A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 24. szám - Házas ágjogi szabályzat a polg. bíróságok elé tartozó válóperekben. 1. r.

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 25. számához. Budapest. 1887. június 12-én. Köztörvényi ügyekben. [lynemű kifejezésben, hogy : .dia A. nem fizet, helyette tizetek ni" készfizetői kezesség és nem egyszerű jótállás foglaltatik. V budapesti VI. ker. kir. járásbíróság (1886. évi március Í9. ."),559. sz. a.): Dr. Engel Ignác által képviselt E. Mark felperesnek G. Zsigmond és dr. Farkas Ármin ügyvéd által képviselt G. Adolf alperesek ellen 60 irt ruhavételár és járulékai iránti perében következő Ítéletet hozott : Ha felperes leteszi a pótesküt arra, hogy G. Adolf a kereseti ruhanemííek árának kifizetésére nézve I. r. alperesért a késztizetői kezességet elvállalta, az esetben köteles II. r. alperes felperesnek a kereseti 6(> frt tőkét megfizetni; ellen esetben keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Előre bocsáttatik, hogy felperes I. r. alperes irányiban keresetétől elállván, ellenében e határozat ki nem terjeszthető. II. r. alperes tagadja, hogy I. r. alperesért fizetési kötelezettséget vállalt volna. Minthogy azonban felperes ezen állítására nézve a kihallgatott Sch. Jakab tanúvallomásával félbizonyitékot szolgáltatott, az a ptk. 236. §. értelmében megítélt pótesküvel volt kiegészítendő. Ennek letétele esetében II. r. alperes a kereseti kérelemhez képest marasztalandó, mert ha akként állna is a dolog, mint 11. r. alperes előadja, hogy csak feltételes jótállást vállalt, tekintve, hogy a kereseti követelés fennállását csak is elkésetten vette tagadásba, de másrészről annak igazolása, hogy a kereseti követelés kifizettetett, az ő kötelessége lett volna, ezt azonban nem tette, de még I. r. alperes fizetési képtelensége éppen az ő előadásából kiderül, mert az csődben van; de végre a fizetési kötelezettség kiderül azon körülményből is, hogy I. r. alperes a kitűzött tárgyaláson meg nem jelenvén, a követelés valódiságát és fenn állását beismerönek tekintendő, habár ellene az Ítélet ki sem terjeszthetvén. Föeskü általi bizonyításnak a szolgáltatott fél bizonyítékkal szemben helye nincs, stb. A budapesti kir. itélő tábla. (1886. nov. 6. 16,141. sz. a.): Az első bíróság Ítélete megváltoztattatik, felperes II. r. alperes elleni keresetével feltétlenül elutasittatik, stb. Indokok: Felperes azon alapon indította keresetét, hogy I. r. alperes részére férfi-ruhaneműeket készített és ezen alperes kötelezettsége mellett II. r. alperes magára készfizetői kötelezettséget vállalt, I. r. alperes azonban a vételárból 60 Irtot még meg nem fizetett, azért kérte mindkét alperest ezen összeg és annak járulékai megfizetésére egyetemlegesen kötelezni. Minthogy azonban felperes a tárgyalás alkalmával [. r. alperes elleni keresetétől elállott, II. r. alperes ellenében pedig a készfizetői kezességet részben sem bizonyította, mennyiben Sch. lakab tanúnak azon vallomása, miként II. r. alperes a megrendelés alkalmával oda nyilatkozott, hogy felperes készítsen I. r. alperes részére ruhát, ha I. r. alperes a vételárt nem fizeti, azt II. r. alperes fogja fizetni, készfizetői kötelezettségre nem vonatkozik, ezt illetőleg pedig más bizonyítékot fel nem hozott; ezeknél fogva, stb. A magy. kir. Curia (1887. május 12. 351. sz. a.): A budapesti kir. itélő-tábla Ítélete megváltoztattatik és az első bíróság ítélete hagyatik helyben, a felperes részére oda itélt póteskü szövegének akként módosításával, miszerint felperes a következő pótesküt tartozik letenni, hogy: »II. r. alperes az 1883. év tavaszán az I. r. alperessel — ki annak fia — az én üzletemben megjelent és ott II. r. alperes kijelentette, hogy csak csináljak a fiának ruhát s a mennyiben az ennek árát nem fizetné meg, azt helyette ö fogja megfizetni«, stb. Okok: A fent szövegezett pótesküben foglalt körülményre a felperes tanuja Sch. jakab részbizonyitékot szolgáltatván, ugyanaz felperes pótesküjével teljesen lesz bizonyítva; II. r. alperes azon nyilatkozatában pedig, hogy ha I. r. alperes a ruha árát meg nem fizeti, helyette ugyanazt II. r. alperes fizeti meg, nem jótállás, hanem készfizetőkezesség foglaltatik, melynél fogva ettől a fizetés, a mennyiben a II. r. alperes szerint is csődbeesett I. r. alperes azt nem teljesítette, közvetlenül is követelhető ; mert továbbá az A. számlabeli ruhák árának ugyanazon számlabeli értékét és azok I. r. alperes részére lett kiszolgáltatását II. r. alperes nem tagadta, azt tehát, hogy azoknak ára már kielégítve van, alperes tartozott volna bizonyitani, erre azonban bizonyítékot nem szolgáltatott. Ezen okoknál fogva, stb. A hitvestiirs özvegyi jogánál fogva fel van jogositTa a férje után maradt vagyon birtokában maradni akkor is, ha a hagyatéki ingatlan tulajdonjoga férje nevére Tan bekebelezve. A versééi kir. jbiróság P. K. Katalin felperesnek, P. A. Katalin, A. |ános és P. P. Anna alperesek elleni, birtokba helyezés iránti sommás visszahelyezési perében következő ítéletet hozott: Alperesek az által, hogy a kereseti ingatlanokról a 6,661. sz. becslési jkönyvvel is bizonyított termett termést elvitték, felperesnő irányában birtokháboritást követtek el, miért is kötelesek az előbbeni birtokállapotot helyreállítani és a 6,661. sz. becslési jkönyvben körülirt termést felperesnönek természetben visszaadni, a mennyiben felperesnő a következő főesküt, »hogy alperesek nem felperesnő hozzájárulásával foglalták el a kereseti ingatlanokat és hogy felperesnő önként nem ment el a birtokból« leteszi; ellen esetben keresetével elutasittatik. A mennyiben felperesnő a főesküt letenné, ez esetben alperesek a további birtokháboritástól eltiltatnak. Indokok: Alperesek maguk is beismerik, hogy a 2., 3. és 4. alatt csatolt tjkvben kitüntetett és a keresetben felhozott ingatlanokat néhai P. János és felperesnő, mint törvényes neje bírták. Előbbinek 1886. évi április 23-án bekövetkezett halála után és a leltározás megtörténte után alperesek foglalták el a kérdéses ingatlanokat és habár A. János azzal védekezett, miszerint csak mint neje mnnkása vitte cl a termést, ez által nevezett mint tettleges birtokháboritó ezen cselekménye folytán ilyennek tekinthető. Bizonyítva van a keresetben hivatkozott teljes bizonyító erejű leltár és abban foglalt alperesek által tett nyilatkozat által azon körülmény, hogy a kereseti ingatlanok tettleges birtokában a leltározásig felperesnő volt és férje haláláig azokat t. i. az ingatlanokat vele közösen birtokolta. Be lévén tehát bizonyítva, hogy alperesek a kereseti ingatlanokat egy éven belül önhatalmilag elfoglalták, miután pedig tanuk bizonyítása szerint felperesnő alperesek atyjával ennek haláláig együtt élt, ennélfogva a hagyaték jogszerű birtokosának tekintendő. Tagadván felperesnő, miszerint alperesek felperesek hozzájárulásával foglalták volna el a kereseti ingatlanokat, tagadván, hogy önként ment volna el a birtokból: ez irányban egyéb bizonyíték hiányában az alperesek által kinált és felperesnő által elfogadott főeskü felperesnőnek megítélendő volt. Az alperesek által hivatkozott tanúk kihallgatása mellőzendő volt, mivel az E. alatti leltár, úgy az 5 /. a. szerződés tartalmának elbírálása a jelen per keretébe nem tartozik. P. Anna felperesnő által kért tanubizonyitás szintén mellőzendő volt, mivel ezek által nem szándékoltatott a kereseti ingatlanoknak egy éven túli csendes birtoklása bizonyittatni. Az alperesek által felhozott egyéb tények bizonyítása, mint a jelen per keretébe nem tartozók, szintén mellőzendők voltak. Be lévén tehát felperesnő részéről az egy éves csendes birtoklás, a valódi birtok és az alperesek által elkövetett törvénytelen foglalás ténye bizonyítva, ez alapon felperesnő a kereseti ingatlanok birtokába az eskü letételétől feltételezetten visszahelyezendő volt, alperesek pedig az elvitt termésnek visszaadására kötelezendők voltak és egyben a további birtokháboritástól eltil_ tandók voltak. (1886. jul. 19. 6,661. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla következőleg itélt: A kir. itélő tábla a kir. járásbiróság neheztelt ítéletét megváltoztatja, felperesnöt feltétlenül elutasítja. Indokok: Felperesnő birtokháboritás miatt indítván kere-