A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 1. szám - Az örökösödési osztály a közjegyző előtt. Az 1874: XXXV. törvénycikk 128. §-áról.

A JOG. 3 igényelhetnek kielégítést, mely a társasági vagyonból ki nem került. Jelen esetben a 108/84. számú végzéssel csakis K. I. és társa cég ellen lett a csöd megnyitva, ellenben a beltagok (K. I. és K. Imre) ellen a csődeljárás sem kérve, sem elrendelve nem lett s igy a jelen per tárgyát képező ingatlan vagyont, melynek tulajdonosaként a telekkönyvben nem K. I. és társa cég, hanem K. Ign. van kitüntetve, a csődtömegbe bevonni nem lehetett volna. A felperes által csatolt hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a csődnyitás előtt elhalt K. I. hagyatéka tekintetében ellenkező örökösi nyilatkozatok tétettek s igy a hagyatéki bíróság van hivatva a további intézkedéseket megtennijelen perben tehát a kérdéses ingatlan tulajdonjoga iránt a csődbiróság nem határozhat, hanem csak a leltárból kitörlés s a csődtömegből kiadatás iránt. Ezt pedig el kell rendelni, mert a helytelen leltározás által okozott jogsérelem orvoslását a hagyaték iránt érdekelt személyek közül bármelyik kérheti a nélkül, hogy a hagyatéki ügy végleges befejezését bevárni tartoznék s mert felperes a hagyaték tárgyalási jegyzőkönyv szerint, szinte az érdekelt személyek közé tartozik. Jelen per költségét egészben tömeggondnok tartozik viselni a csődtörvény 150. §. értelmében, miután a leltározást nyilván helytelenül eszközölte s ez által a perre okot szolgáltatott, a perben felhozott kifogásai pedig törvényes alappal nem bírnak. A magyar kir. turia : A kir. Ítélőtábla ítélete annak indo kaiból helybenhagyatik. (1886. dec. 2. 719.) A külföldön nyitott csöd joghatálya viszonosság hiányában Magyarországra nem terjed ki. Hazai bíróság előtt indított kereset tárgyalására tehát a közudós saját személyében idézendő meg és a külföldön kirendelt perügyelő öt képviselni jogosítva nincs. A budapesti kir. törvényszék: A bírói illetőség megállapíttatik, alperes cég tartozik az 1885. július 8-ik napján 6,000 frtról kiállított váltó alapján mint elfogadó a kereseti 6,000 frt váltóösszeget, a Magyarország területén található s különösen a felperes által biztositásilag lefoglalt ingó vagyonára vezetendő végrehajtás terhe mellett megfizetni. I ndokok: Az alperesi ügyvédi meghatalmazás ellen felhozott azon felperesi ellenvetés, hogy az emiitett meghatalmazás csak is arra jogosítja fel az alperesi ügyvédet, hogy megjelenjen a budapesti V. kerületi kir. járásbíróságnál s ott az I., II. és III. pontban körülirt irányban működjék, bírói figyelembe azért nem vétetett, mert a kérdéses okmányban ezúttal alperesi képviselő felhatalmazást nyert arra nézve, hogy megbízóját bármely fokú bíróságnál képviselje és alkalmazhasson minden eljárást, még azokat is, a melyekre külön meghatalmazás szükségeltetnék és az adott meghatalmazás olyannak tekintetik. Nem vétethetett figyelembe alperesnek a birói illetőség ellen emelt azon kifogása, hogy miután alperes cég ellen már a kereset beadása alkalmával Romániában a csődeljárás elrendeltetett, alperes cég önképviseleti joggal nem rendelkezhetvén, jelen per ezen kir. törvényszék előtt megindítható nem volt, mert a Romániában elrendelt csődnek hatálya a két állam közti viszonosság hiányában Magyarországra ki nem terjed és mert felperes keresetét alperes cégnek Magyarországon levő ingó vagyonára kérte korlátoztatni, mely vagyon a jelzett viszonosság hiánya miatt a romániai csődtömegbe bele nem vonható s melynek bevonatását ezen kir. törvényszék a doljini kir. törvényszék kereskedelmi és közjegyzői osztályához intézett i;O,807/K5. számú válasziratában meg is tagadta. Minthogy pedig a kereseti váltó Budapesten fizetendő : ennélfogva a birói illetőség megállapítandó és tekintve, hogy alperes részéről az ügy érdemében a kereset fenállása és valódisága ellen kifogás nem tétetett, alperes cég a minden kellékekkel ellátott váltó alapján a követelt tőke, kamat és mint pervesztes a perköltség megfizetésére kötelezendő volt. (1886. január 8-án 66,149/85. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Tekintve, hogy egyedül a felebbezésben felhozott, de az elsöbiróságnál elő nem fordult körülmények és ténybeli állitások az 1881. évi LIV. t.-c. 29. §-a rendelkezésénél fogva a felsőbb bíróság által figyelembe nem vehetők: a kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét annak indokainál fogva helybenhagyja. (1886. március 80-án 776. váltószám.) A in. kir. Curia: Mindkét alsóbb bírósági kélet az előző eljárással együtt, beleeértve a kereset kézbesítését, megsemmisíttetik és az elsőfolyamodású bíróság arra utasittatik, hogy a keresetet, ennek küllapján kitett útmutatáshoz képest, magának M & G . . alperesi cégnek, M Károly vagy G . . Pál cégtag kezeihez törvényszerűen kézbesittesse és ennek megtörténtével szabályszerűen járjon tovább el. Indokok: Az 1881: LIX" t.-c. 39. §-a szerint hivatalból I figyelembe veendő semmiségi okot képez az, ha valamely fél j nevében egy harmadik meghatalmazás nélkül jár el és a hiány nem pótoltatott. Ez az eset itt fenforog. Mert dr. Berceli Antal ügyvéd, ki alperesi céget képviselte, a meghatalmazást ezen képi viseletre nem alperesi cégtől, hanem Kristea H. Dániel és Anastasiu J. D. csődperügyelőktől nyerte. Már pedig alperesi cég az által, | hogy ellene Romániából csőd rendeltetett, cselekvési és önkép| viseleti képességét egyáltalán nem, de a jelen ügyre nézve külö1 nősen azért nem vesztette el, mert felperes kifejezetten alperesi I cégnek oly ingó vagyonából kívánja követelését kielégíttetni, mely I vagyon állása szerint a belföldön létezik és a csődtömegbe be | nem vonatott. Minthogy ezeknél fogva a fent nevezett perügyelők, mint a [ kik csak a csődtömeg képviseletére vannak jogosítva, alperesi cég képviselőiként el nem fogadhatók és minthogy ezen helytelen képviseletre azon körülmény szolgáltatott okot, hogy a kereset nem szabályszerűleg, t. i. nem magának alperesi cégnek, hanem Kristea H. Dániel perügyelőnek kézbesittetett: mindkét alsóbb bírósági ítéletet az eljárással együtt megsemmisíteni, a keresetnek alperesi cégnek magának leendő kézbesítését és új további eljárást elrendelni kellett. (1886. november 9-én 600. váltószára.) Bűn-ügyekben. A csalás tényálladéka nem forog fenn, ha a vádlott vagyonát még a bírósági ítélet hozatala előtt ruházza át másra. (B. T. K. 3S6. §.) A szegedi kir. törvényszék (1885. december 23. 4,242. szám:) Sz. Péter a btk. 92. §. alkalmazásával a D. Lajos kárára elkövetett s a btk 386. §. szerint minősülő csalás vétségben vétkesnek mondatik ki és ezért 3 havi fogház, 5 frt pénzbüntetésre és 1 évi hivatalvesztésre ítéltetik stb. Panaszos azon kérelmének, 1 hogy a vádlott és neje közt létrejött adásvételi szerződés szinlettnek mondassék ki, helyt nem ad. Indokok: D. Lajos azt panaszolja, hogy vádlott, kivel a csongrádi kir. járásbíróság előtt azon okból perben állott, mert : nevezett a panaszos vetését konkolylyal behintette és ekként neki 189 frt kárt okozott ezen per letárgyalása után, de az Ítélet meghozatala előtt a csongrádi 6,739. sz. tjkvben felvett fele részben tulajdonát képezett ingatlant 100 frt állítólagos vételárban nejére, szül. J. Erzsébetre ruházta s ez által őt megkárosította, a mennyiben megítélt követelését ennek vagyontalansága miatt rajta mindez ideig behajtani nem bírta. Az ezen panasz folytán megindított vizsgálat és megejtett végtárgyalás folyamán vádlott beismerte, hogy azon lJ/8 hold földnek a felét, melyet nejével együtt és közösen özv. K. Jánosnétól 240 frt vételárért vettek, mult év december 24-én a nejének eladta, illetőleg arra telekkönyvileg is reá ruházta. Tagadja azonban, hogy ezt azon célból tette volna, hogy D. Lajost vagy bárkit is megkárosítson, úgyszintén tagadta, j hogy D. Lajos állítólag kárkövetelését valónak ismerte volna el. Azt adta elő mentségére, hogy az átírást azért eszközölte, mert a nejének tartozott 100 frtjával, ki is ezen tartozás megfizetését követelte s kinek azon tartozás egyenértékéül adta el a kérdéses földet. Ezen védekezése azonban figyelembe vehető nem volt, mert habár azon körülményt, hogy az adásvételi szerződés színlelt lett volna, tagadásával szemben bebizonyítani nem lehetett; beismerésével s az iratok mellett fekvő polgári periratokkal beigazoltatott, hogy vagyonát elidegenítette és pedig akkor, midőn már a polgári per ellenében folyamatban volt és a tárgyalás is megtartatott. A csalási célzat ezen tényében és abban rejlik, hogy jóllehet tudta, miszerint káros őt megperelte, vagyonát előle még is elvonta és ez által őt tényleg meg is károsította. Habár tehát i ekként tekintettel az okozott kár összegére és vádlott ellenében a btk. 386. §-ban meghatározott bűntett tényálladéka van helyre állítva, tekintettel fedhetlen előéletére, töredelmes vallomására, korlátolt műveltségére és arra, hogy a végrehajtást habár nem is teljes, de némi eredménynyel ellenében polgári uton folytatták, a I 92. §. alkalmazásával tettét vétséggé minősiteni, öt abban vétkes1 nek kimondani kellett stb. A budapesti kir. itélő tábla (1886. február 22. 3,999 j A kir. tszék Ítélete megváltoztattatik és tekintve, hogy a beismerés i azért nem fogadható el enyhítő körülményül, mert vádlott bűnösj sége közokiratok által is igazoltatik; korlátolt műveltsége és bünI tétlen előélete pedig ellensúlyoztatnak nemcsak a kártérítési alap