrészt az egyesek a maguk életfejlődési feltételeit csak az államban lelhetvén föl: az egyesek jól felfogott érdeke azonos az állam létérdekével és megfordítva. Ebből kifolyólag a midőn az államot a fenyegető (belső) veszélyek ellenében megvédelmezzük, ezzel megvédelmezzük azt a jogrendet, melyen az egyesek léte és fejlődése is nyugszik. Ez adja meg létokát és létjogát az államrendészetnek. Mivel azonban az egyesek nemcsak az államnak, hanem az állam keretén belől eső társadalomnak is tagjai és mivel külső életfejlődésüknek egyik nélkülözhetetlen feltélelét épen a társadalom szilárd alapokon nyugvó jogrendje és céltudatos szabályozottsága képezi, — a melynek biztos medrében zavartalanul folyhasson tova az egyéni életfejlődés : a rendészeti tevékenység második főágazata, az u. n. közrendészet, a társadalmi közrendnek és a nyilvánosság normáinak fenntartására irányuland. Az államlakosok mindegyike végezetül az állami és társadalmi élet mellett főképen egyéni életet él, a melynek alapjait a személyiség és vagyoniság képezik. A miért is a lakosság külső életfejlődésének biztosítására a rendészet harmadik irányú, igen fontos és talán legszélesebb körű, de mindenesetre a legsokoldalúbb figyelmet igénylő feladata a személy- és vagyon-bátorlét megóvása leend, mely feladat az u. n. közbiztonsági rendészet hivatáskörét tölti be. A mondottak alapján most már : I. Államrendé szét — helyesebben állam-biztonsági rendészet — alatt az állam lételét és biztonságát fenyegető veszélyeknek megelőzésére és elhárítására ; II. köz rendészet — helyesebben társadalom-biztonsági rendészet — alatt a társadalmi közrendnek és csendnek fentartására; III. közbiztonsági — helyesebben személy- és vagyon-biztonsági — rendészet alatt, az egyesek személy-és vagyonbátorlétének megóvására irányuló végrehajtó-hatalmi tevékenységet értünk. Az államrendészet körébe tartozik közelebbről: <r) az egyleti ügy, />) a gyülekezési ügy, c) népzavargási ügy, tí) fegyvertartási ügy, c) sajtó ügy. A közrendészet a társadalmi élet főbb nyilvánulása! szerint felöleli : a) a cselédügyi, b) a szegényügyi, c) a közerkölcsiségügyi-, <i) a gyári és gondnokságügyi rendtartásokat. A közbiztonsági rendészet pedig magában foglalja : a) a személy- és vagyonbiztonsági ügyet általában, t>) a rögtönbiráskodási ügyet, r) a karhatalmi ügyet; a mely két utóbbi az államrendészet körében is nyerhet alkalmazást. A rendészet mind e három ágazatának közös főjellemvonása a megelőző, óvó, rendfentartó (praevéntiv) tevékenység, szemben a megtorló (repressiv) tevékenységgel, mely az igazságszolgáltatásnak képezi tartalmát. A rendészet feladata tehát sohasem a már bekövetkezett veszélyes cselekmények és tények megtorlása, hanem a bekövetkezhető veszélyes cselekmények és tények megelőzése. Ujabb időben azonban — szakítva az 1869. évi IV. t.-c. által kimondott nagy és üdvös elvvel, a mely az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól leendő különválasztását alaptörvényileg elrendelte : ismét c két különböző rendeltetésű államtevékenységi kör összekeverésének helytelen irányzata kezd hazai törvényhozásunk termeiben káros következetességgel lábra kapni, a polgári magánjog egyes vidékein ép ugy, mint a büntető igazságszolgáltatás területén Ennek az egészséges jogfejlődés szempontjából retrográd irányzatnak eredménye : IV. A bíráskodó rendészet, a mely alatt a végrehajtó hatalom rendőri közegeinek a már tényleg elkövetett közveszélyes cselekmények megtorlására irányuló tevékenységét értjük. Ám ez a bíráskodó rendészet nálunk a maga tökéletlen alakjában, az állampolgári jogegyenlőség és a modern joguralom valóságos gúnyjára a legnagyobb visszásságoknak, hogy ne mondjuk visszaéléseknek képezi forrását. I lazái rendőrbiráskodási szervezetünk jelen berendezésében ugyanis szabályként húzódik végig az a rettentő szabálytalanság (a mit más jogállamban egyenesen ugy hirdetnek, hogy jogtalanság), hogy t. i. ugyanazon közigazgatási hatóság kihágási ügyekben — még akkor is, ha magánfelckkel szemben saját tényében forog — szabályokat alkot, Ítéleteket hoz és azokat önmaga végre is hajtja; tehát törvényhozói, bírói és végrehajtói funkciókat végez egy füst alatt. És a kellő jogorvoslat, a felebbvitel hasonló abnormitása következtében (fclebbviteli bíróságokként is rendszerint közigazgatási hatóságok szerepelvén) — szintén ki van zárva. Rendőri bíráskodásunk ez irányú veszedelmes kinövéseiről egyébként leszek olyan bátor a tek. szerkesztőség becses engedelmével egy más alkalommal kimerítőbben szólani, annyival inkább, mivel ez jelen tárgyam keretébe, mely a rendészeti ügy fogalmának meghatározásával és egyes ágazatai elvi határvonalainak megjelölésével immár ki van merítve : kevésbé is tartozik. ^(Az elidegenítési és terhelési tilalom. Irta : LÁNYI BERTALAN, rima-szombati kir. tszéki bíró. (Második közlemény.)* BEVEZETÉS. Szembeszökő azon benső összefüggés, mely a tulajdonjog fogalmának egyes fejlődési stádiumait jelz.ő jogtörténeti mozzanatok és azon körülmények között fenforog, a melyek a társadalmi és I politikai viszonyok megalakulására, a személyes jogviszonyok ki | fejlesztését, különösen pedig az egyén, mint jogászi értelemben I vett személyiség cselekvési szabadságánek érvényre jutását célzó törekvés eredményeire elhatározó befolyást gyakoroltak. Ezen jelenség természetes magyarázata abban keresendő, hogy az ember a physicai létfeltételek által is arra van utalva, miszerint a személyi jogok megtestesülését legelső sorban a közte és azon külső javak közötti szoros kapcsolat állandó helyreállításában keresse, a melyeket az életszükségletek kielégítésére s ez által a társadalmi rend megalapítására és fentartására alkalmasaknak ismer fel.1 Ezen kapcsolat állandósításának és intensiv fokozásának szükségessége képezi a dologi jog körébe eső jogviszonyok rendszeres szabályozásának alapgondolatát s egyúttal felfoghatóvá teszi azon absolut joghatályt, a mely a dologi jogok attribútumát képezi. Az u. n. dologiság a személyt és az uralma alá tartozódolgot jogilag — úgyszólván — egybeolvasztja s különösen a j tulajdonjognál és az abból eredő jogosítványok gyakorlásánál, a kizárólagossá g elvéhez vezet, a mely a jog feltétlen érvényeI sitését — külön kötelmi jogviszony feltevése nélkül mindazok ellenében megengedi, a kik a tulajdonos és a tulajdontárgy * Elüzü közlemény a »Jogc IC. számában. 1 Igen helyesen mondja Welcker (Rottek u. Welcker Staatslexikon Art. : »Alodium und Feuduin I. 436.) »Das Eigentlinms- oder Sachenrechl bildet im Rechtsveihaltniss die materielle Grundlage, den juristiscíien leiblichen Trager der juristiscíien Persönlichkeit und ihrer Personenrechte.«